Pécsi Napló, 1930. november (39. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

4. oldal. Édes­anyám sírjára. Mai­­ halottainknak szentelt napon olvasóink egy „levelet” fognak „Riza” aláírással találni, melynek írójában sok találgatás és kommentár nélkül is, a vele egykorúak, Bajor Riza földinket, a kiváló magyar-német művésznőt, a Pécsi Napló egykori munkatársát fogják felismerni. Mint örömmel látjuk, a művésznő, ki évekig nem beszélt, nem írt magyarul, még teljesen leírja szeretett anyanyelvét írásban — és szóban is, mint arról egy rövid látogatása alkalmával szer­kesztőségünkben, személyesen volt alkalmunk meg­győződni. Bajor Rita most állandóan külföldön — Németországban — él, hol, pályájáról lemondva, csak jótékony célra lép fel. Évek óta Kaufer Han­nes, nagyon jónevű, német nagykereskedő neje. Szülei sírjának látogatására, rövid időre, hazá­jába érkezett és ezen — halott édes­anyjához intézett levelét, rendelkezésünkre bocsátotta. Édes anyám, — látod, levelet írok neked, — ha te nem is mondod már nekem: „édes lányom, gyerekem, csibém !” „Csibém! Csipetem !” Te drága, te jó ! A te „Csipeted” arasznyival hosz­­szabb volt lenge alakodnál és jóságos szemed zártával örökre megszűnt „Csipet” — megszűnt gyermek lenni ! Ezen levelet megírom és elküldöm hideg halmodhoz, hadd vegyüljön a többi — az őszi fák hulló, kóbor levelével — hadd hulljék azon csendes halomra, mely alatt sokat zaklatott, jó­ságos szived pihen ! Anyasziv ! Van-e ennél szen­­tebb, imába foglalhatóbb szó? Fájdalmas szent szived — te „Santa Mater Dolorosa” gyermekednek csak egyszer okozott fájdalmat : mikor oly sietve — oly zajtalanul zártad be magad mögött az élet kapuját ! — mikor elmentél tőlünk — örökre ! Siettél nagyon, mert bátor, igaz magyar lel­ked nem ismert más félelmet — mint a „hideg­séget” — a hidegséget a szívben... a hidegséget az éghajlatban... a közelgő ősz — és tél hideget ! Féltél a novembertől a „rossz embertől” — még jobban féltél a decembertől a „gazembertől”. Azért sietve biztonságba hoztad drága lenge testedet, hogy még októberben kerüljön új laká­sodba — a hant alá — mikor még nem olyan hideg ! Mikor a te nagy szived nem múló szerete­­tével az örök Jóság, a meg nem szűnő Áldás meleg­ágyává varázsolhattad még azt a hideg házikót, mely immár öröklakásod!... Te jó! Te Szent! Te Egyetlenegy !... Mikor a „házikód” még az én otthonom volt, mikor a te nagy Csipeted el-eljött világkóborló útjáról hozzád és­­öledbe hajtotta fáradt fejét — jó volt ám ott megpihenni, ha két áldást osztó kezedet fejére tetted... megnyugvást adva az élet zajos hajszája után ! Ugye: „A bokorban ott az ősi fészek, mely növelte könnyű szárnyatok. Megpihenni most is abba tértek, bár a fellegeik közt járjatok !” Ugye? „Megpihenni” most is odatértem drága hal­modhoz, melynek emléktáblájaként szerető gyer­meked kegyelete azt a hideg márványt helyezte el, melyet áldást osztó jóságos kezed utolsó mele­gével érintett ! Éjjeli szekrényed márványlapját. Ezen hideg márványlapon pihent utolszor drága kezed, mielőtt nemes nagy szived megszűnt do­bogni ... mikor a te nagy Csipeted megszűnt „gyermek” lenni!... Megyek vissza a háborgó, viharzó nagy­világba — anya nélkül! Vár a hideg, a rideg november — a halottak hónapja, a te Csipetedre Rizádra. A királynő férjet keres. Amerikai operett, mely Newyorkban egyfoly­tában 534 előadást ért meg. Ragyogó kiállítás, gyö­nyörű zene, fülbemászó énekszámok, kitűnő játék és lenyűgöző tartalom adják meg ennek a mester­­műnek a sikerét, mely Lubitsch Ernő gran­diózus rendezésében látott napvilágot és hódította meg a közönségnek ama részét a hangosfilm számára, mely ezt az újdonságot ellenszenvvel fogadta. Az Apollo vasárnap mutatja be elsőnek a vidéki ma­gyar párosok között ezen szépséges operettet, mely előreláthatólag egy hétig telt házakat fog vonzani. A filmet egy hangos Paramount híradó vezeti be. PÉCSI NAPLÓ 1930. november 1. AMERIKA a szemüveg hazája • A legmodernebb amerikai szemüveg — az Universal Optical Corporation gyártmányai Pécsett is kaphatók a vezérképviselőnél Kmura László látszerész, Városháza Európa éden­kertje. Bulgária, ahol hat millió lakos közül öt millió földm­ives és az agrár­­krízis nem olyan nagy, mint a többi délkeleteurópai államokban. Beszélgetés Grigor Vaszileff bolgár mezőgazdasági miniszterrel. Szója, okt. 31. (A Pécsi Napló eredeti szófiai tudósítása.) Európa összes agrárállamai példátlan válság periódusában sínylődnek. Az általános krízis közepette azonban Bulgária legfontosabb éltető eleme ma is változatlanul a mezőgazda­ság. Bulgária a többi keleteurópai államokkal együtt részt vesz ugyan a sorozatos agrárkon­ferenciákon és a többi agrárállamok mintájára, igyekezik együttműködni a Népszövetség gazda­sági és pénzügyi bizottságaival, azonban nem zavartatja magát ezektől az agrár-külpolitikai akcióktól, hanem saját útján haladva, szorgos munkával és takarékossággal Európa édenkertjévé fejleszti az országot. A Pécsi Napló Szófiában időző munkatársá­nak ma alkalma volt hosszabb beszélgetést foly­tatnia a bolgár mezőgazdaság nagy organizátorá­­val, Grigior Vaszileff földművelésügyi miniszter­rel, aki most tért vissza Olaszországból, ahol részt vett a bolgár király esküvőjén. A feltett kérdésekre Vaszileff miniszter a következő igen érdekes, sok tekintetben fontos példákat és tanul­ságokat tartalmazó nyilatkozatokat adta : — Azt tartjuk, hogy Bulgária egy nagy kert, amelyet az összes bolgároknak terv szerint kell megművelniök. Országunk hat millió lakójából öt millió mezőgazdasággal foglalkozik. Ezek fal­vaikban élnek és szövetkezetekben vannak meg­szervezve. Felerészben a föld megművelésével, felerészben a termés értékesítésével foglalkoznak. Mezőgazdaságunk 80%-ának igen jól megy. Az export virágzik. Az általános világkrízis következ­tében csupán parasztságunk azon 20%-ának megy rosszul, amely gabonaneműek termelésével foglal­kozik. Kivitelünk 40—50%-át a dohány alkotja. Az idei termést már elhelyeztük. Ugyanígy el­adtuk az idei selyem- és tojás produkciót. Kuko­ricában az idén termésünk kétszerese volt a normá­lisnak. Virágzik a rózsaolaj kivitel is és a faexportra sem panaszkodhattunk egészen az utolsó orosz dumpingig. — November 8-án országszerte megüljük a bolgár föld nemzeti ünnepét. Ezen a napon az összes iskolákban és templomokban kihirdetik a hatóságok és a szövetkezetek jelentéseit a bolgár föld ez évi terméséről úgy országos, mint helyi vonatkozásban. A legjobb teljesítményeket fel­mutató parasztok kitüntetésben és jutalmakban részesülnek. Ezzel egyidejűleg a szövetkezetek proklamálják azokat a munkacélokat, amelyeket a „bolgár kert“ számára a jövő esztendőre fel­állítottunk. A bolgár föld ünnepe számára az összes tanítók és papok külön kurzusokban nyer­tek kiképzést. Egész népünk egy abban az érzés­ben, hogy közös munkával kell megdolgozni a „bolgár kertet“ és kollektív propagandával kell egymást serkenteniök. — Bulgária legszorgalmasabb kertésze Boris király. Egyrészt azért, mivel valóban maga mű­veli meg kertjét és a legpompásabb és legegzo­­tikusabb virágokat termeszti, másrészt azért, mivel valóban szakember és minden mezőgazda­­sági kérdés érdekli. Mindig számíthatunk taná­csára és segítségére. Nem múlik el nap, hogy ne hívjon fel telefonon és ne kérdezze meg : „Mit adtunk m­ár megint el?“ •A Bulgária mezőgazdaságának égető pro­blémája a hitelkérdés. A bolgár paraszt eddig 14%-ig terjedő kamatot fizetett. A bolgár paraszt a lehető legjobb fizető. Takarékos és pontos, ezen­kívül azonban a szövetkezetek száz százalékos szolidaritása a lehető legszilárdabb garancia. Min­den pénz a szófiai mezőgazdasági bank útján kerül likvidálásra, illetőleg visszafizetésre, ennek tőkéje azonban még kicsiny, mindössze 20 millió svájci frank. A mezőgazdasági bank mögött azon­ban az állam áll. Olcsó pénzre van szükségünk, hosszú lejáratúakra, befektetések és rövid le­járatokra a termés számára. Különböző rend­szabályokkal az idén körülbelül 10%-ra csökken­tettük a parasztok részére folyósított pénzek kamatozását. — A Népszövetség pénzügyi bizottságának felkérésére most egy finn és egy cseh szakértő tanulmányozzák Bulgária gazdasági helyzetét és egy esetleges népszövetségi hitel garanciáit. — Bulgária részt vett az összes eddigi nemzet­közi agrárkonferenciákon, amelyekre meghívást kapott. Egyelőre nem látok megfogható ered­ményeket, habár a megbeszélések kétségkívül hasznosak és előkészítik az általános együtt­működést.. Ma azonban az a helyzet, hogy az európai ipari államok terményszükségletének túl­nyomó része tengeren túli államokból származik. Ha az agrár­államok kartellbe tömörülnek az ipari államokkal szemben, úgy nagy nehézségekbe ütközik a hitelkérdés. Ez igen kényes probléma. Az amerikai bankok azt követelik, hogy az összes európai államok egyenlő törvények és egyenlő állami garanciák mellett vegyék igénybe a kölcsö­nöket. Ez lehetetlen, tekintettel az egyes államok különböző struktúrájára és törvényhozására. A nemzetközi bank Baselben előbb magasabb ka­matozást akar elérni és csak később akarja a hiteleket folyósítani, így tehát a hitelkérdés Bulgáriában is tisztázatlan, akárcsak a többi európai agrárállamokban. Az állam azonban meg­akadályozza azt, hogy a parasztok uzsorások kezeibe kerüljenek és például olyan parasztot, aki rá van utalva a hitelre, sem adókért, sem más tartozásokért nem szabad végrehajtani. Ezeket mondotta Európa édenkertjének, Bulgáriának földművelésügyi minisztere és mióta Vaszileff miniszterrel beszéltem, nem tudok sza­badulni attól a meggyőződéstől, hogy ami Bul­gáriában lehetséges, az nálunk sem lehetetlen. Miért kell nálunk például a koldusbotra jutott földműveseket lehetetlen magasságra felsrófolt adókért egzekválni? Miért kell a nyomort ilyen módon fokozni, a termelést, még inkább tönkre tenni és végkép megakadályozni azt, hogy a paraszt, a legmegbízhatóbb adós, újból össze­szedje magát és újból jó adófizetővé váljon? TISZA ISTVÁN EMLÉKMŰNKET, Budapest, okt. 31. A ma este a Tisza István társaskör Tisza István emlékünnepet rendezett, amelyen a megnyitó beszédet Berzeviczy Albert, az ünnepi beszédet pedig Horánszky Lajos mondta. --------­ A 72 ÉVES BERNARD SHAW MÉG 10 ÉVET REMÉL ÉLNI. London, okt. 31. (MTI.) Bernard Shaw, aki jelenleg 72 éves, kérte az angol színpártoló céh vezetőségét, hogy vegyék fel életfogytiglani tag­nak. Erre azt a választ kapta, hogy a tagság csak határozott időtartamra szólhat, de joga van előre lefizetni a tagsági díjat várható élettartama leg­végső határának tartamáig. „Akár Matuzsálem, alapon számítva“ Shaw erre 10 évi tagsági díjat küldött be, azzal az indokolással, hogy az ő sze­mélyes körülményei között ez tekinthető a szélső határnak. -----— — Tánc a Magántisztviselőknél. Ma szomba­­ton este 19 órakor a magántisztviselők tánc­­összejövetelt tartanak.

Next