Pécsi Napló, 1937. december (46. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

4. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1937. december 1. GUMI, GUMI, GUMI a Gumiházban MINDEN GUMI. Pécs, Ferenciek u. 8. várossal szemben nem viseltetik a kellő megértés­sel, melegséggel. Ennek a következménye az, hogy a város tehetetlenül, üres kézzel áll azokkal szemben, akik kérni jönnek hozzá, akik napról-napra megtöl­tik siránkozásukkal, rajongásukkal a városháza fo­lyosóit. A városok forgalmiadórészesedése pár év alatt 22 millió pengőről 8 millióra csökkent, ellen­ben az állam forgalmiadó bevétele 1931 óta 75 mil­lió pengőre emelkedett. Jogosan várhat tehát a vá­ros nagyobb megértést az államtól. A továbbiakban olcsó, egészséges kislakások építését sürgeti, majd szóváteszi, hogy a klinikákon­­ nincs férőhely a betegek számára. Az árvaház kér-­­­déséről szólva, majd olcsó fürdők hiányáról, a köz­­világítás a város egyes részein, így a Jankovits-tele­­pen gyatra. Éppen ezért kéri a polgármestert, igye­kezzen ezen segíteni a tálnál eszközlendő egyenesadó és fogyasztási adó számviteli osztálynak átszervezését. Maróthy Géza a városi tisztviselők elszomorí­­tóan csekély, 80—120 P-os havi fizetését teszi szóvá, valamint ennek másik végletét, hogy a férj és fe­leség is, jelentős fizetést húz a várostól. A női szük­ségmunkások között akad olyan, akinek a havi 90 —120 P csak luxuscikkekre kell. Akad olyan is, aki­nek az apjának két háza van. Kéri a polgármestert, se rendes irodai munkára, se szükségmunkára ne vegyen fel addig munkaerőt, amíg Pécsett érettsé­gizett és felsőiskolás állásnélküli férfi van. Bármilyen gumiárura van szük­sége, forduljon bizalommal gumiszaküzl­etünkhöz, ahol minden gumicikket legolcsóbban beszerezhet Esztergályos János a húsfogyasztás adójá­nak eltörlésére irányuló indítványát okolja meg. Tolnai József kifogásolja, hogy egyes forgal­masabb utcakereszteződéseknél nem áll forgalmi­rendőr. A klinikai egészségvédelmi szolgálat hátrá­nyait ecseteli, majd a fonyódi gyermeknyaraló kibő­vítését sürgeti. Maróthy Géza a városi fiú felsőkereskedelmi iskola tanári karának fizetésrendezését sürgeti. Balassa Miklós dr. felszólalása és több ki­sebb fontosságú ügy letárgyalása után a közgyűlés 10 órakor ért véget. A polgármester válasza A felszólalásokra reflektálva a polgármester ki­jelenti, hogy az Eucharisztikus évvel kapcsolatosan, Baumann Emil és Tausz Gyula részéről szóvátette­­ket helyesli. Azonban a társadalomnak le kell szok­nia arról, hogy mindent a várostól várjon. Szó van gazdaságkutató szerv létesítéséről, ak­kor lehetőség kínálkozik a polgárság teherbíróké­­peségének megállapítására. A szükségmunkák meg­indulásával kapcsolatosan sor kerül a külvárosi ut­­cák boltozására. Sor kerül a Jankovics-telep közvilá­gításának megoldására is. Az iskolák és óvodák szolgálatába egyelőre csak azt tehette, amennyit az anyagi lehetőségek megengedtek. Kéri a városrende­zési tervet egyelőre függőben hagyni. Január-feb­ruárban egyébként is életbe fog lépni az ezt tár­gyaló törvény. Osztja az államrendőrség itteni működésére vo­natkozó, Tausz Gyula részéről elhangzott elismerést. Gombos Ede felszólalására megjegyzi, hogy a mentőautók ügye rövidesen elintézést nyer. Esztergályos János szavaira azt feleli, hogy a szociális ügyekkel kapcsolatosan a legmesszebb ha­tárig elmegy. Az iskolák, óvodák szolgálatában is mindent elkövet. Az óvódák 6000 P-vel többet kap­nak az iskolák, 8000-el, a Matessa árvaház 4000 (jövőre 7700 P-vel) többet kap, mint korábban, az egészségház átalakítására pedig 37.000 pengőt irá­nyoztak elő. Hangsúlyozva végül, hogy a rendelkezésre álló 220.000 pengővel az egyes tételek abszolút ideális beállítására gondolni se lehet. A részletes tárgyalás Jóváhagyólag tudomásul veszi a közgyűlés a városi hivatásos tűzoltóságnál tiszti és legénységi ál­lománybeli állások szervezését, valamint az adóhivat írta: BÓLYI ERNŐ. Ez a ház malom volt a Karasica partján, de már rég nem működött. Az épületet lakás­nak használta Szerdai János, Bender jelesgaz­dája. Az asszony ma éjszaka egyedül volt ott­hon, az ura a kukoricát őrizte, amit tegnap le­szedtek a kárpáti dűlőben. Bizony, szegénynek nehéz lehet kint, mert már rég megeredt az eső és nagy cseppekben keményen verte a földet, mintha kődarabok hullanának. Az asszony nem akar korán lefe­küdni, a kemencének dőlt és halgatta az őszi est sejtelmes zúgását. Kint kopogtak. — Ki az? — szólt Sára asszony. — Én vagyok. — Te vagy az, Istók? — Én! Nyisd ki az ajtót már. — No! Egy perc csend következett, de hosszabb­nak tűnt egy óránál. — Meghalt az urad. — Úristen! — Igen Sára, szemöm láttára bukott a ku­koricára. Szegény mindég beteges vót. Sára sírt. — Fogjuk be a lovakat, elhozzuk haza — szólt Istók. Az eső zuhogott, egy távoli falu torony­órája belekongott az éjszakába. Az istállóban a lovak a maradék fényért ropogtatták. — Ez még jobbfelül? — Igen — és Sára sóhajtott egyet. Elindultak. — Nem lehet gyorsan hajtani, sötét van — szólt Sára. — Nem baj, ráérünk, szegényen már úgyse segíthetünk. — Nem jóember vót hozzád, Sára. Sokszor megcsalt­am, én tudom. — Nem igaz! — Sára, én mondom, sokszor látták az Etussal.. — Láttad? — kérdezte az asszony és han­gosan sírt. — Megesküszöm néked, de ne beszéljünk róla. A lovak botorkáltak az éjszakában. Az ostor néha csattant. Ők ketten hallgattak. Szerdai János, aki most holtan feküdt kint a földön és az eső áztatta, jószívű ember volt. Az egész falu megbecsülte, mert nótás kedvű lévén, nem vetette meg a bort, de józanabb volt, mint akármelyik gazda a környéken. Ha idegen lépett a portájára, üresen sohasem hagyta el házatáját és hogy az Etusról szóló hírből semmi sem igaz, tanú rá mindenki, aki él. Budapest, nov. 30. Darányi Kálmán mi­niszterelnök ma délelőtt fél 11 órakor kihallga­táson jelent meg Horthy Miklós kormányzó előtt, akinek jelentést tett berlini útjáról. A kihallgatás több, mint másfél óra hosszat tar­tott. — Jó ember vót nagyon — szólt sírásba csukló hangon Sára. — Jó, jó, dehát az én megboldogult felesé­gem körül is sokat keringett. Szegény Zsófia bizony becsületesebb vót, semhogy vele ... — Nem mondsz igazat! — Nem akarlak megbántani Sára, emlék­­szel még, mikor leánykorodban együtt men­tünk mindig a tejcsarnok felé esténként? Min­dig megvártalak a kapu előtt, hogy együtt me­hessünk. De bizony néked nem kellettem. Ak­kor sem, mikor megkérettelek. Pedig nem ró­­tam az utolsó legény a faluba. Igaz-e? — Igaz — szólt Sára — de nekem jobban tetszett szegény Péteröm. Jobb kedvű vót min­dig, mint te, meg szebb beszédre is vót. — Csak azért? — Nem csak azért. Szerettem. A keleti égbolton most szakadoztak a fel­hők, mint az elnyűtt ruha. Néha a hold is elő­bukott és egy-egy rövidke időre megvilágította a fényes, sáros utat. — Most mi lesz veled? — Nem tudom. — Nézd, egyedül vagyunk, megmondom özvegy ember vagyok én is. Sára így felelt: — Ne szólj most erről, Istók. Ott voltak már a Kárpáti dűlőben, a ku­korica földön. Leszálltak mindketten a kocsi­ról. Most, hogy a valóság Sára szeme elé tárult, még jobban sírt. Megfogták ketten és óvatosan „A királykérdésnek időszerű“ — mondotta a miniszterelnök Budapest, nov. 30. Darányi Kálmán mi­niszterelnök ma délben fél 12 órakor érkezett a képviselőházba, visszavonult dolgozószobá­jába és először Ivády Bélát, a Nemzeti Egy­ség Pártja országos elnökét fogadta, majd tá­vozni készült a Siebert bajor miniszterelnök tiszteletére adott villásreggelire. A sajtó képviselői megkérték a minisz­terelnököt, hogy mondjon néhány szót berlini benyomásairól, amire Darányi Kálmán a kö­vetkezőket mondotta: Herand Szálloda budapest-belváros IV. Bécsi utca 2. Központi fűtés. — Folyó melegvíz. Újonnan renovált, barátsá­gos szobákkal, kitűnő kony­hával, igen mérsékelt árak­kal várjuk i.­t. Vendégeinket. Hosszabb tartózkodásnál óriási engedmények. Kérjen árajánlatot! — Mint megérkezésemkor is kijelentettem, hálás vagyok a sajtónak az utazásommal kap­csolatos teljes megértő viselkedéséért. Az újságírók azután azt kérdezték, hogy mi a benyomása a távolléte alatt itthon tör­tént eseményekről. — Mialatt távol voltam — mondotta — általában különösebb esemény nem történt itt­hon, csak azt hallottam, hogy akadnak olya­nok is, akik a királykérdést is meg akarták oldani. Ez a kérdés az összes illetékes alkotmá­nyos tényezők egybehangzó nézete szerint nem időszerű és nem tesznek jó szolgálatot az ország érde­keinek azok, akik mai helyzetünkben felszínre hozzák, vagy felszínen tartják. Ennek a kérdés­nek az utóbbi napokban történt módon való felvetése sem egyéb, mint éretlenség. Azt hi­szem, hogy az egész magyar közvélemény osztja ezt az álláspontomat. A MINISZTERELNÖK MÁSFÉLÓRÁS KIHALLGATÁSON VOLT A KORMÁNYZÓNÁL

Next