Pécsi Napló, 1936. június (45. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

2. oldal ffiCSI NAPLÓ FESOLTÖT, ÖLTÖNYT,-------------------ТА1/Л CZDA Csináltasson GYERMEKÉNEK RUHÁT, KABÁTOT ■ MVHwARM vagy készen vegyen Schwarcz Zsigmondi és Fia #! Pécs Ferenciek u. 6. és Király u. 13. — Figyelem : Junius 15-ig 9% havi hitel Takarékossági könyvre az összes szövetujdonságok. Hatalmas készruharaktárak ИГ* Minden igényt kielégítő férfiszabóság! TH A legteljesebb erkölcsi siker jegyében folyt le a munkás­­dalosok pécsi ünnepsége Pécs, június 2. Testvéri találkozó, egyben­­ művészi megnyilatkozás volt az a hatalmas­­ megmozdulás, mely pünkösd két ünnepére 45 munkásdalárda 2400 tagját hozta városunk falai közé, hogy itt az ősi kulturközpontban, közel a déli határokhoz tegyenek tanúbizonyságot arról a haladó szellemről, mely a magyar munkástöme­­geket fűti és olyan önzetlen áldozatosságra bírja, ami a dal művelésének elengedhetetlen velejárója, mert időt, fáradozást és költséget egyaránt igényel A Magyarországi Munkásdalegyletek Szövet­sége tagjai ezeket az áldozatokat szives szeretettel hozzák esztendők sora óta s hogy kiváló ének­tudásukat Szeged, Misk­olc és Debrecen után most Pécsett is megcsillogtatták, csak a legteljesebb elismeréssel szólhatunk énekművészetükről álta­lában, mellyel jelét adták annak, hogy méltán részesei a magyar dalkultúra nívós voltának. A nagy találkozó gazdag programja, a szom­bat esti ünnepélyes és impozáns fogadtatástól kezdve egészen búcsúztatásig az előre megszabott tervszerűséggel folyt le, csak éppen a Tettyén megrendezni szándékolt népünnepélyt zavarta meg a hétfő déli zápor. Ettől a zavaró momentumtól eltekintve, a dalosünnepség minden résztvevő csoportja alkalmat és módot talált a Pécsett való bemutatkozásra és a város közönségének a leg­kedvezőbb oldalairól állott módjában a munkásság dalkultúráját megismerni. A munkásdalosoknak nyilvános szerepléseik színhelyén, a színházban úgy, mint a szabadtéren megérdemelten nagy és lelkes közönsége volt. Áll ez különösen a PEAC pályán lefolyt, vasárnap esti monstre hangversenyre és szabadtéri bemuta­tóra, melynek publikuma Pécs minden rendű közönségét vonzotta s mintegy tizezer főnyi kö­zönségnek nyújtott lehetőséget a munkások tudá­sában, művészetében való gyönyörködésre. TUNISZI UTAM írta: SZILASI PÁZMÁNY ZOLTÁN. 19 Másnap ezek ellenében lehetett megkapni az útleveleket. Az útlevélvizsgálatnak a meg­kezdése előtt a szobapincérek az említett helyiség közelébe segítik a fülkékből a kézi podgyászokat, természetesen borravaló fejében, s itt már a Cook-vállalatnak, a Tirre­­niának, illetve egyes szállodáknak a hordárai és arab vállalkozók veszik gondjaikba azokat. Amidőn csomagomat az útlevélvizsgáló he­lyiség ajtajához közel elhelyeztettem és egy szemmel folyton felette őrködtem, egy kis, persze veresfezes, vékonydongájú, vagy 35 éves, feketeszakállú arab szegődött mellém, s mintha nem lett volna teljesen beszámítható, inkább taglejtésekkel ajánlotta fel szolgála­tait. Hiában küldöttem el, bárhova mentem, kitartóan, mint a kutya követett, s a legeré­lyesebb fellépésemnek sem volt semmi ha­tása. Vagy negyedlépésre folyton közelemben tartózkodott, s a kis manó szinte vállam sú­rolta. Határozottan kijelentettem, hogy nem számítok szolgálatára; mivel sem száma, sem szolgálati lemeze, mint a többinek, nem volt. Ez azonban nem hozza zavarba. Elkéri egy idősebb arab kartársa réztábláját, ezen a Tirrenia név volt olvasható, kócmadzaggal ráköti a karjára és nagy büszkén ismét elém áll. Nem tagadhattam meg semmit a kis­ütött embertől, a többi hordár csoportjában , levntettem vele a csomagokat, de csupán a raktárszerű helyiségben foganatosított vámvizsgálat után lehetett tovább indulni. A hatalmas tengeri hajóállomás raktárhe­­­lyiségei között elterülő tág téren az ott vára­­­­kozó járművek közül egy kétlovas, menny­e­­zetes fedéllel ellátott bérkocsiba teszi a kis tökéletlennek látszó arab podgyászot. De midőn a neki járó viteldíjat akarom kéz­besíteni, mint egy varázsütésre Fregoliként leveti hallgatag, csendes, bárgyú természe­tét; nyelve szaporán megered és arab nyel­ven hatszoros, hétszeres árat követelt. Hogy megszabaduljak tőle, vagy háromszoros árat vetettem a váltott gyerekből felnövekedett kis gnómnak.* VII. A francia és arab városrész. Szállásom. Étkezés. A kuszkusz. Keleti sokaság; szundus viseletek, nyomorékok; uccai jelenetek. Bá­rok. Kávéházak; felszínes vallási türel­mes­­ség. A tengeri hajóállomás előtti villamost követtük, s pár gyárszerű helyiséggel hatá­rolt, széles, beépítésre váró útról, kétoldalt pálmák között, fordult be kocsim egy befelé mind díszesebb, hatalmas, széles avenuere. Közepe sétány, két oldala pedig járművek részére van fentartva. A mostani Tunisz két, egymás mellett fekvő város egyesítése. Az egyik az európai városrész. Ez a jelzett irányban a kikötőtől a Porte de France-ig terjed. Az El Bahira kiszárításával ennek a területét a francia kormány folyton nagyob­­bítani óhajtja. Az előbb említett 1­00 kilomé­teres, hatalmas üvenuet egy 3 kilométer hosszú metszi keresztül. Az ezekbe szabá­lyosan torkoló számos mellékutca alkotja az újvárost. A másfél kilométer hosszú avenue 60 m. szélességével, négysoros füge­fáival a tunisziak kedvenc sétánya. Kezdetben Avenue Jules Ferry, közön­ségesen pedig Avenue de la Marine névvel illetik. Ferry bronzszobor-csoportozata éke­­­síti ezt. A szobor lábánál Tunisz gabonakévét nyújt, a másik oldalán egy földmives nyug­szik. Mögötte egy európai gyermek egy fiatal arabsgyermeket könyvből tanít olvasni. Folytatását Avenue de France-nak, majd Place de la Résidence-nak nevezik. Az óriási kereszt-avenue egyik része az Avenue de Paris, a másik pedig az Avenue de Carthage. Az Avenue de France a főütőere és a legforgalmasabb központja az európai ne­gyednek. Hatalmas paloták, bankok, kine­­mák, kávéházak, párisias áruházak, s ragyogó üzletek. Árkádos, hosszú épület tág folyo­sóin világvárosi kirakatok, díszes, virágágyas park előtt a kormányzósági palota. Szemben a másik oldalon, hatalmas törzsű pálmacso­port előtt, kéttornyú székesegyház pompá­zik. S úgy a széles gyalogjárókon, az árkádok alatt, mint a fáknak az árnyában, a legkü­lönbözőbb afrikai típusok. Itt van Tunisz fényes kaszinó-kávéháza is és a Palmarium nagy, fedett csarnokkal, színpaddal, terje­delmes kávéházzal, olvasó- és játéktermek­kel. A többi utcákban is lapostetejű, több­­emeletes paloták, valódi délvidéki francia város. De a külváros negyede felé az épülő paloták mellett beépítetlen telkek, s az európai környezetben egy-egy nyomorúságos teve húz megterhelt, kétkerekű szekeret, s fekete, hosszúfülü birkák nyáját terelgeti egy falusi fellah vagy beduin. A Rue d’Italie a kereskedelmi forgalomnak a központja. A Rue de Rome Tunisz egyik legelőkelőbb uccája. Az El Sadikia mellett a Rue Al Djazira, s a máltaiakról nevezett Rue des Maltais a régi városbástyák irányát követi. (Folyt. köv.) Díszhangvesenyek A munkásdalosok első művészi megnyilat­kozása vasárnap délelőtt fél 10 órakor azon a díszhangversenyen történt, melyet a pécsi Nemzeti Színházban rendeztek. A hatalmas műsor 20 számot ölelt fel, a magyar és külföldi kar- és dal­irodalom jól megválogatott gyöngyeiből. Ugyancsak ilyen nagyszabású műsorra épült fel a vasárnap délutáni második díszhangverseny, mely szintén a Nemzeti Színházban folyt le és 22 műsorszám tolmácsolásával szolgált a zene- és dalművészet remekeiből. Minthogy mind a 45 szereplő egyesület tel­jesítményével külön-külön nem áll módunkka­­ foglalkozni, összefoglaló nagy általánosságban álla­pítjuk meg a következőket: Valamennyi dalos­egyesület hanganyaga meglepően jó volt s mint­hogy ez az első feltétele annak, amire építeni lehet, bizonyosak vagyunk benne, hogy a Pécsett ez alkalommal kevésbé művészit nyújtó egyesüle­teknek is van jövőjük. Páratlan volt valamennyi dalosegyes­ület fegyelme, amivel a művészi cél­nak alárendelte m­­agá. Ez is olyan tulajdonság, ami egy dalosegyesület életében jelentős szere­pet játszik és a siker szempontjából elengedhetet­len. Sajnos, nem minden egyesület élén áll hiva­tása magaslatán lévő karnagy. Ennek tudható­­ be, hogy az általában értékes produkciók egy­­némelyike nélkülözte a szerző intencióit, úgy a benne való elmélyülésben, mint a felfogásban, a lényeg kihangsúlyozásában és a megfelelő színe­zésben. Jó dalosegyletnek a hanganyag és fegye­lem mellett elengedhetetlen feltétele a jó kar­mester. Erre igyekezzék szert tenni az a néhány egyesület, melyet itt nem említhetünk név szerint, melyek azonban valószínűleg maguk is érzik a megfelelő vezénylő hiányát. A mondottakon kívül meg kell még említenünk egyes művek szövegé­nek önkényes megváltoztatását, mint olyant, ami feltétlenül a siker rovására megy. Ezek volnának a hangversenyekkel kapcso­latos kifogásaink, illetőleg megállapításaink - általánosságban. Külön kiemelkedő értékekként kell foglal­koznunk az Orosházi Petőfi Dalkör, a Miskolci Vasas Dalárda, a Budapesti kültelki Munkás Dalkör és Mintakészítők Dalárdájával, a Magyar­­országi Építőmunkások Dalárdájával, a Ruggyanta­­árugyári Dalkörrel, a Budafoki Munkás Dalkörrel, a Budapesti Vas- és Fémmunkások Dalárdájával és nem utolsó sorban a Budapesti Könyvnyomdá­szok Dalkörével. Ezek az egyesületek a délelőtti hangversenyen, hanganyagban, kivitelben egy­aránt abszolút művészit produkáltak, csak úgy mint a délutáni díszhangversenyen a Hírlapter­jesztők, a Szegedi Általános Munkásdalegylet, a Kőbányai Vasmunkások Dalárdája és a Diósgyőri Dalkar. Átérzett, kifinomult, egészben nemesveretű interpretálásuk minden tekintetben, de minden viszonylatban is fölényesen művészi teljesítmény volt. Több magyar és szlovák nyelven előadott számmal szerepeltek a Pozsonyi Munkásdalos­­szövetség Dalárdái. Énektudásuk kiforrott tech­nikáról, kifinomult előadóművészetről tanúsko­dott. Nagy sikert arattak. Szereplésük zugó tapsot váltott ki a közönségből. S hogy ez nem elsősor­ban a testvéreknek, hanem az előadóknak szólt, csak öregbíti Pécsett soká a legjobb emlékekben maradó diadalukat. Az elismerést érdemlő szereplők között fog­lalhatnak helyet a Gutenberg Társaság zenekara és a Pécsi Munkásképző Egylet Dalkara, mely Dudás Gézával az élén iskolapéldáját produkálta a teljes értékű énekművészetnek. Nagy sikere volt annak a klasszikus panto­mimnek, melyet a Munkás Testedző Egyesület vegyes csapata mutatott be és azoknak a tánc. 1936 június 3.

Next