Pécsi Napló, 1936. december (45. évfolyam, 275-297. szám)
1936-12-01 / 275. szám
2. oldal toztak valamikor. A kormányzói pár mély meghatottsággal fogadta az egykori barátok, bajtársak üdvözletét és mintegy háromnegyed óráig időztek a meghitt baráti körben. Miklós elnök villásreggelt adott a kormányzó tiszteletére Bécs, nov. 30. Horthy Miklós kormányzó a testőrzászlóalj tiszti étkezdéjéből kíséretével együtt visszatért az Imperial szállóba, onnan pedig 12 órakor feleségével és kíséretével Miklas elnök magánlakására hajtatott. Bécs, nov. 30. Miklas osztrák szövetségi elnök magánlakásán délután 13 óra 30 perckor szűkkörű villásreggelit adott a kormányzó tiszteletére. Ugyanekkor Schuschnigg kancellár, honvédelmi miniszter a kancellári hivatal kongresszusi termében villásreggelit adott, amelyen megjelent Darányi Kálmán miniszterelnök és felesége, Kánya Kálmán külügyminiszter, az osztrák kormány valamennyi tagja, Rudnay Lajos bécsi magyar követ, Salata bécsi olasz követ és még mások. Bécs, nov. 30. Darányi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter ma délben a Dollfuss Emléktemplomban koszorút helyezett Dollfuss koporsójára. A koszorú magyar nemzetiszinti szalagján a következő felirás volt: ,,A nagy kancellárnak Magyarország miniszterelnöke és külügyminisztere.“ Ausztria és Magyarország céltudatos munkával Középeurópa békéjét teremti meg Bécs, nov. 30. Tegnap este a schönbrunni kastélyban Miklas osztrák köztársasági elnök ünnepélyes díszvacsorát rendezett a kormányzói pár tiszteletére. A vacsorán az elnök pohárkszöntöjében hangsúlyozta, hogy a látogatásnak a történelmi szemlélet szempontjából és érzelmileg is egészen különleges jelentősége van. A kormányzó válaszában kiemelte, hogy Ausztria és Magyarország újra egymásra talált közös és céltudatos munkában, amellyel elő akarja mozdítani a jólétet a Dunamedencében és meg akarja teremteni a tartós békét Középeurópában. A két országtól teljesen távol áll mindennemű ellenséges szándék, bármely más országgal szemben, i .f. A PÉCSI NAPLÓ REGÉNYE ANGYALHAJ Irta : B. EBECZKY GABRIELLA. — Igen... a halálból... Hol is volt... .. .magam sem tudom... eh, mindegy már úgyis! Szóval egy francia falut kellett megszállnom századommal. Olyan értesítéseket kaptunk, hogy a franciák már reggel kiürítették. Mentünk hát előre. Csatakos, esős idő volt... már kezdett sötétedni. Beértünk a falu főutcájára, mély csend, még kutya sem ugat. Ám alig hagytuk el az első utcakeresztezést, hát, Uramisten, jobbról, balról, előlről, hátulról, rohannak felénk a franciák ! Volt az egy ezred is ! A fiúk, mint az oroszlánok, védték magukat, fegyverrel, körömmel, foggal, de én már akkor láttam: hiába! Elfogtak ! Úgy égetett ez a tudat, mint a tüzes vas ! Ma sem tudom, hogyan sikerült karddal, revolverrel, szétkergetni az engem szorongatókat, de a másik percben már futottam befelé az idegen utcába. Jobbra, balra, úgy maradtak el mellettem a házak, mintha sorfalat guggoló óriások lettek volna, sötét, üresen tátongó ablakszemeikkel: vak óriások ! Még mindig esett. Csúszott a sár, néha megtántorodtam. De mögöttem, mintha egy egész hadsereg közeledő dobogása hallatszana ... üldöznek ? Ez minduntalan új erőt adott, nem és nem akartam elfogatni magamat! Ma már azt hiszem, csak az én eszeveszett menekülésem visszhangja ijesztett, de akkor nem volt időm gondolkozni. Balra tőlem egyszerre megnyílt a guggoló Bécs, nov. 30. Horthy Miklós kormányzó a bécsi helyőrség csapatainak megszemlélése után Zehner gyalogsági tábornok, államtitkár meghívására kíséretével megjelent a testőrzászlóaljnak a Burgban lévő tiszti étkezdéjében. A magyar vendégek fogadására az épület előtt díszszázad állott fel zászlóval, ezenkívül a testőrzászlóalj gépkocsi és géppuska százada állott díszőrséget. Osztrák írészről jelen voltak Miklas szövetségi elnök, Schuschnigg kancellár, Schmidt Guido külügyi államtitkár és Schiebowski gyalogsági tábornok, hadseregfelügyelő. Az étkezdében tízórait szolgáltak fel. A testőrségnél tett látogatás során Horthy Miklós óriások sora. Belendültem közéjük. Rossz választás volt, zsákutcába jutottam. Pár ház csak, azután egy magas, kétemeletes épület zárta keresztbe az utcát. Én nem tudtam már megállni, rohantam hát e felé a nagy ház felé. Valami öntudatlan ösztön vitt, hogyha oda bejuthatok... elrejtőzöm. Ekkor vetem észre a kivilágított ablakot. Azon a nagy házon égett egy földszinti ablak mögött valami mécsféle, homályosan és lobogva... Zöldesen... nini, az ablakon zöld szúnyogháló van... azért... Meg akartam állni... de már odalépett az ablakhoz egy alak... sohasem fogom elfelejteni! .. .Parasztember, fehér ingben, öreg, barázdás arccal, szúrós fekete szempárja szinte állatiasan villogott, sűrű, fehér haja borzasán állt szét... és kezében lassan emelkedett fel a vadászfegyver... lassan... lassan. .. Meg akartam állni.. .Nem tudtam... a sár csúszott... az iram túl erős volt... vitt... vitt... a fegyver emelkedett és én rohantam a halál elé. Most... Mintha nem is a puskacsőből, de a rettenetes öreg szeméből csapott volna ki láng... valami hatalmas ököl homlokon vágott... és egyszerre felálltak a guggoló óriások, már magasan fölém hajolva néztek le rám vak szemeikkel. .. és olyan jó volt a puha sárban, a puha fekete éjben süllyedni lefelé... lefelé... Lefelé... lefelé... Mintha újra éreztem volna az esés megszűnni nem akaró, testetlen boldogságát... Vagy csak a vonat rohan lefelé valami magaslatról ? Lehúnytam a szememet. Mikor hosszú idő, egy perc múlva felnyitottam, a nap szemembe sütött. A lemenő nap, ami megaranyozta a víg olasz völgyet. Felgurottam, körülnéztem. A fülke ajtaja félig nyitva. Állomás sehol. A vonat mellett folyócska kanyarog, körülkörül sarjadó vetések, beszegve virágruhás fákkal. Hol szállt ki ? Hová lett ? Megriadva léptem egyet az ajtó felé. A lábam alatt megreccsent valami. Lehajoltam. A ceruzám... és nini, ott fekszik barna bőrkötésű jegyzőkönyvem is, félig nyitva, mintha most csúszott volna le az ölemből, ahogy felugrottam. Felvettem, idegesen csaptam Zsebre. Nem, most nem nézem meg, mi van beleírva... mennyi van beleírva... majd... nem... talán soha... Előkaptam újra a könyvecskét, akarattal fordítva vettem a kezembe és távol tartva magamtól, megkerestem, meddig van írva benne, azután kitéptem az írott lapokat, leeresztettem az ablakot és kiszórtam őket a reggeli szélbe. Hogy repüljek ! Repültek visszafelé, oda, ahol egy nagy, fenyegető hegylánc távolodik tőlünk. Talán... talán annak a hegynek az aljában,valahol ott van a fekete út, amelyen átjöttünk ? S a fekete út kapujában ott áll valaki... csak fehér arcát és két fehér kezét látom... aki vigyorogva gyűjti össze újra értelmes egymásutánban az elszabadult, kóborló papírospilléket... talán De nem, nem gondolni erre! Most újra üres, tiszta a könyvecske, itt a ceruzám is, süt a nap, minden jól van ! És jött a pincér, felrántotta sorban az ajtókat és úgy kiáltott be mindenüvé pár olasz szót, mintha nagy örömöt hirdetne. Ah, a reggeli! (Folyt, köv.) гыs napló 1936 d< c mber 1. Ausztria és Magyarország az összes kérdésekben azonos felfogást vallanak Bécs, nov. 30. Hétfőn délután Darányi Kálmán miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter, Schuschnigg kancellár és Schmidt Guido külügyi államtitkár folytatták vasárnap megkezdett politikai és gazdasági tanácskozásukat. A tanácskozás 1 óra hosszat tartott és annak befejeztével a két állam kormányférfiai örömmel állapították meg, hogy a felvetett kérdésekben azonos felfogást vallanak és elhatározták, hogy az egyöntetű eljárás érdekében továbbra is a legszorosabb érintkezést tartják fenn. A kormányzó ünneplése a bécsi Operaházban Bécs, nov. 30. A kormányzó délután Imperial szállóbeli lakásán magánszemélyeket fogadott. Este díszelőadás volt a kormányzó tiszteletére az Operaházban. A megjelent nagyszámú előkelő . ■ /___________________________________________________________________ közönség lelkesen ünnepelte a magyar államfőt és feleségét. Válásreggeli a testőrségi tiszti kaszinóban kormányzó megszemlélte a testőrség géppuski századának néhány gyakorlatát. A kormányzó kedden délelőtt érkezik vissza Budapestre Bécs, nov. 30. A kormányzó és felesége, valmint Darányi Kálmán miniszterelnök és Kány Kálmán külügyminiszter kedden délelőtt érkezik vissza Budapestre. A különvonatot az osztrák határtól Budapestig főbb állomásokon a főispánok és polgármestere fogadják. A keleti pályaudvaron az ünnepélye fogadtatásra megjelennek a kormány tagjai, felsőház és képviselőház elnöke, a honvédfőparancsnokkal az élen a tábornoki küldöttség, miniszterelnökség és a külügyminisztérium vezet tisztviselői, az olasz és az osztrák követség tagja és sok más előkelőség. Belgrádi lapok baráti hangon irnak Magyarországról Belgrád, nov. 30. A belgrádi lapok az elmúl héten naponta foglalkoztak a kormányzó roma útjával. A tudósítások sorából kiemelkedik „Dan“ cikke, amely így ír : Az utóbbi időben Magyarországon egyre gyakrabban hallhatók olyan hangok, amelyek barátságosan emlékeznek meg Jugoszláviáról. A mi országunkban is igen tekintélyes azok száma, akik szívből óhajtják a viszony megjavulását Jugoszlávia és északi szomszédja között. Sohasem fogjuk elfelejteni, hogy a mi szerb kultúránk bölcsője Magyarországon ringott. Felfogás dolgában a magyarok közelebb állanak hozzánk, mint akármilyen más nemzet. A két népet régi kapcsolatok fűzik egymáshoz akár mint szövetségeseket, akár mint ellenfeleket. A magyarokat alkalmunk volt megismerni, mint nyílt és bátor ellenfélt és mint odaadó, hű barátot. A szerb ember kevésbé hiszékeny és, hevülékeny, de barátságára mindenkor bízvást lehet építeni. A történelem során tekintélyes volt a vérkeveredés is a két nemzet között. Szerbek és magyarok ellenségeskedéséből mindig mindkét népre szenvedés származott és mindig a harmadiknak volt belőle haszna. Nem vonhatnánk le a jövőben a múlt tamit