Pécsi Napló, 1935. március (44. évfolyam, 50-74. szám)
1935-03-01 / 50. szám
•s oldal FIUME A MAGYAR Mindenki ismerte Fiuméban a „Cento casa" (százház) névvel megjelölt valscurignei háztömböt, amelyet a „Pesti Magyar Kereskedelmi Bank” fiumei fiókja azzal a célzattal építtetett, hogy azokat a házakat törlesztéses alapon a kevésbé tehetős, szerényigényű munkásemberek tulajdonává tegye. Az elgondolás, hogy Fiume kimondottan eldugott részére egy kis magyar falut varázsoljon, kétségkívül szép volt és bizonyos, hogy ha a világromboló háború gátat nem vet az ideális eszmének, ma „Virágos magyar Fiume” címen ismert városrész ékeskedne a valscurignei völgykatlanban.* Folyt a szorgos munka a Ganz-Danubius hajóépítőgyár Cantrida előtti hatalmas gyártelepén. Befejezéshez közeledett a magyar kezek munkájának produktuma, a Szent István csatahajó. Lázas előkészület indult meg a vízrebocsátással kapcsolatos ünnepségek perfektuálása céljából is. Az ünnepség a szó legigazibb értelmében impozáns külsőségek mellett, óriási közönség jelenlétében zajlott le.Aki a Via Serpentina magasba nyúló útvonalának legvégén épült és a Ganz-Danubius munkásainak lakóhelyéül szolgáló házcsoportokat látta, fogalmat alkothatott a gyár által foglalkoztatott munkások létsámáról. * A gyárakról szólva, az óriásléptű fejlődés bizonysága volt az olaj- és aszfaltgyár, az „Adriatica“ rum, likőr és cognaclepárló r. t., majd a Szent Anna és Susák között létesült ólomgyár. A stagnálás jegyében lepergett legutóbbi két évtized nemcsak hogy nem fejlesztette Fiume gyárait, de a meglévők is bizonyára bezárt kapuk mellett várják a virradatot. Az ipar és kereskedelem magyar részről történt fellendítésének tanúsága volt az az élénk üzleti forgalom, amely minden vonalon megnyilvánult. A magyar pénz vásárló ereje lüktető, pezsdülő élettel árasztotta el Fiume piacát. A magyar pénzügyőrség tagjainak kétemeletes laktanyáját a legteljesebb összetartás varázsolta meghitt, családias fészekké. A régente olyan rosszhírű és lekicsinyelt pénzügyőrség a fiumei végváron a tisztelet aranykalászos hullámaiban sütkérezett. Aki meggyőződött a testület IMPERIUM ALATT katonás regula alatt tartott legénységének önfeláldozó, precíz pontossággal végzett munkájáról, az a megbecsülés kifejezésével adott elégtételt a korrekt magaviseletű pénzügyőrség tagjainak. És elkövetkezett az az idő is, amikor Fiume „deputato“-t (képviselő) küldött a magyar parlamentbe. Öles plakátok hirdették, hogy: „Erviva prof. Riccardo Zanella“. A falakra kék és vörös krétával csak ennyi volt írva markáns betűkkel: „W. Zanella.“ Ez a rövidítés annyit jelentett, hogy: Éljen Zanella. Amikor pedig először utazott Budapestre a képviselőházba, olasz hívei diadalmenetben kísérték az állomásra és virágokkal halmozták el. Szegény polgári család gyermeke volt ez az éleseszű ember, tanári oklevelet szerzett, majd búcsút mondva a katedrának, mint a „Voce del popolo“ szerkesztője és kiadója tollal folytatta azt a munkát, amely a népszerűség zenitjére vezette. Olasz hívei rajongásig szerették és becsülték.* A vigságos, minden szépért és jóért lelkesülő magyar nép lángoló hévvel kapcsolódott bele az olaszok évszázados farsangi ceremóniáiba és rövid idő alatt annyira beleélte magát az olaszok által nagy ambícióval kultivált farsangi bohémiába, hogy abban hamarosan domináló szerepkört biztosított magának. Felejthetetlen élményekben volt része azoknak, akik a farsangi mulatságokba belekapcsolódtak és bizony sok esetben megtörtént, hogy álarc alatt kötött ismeretségnek a boldog házasság révébe való befutás lett a fináléja. Sok magyar ifjú szerzett így a jókedvű farsang ajándékául olasz signorinát feleségül. A magyar imperium legerősebb megmozdulásának kifejezője volt az, amikor a daliás termetű, acélsisakos határrendőr-különítmény Fiuméba érkezett. A Corsia Deákon hullámzó sok ezer nép feszült érdeklődéssel várta azt a pillanatot, amikor a lapok által már hetekkel előbb beharangozott különítményt hozó vonat kibújik az alagútból.* A fiumei magyar imperium megszűnésének szomorú utolsó felvonása 1918 novemberében játszódott le. Mi, magyarok akkor tudtuk meg a tragikus valóságot, amikor a kormányzói palotában már nem a magyar trikolórt lengette a guarneroi szellő, hanem a horvát lobogót, ezt azonban hamarosan felváltotta az olasz. Az utolsó fiumei magyar kormányzónak az éj leple alatt kellett sietve meneküli a Fiuméba özönlő horvát „zeleni-káder“ vad hordái elől... * Reménykedve hisszük azonban, hogy ott lenn, ahol az Adria vizének csobogását most csak ritkán nyomja el a szirénák búgása, egyszer még felvirrad a magyar hajnal és büszkén lengeti meg a fuvalat a magyar színeket jelző zászlókat. Czeh Antal. A „PÉCSI NAPLÓ** REGÉNYE Két férfi özvegye Írta: SÁSDI SÁNDOR 58 —• A mérnök urat itt találom? — Igen, azonnal szólok a mérnök úrnak. De már nyitott is a másik szoba ajtaja, és ízében egy hosszú vonalzóval, Kereky jelent meg. — A Lessinger-féle ház tervrajzát kérem. Aztán ne felejtsen el Biró úr, az államépítészeti hivatalban a tanonciskolai tervpályázat után érdeklődni. Azonkivül a Götzl és Frank cég... Most vette csak észre Antóniát. Székre dobta a hosszú léniát és sietett feléje. — Tessék... jöjjön beljebb, a szobámba... Odabent elvette Antónia retiküljét és nem a rágódott addig mig a kalapját is le nem veszi. — Nem akarom, hogy úgy állj itt, mint egy üzletfél. Átölelte és a szájuk már egymásra talált. —* Egyetlenem, drágám... A lány" kibontakozott az ölelésből. —• Nem, kérem hagyjon... — Hát megint rossz akar lenni hozzám? Antónia sóhajtott. Hosszan sóhajtott. Az arcán szomorúság látszott. —• Én már nem tudnék rossz lenni hozzád. Talán jobb volna, ha nem szeretnélek ennyire... És elmondta, hogyan vette észre a táblát odalent és hogyan kerekedett benne a vágy, hogy láthassa. —■ Éppen csak látni akartalak. És a szobát, ahol dolgozol. Körülnézett. Csodálkozva csapta össze a kezét. —■ 95, milyen Sok, ismeretlen műszer. Nagyon imponálsz nekem István, mert ilyen csodákkal dolgozol. És ez a hatalantas papiros az asztalon... — Hajolj csak közelebb. Ez lesz a város legszebb, legnagyobb épülete. Az angol részvénytársaság hatemeletes áruháza. De micsoda áruház! Meglátod Antónia, milyen büszke leszel rám. Ugye, az leszel? —• Nem tudom István. Én csak azt tudom hogy szeretlek. Kereky a ceruzájával ütögette az asztal szélét. — Az én, egyéni, a legegyénibb stílusom lesz ez az épület. Mert látod Antónia, én tudom azt, hogy az új építészeti stílust az új anyag, a beton és az acél diktálja. Ezért hányok én fittyet a középkori góticára, meg a többi ócska nyavalygásra. Viszont nem hagyom megkötni a kezemet és a gondolkodásomat azzal, amit a legújabb német építészetben Sachlichkeitnak neveznek. Utálom az uniformizált háztípust. Amit én építek, legyen az áruház, templom, vagy polgári lakás, annak egyéninek kell leírni. Antónia elkapta a certuával verdeső kezet. —■ Milyen érdekesen beszélsz. Nagyon imponálsz nekem. Úgy nézek fel rád... Mellét odaszarhatta a férfihoz. A szemük hajtón villant össze. — Látod István, pedig majdnem egyforma magasak vagyunk. Legföljebb fél fejjel térültél el. És szellemileg se vagyok utolsó. Miért van az mégis, hogy fel akarok nézni rád, mint valami égbenyúló toronyra? Azt akarom, hogy úgy hajolj le hozzám. Azt akarom, hogy az öledbe végy, mint egy gyereket ég nagyon, nagyon magadhoz szoríts. Olyan jó, elbújni a karjaidban. És már meg is bújt a szorító karokban. A férfi könnyű, becéző szájjal siklott végig arcán, homlokán. — Te, te kis Senkim... Mindenem... —• Várj István, engedj most egy kicsit . Ajándékot hoztam neked. Kibontotta a kis csomagot. Meglobogtatta a barnaselyem nyakkendőt. — Ezt hoztam neked, mert olyan jó ajándékozni. És szegénykém, mindig oly ízléstelenek a nyakkendőid. Ez is, ami rajtad van. Várj, leveszem rólad... Kigombolta a gallérját és, ahogy babrált a nyaka körül, megsimította a borostás arcot. —■ Nem is borotválkoztál ma. — Nem bizony. Álmos voltam reggel és fáradt. Tudod... Rátapasztatta tenyerét a férfi szájára. — Nem tudom. És nem is akarom tudni. Nem érdekel egy ilyen lump, borotválatlan férfinak az éjszakája... Rémes, még a tenyerembe harap. Mutatta a húsába vágódó fogak helyét. —• Hát szabad ezt? Látod, itt meg itt... Fáj ám. Kereky csókjával dédelgette a harapás helyét. De Antónia elkapta a kezét. —• Tessék rendesen viselkedni. Most felkötöm az új nyakkendőt. Apusnak kötöttem utoljára... Nem, most nem is akarok azokra a szomorúságokra gondolni... Hátra a fejet... így most jó. ’ Kinyitotta a retiküljét és tükröt tartott elébe. — Szép? —• A legszebb a világon. — Ez túlzás. Viszont igaz az, hogy még meg se köszönted. (Folyt, köv.) PÉCSI NAPLÓ 1935 március 1. TÍZ SPANYOL FELKELŐT ÍTÉLT HALÁLRA A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG, Madrid, febr. 28. A Diario de Madrid című lap értesülése szerint a legfelsőbb bíróság a saragossai hadbíróság által az októberi forradalmi mozgalom résztvevői ellen kimondott 12 halálos ítélet közül tizet megerősített t Rövid táviratok. Bécs, febr. 28. Ausztria lakosságának száma 1934. év végén 6.762.687 volt. Moszkva, febr. 28. A Krassin ceruzagyár égésénél szerencsétlenül jártak közül négy meghalt. Az áldozatok száma ezzel 31-re emelkedett. Budapest, febr. 28. Winter Sándor tőzsdebizományos ellen, aki az utóbbi években filmek gyártásával foglalkozott, hitelezői 200 ezer pengő csalárd elvonása címén bűnvádi feljelentést tettek. Zilah, febr. 28. A Szilágyság legnagyobb részét elöntötte az árvíz. Szilágysomlyón a Kraszna száz házat elöntött. Az árvíz felmérhetetlen károkat okozott Szilágy megyében. Róma, febr. Velencében az erős szélvihar felborított egy motorcsónakot. Három ember a vízbe fulladt. Ankara, febr. 28. A minisztertanács megállapította az 1935. évre szóló költségvetést. A költségvetés 194 millió török font, szemben a tavalyi 184 millióval. Páris, febr. 28. A velszi herceg Párisból visszautazott Angliába. Budapest, febr. 28. A szövetkezetek szanálása során a vidéki Konzum szövetkezeteket a Hangya fogja fiókosítani.