Pécsi Napló, 1938. február (47. évfolyam, 25-47. szám)
1938-02-01 / 25. szám
2. oldal, PÉCSI NAPLÓ 1938. február 1. Anglia és Franciaország a román királyhoz tördel a zsidók és a kisebbségek védelme érdekében Titulescu Mániáihoz csatlakozvaelveszi a harcot a Goga-kormány ellen Bukarest, jan. 31. A román politikai életnek rendkívüli szenzációja van. Vasárnap terjedt el az a hír Bukarestben, hogy Titulescu volt külügyminiszter a legközelebbi napokban visszatér Romániába. Titulescu St. Moritzban gyógykezeltette magát és most kúráját hirtelen félbeszakítja és sürgősen hazautazik, hogy Manu mellett teljes erővel résztvegyen a választási küzdelemben. Különösen nagyjelentőségű Titulescunak ez az elhatározása, mert tudvalevő, hogy ő a Goga—Cuza-kormány kinevezésekor fejvesztetten menekült Romániából, ugyanis bizalmas úton tudomására hozták, hogy a kormány első tanácskozásán vele szemben igen súlyos rendszabályokat határoztak el. Kormánypárti körökben komoly megdöbbenést okozott a hír, mert tudják, hogy Romámániában még ma is széles néprétegek előtt tetszetős a volt külügyminiszter feltétlenül francia- és kisantantbarát külpolitikája. Ma pe ■dig megállapítható, hogy Micescu külügyminiszter belgrádi és prágai látogatása nem járt azzal az eredménnyel, amelyet vártak. Prágai híradás nyomán terjedt el Bukarestben az a hír is, hogy Micescu külügyminiszter genfi tanácskozásai során Eden és Delbos erélyes fellépésére már engedett addigi merev álláspontjából, mire Goga miniszterelnök telefonon utasította külügyminiszterét, hogy a legszigorúbban alkalmazkodjék a kormány politikai elgondolásaihoz. Genfben nagy feltűnést keltett, hogy Goga dezavuálta Micescut és kínos meglepetést okozott, amikor a Népszövetség tanácsának elnöke által kinevezett háromtagú bizottság előtt Micescu eddigi kijelentéseit tárgytalanoknak kérte tekinteni és a Bukarestből kapott újabb utasításokra hivatkozva, a romániai zsidók ügyében benyújtott panasz tárgyalása ellen óvást emelt. Kormánypárti körökben nagy megütközést keltett az a hír, hogy Micescu előterjesztésére Eden és Delbos közölték a román külügyminiszterrel, hogyha Goga miniszterelnök nem lenne hajlandó az angol és francia kormány kívánságának megfelelő változtatásokhoz hozzájárulni, a zsidók és általában a kisebbségek ellen már meghozott és meghozandó törvények tekintetében, az angol és francia kormány a legnagyobb határozottsággal magához Károly királyhoz fordul. Az országban érezhető nyugtalanságot a genfi hírek még jobban kimélyítették. Belpolitikában a legélesebb harc folyik az egyes pártok között és most is Maniu Gyula az egyetlen, aki nyíltan és őszintén meg meri mondani a véleményét. A Nemzeti Parasztpárt erdélyi és bánsági tagozatának állandó tanácsa tegnap Maniu elnöklésével ülést tartott s az ülésen Maniu nagyszabású politikai beszédet mondott. Beszéde során többször hangoztatta, hogy kétségbeeséssel kell megállapítania: az ország helyzete aggasztó. Goga kormányrajutása meglepte az országot s kinevezése olyan módon történt, ami példa nélkül áll a parlamenti államok politikai történelmében. A világhírű Busch Uitrazin szemüveg, OLCSÓ modern keret nagy választékban. — takarékossági cég. ÉDEN DROGÉRIA ■X PÉCSI NAPLÓ REGÉNYE: Hófúvásban írta: SZALACSY RÁCZ IMRE. (24) Elhaló, végtelen fájdalmat muzsikáló sóhajban végződött a kemény mondat. Ez a sóhaj annyit, de annyit beszélt egyetlen perc rövid, de évezredeknek ható ideje alatt, hogy szavakkal soha se lehetne elmondani. — Összeomlott a világ, uram, az egész magunk építette szép világ — fohászkodott nagyot Bujdosó. Minden idegszálammal figyeltem. Ellágyult, hogy újra kitörjön belőle az indulat. Elcsüggedt, hogy újra fennhéjázással mondja el mindazt, ami nyomja a lelkét. Akaratlanul is arra kellett gondolnom, hogy ez az ember eddig temetett, magába temette azt, ami történt és én vagyok az első, talán utolsó ember, akinek most megnyílt a lelke feketére fakult kapuja. Néztem az arcát, figyeltem a szavát és hallgattam azokat a még számomra is visszatartott titkokat, melyekről csak a hang változó muzsikája mesélt. Most ismét nyugodtan próbált beszélni: — Jött az összeomlás. Mentenem kellett a menthetőt. A helyemre kinevezett idegen szanatóriumi főorvos az első nap megszökött. Egyedül maradtam a betegekkel, akik közül a járni, mozogni tudók esztelen felszabadultságukban egymás után szökdöstek el. És ekkor, ebben a boszantóan összeomló helyzetben fogott meg engem az átkozott kötelességteljesítés. Mintha külön akart volna azzal is megverni az Isten, hogy mikor mindenki menekült a reászabott kötelességek elől, mikor mindenki levetette a gúnyával együtt azt is, amit vállalt, én odaálltam az őrhelyre, melyet hűtlenül elhagyott az, akit mint méltóbbat néhány hónappal előbb az én állásomba tettek. Bolond dolog ez, förtelmesen bolond. Tábornokok hagyták el a felbomlott rendben a helyüket, hadvezérek menekültek és akkor én, az ezredorvos odaállottam szemben az árral, hogy mentsem, a menthetőt. Hagyományos, nyomorult becsületérzésem, az örök orvos menthetetlenül nagy lelkiismerete ébredt meg bennem. Elkezdtem egy minden emberi erőt legyűrő harcot. Jelentettem, telefonáltam, táviratoztam mindenfelé, hogy mit tegyek. Parancsot vártam akkor, mikor fejetlenül járta a kánkánt az egész ország. Vagyonokat loptak el az államkincstártól fosztogatók és belső emberek és én néhány szanatóriumi ágyat, bizonytalan értékű felszerelést akartam megmenteni a hazának. Két hét múlva honnan, hogyan, magam se tudom, de mégis parancs érkezett sürgönyömre, jelentésemre, vagy éppen telefonálásomra, hogy a menekíthető felszereléssel együtt menjek be Kolozsvárra. Menjek, vigyek minden mozgathatót a betörő idegen csapatok elől. Mennem kellett, én legalább is azt hittem átkozott kötelességteljesítési mániámban. Amit tudtam, azt összecsomagoltattam, mert nem hagyott nyugodtan az ördög. Higyye el nekem, hogy az ördög volt, senki más, mint az ördög sarkalt a kötelességteljesítésre. Senki más, maga az ördög! Annyi gyűlölettel és olyan vicsorgó indulattal mondta ki az ördög nevét, hogy akaratlanul is a régi, középkorból származó fametszetekre gondoltam, ahol az ördögöt csúf, szarvas legénynek ábrázolták. Verejtékező homlokát megtörülte piros, kockás zsebkendőjével és úgy folytatta: — Nem éreztem én se azelőtt, se azóta olyan sürgetést a lelkemben, mint akkor, azokban a rettenetes napokban. Az az érzésem volt, hogy ostorral vernek, hajtanak. Mennem kellett, visszatarthatatlanul. Még a tüzes ostor csattogását is hallottam a fülem mellett. Hát mentem, rohantam a vesztembe!... Valahol keservesen vonított egy kutya, mintha farkasok gyűrűjében könyörögne életéért. Hallottam, hallanom kellett, amint a szél seperte a havat és verte a malom falához kegyetlenül, szakadatlanul. Odakint egyre erősödött a szél és olyan dühöngő volt a vihar hogy minden percben reánk szakadhatott volna az öreg malom. Ebben a zaklatott, megbolondult éjszakában csak a kis kamara volt csendes, ahol egyedül feküdt az asszony. — Elvette az Isten az eszem. A maradék eszem is — görgette tompán a szavakat Bujdosó Bálint. — Folyt. köv. — Kifogástalan Frakk is Szmoking öltönyök készülnek Csonka-Magyarország legnagyobb mérték szerinti férfiszabó üzemében pállősön Pécs, Széchenyi-tér 18 Takarékosság tagja. Ezek után azt hangoztatta Maniu, hogy a románság politikai és nemzeti kötelessége a kormány elleni harc. — A Goga-kormány — mondotta Maniu — kihívta a leghatározottabb ellenzéki harcot németbarát politikájával, amely Romániát eltávolítja Franciaországtól és Angliától s bizalmatlanságot, a jövőben talán ellenségeskedést vált ki a keleti hatalmas szomszédból, Oroszországból. Legnagyobb tisztelettel és jóérzésekkel vagyunk Németország iránt, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez az ország expanzív és veszélyes a világ békéjére. A Németország felé orientálódó külpolitika veszélyezteti a határok megtartását és belesodorhat egy olyan háborúba, amelyben Románia a viszály almája lesz a nagyhatalmak között. A román gazdasági élet nem heverte még ki a Goga-kormány hivatalba lépése után kirobbant pánikhangulatot s a legnagyobb iparvállalatok még ma is csak teljesen lecsökkentett üzemmel dolgoznak, sőt sok helyen beszüntették a munkát. A gyárak nem hajlandók raktárra készíteni áruikat, hitelben sem akarják eladni, viszont a kereskedők készpénzzel nem tudnak és nem is akarnak fizetni, mert attól félnek, hogy a kormány a nem románok üzleteit egyszerűen be fogja záratni. Pénzügyi körökben ma már nyíltan beszélnek arról, hogy a Goga—Cuzakormány első rendelkezéseinek kiadása után a betevők olyan rohamot intéztek a bankok ellen, hogy a Nemzeti Bank negyvenkét milliárd lejt volt kénytelen a bankoknak adni, hogy legalább részben kielégíthessék a betevők igényeit.