Pécsi Napló, 1931. február (40. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

SL oldal. 1 kiadós magyarországi eladásokra ; ilykép nem valószínű, hogy a szlovákiai áru el­maradása a fenyőanyag-piacon áremelke­déssel jár. Szlovákia kilátásai eléggé rosszak, mert f­enyőany­ag-termelése messze túl­haladja a belföldi szükségletet és földrajzi fekvésénél fogva hazánkba gravitál. Ugyan­ez áll a ruthén Felföldre, mely Lengyel­­ország és Románia, két nagy fenyő-exportáló állam közé van beékelve. Egész természetes, ha ily körülmények között Szlovákiában a munkanélküliség ag­gasztóan terjed,­ sőt a tulajdonképeni Cseh­ország, e hatalmas iparállam is kezdi már érezni a vámháború kihalásait: éppen azon részeken jelentkezik a legnagyobb munka­­nélküliség, melyeknek gyárai Magyarország­ba exportáltak. E vámháború egyszer kétségtelenül véget ér majd, hisz e két állam gazdasági struktúrája olyan, hogy egymásra vannak utalva. Hogy mikor ér majd véget, ez más kérdés, melyre még a szakminiszterek sem tudnak megfelelni. Tény azonban, hogy keres­kedelmi szerződések letárgyalása, törvény­be iktatása, életbeléptetése hosszú hónapo­kat igényel. Mindazok, kik európai szem­szögből vizsgálják a középeurópai eseménye­ket, fel kell hogy vessék önmagukban a kér­dést ; vájjon csakugyan történelmi szüksé­gesség volt-e az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása, vájjon nem-e ellenkezőleg, maga e monarchia volt egy történelmi szük­séglet kielégítése, éppen mert alkatrészei gazda­ságilag csodálatosan kiegészítették egymást. Loucheur, volt francia miniszter is széles­­látkörű közgazdász, valamint a hozzá ha­sonló felfogásúak előtt ma már világos, hogy itt több történt, mint egyszerű hiba : a gazdasági esztelenség non plus ultrája jutott uralomra. Kényszerűen adódnak e meg­ismerésből a következtetések megcsonkított hazánk javára ; mint végkövetkeztetést szív­leljék meg Európa sorsának intézői a soraink élén álló mondást. 4 . ÚJ­J NYILT Ferenciek ucca 50/1 sz. alatt fióküzlet QUINTUS Javítások és kész cipők meg­lepő olcsó árban. Ducyka. Irta : KÁROLY FERENC. Vannak álmok, amelyeket eltemettünk,­­ mégis visszatérnek. Vannak virágok, amikről azt hisszük, hogy meghaltak s egyszer csak bámulva nézzük, hogy mily csodálatos erővel és szépség­gel nyílnak újra. Gyönyörködtem a Balaton szépségében, az Akasztó hepe­hupás vidékében, Tihany környéké­ben, amit körültáncoltak a hullámok és sorra néztem, csókoltam minden zeg-zugot és vigyáz­tam, nehogy ittfelejtsek valami szépséget, amely hiányossá tenné a magyar tájak örökszép dallamát. Amint gyönyörködtem a Balaton kék hullá­maiban, észrevettem, hogy közel a part­hoz leányok fürödnek. Az egyik fiatal leány alakján megpihent­­a tekintetem, összekócolt hajacskájáról peregtek le a vízcseppek. Meg-megmerítette kezeit a vízben és vígan paskolta a habokat. Feltettem magamban, hogy ezen a nyáron nem fogok leánnyal ismerkedni. Pedig tetszett nekem ez a leány. Két álmodó barna szeme volt s dús barna haja kedvesen omlott szét fehér hom­­lokán.A fiatalsága olyan volt, mint az első­­nyílású, illatos akácvirág... Egy ideig uralkodtam magamon, kerültem a leányok társaságát, de amikor a tábortűz fényé­ben láttam csillogni a leány szemeit, megváltozott a szándékom. S ezen a csillaggyújtó estén, itt a tábortűz nyíl lett, megismerked­em Ducykával. A szívemben dalok, álmok ébredeztek; sze­rettem volna odaajándékozni valakinek a fiatal­ságomat ; szerettem volna új meséket mesélni vala­kinek. Oly titokzatosan, érthetetlenül szép volt az este, oly barátságos volt mindenkinek az arca. Mintha a világ is megváltozott volna? A Balaton zúgása is olyan volt, mint a ringató szerelmi dal. Egészen megváltoztam. Tudtam, éreztem, hogy mi történt a szivemmel. A leány azonban nem vette észre, hogy mi játszódik le bennem. Hiszen Ducyka csak tizenhétéves volt, hetedikes gimna­zista ; fiatal szive talán érezte már a természet titkait, szépségeit, erőit ; messziről hallotta talán már az ifjú szivek dalát, de fölfogni még nem tudta. Talán ilyenkor a legbályosabbak a leányok. Legszebb a festő bimbó, ha a Nap megcsókolja fényével és nyiladozni kezd... Ducyka gyakran lejött a tábortüzekhez. Ha nem jelent meg a vendégkoszorúban,­­ én rosszul éreztem magamat. A csillagos esték, táncok, séták összemelegítettek bennünket. Hiába vigyáztam magamra,­­ mégis csak szerelmes lettem... Ez azonban nem volt mélylelkű szerelem : virágillat volt, amelyet könnyedén ragad tovább a nyári szellő. De azért szép volt, ha nem is volt több néhány meleg pillantásnál. Amikor elbúcsúztam a tihanyi emlékektől és a posta mellett mentem el, ahol Ducyka lakott, — mégis, mégis megdobbant a szívem... Amikor hazautaztam, hazulról egy hosszú, hosszú levelet írtam Ducykának. A leány azon­ban nem válaszolt.* A nyári fogadalmamhoz sokszor hűtlen let­tem, tehát sok leány lett hűtlen hozzám. Sokszor fájt az én bolond, fiatal szivem. Végleg elhatároz­tam, hogy nem fogok többé nőkkel foglalkozni. Minek is keressem a tisztaszivű leányokat, az ideálokat? Meggyűlöltem a női nemet... Szivem mélyén azonban mindjobban égett a vágy egy leány után, akit el-elringassak a dalaimmal s akit csendesen, titokban szerethessek... Mily csodálatosak az Isten út­jai! Három év múlva megérkezett Ducyka válasza... Három hosszú év telt el, mig a kis diákleánynak a lelke megérkezett hozzám. . . Azóta leérettségizett a gimnáziumban, ok­levelet szerzett s most tanítónő. Azt írja : „Leg­­szivesebben emlékezem vissza a tábortüzekre, melyeknek érdekessége és kedvessége életem leg­szebb emléke...“ Én is szivesen gondolok vissza a tábortüzekre s arra a régi nyárra. Megifjedik a lelkünk a múl­tak emlékein, írogatunk, levelezgetünk. Már pajtá­sok vagyunk — kedves, jó pajtások. És én meg­próbálok újra szeretni,szeretni egy kedves, költő­­pajtást, az új Madame de Recamier-t, a régi diák­leányt ; ünnepelni akarom, hogy ő is, ő is sebezze meg a szívemet — ut­oljára ! Megérkezett a kis diákleány, eljött hozzám a régi nyárból, kilépett a múltból s pompázva jelent meg : bájosan, ünnepiesen, hódít­ón ; hozott szomorúságot, örömet, szépséget, okosságot, régi színes emlékeket, hogy most elrabolja a szívemet. És valóban: már tudok álmodozni róla ; színesebb ecsettel festem le, mint a múlt ; kedve­sebb szívről dalolok, mint a nyár ; az emlékeket, az arcát megcsodálom titkon , s megcsókolom az újra nyílt virágot. Messze vidékről csendesen vissza­jönnek a fehér galambok: az emlékek, az álmok, amelyeket régen, régen eltemettem... PÉCSI NAPLÓ 1931. február 1. Ш1Ш11ШД»ШИШ1ИДЖДШИ1Д8Ш^ A „ F­E­H­É­R APÁCA“ TESTVÉRFIL­M­J­E : EHER BARAT §§ Ш Ш m­­ RICHARD VOSS „ZWEI MENSCHEN“ C. VILÁGHÍRŰ REGÉNYE­­­I AZ APOLLO LEGKÖZELEBBI NAGY ESEMÉNYE „Városunk gazdasági helyzete nem bír el semmiféle erőveszteséget“ — mondja Visnya Ernő.­ ­A BAJAI TÖRVÉNYSZÉKI KIRENDELTSÉGNEK A SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLÁHOZ VALÓ CSATOL­ÁSA SÚLYOS HELYZETBE SODORNÁ A BÉCSI ÜGYVÉDI KART ÉS A PÉCSI ÜGYVÉDI KAMARÁT. — KÉT NYILATKOZAT A BAJAI TÖRVÉNYSZÉKI KIRENDELTSÉG TERVEZETT EI­CSATOLÁSÁRÓL. Pécs, jan. 31. A Pécsi Napló vasárnapi szá­mában Félix Antal dr., a pécsi Ítélőtábla elnöké­nek nyilatkozata jelent meg, a bajai törvény­­széki kirendeltségnek a pécsi Ítélőtáblától való elcsatolása és annak a szegedi táblához való csa­tolásának mozgalmáról. A nyilatkozat élénk fel­tűnést keltett az egész városban és e cikk hatása alatt Pécsett erőteljes mozgalom indult meg a tervezett elcsatolás ellen. Ez a mozgalom óráról­­Órára nő és hisszük, hogy az teljes sikerrel fog járni. Teljesen érthetetlen számunkr­a a szegediek ezen megmozdulása, mely a bajai törvényszéki kirendeltséget el akarja szakítani a pécsi táblától és azt a szegedi táblához akarja csatolni. Minden elfogultságtól mentesen megálla­­píthatjuk, hogy ez az akció teljesen elhibázott. A kisforgalmú szegedi ítélőtáblának — melyet a kormány takarékossági szempontból élet­képtelensége miatt meg akar szilál­­­ni — ez az átcsatolás nem adja meg azt az életképes­séget, mely fenntartását indokolná. A bajai törvényszéki kirendeltség és a hozzá tartozó három járásbíróság oly kis forgalmat bo­nyolít le, hogy az nem is jöhet számításba. Ezáltal a szegedi tábla ügyforgalma nem nö­vekszik annyira, mint amennyire számítanak és emiatt nem érdemli meg azokat az áldozato­kat, amelyeket e célból hoznának. Sokkal inkább biztosítaná a szegedi tábla vi­talitását a nagyforgalmú kecskeméti és kalocsai törvényszék átcsatolása, hisz ehhez a két tör­vényszékhez mintegy 10 járásbíróság tartozik. Ez a terv sokkal észszerűbb geográfiai, közle­kedési és gazdasági szempontokból is. Ez a két törvényszék jelenleg az amúgy is a munkával túlzsúfolt budapesti ítélőtáblához tar­­­­tozik és ezen két törvényszék elcsatolása meg i­s szüntetné a budapesti ítélőtábla munkával való túlzsúfoltságát és életkészesé tenné a szegedi táblát. Ebbe a tervezetbe véleményünk szerint a budapesti ítélőtábla elnöke is szívesen bele­egyezne a fenntebb említett okoknál fogva. Hogy közlekedési szempontból is dokumentáljuk e terv célszerűségét, elég megjegyeznünk, hogy Kecske­mét a Budapest—szegedi fővonalon fekszik és innen Szeged alig 1­­2 óra alatt érhető el vasúton. Kalocsáról pedig Kiskunhalas.•Kiskunfélegyházán át közelíthető meg Szeged. Ez általunk felvetett tervet vegyék fontolóra a szegediek és a mi ille­tékeseink pedig hathatós ellenérvként használ­ják fel. Felkerestük VISNYA ERNŐ kincstári főtanácsost, felsőházi tagot, a Pécsi Keres­kedelmi és Iparkamara elnökét, aki munkatársunk előtt a következőket mondotta : — Mint a Pécsi Kereskedelemi és Iparkamara elnöke, megdöbbenéssel értesültem a bajai tör­vényszéki kirendeltség elcsatolásának híréről. Úgy a szándékról, mint a szándék kivitelének módjáról. Városunk gazdasági helyzete nem bír el sio­uái­­tóle erőveszteséget és forgalomcsökkenést.­­ Azok a felsőbírósági tárgyalások, melyek részben bajai ügyvédek ideutazását és sok eset­ben az érdekelteknek és tanuknak jelenlétét teszik szükségessé, városunk vérszegény üzleti forgalmá­ban lényeges tényezőt jelentettek. Eltekintve azon, a jövőben elmaradó bevásárlásoktól, melyekre Pécsett, mint nagyobb városban, a kirakatokban

Next