Pécsi Napló, 1931. február (40. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
SL oldal. 1 kiadós magyarországi eladásokra ; ilykép nem valószínű, hogy a szlovákiai áru elmaradása a fenyőanyag-piacon áremelkedéssel jár. Szlovákia kilátásai eléggé rosszak, mert fenyőanyag-termelése messze túlhaladja a belföldi szükségletet és földrajzi fekvésénél fogva hazánkba gravitál. Ugyanez áll a ruthén Felföldre, mely Lengyelország és Románia, két nagy fenyő-exportáló állam közé van beékelve. Egész természetes, ha ily körülmények között Szlovákiában a munkanélküliség aggasztóan terjed, sőt a tulajdonképeni Csehország, e hatalmas iparállam is kezdi már érezni a vámháború kihalásait: éppen azon részeken jelentkezik a legnagyobb munkanélküliség, melyeknek gyárai Magyarországba exportáltak. E vámháború egyszer kétségtelenül véget ér majd, hisz e két állam gazdasági struktúrája olyan, hogy egymásra vannak utalva. Hogy mikor ér majd véget, ez más kérdés, melyre még a szakminiszterek sem tudnak megfelelni. Tény azonban, hogy kereskedelmi szerződések letárgyalása, törvénybe iktatása, életbeléptetése hosszú hónapokat igényel. Mindazok, kik európai szemszögből vizsgálják a középeurópai eseményeket, fel kell hogy vessék önmagukban a kérdést ; vájjon csakugyan történelmi szükségesség volt-e az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása, vájjon nem-e ellenkezőleg, maga e monarchia volt egy történelmi szükséglet kielégítése, éppen mert alkatrészei gazdaságilag csodálatosan kiegészítették egymást. Loucheur, volt francia miniszter is széleslátkörű közgazdász, valamint a hozzá hasonló felfogásúak előtt ma már világos, hogy itt több történt, mint egyszerű hiba : a gazdasági esztelenség non plus ultrája jutott uralomra. Kényszerűen adódnak e megismerésből a következtetések megcsonkított hazánk javára ; mint végkövetkeztetést szívleljék meg Európa sorsának intézői a soraink élén álló mondást. 4 . ÚJJ NYILT Ferenciek ucca 50/1 sz. alatt fióküzlet QUINTUS Javítások és kész cipők meglepő olcsó árban. Ducyka. Irta : KÁROLY FERENC. Vannak álmok, amelyeket eltemettünk, mégis visszatérnek. Vannak virágok, amikről azt hisszük, hogy meghaltak s egyszer csak bámulva nézzük, hogy mily csodálatos erővel és szépséggel nyílnak újra. Gyönyörködtem a Balaton szépségében, az Akasztó hepehupás vidékében, Tihany környékében, amit körültáncoltak a hullámok és sorra néztem, csókoltam minden zeg-zugot és vigyáztam, nehogy ittfelejtsek valami szépséget, amely hiányossá tenné a magyar tájak örökszép dallamát. Amint gyönyörködtem a Balaton kék hullámaiban, észrevettem, hogy közel a parthoz leányok fürödnek. Az egyik fiatal leány alakján megpihenta tekintetem, összekócolt hajacskájáról peregtek le a vízcseppek. Meg-megmerítette kezeit a vízben és vígan paskolta a habokat. Feltettem magamban, hogy ezen a nyáron nem fogok leánnyal ismerkedni. Pedig tetszett nekem ez a leány. Két álmodó barna szeme volt s dús barna haja kedvesen omlott szét fehér homlokán.A fiatalsága olyan volt, mint az elsőnyílású, illatos akácvirág... Egy ideig uralkodtam magamon, kerültem a leányok társaságát, de amikor a tábortűz fényében láttam csillogni a leány szemeit, megváltozott a szándékom. S ezen a csillaggyújtó estén, itt a tábortűz nyíl lett, megismerkedem Ducykával. A szívemben dalok, álmok ébredeztek; szerettem volna odaajándékozni valakinek a fiatalságomat ; szerettem volna új meséket mesélni valakinek. Oly titokzatosan, érthetetlenül szép volt az este, oly barátságos volt mindenkinek az arca. Mintha a világ is megváltozott volna? A Balaton zúgása is olyan volt, mint a ringató szerelmi dal. Egészen megváltoztam. Tudtam, éreztem, hogy mi történt a szivemmel. A leány azonban nem vette észre, hogy mi játszódik le bennem. Hiszen Ducyka csak tizenhétéves volt, hetedikes gimnazista ; fiatal szive talán érezte már a természet titkait, szépségeit, erőit ; messziről hallotta talán már az ifjú szivek dalát, de fölfogni még nem tudta. Talán ilyenkor a legbályosabbak a leányok. Legszebb a festő bimbó, ha a Nap megcsókolja fényével és nyiladozni kezd... Ducyka gyakran lejött a tábortüzekhez. Ha nem jelent meg a vendégkoszorúban, én rosszul éreztem magamat. A csillagos esték, táncok, séták összemelegítettek bennünket. Hiába vigyáztam magamra, mégis csak szerelmes lettem... Ez azonban nem volt mélylelkű szerelem : virágillat volt, amelyet könnyedén ragad tovább a nyári szellő. De azért szép volt, ha nem is volt több néhány meleg pillantásnál. Amikor elbúcsúztam a tihanyi emlékektől és a posta mellett mentem el, ahol Ducyka lakott, — mégis, mégis megdobbant a szívem... Amikor hazautaztam, hazulról egy hosszú, hosszú levelet írtam Ducykának. A leány azonban nem válaszolt.* A nyári fogadalmamhoz sokszor hűtlen lettem, tehát sok leány lett hűtlen hozzám. Sokszor fájt az én bolond, fiatal szivem. Végleg elhatároztam, hogy nem fogok többé nőkkel foglalkozni. Minek is keressem a tisztaszivű leányokat, az ideálokat? Meggyűlöltem a női nemet... Szivem mélyén azonban mindjobban égett a vágy egy leány után, akit el-elringassak a dalaimmal s akit csendesen, titokban szerethessek... Mily csodálatosak az Isten útjai! Három év múlva megérkezett Ducyka válasza... Három hosszú év telt el, mig a kis diákleánynak a lelke megérkezett hozzám. . . Azóta leérettségizett a gimnáziumban, oklevelet szerzett s most tanítónő. Azt írja : „Legszivesebben emlékezem vissza a tábortüzekre, melyeknek érdekessége és kedvessége életem legszebb emléke...“ Én is szivesen gondolok vissza a tábortüzekre s arra a régi nyárra. Megifjedik a lelkünk a múltak emlékein, írogatunk, levelezgetünk. Már pajtások vagyunk — kedves, jó pajtások. És én megpróbálok újra szeretni,szeretni egy kedves, költőpajtást, az új Madame de Recamier-t, a régi diákleányt ; ünnepelni akarom, hogy ő is, ő is sebezze meg a szívemet — utoljára ! Megérkezett a kis diákleány, eljött hozzám a régi nyárból, kilépett a múltból s pompázva jelent meg : bájosan, ünnepiesen, hódítón ; hozott szomorúságot, örömet, szépséget, okosságot, régi színes emlékeket, hogy most elrabolja a szívemet. És valóban: már tudok álmodozni róla ; színesebb ecsettel festem le, mint a múlt ; kedvesebb szívről dalolok, mint a nyár ; az emlékeket, az arcát megcsodálom titkon , s megcsókolom az újra nyílt virágot. Messze vidékről csendesen visszajönnek a fehér galambok: az emlékek, az álmok, amelyeket régen, régen eltemettem... PÉCSI NAPLÓ 1931. február 1. Ш1Ш11ШД»ШИШ1ИДЖДШИ1Д8Ш^ A „ FEHÉR APÁCA“ TESTVÉRFILMJE : EHER BARAT §§ Ш Ш m RICHARD VOSS „ZWEI MENSCHEN“ C. VILÁGHÍRŰ REGÉNYEI AZ APOLLO LEGKÖZELEBBI NAGY ESEMÉNYE „Városunk gazdasági helyzete nem bír el semmiféle erőveszteséget“ — mondja Visnya Ernő. A BAJAI TÖRVÉNYSZÉKI KIRENDELTSÉGNEK A SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLÁHOZ VALÓ CSATOLÁSA SÚLYOS HELYZETBE SODORNÁ A BÉCSI ÜGYVÉDI KART ÉS A PÉCSI ÜGYVÉDI KAMARÁT. — KÉT NYILATKOZAT A BAJAI TÖRVÉNYSZÉKI KIRENDELTSÉG TERVEZETT EICSATOLÁSÁRÓL. Pécs, jan. 31. A Pécsi Napló vasárnapi számában Félix Antal dr., a pécsi Ítélőtábla elnökének nyilatkozata jelent meg, a bajai törvényszéki kirendeltségnek a pécsi Ítélőtáblától való elcsatolása és annak a szegedi táblához való csatolásának mozgalmáról. A nyilatkozat élénk feltűnést keltett az egész városban és e cikk hatása alatt Pécsett erőteljes mozgalom indult meg a tervezett elcsatolás ellen. Ez a mozgalom órárólÓrára nő és hisszük, hogy az teljes sikerrel fog járni. Teljesen érthetetlen számunkra a szegediek ezen megmozdulása, mely a bajai törvényszéki kirendeltséget el akarja szakítani a pécsi táblától és azt a szegedi táblához akarja csatolni. Minden elfogultságtól mentesen megállapíthatjuk, hogy ez az akció teljesen elhibázott. A kisforgalmú szegedi ítélőtáblának — melyet a kormány takarékossági szempontból életképtelensége miatt meg akar szilálni — ez az átcsatolás nem adja meg azt az életképességet, mely fenntartását indokolná. A bajai törvényszéki kirendeltség és a hozzá tartozó három járásbíróság oly kis forgalmat bonyolít le, hogy az nem is jöhet számításba. Ezáltal a szegedi tábla ügyforgalma nem növekszik annyira, mint amennyire számítanak és emiatt nem érdemli meg azokat az áldozatokat, amelyeket e célból hoznának. Sokkal inkább biztosítaná a szegedi tábla vitalitását a nagyforgalmú kecskeméti és kalocsai törvényszék átcsatolása, hisz ehhez a két törvényszékhez mintegy 10 járásbíróság tartozik. Ez a terv sokkal észszerűbb geográfiai, közlekedési és gazdasági szempontokból is. Ez a két törvényszék jelenleg az amúgy is a munkával túlzsúfolt budapesti ítélőtáblához tartozik és ezen két törvényszék elcsatolása meg is szüntetné a budapesti ítélőtábla munkával való túlzsúfoltságát és életkészesé tenné a szegedi táblát. Ebbe a tervezetbe véleményünk szerint a budapesti ítélőtábla elnöke is szívesen beleegyezne a fenntebb említett okoknál fogva. Hogy közlekedési szempontból is dokumentáljuk e terv célszerűségét, elég megjegyeznünk, hogy Kecskemét a Budapest—szegedi fővonalon fekszik és innen Szeged alig 12 óra alatt érhető el vasúton. Kalocsáról pedig Kiskunhalas.•Kiskunfélegyházán át közelíthető meg Szeged. Ez általunk felvetett tervet vegyék fontolóra a szegediek és a mi illetékeseink pedig hathatós ellenérvként használják fel. Felkerestük VISNYA ERNŐ kincstári főtanácsost, felsőházi tagot, a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, aki munkatársunk előtt a következőket mondotta : — Mint a Pécsi Kereskedelemi és Iparkamara elnöke, megdöbbenéssel értesültem a bajai törvényszéki kirendeltség elcsatolásának híréről. Úgy a szándékról, mint a szándék kivitelének módjáról. Városunk gazdasági helyzete nem bír el siouáitóle erőveszteséget és forgalomcsökkenést. Azok a felsőbírósági tárgyalások, melyek részben bajai ügyvédek ideutazását és sok esetben az érdekelteknek és tanuknak jelenlétét teszik szükségessé, városunk vérszegény üzleti forgalmában lényeges tényezőt jelentettek. Eltekintve azon, a jövőben elmaradó bevásárlásoktól, melyekre Pécsett, mint nagyobb városban, a kirakatokban