Pécsi Napló, 1936. március (45. évfolyam, 51-75. szám)

1936-03-01 / 51. szám

2. oldal PÉCSI NAPLÓ 1936 március 1. 1863 ÓTA VILÁGMÁRKA!­­­nchmidthauer-féle­ keserűvíz 70 év óta kipróbált, ártalmatlan, természetes hashajtó. Elég már fél pohárral, a kapható kisüvegekben is 56 fillérért, tanúbizonyságot. A zendülők maguk is rendes magatartást tanúsítottak és egyszer sem próbáltak meg kitörni az eredetileg megszállott körzetből. A lázadók kevéssel azután adták meg magukat, hogy Kasii tábornok, Tokió katonai parancsnoka rádióüzenetben bejelentette, hogy a lázadókat, ha kell erőszakkal is megadásra kényszeríti. A zendülők által elfoglalt városnegyed lakói már el is hagyták házaikat. A királyi hercegek palotáit, valamint több nagykövetséget és követséget ki­ürítettek, tekintettel a várható harcokra. Ekkor még egy új kísérletet tettek a lázadók észretérítésére és repülőgépekről és harcikocsikról röpcédulákat dobtak a lázadók csapatai közé, amelyeken a kö­vetkező szöveg állott : „Térjetek vissza laktanyáitokba és megbocsá­tunk nektek, tanúsítsatok ellenállást és agyon­lövünk mindnyájatokat !“ Ennek a felszólításnak megvolt a várt hatása. Szemtanuk állítása szerint a lázadók első csoportja keletázsiai időszámítás szerint déli 1 órakor el­hagyták a miniszterelnök palotáját és a Sanno palotát. A lázadók rendben az Egyesült Államok nagykövetségének épülete elé vonultak, ahol a kormánycsapatok lefegyverezték és tehergépko­csikra rakták őket. TELJES A REND ÉS NYUGALOM TOKIÓBAN. Tokió, febr. 29. Okada miniszterelnök sze­rencsés megmeneküléséről hivatalosan a követ­kezőket közük : A miniszterelnök a lázadók betörésekor utolsó pillanatban el tudott menekülni, és hivatali lakásában rejtőzött el. Este azután a felkelők éberségét kijátszva, sikerült elszöknie a lakásból. Goto helyettes miniszterelnök ismét át­vette a belügyminisztérium vezetését. Tokióban teljes a rend és nyugalom, a katona­ság ismét visszatért a laktanyákba. Az utcákon emelt torlaszokat és megerősítéseket eltávolították. Az üzletek, vendéglők és szállodák megnyíltak. Félhivatalos közlés szerint Szajondzsi herceget Tokióba kérette a császár, hogy segít­ségére legyen az új miniszterelnök személyének kiválasztásánál. A lázadó csapatok VISSZATÉRTEK LAK­TANYÁIKBA. Tokió, febr. 29. Szemtanuk jelentése szerint a lázadók csapatai délelőtt 10 óra körül teljes rend­ben trombitaszóval visszatértek a 3-ik gyalogezred laktanyájába. A csapatot egy százados és két hadnagy vezette. A laktanya elé érve a százados felszólította a ka­tonákat, hogy térjenek szállásaikra. Később lá­zadó katonákkal megrakott 12 tehergépkocsi ér­kezett ugyanbba a laktanyába. A JOKOHAMAI MAGYAROKNAK NEM TÖRTÉNT BÁNTÓDÁSUK. Jokohama, febr. 29. A Magyar Távirati Iroda­­ jokohamai különtudósítója táviratilag jelenti a kö­­­­vetkezőket: A normális viszonyok helyreálltak. Az itt élő magyaroknak semmi bántódásuk nem történt. FEJBELŐTTE MAGÁT TIZENNYOLC LÁZADÓ TISZT. London, febr. 29. Tokióból érkező legújabb jelentések részleteket közölnek arról, hogy miként vetett véget életének a lázadás 18 vezető tisztje. A katonai hatóságok azt a tanácsot adtak ezeknek a tiszteknek, hogy kövessenek el harakirit. Ebből az is látható, hogy a tiszteket nem tartották közön­séges bűnösöknek. A tisztek tudomásul vették a tanácsot, de az öngyilkosság modernebb módját választották és egymás után revolvergolyót röpí­tettek agyukba. OKADA MINISZTERELNÖK HELYETT SÓGORÁT ÖLTÉK MEG. Tokió, febr. 29. Az Okada házában történtek­­­ről a következőket jelentik : A lázadók Okadát só­gorával, Macubo ezredessel tévesztették össze és Macubot ölték meg. Amikor Okada jelentkezett a császárnál, az a halottnak vélt miniszterelnököt nagy örömmel fogadta. Hivatalos körök meg voltak győződve Okada haláláról. KAVASIMA HADÜGYMINISZTER VÁLLALJA A FELELŐSSÉGET A ZENDÜLÉSÉRT. Tokió, febr. 29. Kavasima hadügyminiszter a lázadók elfogatása után kiadott jelentésében azt a feltűnést keltő kijelentést tette, hogy a bekövetkezett sajnálatos eseményekért egye­dül őt terheli a felelőség és teljesen tisztában van felelősége súlyával. HÚSZ TISZT SORSÁRÓL NINCS HÍR. Tokió, febr. 29. Annak a 20 lázadó tisztnek sorsáról, akiket elfogtak, semmi hír sincs. Hi­vatalosan nem erősítették meg öngyilkosságukat. Öt kommunistát halálra ítéltek Berlinben Berlin, febr. 29. A berlini esküdtszék csak­nem félévi tárgyalás után ma hozta meg ítéletét 25 neukölni kommunista gyilkossági és rend­zavarási bűnperében. A vádlott kommunisták résztvettek a nemzeti szocialista rohamosztagosok helyisége ellen 1931 október 15-én elkövetett gyilkos támadásban. A bíróság az öt vádlottat halálra ítélte. ­ „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE | Merített rozsa щшшшш -г ..■ ШШШ Irta : J. HERGESHEIMER Fordította : NÉMETH ANDOR. 50 —Ő felelős a tőkéseinek, — magyarázta Izsák. — Részvénytársasági alapon dolgo­zunk ugyan, de a malmunk zárt konszern, mint az önöké — ismételgette szenvedélyes­sen. — Az összes részvények Gedeon rokon­ságának a kezén vannak, no meg az enyé­men. Beláthatja Amasa, hogy rendkívül nagy felelősség terhel. Amasa látta, hogy a vita hiábavaló és bosszúsan távozott a hanzeli papírgyárból. Lovai vidáman röpítették hazafelé. Megle­petésére maguktól megálltak a kertajtónál. Terve akadályba ütközött, egyelőre nem tehet semmit. De a kénytelen tétlenség még jobban megerősítette makacsságában. Ré­vedezve, könyörtelenül rögeszméjéhez sze­­geződve, végezte napi dolgait. Családtagjait még kevésbbé tekintette élő embereknek, mint azelőtt. Úgy nézett keresztül rajtuk, mintha árnyékok volnának. Mintha nyár dereka lett volna, nappal júli­usi hőség uralkodott még a szeptemberi hű­vös éjszakák is elmaradtak. A széles, fekete diófaágyban, amelyet megosztott feleségé­vel, Amasa órákon át bámult tágra meredt szemmel a sötétbe. Web­eral Izsák lehetet­len indítványán tépelődött, bosszankodott. Megint elmúlt egy hét, a család megjelent a szokásos vasárnapi ebéden. Miklós fele­ségével, Eugéniával, Kinzer Miranda, Amasa aggszáz­ nővére látogatóba jött Philadelp­hiából Walling James-szal és Abigállal, Már­ta lányuk kíséretében. Dániel és Wigton Marcy John nevű fia, (Hewes Netty volt a felesége) lehozta Jakab nevű fiát. Wigton­­ anyja és felesége között ült.­­ Amasa mélységesen megvetette Wigton fiát, aki kilépett a Rosanna Papírgyárból,­ hogy politikai szamárságokra herdálja el örökségét. Mindenki tudta, hogy bizonyos elvetemült alakok — Danskin William és egy Toy Martin nevű minden­ lében kanál — majdnem utolsó centig megkopasztották. Huszonháromezer dollár vagyonából sem­mije sem maradt. Végül is belépett a nyáron megnyitott pépmalomba, amelyben új el­járással, gőzzel foszlatják rostokra a pa­pirosnövényeket. Ott fog most már megöre­gedni, többre sohasem viszi. Mirabellát azon­ban úgy látszik nem bántja Wigton aláren­delt helyzete. Csinos fiatal asszony, de Ama­sa elviselhetetlennek találja modorát, kot­nyelesnek, hangosnak. Magas, élénk hangja bántotta fülét, mint a ráspoly. Heves tár­salgás folyt, mindenki egyszerre beszélt az asztal körül, de Mirabella hangja volt a leg­élesebb. Eleinte csak a hang bosszantotta, ké­sőbb egy nevet hallott, amelyre önkéntele­nül felfigyelt. — Kereken megmondom Painter Zi­­bának, hogy amit Izsák tanácsol, annak ép­pen az ellenkezőjét tenném. Mert ismerem. — harsogta. Ez csak Web­eral Izsák lehet, gondolta Amasa, de az a Painter Ziba ? — Menj ügyvédhez, Ziba — folytattam — Meglátod, azt fogja mondani, hogy a rész­vények aranyat érnek. írass rá az ügyvéd­del, tanácsoltam neki. Ismerem Izsákot. Mikor szükséged lesz a pénzre, nehézségeket fog támasztani. Amasa parancsoló mozdulatára minden elcsendesedett. — Miféle érthetetlen fecsegés ez ? — kérdezte. Bányarészvényeket akarsz venni, Wigton ? Wigton helyett Mirabella felelt. — Dehogy akar — mondta. — Miből venne ? Abból a kis fizetésből, amit a nép­­malomtól húz ? Painter Zibháról mesélte, Wetheral Izsák nővéréről, akit Painter Minshall vette el. Izsák át akarja venni tő­lük a hauzel részvényeket. Pedig nincs is olyan sok nekik. Ziba azonban kevesli, amit Izsák kínál értük. Izsák azt állítja, hogy semmit sem érnek és csak könyörületből veszi át őket, hogy a nővérén segítsen. De én figyelmeztettem Zibát, hogy ne hagyja magát becsapni Izsáktól. Mirabellának megvan a véleménye Wet­­eral Izsákról, állapította meg magában Amasa. Gondolataiba merült. Mintha néhá­­nyan felálltak volna az asztaltól, félénk tisz­telettel elköszöntek tőle, eltűntek. Amasa egyedül maradt. * * »jí Kinzer Amasa hétfő délután hatalmas iratköteggel jött haza a malomból s vacsora után a zeneteremben lámpája mellé teleped­ve figyelmesen tanulmányozni kezdte az iratokat. Időnként felpillantott, megpihen­tette tekintetét a békésen kötögető Karoli­nán. Kellemes, megnyugtató látvány volt. A különböző formájú és szinti papírlapok kivétel nékül a nagyszabású vállalkozás megalapozására és megszervezésére vonat­kozó tervezetek és kalkulációk voltak. Ama­­sának mosolygott a szíve örömében. Szilárd, tőkeerős koncern lesz. Egy másik papiros után nyúlt. Megvető ajkbiggyesztéssel, in­gerülten még egyszer végigolvasta, intézke­dés joggal képviseli a vállalatot, tehát ő van hivatva eldönteni, hogy a szóban forgó aján­lat előnyös-e a hauzel malom számára. A nagyon finom levélpapír élén ez a vörösbe­­tűs cím állt: Sassafras Farm, Sassafras, Mary­land. Amasa halotta, hogy ott van Gedeon versenyistállója. Istentelen intézmény. Nem csoda, hogy az ilyen embert aljas munka­társak és kétszínű alkalmazottak veszik kö­rül. (Folyt. köv.)

Next