Pécsi Napló, 1938. december (47. évfolyam, 272-295. szám)

1938-12-02 / 272. szám

2. oldal. Bizonyosra veszik, hogy az utca fölött aratott győzelme után a parlamentben is sikert arat Daladier Párizs, dec. 1. A csütörtökre virradó éj­szaka számos képviselő annak az óhajának adott kifejezést, hogy Daladier most már gyor­san hívja össze a parlamentet, mert egészen bi­zonyosan számíthat arra, hogy az utca fölött aratott győzelme után a par­lamentben is sikert arat. Az elmúlt éjszaka az a híresztelés is el­terjedt, hogy Daladier két évvel meghosszab­bítja a jelenlegi törvényhozást és hogy a par­lament által elfogadtatja az új választójogi re­formot. Ma reggel a lapok ismét a szokott terjede­lemben jelentek meg. Az egyetlen kommunista Humanité kivételével valamennyi lap megálla­pítja, hogy az általános sztrájk kísérlete szerdán tel­jesen megbukott. A nem marxista lapok legnagyobb része melegen ünnepli a mi­niszterelnököt a siker alkalmából. E lapok követelik, hogy az ország most már lásson a munkához és használja ki a bolse­vista kudarcból adódó előnyöket. A Matin megállapítja, hogy Daladier mi­niszterelnök most másodízben tett országának nagy szolgá­latot. Először a szeptemberi válság alkalmából, má­sodszor pedig most szerdán. Franciaország most már tudja, hogy számíthat az ország belső rendjének és határainak védelménél hadsere­­­gére. A „Figaro“ szerint szerdán a józanság ara­tott nagy győzelmet. Az általános sztrájk összeomlása természe­tesen a szakszervezeti körökre is mély benyo­mást gyakorolt. Ezekben a körökben attól tar­tanak, hogy a mozgalom katasztrofális veresége súlyos kihatásokkal lesz az egész francia szakszer­vezeti mozgalom egységére. Az általános szakszervezeti szövetség és főtit­kára, J­o­h­a­u­x, szerdán este megkísérelte ugyan, hogy meglehetősen lagymatag nyilatko­zatokkal elleplezze azt a lesújtó benyomást, amelyet a sztrájkmozgalom összeomlása a szak­­szervezetek híveire gyakorolt. A munkásság körében igen nagy a csalódás és az elkeseredés azok ellen a személyiségek ellen, akik a­ tömeget az általános sztrájkra fel­izgatták. De M­o­n­z­­­e közmunkaügyi miniszter kö­zölte, hogy az „általános sztrájkban“ résztvevő vasutasok száma az egy ezreléket sem haladta meg. Az északafrikai gyarmatokról beérkezett jelentések szerint Tuniszban és Marokkóban egyáltalán nem mutatkoztak a sztrájkmozgalom jelei, míg Algírban is csupán az alkalmazottak és munkások 25 százaléka vett részt a sztrájk­­mozgalomban. Páris, dec. 1. A „Matin“ értesülése szerint a legközelebbi minisztertanácson döntenek a kormány rendeleteit áthágó sztrájkolók ellen irányuló megtorló rendszabályokról. Tekintet­tel a sztrájk balsikerére, valószínű, hogy a kormány engedékenynek fog mutatkozni Áldozat A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE Írta: SÁSDI SÁNDOR (36) XVIII. Ott ült a kórházi széken, érezte a gyöngyvirágszagot és keze fél perccel előbb engedte el Jávor Juditét. — Örülök, hogy ilyen jól van, Péter... — Ez túlzás, Judit, de mondja, mit csináljak? Nem tudott ránézni erre a fölfelé tar­tott fejre, a világtalan szemekre, amelye­ken megszokásból, most is rajta volt a ke­retnélküli evikkel. Beszélni sem igen tu­dott. Napokon át készült erre a találko­zásra és most csak ül összeroskadva, tehe­tetlen lesújtottságban. Takács volt az, aki erősebbnek bizonyult. — Hallottam Judit, hogy Riccioneban voltak. Szép a tenger? ■— Szép ...­­— Én még sohasem láttam a tengert... Judit közelebb húzta a székét. — Ne erről beszéljünk. Én nem tudok addig itt ülni maga mellett, amíg meg nem mondom. Én azért jöttem, Péter .. — örülök, hogy eljött... — ... Azért, hogy megmondjam: a fe­lesége akarok lenni. — Ha láthatnám most az arcát, a sze­mét ... a kék szemét a zöld pontokkal... — Abból sem olvasna ki mást, mint ennek az elhatározásomnak megmásítha­­tatlanságát. — Kérem Judit, hallgasson, ne beszél­jen erről; tudhatja, sohasem fogadnám el ezt az áldozatot. Judit hangjából szilárd elhatározás érződött. — Értse meg Péter, én nem áldozatot akarok hozni. Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy szerelmes vagyok magába, hi­szen alig ismerem. De amikor a szörnyű eset után Bernát Gyuri elhozta nekem a levelét, azt mondtam magamban: „Ha élet­ben marad, én a felesége leszek. Ez az em­ber érdemel meg engem.“ Hát most itt vagyok ... Takács keze kutatóan siklott le az öléből és a vakok tapogató bizonytalansá­gával nyúlt előre. Hamar elébe sietett az izmos kis női kéz. — Judit, én tudom, az volna gavallé­­ros, ha nem fogadnám el az ajánlatát, de olyan nagy az én szerelmem, olyan nagy, hogy nem tudok lemondani magáról. Nem olyan régen, távol, messze magától, tudtam volna szenvedni, de most nincs erőm a hősi gesztusokhoz... Judit, ne haragudjon, hogy elfogadom magát... Fölállt. Egyik ke­zével a székbe kapaszkodva állt és Judit akkor odaszorította arcát az arcához.­­ — Csókoljon meg Péter ... Később, ahogy egymás mellett ültek­­ megint, Judit azt mondta: — Én anyáékkal mindent megbeszél­tem. Ők is azt akarják: hamarosan tartsuk meg az esküvőt és utazzunk el... — Magával... veled utazom el, Judit. Én ... én nem tudok hinni ebben. — Úgy gondoltam, Svájcba megyünk. Én is vágyódom a csend, a nyugalom után. A levegő is jó ott. — Én nem válogathatok, mert nekem úgyis mindegy ... Hirtelen elhallgatott, aztán izgatottan dobálta a szavakat. — Nem mindegy! Tizenöt éve vágyó­dom Párizsba ... Azt hittem már, nincs vonat, amely engem odavigyen... És most Judittal, Jávor Judittal... Ha nem is lá­tok semmit, hiszen én már soha semmit sem fogok látni... — Én maga mellett leszek, Péter ... — Mellettem... És ráteszi kezemet az Arc de Triumph kövére, leül velem a Bois de Boulogne-ban egy padra, megyünk és mondani fogja: „ez a Montmartre... itt a Moulin Rouge... ez a Sorbonne... és ez itt felettünk Párizs kék ege...“ Én ér­zem most, hogy ezzel a megvakított sze­memmel is szabad élnem, ha maga mellet­tem van, Judit. XIX. Másnap hazaköltözött. Panta néni hősiesen viselkedett. Nem borult a nyakába, csak csöndesen sírt egy verset. Délfelé, Te Deumról jövet, felment hozzá egy csapat fiú. Panta néni befutott hozzá. (Folyt. köv.) PÉCSI NAPLÓ 1938. december 2. Saját készítményü Bunda-, Lengyel-, téli- és bőrkabátok, férfi­-fiú-gyem­ek öltönyök Pécs Takarékosság tagja 6y2 havi hitelre. és csupán a sztrájkvezérek ellen fog szigorú megtorlásokat alkalmazni. A „Matin“ jelentése szerint a tegnapi nap fo­lyamán Párisban a rendőrség összesen 430 egyént tartóztatott le. Nagy részüket szabadon bocsátották, csupán 50 letartóztatottat küldtek át az ügyészség fogházába. Három hónap után megszűnt Pécsett a száj- és körömfájás Pécs, dec. 1. Megjelent a lapokban a hir­detmény, amely közli, hogy Pécsett és kör­nyékén a ragadós száj- és körömfájás meg­szűnt. A hirdetmény érthető elégedettséget kel­tett, hiszen a július 11-én életbe léptetett zárlat sok kárt okozott a gazdáknak, nemkülönben Pécsnek és a pécsi publikumnak. Éppen, mert minden szempontból fontos, hogy a pécsi országos vásárokra hasított körmű állatok felhajthatók legyenek, a város polgár­­mestere interveniált a miniszternél olyan irány­ban, hogy a legközelebbi vásárra és a hetipiacra már mindenféle állat felhajtható legyen. Ez ügyben Olasz Antal dr. városi állatorvos járt el a földmívelésügyi miniszternél, aki no­vember 28-i érvénnyel feloldotta Pécsre vonat­kozólag a zárlatot. Tekintettel arra, hogy a város határától számítva 5 kilométer körzeten belül még vésszel fertőzött falvak vannak, a vásárra csak bizonyos feltételek mellett engedte meg a mi­niszter hasítottkörmű állatok felhajtását. Ter­mészetesen csak vészmentes helyekről szabad ilyen állatokat felhajtani, a vámoknál elsősor-­­ban ezt ellenőrzik, másodsorban pedig megfe­lelő vizsgálatnak vetik alá az állatokat, nehogy fertőzött állat kerüljön a vásárra. Amint említettük, minden szempontból fontos, hogy a vásárok a rendes keretek között legyenek megtarthatók. A gazdák jobb árakat tudnak elérni, mint falujukban, amikor várniuk kell kapujukat ritkán nyitogató kereskedőkre, viszont ez a városi kisember, aki egész évi zsír­szükségletét a maga­ hízlalta sertés levágása révén tudta biztosítani, szinte kétségbeesve látta, hogy a zárlat folytán, az idén elesik ettől a lehetőségtől. Már, a szombati heti piacon fel­hajtásra kerül — borjú, kecske, és juhhal együtt — sertés is, tehát megfelelő beszerzési alkalom teremtődik a vásárolni óhajtók szá­mára. Pécsett, a külvárosokban, sokan hizlal­nak sertést, ezek bizonyára örülni fognak, mert éléskamrájukból az idén se fog hiányozni a sa­ját hízlalású sertés felfüstölt húsa. Csak pénz kell hozzá és a szombati heti piacról már hajt­hatják az ólakba a hizlalásra szánt sertéseket. Bizonyos, a hétfői országos vásár forgalma is nagy lesz, hiszen több három hónapnál, hogy Pécsett elrendelték a zárlatot.

Next