Pécsi Napló, 1938. február (47. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-01 / 25. szám

2. oldal, PÉCSI NAPLÓ 1938. február 1. Anglia és Franciaország a román királyhoz tördel a zsidók és a kisebbségek védelme érdekében Titulescu Mániáihoz csatlakozva­­elveszi a harcot a Goga-kormány ellen Bukarest, jan. 31. A román politikai élet­nek rendkívüli szenzációja van. Vasárnap ter­jedt el az a hír Bukarestben, hogy Titulescu volt külügyminiszter a legköze­lebbi napokban visszatér Romániába. Titulescu St. Moritzban gyógykezeltette ma­gát és most kúráját hirtelen félbeszakítja és sürgősen hazautazik, hogy M­a­n­­­u mellett tel­jes erővel résztvegyen a választási küzdelem­ben. Különösen nagyjelentőségű Titulescu­nak ez az elhatározása, mert tudvalevő, hogy ő a Goga—Cuza-kormány kinevezésekor fejvesztetten menekült Romániából, ugyanis bizalmas úton tudomására hozták, hogy a kormány első tanácskozásán vele szemben igen súlyos rendszabályokat határoztak el. Kormánypárti körökben komoly megdöb­benést okozott a hír, mert tudják, hogy Romá­­mániában még ma is széles néprétegek előtt tetszetős a volt külügyminiszter feltétlenül francia- és kisantantbarát külpolitikája. Ma pe ■dig megállapítható, hogy Micescu külügyminiszter belgrádi és prágai látogatása nem járt azzal az eredménnyel, amelyet vártak. Prágai híradás nyomán terjedt el Bukarest­ben az a hír is, hogy Micescu külügyminiszter genfi tanácskozásai során Eden és Delbos eré­lyes fellépésére már engedett addigi merev álláspontjából, mire Goga miniszterelnök telefonon utasította külügyminiszterét, hogy a legszigorúbban alkalmazkodjék a kormány politikai elgon­dolásaihoz. Genfben nagy feltűnést keltett, hogy Goga dezavuálta Micescut és kínos meglepetést oko­zott, amikor a Népszövetség tanácsának el­nöke által kinevezett háromtagú bizottság előtt Micescu eddigi kijelentéseit tárgytalanoknak kérte tekinteni és a Bukarestből kapott újabb utasításokra hi­vatkozva, a romániai zsidók ügyében benyúj­tott panasz tárgyalása ellen óvást emelt. Kormánypárti körökben nagy megütközést keltett az a hír, hogy Micescu előterjesztésére Eden és Delbos közölték a román külügymi­niszterrel, hogyha Goga miniszterelnök nem lenne hajlandó az angol és francia kormány kívánságának megfelelő változtatásokhoz hozzájárulni, a zsidók és általában a kisebbsé­gek ellen már meghozott és meghozandó tör­vények tekintetében, az angol és francia kormány a legnagyobb határozottsággal magához Károly királyhoz fordul. Az országban érezhető nyugtalanságot a genfi hírek még jobban kimélyítették. Belpolitikában a legélesebb harc folyik az egyes pártok között és most is Maniu Gyula az egyetlen, aki nyíl­tan és őszintén meg meri mondani a vélemé­nyét. A Nemzeti Parasztpárt erdélyi és bán­sági tagozatának állandó tanácsa tegnap Maniu elnöklésével ülést tartott s az ülésen Maniu nagyszabású politikai beszédet mondott. Be­széde során többször hangoztatta, hogy két­ségbeeséssel kell megállapítania: az ország helyzete aggasztó. Goga kormányrajutása meg­lepte az országot s kinevezése olyan módon történt, ami példa nélkül áll a parlamenti államok poli­tikai történelmében. A világhírű Busch Uitrazin szemüveg, OLCSÓ modern keret nagy választékban. — takarékossági cég. ÉDEN DROGÉRIA ■X PÉCSI NAPLÓ REGÉNYE: Hófúvásban írta: SZALACSY RÁCZ IMRE. (24) Elhaló, végtelen fájdalmat muzsikáló só­hajban végződött a kemény mondat. Ez a sóhaj annyit, de annyit beszélt egyet­len perc rövid, de évezredeknek ható ideje alatt, hogy szavakkal soha se lehetne elmon­dani. —­ Összeomlott a világ, uram, az egész ma­gunk építette szép világ — fohászkodott na­gyot Bujdosó. Minden idegszálammal figyeltem. Ellágyult, hogy újra kitörjön belőle az indulat. Elcsüg­gedt, hogy újra fennhéjázással mondja el mind­azt, ami nyomja a lelkét. Akaratlanul is arra kellett gondolnom, hogy ez az ember eddig te­metett, magába temette azt, ami történt és én vagyok az első, talán utolsó ember, akinek most megnyílt a lelke feketére fakult kapuja. Néztem az arcát, figyeltem a szavát és hall­gattam azokat a még számomra is visszatartott titkokat, melyekről csak a hang változó mu­zsikája mesélt. Most ismét nyugodtan próbált beszélni: — Jött az összeomlás. Mentenem kellett a menthetőt. A helyemre kinevezett idegen sza­natóriumi főorvos az első nap megszökött. Egyedül maradtam a betegekkel, akik közül a járni, mozogni tudók esztelen felszabadultsá­­gukban egymás után szökdöstek el. És ekkor, ebben a boszantóan összeomló helyzetben fo­gott meg engem az átkozott kötelességteljesí­tés. Mintha külön akart volna azzal is meg­verni az Isten, hogy mikor mindenki menekült a reászabott kötelességek elől, mikor mindenki levetette a gúnyával együtt azt is, amit vállalt, én odaálltam az őrhelyre, melyet hűtlenül el­hagyott az, akit mint méltóbbat néhány hónap­pal előbb az én állásomba tettek. Bolond do­log ez, förtelmesen bolond. Tábornokok hagy­ták el a felbomlott rendben a helyüket, had­vezérek menekültek és akkor én, az ezredorvos odaállottam szemben az árral, hogy mentsem, a menthetőt. Hagyományos, nyomorult becsü­letérzésem, az örök orvos menthetetlenül nagy lelkiismerete ébredt meg bennem. Elkezdtem egy minden emberi erőt legyűrő harcot. Jelen­tettem, telefonáltam, táviratoztam mindenfelé, hogy mit tegyek. Parancsot vártam akkor, mi­kor fejetlenül járta a kánkánt az egész ország. Vagyonokat loptak el az államkincstártól fosz­togatók és belső emberek és én néhány szana­tóriumi ágyat, bizonytalan értékű felszerelést akartam megmenteni a hazának. Két hét múlva honnan, hogyan, magam se tudom, de mégis parancs érkezett sürgönyömre, jelenté­semre, vagy éppen telefonálásomra, hogy a menekíthető felszereléssel együtt menjek be Kolozsvárra. Menjek, vigyek minden mozgat­hatót a betörő idegen csapatok elől. Mennem kellett, én legalább is azt hittem átkozott köte­lesség­teljesítési mániámban. Amit tudtam, azt összecsomagoltattam, mert nem hagyott nyu­godtan az ördög. Higyye el nekem, hogy az ördög volt, senki más, mint az ördög sarkalt a kötelességteljesítésre. Senki más, maga az ör­dög! Annyi gyűlölettel és olyan vicsorgó indu­lattal mondta ki az ördög nevét, hogy akarat­lanul is a régi, középkorból származó famet­szetekre gondoltam, ahol az ördögöt csúf, szarvas legénynek ábrázolták. Verejtékező homlokát megtörülte piros, kockás zsebkendőjével és úgy folytatta: — Nem éreztem én se azelőtt, se azóta olyan sürgetést a lelkemben, mint akkor, azok­ban a rettenetes napokban. Az az érzésem volt, hogy ostorral vernek, hajtanak. Mennem kellett, visszatarthatatlanul. Még a tüzes os­tor csattogását is hallottam a fülem mellett. Hát mentem, rohantam a vesztembe!... Valahol keservesen vonított egy kutya, mintha farkasok gyűrűjében könyörögne éle­téért. Hallottam, hallanom kellett, amint a szél seperte a havat és verte a malom falához ke­gyetlenül, szakadatlanul. Odakint egyre erősödött a szél és olyan dühöngő volt a vihar hogy minden percben reánk szakadhatott volna az öreg malom. Ebben a zaklatott, megbolondult éjszaká­ban csak a kis kamara volt csendes, ahol egye­dül feküdt az asszony. — Elvette az Isten az eszem. A maradék eszem is — görgette tompán a szavakat Buj­dosó Bálint. — Folyt. köv. — Kifogástalan Frakk is Szmoking öltönyök készülnek Csonka-Magyarország legnagyobb mérték szerinti férfiszabó üzemében páll­ősön Pécs, Széchenyi-tér 18 Takarékosság tagja. Ezek után azt hangoztatta Maniu, hogy a románság politikai és nemzeti köteles­sége a kormány elleni harc. — A Goga-kormány — mondotta Maniu — kihívta a leghatározottabb ellenzéki harcot németbarát politikájával, amely Romániát el­távolítja Franciaországtól és Angliától s bizal­matlanságot, a jövőben talán ellenségeskedést vált ki a keleti hatalmas szomszédból, Orosz­országból. Legnagyobb tisztelettel és jóérzések­kel vagyunk Németország iránt, de nem hagy­hatjuk figyelmen kívül, hogy ez az ország expanzív és veszélyes a világ békéjére. A Németország felé orientálódó külpolitika veszélyezteti a határok megtartását és belesodorhat egy olyan háborúba, amely­ben Románia a viszály almája lesz a nagy­hatalmak között. A román gazdasági élet nem heverte még ki a Goga-kormány hivatalba lépése után kirob­bant pánikhangulatot s a legnagyobb ipar­­vállalatok még ma is csak teljesen lecsökkentett üzemmel dolgoznak, sőt sok helyen beszüntették a munkát. A gyárak nem hajlandók raktárra készíteni áruikat, hitelben sem akarják eladni, viszont a kereskedők készpénzzel nem tudnak és nem is akarnak fizetni, mert attól félnek, hogy a kormány a nem románok üzleteit egyszerűen be fogja záratni. Pénzügyi körökben ma már nyíltan beszélnek arról, hogy a Goga—Cuza­­kormány első rendelkezéseinek kiadása után a betevők olyan rohamot intéztek a ban­kok ellen, hogy a Nemzeti Bank negyven­két milliárd lejt volt kénytelen a bankok­nak adni, hogy legalább részben kielégíthessék a be­tevők igényeit.

Next