Pécsi Napló, 1937. december (46. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-01 / 273. szám
4. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1937. december 1. GUMI, GUMI, GUMI a Gumiházban MINDEN GUMI. Pécs, Ferenciek u. 8. várossal szemben nem viseltetik a kellő megértéssel, melegséggel. Ennek a következménye az, hogy a város tehetetlenül, üres kézzel áll azokkal szemben, akik kérni jönnek hozzá, akik napról-napra megtöltik siránkozásukkal, rajongásukkal a városháza folyosóit. A városok forgalmiadórészesedése pár év alatt 22 millió pengőről 8 millióra csökkent, ellenben az állam forgalmiadó bevétele 1931 óta 75 millió pengőre emelkedett. Jogosan várhat tehát a város nagyobb megértést az államtól. A továbbiakban olcsó, egészséges kislakások építését sürgeti, majd szóváteszi, hogy a klinikákon nincs férőhely a betegek számára. Az árvaház kér-déséről szólva, majd olcsó fürdők hiányáról, a közvilágítás a város egyes részein, így a Jankovits-telepen gyatra. Éppen ezért kéri a polgármestert, igyekezzen ezen segíteni a tálnál eszközlendő egyenesadó és fogyasztási adó számviteli osztálynak átszervezését. Maróthy Géza a városi tisztviselők elszomorítóan csekély, 80—120 P-os havi fizetését teszi szóvá, valamint ennek másik végletét, hogy a férj és feleség is, jelentős fizetést húz a várostól. A női szükségmunkások között akad olyan, akinek a havi 90 —120 P csak luxuscikkekre kell. Akad olyan is, akinek az apjának két háza van. Kéri a polgármestert, se rendes irodai munkára, se szükségmunkára ne vegyen fel addig munkaerőt, amíg Pécsett érettségizett és felsőiskolás állásnélküli férfi van. Bármilyen gumiárura van szüksége, forduljon bizalommal gumiszaküzletünkhöz, ahol minden gumicikket legolcsóbban beszerezhet Esztergályos János a húsfogyasztás adójának eltörlésére irányuló indítványát okolja meg. Tolnai József kifogásolja, hogy egyes forgalmasabb utcakereszteződéseknél nem áll forgalmirendőr. A klinikai egészségvédelmi szolgálat hátrányait ecseteli, majd a fonyódi gyermeknyaraló kibővítését sürgeti. Maróthy Géza a városi fiú felsőkereskedelmi iskola tanári karának fizetésrendezését sürgeti. Balassa Miklós dr. felszólalása és több kisebb fontosságú ügy letárgyalása után a közgyűlés 10 órakor ért véget. A polgármester válasza A felszólalásokra reflektálva a polgármester kijelenti, hogy az Eucharisztikus évvel kapcsolatosan, Baumann Emil és Tausz Gyula részéről szóvátetteket helyesli. Azonban a társadalomnak le kell szoknia arról, hogy mindent a várostól várjon. Szó van gazdaságkutató szerv létesítéséről, akkor lehetőség kínálkozik a polgárság teherbíróképeségének megállapítására. A szükségmunkák megindulásával kapcsolatosan sor kerül a külvárosi utcák boltozására. Sor kerül a Jankovics-telep közvilágításának megoldására is. Az iskolák és óvodák szolgálatába egyelőre csak azt tehette, amennyit az anyagi lehetőségek megengedtek. Kéri a városrendezési tervet egyelőre függőben hagyni. Január-februárban egyébként is életbe fog lépni az ezt tárgyaló törvény. Osztja az államrendőrség itteni működésére vonatkozó, Tausz Gyula részéről elhangzott elismerést. Gombos Ede felszólalására megjegyzi, hogy a mentőautók ügye rövidesen elintézést nyer. Esztergályos János szavaira azt feleli, hogy a szociális ügyekkel kapcsolatosan a legmesszebb határig elmegy. Az iskolák, óvodák szolgálatában is mindent elkövet. Az óvódák 6000 P-vel többet kapnak az iskolák, 8000-el, a Matessa árvaház 4000 (jövőre 7700 P-vel) többet kap, mint korábban, az egészségház átalakítására pedig 37.000 pengőt irányoztak elő. Hangsúlyozva végül, hogy a rendelkezésre álló 220.000 pengővel az egyes tételek abszolút ideális beállítására gondolni se lehet. A részletes tárgyalás Jóváhagyólag tudomásul veszi a közgyűlés a városi hivatásos tűzoltóságnál tiszti és legénységi állománybeli állások szervezését, valamint az adóhivat írta: BÓLYI ERNŐ. Ez a ház malom volt a Karasica partján, de már rég nem működött. Az épületet lakásnak használta Szerdai János, Bender jelesgazdája. Az asszony ma éjszaka egyedül volt otthon, az ura a kukoricát őrizte, amit tegnap leszedtek a kárpáti dűlőben. Bizony, szegénynek nehéz lehet kint, mert már rég megeredt az eső és nagy cseppekben keményen verte a földet, mintha kődarabok hullanának. Az asszony nem akar korán lefeküdni, a kemencének dőlt és halgatta az őszi est sejtelmes zúgását. Kint kopogtak. — Ki az? — szólt Sára asszony. — Én vagyok. — Te vagy az, Istók? — Én! Nyisd ki az ajtót már. — No! Egy perc csend következett, de hosszabbnak tűnt egy óránál. — Meghalt az urad. — Úristen! — Igen Sára, szemöm láttára bukott a kukoricára. Szegény mindég beteges vót. Sára sírt. — Fogjuk be a lovakat, elhozzuk haza — szólt Istók. Az eső zuhogott, egy távoli falu toronyórája belekongott az éjszakába. Az istállóban a lovak a maradék fényért ropogtatták. — Ez még jobbfelül? — Igen — és Sára sóhajtott egyet. Elindultak. — Nem lehet gyorsan hajtani, sötét van — szólt Sára. — Nem baj, ráérünk, szegényen már úgyse segíthetünk. — Nem jóember vót hozzád, Sára. Sokszor megcsaltam, én tudom. — Nem igaz! — Sára, én mondom, sokszor látták az Etussal.. — Láttad? — kérdezte az asszony és hangosan sírt. — Megesküszöm néked, de ne beszéljünk róla. A lovak botorkáltak az éjszakában. Az ostor néha csattant. Ők ketten hallgattak. Szerdai János, aki most holtan feküdt kint a földön és az eső áztatta, jószívű ember volt. Az egész falu megbecsülte, mert nótás kedvű lévén, nem vetette meg a bort, de józanabb volt, mint akármelyik gazda a környéken. Ha idegen lépett a portájára, üresen sohasem hagyta el házatáját és hogy az Etusról szóló hírből semmi sem igaz, tanú rá mindenki, aki él. Budapest, nov. 30. Darányi Kálmán miniszterelnök ma délelőtt fél 11 órakor kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzó előtt, akinek jelentést tett berlini útjáról. A kihallgatás több, mint másfél óra hosszat tartott. — Jó ember vót nagyon — szólt sírásba csukló hangon Sára. — Jó, jó, dehát az én megboldogult feleségem körül is sokat keringett. Szegény Zsófia bizony becsületesebb vót, semhogy vele ... — Nem mondsz igazat! — Nem akarlak megbántani Sára, emlékszel még, mikor leánykorodban együtt mentünk mindig a tejcsarnok felé esténként? Mindig megvártalak a kapu előtt, hogy együtt mehessünk. De bizony néked nem kellettem. Akkor sem, mikor megkérettelek. Pedig nem rótam az utolsó legény a faluba. Igaz-e? — Igaz — szólt Sára — de nekem jobban tetszett szegény Péteröm. Jobb kedvű vót mindig, mint te, meg szebb beszédre is vót. — Csak azért? — Nem csak azért. Szerettem. A keleti égbolton most szakadoztak a felhők, mint az elnyűtt ruha. Néha a hold is előbukott és egy-egy rövidke időre megvilágította a fényes, sáros utat. — Most mi lesz veled? — Nem tudom. — Nézd, egyedül vagyunk, megmondom özvegy ember vagyok én is. Sára így felelt: — Ne szólj most erről, Istók. Ott voltak már a Kárpáti dűlőben, a kukorica földön. Leszálltak mindketten a kocsiról. Most, hogy a valóság Sára szeme elé tárult, még jobban sírt. Megfogták ketten és óvatosan „A királykérdésnek időszerű“ — mondotta a miniszterelnök Budapest, nov. 30. Darányi Kálmán miniszterelnök ma délben fél 12 órakor érkezett a képviselőházba, visszavonult dolgozószobájába és először Ivády Bélát, a Nemzeti Egység Pártja országos elnökét fogadta, majd távozni készült a Siebert bajor miniszterelnök tiszteletére adott villásreggelire. A sajtó képviselői megkérték a miniszterelnököt, hogy mondjon néhány szót berlini benyomásairól, amire Darányi Kálmán a következőket mondotta: Herand Szálloda budapest-belváros IV. Bécsi utca 2. Központi fűtés. — Folyó melegvíz. Újonnan renovált, barátságos szobákkal, kitűnő konyhával, igen mérsékelt árakkal várjuk i.t. Vendégeinket. Hosszabb tartózkodásnál óriási engedmények. Kérjen árajánlatot! — Mint megérkezésemkor is kijelentettem, hálás vagyok a sajtónak az utazásommal kapcsolatos teljes megértő viselkedéséért. Az újságírók azután azt kérdezték, hogy mi a benyomása a távolléte alatt itthon történt eseményekről. — Mialatt távol voltam — mondotta — általában különösebb esemény nem történt itthon, csak azt hallottam, hogy akadnak olyanok is, akik a királykérdést is meg akarták oldani. Ez a kérdés az összes illetékes alkotmányos tényezők egybehangzó nézete szerint nem időszerű és nem tesznek jó szolgálatot az ország érdekeinek azok, akik mai helyzetünkben felszínre hozzák, vagy felszínen tartják. Ennek a kérdésnek az utóbbi napokban történt módon való felvetése sem egyéb, mint éretlenség. Azt hiszem, hogy az egész magyar közvélemény osztja ezt az álláspontomat. A MINISZTERELNÖK MÁSFÉLÓRÁS KIHALLGATÁSON VOLT A KORMÁNYZÓNÁL