Pécsi Napló, 1930. június (39. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

4. oldal. a modern rovarírtószerek királya megöl -legyet, molyt, siunyogot, poloskát, svábbogarat, hangyát, bolhát, tetű­t stb. és azok petéit, illetve lárváit Nem hagy foltot! Nem mérés ! Ügyeljen a­qui­ 4-1 é­s ! -----------Otak­Wamqa^O'! A KORMÁNYZÓ KIHALLGATÁSON FOGADTA AZ ÍRÓ ÉS ZENESZERZŐ­ VILÁG BUDAPESTEN LÉVŐ TAGJAIT. Budapest, május 31. A kormányzó ma délután 11 órakor kihallgatáson fogadta az író és zene­szerző világ Budapesten időző tagjait. A kihall­gatás a királyi palota fehér termében folyt le, és azon 18 nemzet kiküldöttei összesen 120-an vettek részt. A különböző államok delegátusai a francia abc szerinti sorrendben félkörben állottak fel a kormányzói emelmény körül. A kormányzó Vér­­tessy Sándor, a kabinettiroda főnöke és szárny­segéde kíséretében lépett árterembe. Fulda az írók és zeneszerző világszövetségnek elnöke francia nyelven üdvözölte a kormányzót, mire a kor­mányzó szintén francia nyelvű beszéddel vála­szolt, örömének adva kifejezést, hogy a világiro­dalom szellemi kiválóságai Budapestet válasz­tották tanácskozásuk színhelyéül. Az üdvözlések után a kormányzó lelépett az emelvényről és a magyar delegáció vezetőjének kíséretében minden egyes delegációval elbeszélgetett, behatóan érdek­lődött az illető országok irodalmi és művészeti vi­szonyai iránt. A kormányzó angol, francia ,német és olasz nyelven társalgott a különböző nemzetek delegátusaival, majd végül a magyar delegációhoz lépett és annak minden egyes tagját megszólításá­val tüntette ki. -*------­ A KAMATLÁB CSÖKKENÉSÉNEK KÖVTETKEZ­­MÉNYE, Budapest, május 31. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos váltóleszámítolási kamatlábának 6%­­ról 5­0%-ra történt leszállítása kapcsán a buda­pesti pénzintézetek elhatározták, hogy a folyó­számlahitelek kamatfeltételei terén a ráta leszállí­tást az egész vonalon teljes mérvben érvényesítik és emellett a budapesti tőzsdén jegyzett érték­papírok alapján folyósított lombardkölcsönök fel­tételei tekintetében a múlt évben életbeléptetett kedvezményt továbbra is változatlanul érvény­ben hagyják. -------­ ÚJ TENGERALATTJÁRÓT TALÁLT FEL EGY LENGYEL MÉRNÖK. Posen, május 31. Linarsky Marian lengyel feltaláló olyan tengeralattjáró hajót kombinált, amely nem süllyed el, még abban az esetben sem, ha oldalfalán ellenséges hajó támadása következ­tében léket kap. -------­ FELLÁZADTAK EGY NÉMET JAVÍTÓINTÉZET NÖVENDÉKEI. Budapest, május 31. A kückenmühlei (Német­ország) javítóintézet növendékeinek javarésze lá­zadás alkalmával megszökött. Az utánuk siető felügyelőket bántalmazták, egy közülük meghalt. Lovasrendőrök vették őket üldözőbe, de ezekkel szemben is ellenállást fejtettek ki. Többen közü­lük súlyosan megsebesültek. PÉCS1|NAPLÓ 1930. junius 1. BÉRMÁLÁSRA! Arany férfi és női órák, lánc, gyűrű, függő, ezüst ridikül stb. — Nagy , r választéki Szabott árak I B Á S INT I ^ T \i Á M ékszerész és órás, Király UCCa ^ ^ 1 11 1 (Színházzal szemben). Szokoli József tizenhároméves újságárus és családfenntartó elmondja, hogyan élnek meg négyen havi harminckét pengőből. Négy család lakik a Szokoliék egyszobás szükség-barakkjában. — Napi menü: reggel, délben, este kenyér — Az ünnepi főzelék és a lefölözött tej.­­ Nagy gondok, amelyek megfájditják a családfenntartó fejét. Pécs, máj. 30. Rongyos kis proletárgyerek ez a Szokoli József. Nehéz bukkancs a lábán, a kabátja össze-vissza foltozott, a nadrágját már elnyűtten kapta ajándékba valakitő­l. Tizenhárom esztendős ez a Szokoli József, de a szemében olyan sok szomorúság feketés, mint a sokat szenvedett öregekében. Foglalkozására nézve újságárus. Rikkancs. Bizonyára nagyon fog csodálkozni azon, hogy ő, aki eddig csak árusította a lapokat, most riport­témaként kerül egyikbe. Kéthasábos címet kap Szokoli József,holott nem volt potyautas a Zeppe­linen, nem követett el semmi szenzációsat. Mégis hős ez a gyerek. Tizenhárom éves és az a neveze­tessége, hogy ő tartja el a családját. Nem kunszt eltartani egy családot, ha valaki például Jackie Coogannak születik. De csodálatot, sőt tiszteletet érdemlő bravúr akkor, ha valakit Szokoli József­nek hívnak, rikkancs Pécsett, rongyos ruhákban jár és havonta 32 pengő a jövedelme. De adjuk át a szót a 13 éves gyereknek, akinek a vállaira egy család eltartásának gondjai nehezülnek. — Künn lakunk a Tüzér-utcai szükség­­dárakban. Egy szobában lakik négy család. Kívü­lünk tehát még három család, összesen tizenkét ember él abban a szobában. Nem jó ott lakni, mert télen hideg, nyáron meleg. De örülni kell, hogy az is jutott a számunkra, mert legalább fizetni nem kell érte. Úgy látszik egyáltalán nem büszke arra, hogy ő tartja el a családját. Inkább szomorúnak látszik, ahogy erre fordul a diskurzus. — Az édesapám évek óta állás és kereset­­nélkül van. Kora tavasszal végre napszámos­munkát kínáltak neki az egyik szőlőben. Elő is készítette már a kapát, hogy korán reggel mun­kába áll. De van egy haragosunk, nagy-nagy ellenségünk; az este megleste édesapámat és baltával háromszor fejbevágta. Azóta munka­­képtelen. Abból élünk, amit én keresek... Sóhajt és elismétli a szomorú tényt: — Abból élünk. Hetenként 8 pengőből... Szokoli József, az édesapja, az édesanyja és a négyéves Sándor nevű kisöccse tehát hét napon át, nyolc pengőből tengeti életét. Tanuljuk meg, hogyan kell ezt . — Édesanyám mindennap vesz 2 kiló kenye­ret. Az 58 fillérbe kerül. Abból eszünk naponta háromszor. Reggel, délben és este is kenyeret. Csütörtökön, amikor ünnep volt, levest is ettünk. Vasárnap főzeléket is eszünk ebédre, nemcsak kenyeret. Hogy jólakok-e? úgy teszek, hogy mindig nagyon sokáig rágom a kenyeret és egy­szerre csak kis darabot veszek a számba, így jólakom mindig. Tizenhároméves. Szeretném megsimogatni ezt a kis proletárgyereket, aki ilyen korán meg­tanulta, hogyan lehet kevéske kenyérrel jólakni. Nem álhatom meg, hogy ne kérdezzem tőle: Cseresznyét evett-e már az idén? — Nem ettem, de láttam a piacon. Tavaly se ettem, de két éve igen. Az iskolában adott az egyik osztálytársam. Nem is akarok cseresznyét enni. Húst se. Csak kenyér legyen mindennap és it­t a legtökéletesebben fest és a leggyorsabban javít ! Quintus Cipőüzem Majláth tér 6 szám_______ néha-néha leves meg főzelék. Játszani nem szere­tek. Nem is tudok. Csak árulom az újságot egész nap. Megyek, futok mindig, pedig a bakkancs szorít­ja a lábamat. Muszáj dolgozni. Én tudom azt, hogy örülni kell, ha dolgozni lehet. Egy, meg két fillért kapok az eladott újságok darabja után, így gyűl össze hetenként a 8 pengő. Sokszor 40— 50 fillérrel kevesebb. Az baj, mert akkor vasárnap is csak kenyeret eszünk. Kis falatot és soká rágom. — Én már megszoktam. De a kisöcsém, a Sándor, mást is kívánna. Ő még kicsike és neki tej is kell. Lefölözött tejet szoktam vinni neki. Most már két hét óta nem viszek... Elakad a hangja. A szeméből legördül egy könny, aztán még egy és még egy. Nem láttam még sohase így sírni kisgyereket. Csak hagyta, hogy a könnyek leperegjenek arcán, pillanatra megálljanak az álla gödrében, aztán odapottyan­­janak a kifakult kis ingére. Azok tudnak csak igy sírni, akik megszokták a szemük harmatozá­sát. Azok nem törülik le a könnyet és azok tud­nak beszélni is közben, mert nagy gyakorlatuk van a sírásban. — Két hét óta beteg a kisöcsém. Kórház­ban van. Köhög és mindig fullad. Azt mondják az orvosok, hogy tüdőbajos. Azért kapta meg, mert rosszul táplált. Kenyeret evett mindig, meg lefölözött tejet. Nem tudok keresni annyit, hogy másra is jusson... Mennyire fáj neki ez. Mennyire szégyelli, hogy nem tudja különbül eltartani a családját. Rosszul táplált a kisöccse, pedig ő azt szeretné, ha pufók, gömbölyű volna a képe, ha csokoládés kalácsot ehetne meg tejszínes kávét. Ő maga megelégedne a sokáig rágható kisfalat kenyerek­kel, de a Sándornak finom ételt akarna juttatni. És csak lefölözött tejet vihetett neki. Ezért rom­lott meg a tüdeje és talán haza se jön már a klinikáról. Fáradt a szegény újságárus. Úgy roskad előttem a széken, mint akit nagyon messziről kergettek. Betegnek gondolnám őt is, de siet kijelenteni: — Semmi bajom nincs. Csak éjjel ver ki a tüzesség. Meg a fejem, is szokott fájni. De nem mindig. Csak akkor, ha sokat gondolkodom. Hogy mi lesz a kisöcsémmel, meg mivelünk. Hiába van meg mindennap a két kiló kenyér. Ruha is kel­lene az édesanyámnak, cipő az édesapámnak, a Sándor meg rosszul táplált... Mindenkire gondol, csak saját magát felejti ki: önzetlen családfenntartó. Tizenhárom éves és a feje fáj a sok gondtól. Bizonyára szívesen ülne még itt a széken, de a hóna alá szorított újság­­köteg eszébe juttatja a kötelességét. Két perc múlva az uccáról hallom a kiáltását: — Tolnai Világlapja, Kis Újság... Úgy szeretnék megkérni mindenkit, hogy vásároljon tőle, nehogy a napi két kiló kenyér is veszedelemben forogjon... S. S. filmszínházakban ..... hétköznapokon az első előadás 6 órakor kezdődik.

Next