Pécsi Napló, 1935. február (44. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-01 / 26. szám (27. szám)

2. oldal 1'K­CS­I MAI’LO A föld mélyében hétszáz pécsbányatelepi munkás sztrájkol Elbarikádozták magukat a sztrájkolók Pécs, jan. 31. Ma reggel 6 órakor részleges bányászsztrájk tört ki Pécsbányatelepen. Kétszáz bányász leszállott a bányába és né­hány perc múlva felüzenték, hogy lent a tárna mélyén sztrájkba lépnek és addig nem jönnek fel, míg kívánságaikat nem teljesítik. A sztrájk előzményei A legújabb sztrájknak előzményei a nemrég lezajlott pécsbányatelepi sztrájkkal függ össze. Ugyanis - mint emlékezetes - újév után a pécsbányatelepi szocialista munkásság beszün­tette a munkát, mert két keresztényszocialista bányász egyik korcsma előtt súlyosan inzultált egy szociáldemokrata munkást, aki egyik isme­rősétől ,­­ Barátság köszöntéssel búcsúzott. A szocialista bányászok az inzultus után küldött­­ségileg kérték a bányaigazgatóságot, hogy a ve­szekedő két kereszténys­zocialista bányászt he­lyezzék át másik aknába. A bányaigazgatóság a munkások kérését elutasította azzal az indoko­lással, hogy az illető bányász a bíróság előtt kér­jen elégtételt a bántalmazásért. Ezzel a sztrájk befejeződött. Alig simultak el ennek a sztrájknak hullá­mai, máris újabb mozgalom indult meg. Száz­­tizennégy bányász, akit sürgős bányafentartási munkálatra hívtak be, megtagadta a munka fel­vételét, mire a bányaigazgatóság a renitens 114 bányászt nyomban elbocsájtotta. Az elbocsájtott munkások érdekében küldöttségileg jártak el a bányaigazgatóságnál. A deputáció azt kérte, hogy vegyék vissza a 114 munkást. Szabolcs Re­zső bányatanácsos, helyettes bányaigazgató a személyzeti osztály vezetője közölte a megjelen­tekkel, hogy ha a munkásság biztosítja a ter­melés zavartalanságát, abban az esetben február 1-én visszaveszik az elbocsájtott 114 bányászt. Tegnapelőtt a bányaigazgatóság hirdetmény útján közölte, hogy a 114 bányász felmondását hatálytalanítják és őket visszaveszik állásukba,­­ azzal a feltétellel, hogy valamennyi visszavett bányász 6 hónapon keresztül egy fokkal alacsonyabb kategóriá­ban 10%-al csökkentett munkabérrel régi­­ helyén fog dolgozni. Ez idő alatt pedig a visszavett munkások közül bizalmi férfinak senkit el nem ismernek. Щ - Akik terrorizálnak, - hangzik tovább a hirdetmény - vagy a munkát megtagadják, azokat azonnal elbocsájtjuk és lépéseket teszünk a társulati lakás kiürítése érdekében. Kitör a sztrájk ! A hirdetmény megjelenését a munkásság vegyes­­ érzelmekkel fogadta. Nagy részük elégedetlen volt.­­ A kikötött feltételeket igen súlyosaknak találták.­­ Rögtönzött értekezleten proklamálták a sztrájkot Ma reggel 6 órakor a rendes munkaidő megkez­désekor az összes munkások leszállottak a tár­nákba. Néhány perc múlva azonban üzenetet küldtek fel a külszínre, hogy a munkát abbahagyták. - Nem jövünk fel addig, míg követeléseinket nem teljesítik vagy a párt nem utasít a felszállásra. Huszonöt keresztényszocialista fogságban A sztrájkolók eltorlaszolták magukat a tárna mélyén. Senkit nem engednek leszállni és fel sem jöhet senki. A fejtési helyeken elszórva levő, mintegy 40 keresztényszocialista bányász is lent rekedt a bánya­ m­élyén. A tárnában maradt keresztényszocialista munká­sok 15 főnyi csoportja nem törődött bele a rájuk kényszerített fogságba, csoportba tömörül­ve a felvonóba léptek és felszálltak a külszínre. A többi 25 keresztényszocialista jelenleg is lent van a tárnában. A déli órákban a bányaigazgatóságon meg­jelent a munkások küldöttsége. Felkeresték Bal­­say Aladár bányafőtanácsos, bányaigazgatót, és kérték, hogy a súlyos feltételeket, amelyeket a munkásság­nak szabtak ,vonják vissza. A bányaigazgatóság vezetői kijelentették, hogy sok addig, míg a munkásság fel nem jön a tár­nákból, nem kezdik meg a tárgyalásokat. A bányaigazgatóság délután 2 órakor a pécsbányatelepi részleges sztrájkra való tekin­­­tettel általános üzemszünetet rendelt el. Teljes rend van a bányavidéken Az eddigi jelentések szerint a bányavidé­ken teljes a rend. Sehol semmiféle rendzavarás­­ nem fordult elő. A somogyi, vasasi és mecsek­­szabolcsi aknákban rendben folyik a munka. Délután 2 órakor járt le a reggeli műszak. A pécsbányatelepi András akna munkásai nem jöttek fel, csak egy üzenetet küldtek. - Addig, míg kérésünket nem teljesítik, nem jövünk fel! - hangzik az üzenet. Ezzel szemben a többi bányatelepek mun­kássága rendben felszállt az aknákból. Meglazult a munkafegyelem A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE Két férfi özvegye Irtás S­ÁSD­I SÁNDOR 36 Egymás mellett ültek a kerevetei,. A sárga­­hunyós lámpából szinte langyos fény esőzött, teá­juk. Az asszony a síró leány arcába nézett. — Sík szomorúság érte? —■ Elmúlt. A hátam mögött van. Most már nem is érzem. Annál inkább azt a sze­­e­tetet, amely felém sugárzik... Az asszony felsóhajtott. — Örülök, hogy megérezte. Ahogy az arcába néztem, már megszerettem. —■ Hát ez is lehet ? Két ember összetalálko­zik, megnyílik bennük a szeretet kiapadhatatlan fartája és átad egymás felé ? —■ Nincs ebben semmi csodálatos —– mondja az asszony. A jóemberek találkozásának Vele­járója ez. Azért tűni­k csak fel csodálatosnak, mert titka a jóemberek talákozása. Mert kevés a jóember. Nem gondolja, hogy így van? — Lehetséges. —• Bizonyos. Látja én beteg vagyok, fekszem egész nap. Nyolc hónap óta tart ez. Ráérek bíbe­lődni ilyesmivel. Rájöttem, hogy az embereket két csoportba lehet­ osztani. Jóember, rosszem­ ЬеГ. Aki nem tartozik az abszolút jók közé, az már a másik csoporté. Az a csoport hatalmas. Mert nehéz ezen a földön jónak lenni. Olyan jó­nak, hogy az emberből hiányozzon a képesség аГГа, hogy rossz tudjon lenni. Énnekem még sohasem sikerült. Azt hiszem magának se. —• Nehéz volt rá felelni erre. Én sokat szen­vedte­m. — Majd elmondja egyszer. Mindent el fog mondani. Lesz erre időnk. Most jut eszembe, azt se kérdeztem még, jól utazott-e? És a szobája tetszik? —• Már azt is megszerettem. Nyílott az ajtó. Az asszony szeme még ele­venebbé, még sugárzóbbá vált. —• A gyerekeim... Két, sötétkék matrózruhába öltözött leány lépett be. Majdnem egyforma magas volt mind­kettő. Magdus bár két évvel fiatalabb volt nővé­rénél, a korkülönbség alig látszott rajta.. Nem volt szép lány. Az alsó ajka feltűnően vastag, az álla széles és ez, szinte férfias erélyt adott a fiatal a­rcnak. Arccsontja megfeszítette hamvas bőrét és szemhéjét, mintha egy nagyon keveset duzzadt volna. Ha nem is v­olt szép, de rendkívül érdekes. Az alakja magas, izmos. A nővére, Elza, az anyjára hasolított. Ilyen szép, ilyen édesen, derűsen szép lehetett valamikor ez a szomorú, beteg as­­ Szony. Élénk csillogású, melegen sugárzó szeme cseppentett mása az anyjáénak. Selymesen gön­dörödő szőke haja, gödrös álla, kerek kis arca babaszerűvé tette. Selypegő, kényeskedő gyerek, aki már­is az anyja előtt ül a szőnyegen és várja a becézését. — Látja kisasszony, olyan ez a gyerek, mint egy kis cica. Te, te hízelgő. A szőnyegről mosolyogva, barátságot kíná­­lóan nevetett Antóniára. A húga azonban nem m­ozdult az ajtóból. Dús szemöldökei összesza­ladtak és оГГа felett csöppnyi dudor kerekedett ettől. Mérgesen, előre elhatározott ellenségeskedés­Illetékes helyen a sztrájkkal kapcsolatban a következő információt kapta a Pécsi Napló munka­társa : - A bányaigazgatóság állandóan arra törek­szik,­­ mondotta informátorunk,­­ hogy a múlt ősz óta meglazult munkafegyelmet helyre­állítsa és a korábbi nyugodt termelő munkát lehetővé tegye. - A munkásság egy aránylag kis része lelki­­ismeretlen f­ujtogatóktól félrevezetve, ismételten a legsúlyosabban vétett a munkafegyelem ellen, sőt e hó elején az elrendelt munka teljesítését nyíl­tan is megtagadta.­­ A vállalat a munkásság jól felfogott érde­kében is kénytelen volt ezen munkamegtagadókat a szolgálatból elbocsájtani.­­ Több oldalról, különösen a nemzeti alapon álló munkásság részéről a bányaigazgatóság elé terjesztett kérelemre január 28-án hirdetmény útján közöltük a munkássággal, hogy az elbocsájtott 114 munkást, a munkafegyelem érdekében szükséges feltételek mellett, feb­ruár elsejével hajlandók vagyunk újra felvenni.­­ Értesülésünk szerint a munkásság, sőt a felmondottak nagy része is, megnyugvással fogadta ezen intézkedésünket. A hajtogatók azonban most sem nyugodtak, aminek eredményeképen ma reggel a munká­sok Pécsbányatelepen rendesen leszálltak ugyan, de a felbujtók miatt nem mehettek fel pislogott Antóniára. Az asszony odafordult Antóniához. — Látja, az a komisz Magdus nem is siet hozzám. Ő nem szereti anyut, nem szeret senkit. Csak az apját. Persze, annak már bújna az ölébe, csak az volna itt. Erre elindult a kislány az ajtóból. Megkerülte Antóniát és úgy ült az anyja mellé. — Te kis kumisz, hát biztatni kell téged еГГе? Várj csak, hát a kisasszonyt üdvözölted már? Mély dallamos hangon felelt. —■ Igen anyus. Az asszony fel­kelt a ke­reveiről. Fáradt mozdulattal simított hátra arcából egy göndör fürtöt. —• Most bementek a kisasszonnyal a szobá­tokba. Meséltek az iskoláról, a reckésekről és közben összebarátkoztak szépen... A lányok szobáján is az abszolút, jólét lát­szott, de minden hivalkodás nélkül. Antónia a maga gyerekségére gondolt. Ilyen környezetben nőtt fel ő is. Elzával könnyért ment a barátkozás. Tizen­három éves volt. De, hogy nő már, azzal árulta el, hogy mind­­ekelőtt a citromszir­ű szekrényt nyi­totta fel és a ruháit mutogatta Antóniának. Köz­ben beszélt, nevetgélt és többször említett egy Ákos nevű fiút, akinek az almazöld grenadin ruhája tetszik legjobban. Néha odafutott Antó­niához és össze-vissza csókolta. —­ S­ohase volt még ilyen szép kisasszonyunk. Jaj, úgy örülök. Isten bizony örülök. Magdus két szót sem szólt és a szoba másik sarkába húzódva, babrálgatott a könyveivel. (­Folyt, köv.) Ш0 február 1

Next