Pécsi Napló, 1939. augusztus (48. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

2. oldal. MEG VAN A LEHETŐSÉG AZ ANGOL­JAPÁN TÁRGYALÁSOK FOLYTATÁSÁRA London, július 31. A lapok tokiói tudósí­tói az ellenkező hírekkel szemben megállapít­ják, hogy van lehetőség a japán-angol tárgya­lások folytatására. Már az a körülmény is, hogy a tiencini rendőrfőnök vasárnap délelőtt Tiencinből jö­vet Tokióban érkezett, azt mutatja, hogy a tárgyalásokat folytatni akarják. A rendőrfőnök azért jött Tokióba, hogy a tárgyalások során esetleg az angol nagykövet rendelkezésére álljon, ha szóba kerülnek a tiencini rendészeti kérdések. Nagy kérdés azonban, hogy a japánok haj­landók lesznek-e a tiencini viszály ügyét el­különítve tárgyalni, mert hiszen tudvalevő, hogy Japán csak az egész kínai kérdésről, mint összproblémáról hajlandó megbeszélést foly­tatni. Lehetséges, hogy a rendőrfőnököt azért hívták Tokióba, mert már az eddigi tárgyalá­sok során is kifejezésre jutott az a japán óhaj, hogy a japán hatóságok nagyobb befolyást gyakorolhassanak a tiencini rendészeti ügyekre. KÜLPOLITIKAI TANÁCSADÓ SZERV AMERIKÁBAN Washington, július 31. N . e szenátor a sze­nátusban azt indítványozta, hogy szenátorok­ból és képviselőkből állandó bizottságot szer­vezzenek, amelynek véleményét Roosevelt elnök mindannyiszor kikérné, amikor az Egye­sült Államok döntő jelentőségű külpolitikai el­határozás előtt állanak. — Mindenképpen csökkenteni kell az el­nök hatalmi jogkörét — mondotta Nye szená­tor — ha nem akarunk újabb háborúba keve­redni. FELROBBANT A DIÁKOK KÉSZÍTETTE ROBBANÓPATRON • TÖBB SEBESÜLT Budapest, július 31. Hétfőn délelőtt a Szondy utca egyik bérházának IV. emeletén K­o­m­j­á­t Artur magánzó lakásán három diák­gyerek robbanó­töltényeket készített. Munka közben az egyik féligkész töltény felrobbant és nagy pusztítást okozott. A legsúlyosabban a 14 éves E­g­r­e­s­s­y Imre, vitéz Egressy bank­igazgató fia sérült meg. A többiek kisebb-na­­gyob sérüléseket szenvedtek. A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE Egy nap­­ az egész élet ÍRTA: FÁTH IMRE. (51) — Hol ismerkedtek meg? •— Otthon. Nálunk. — Úgy hozták?­­ — Hogy? Kit? — A férjét. Mint partit. — Nem. Úgy jött. — Véletlenül? — Egészen véletlenül. — Szerette? — Én... Türelmetlenül ismételte a kérdést. — Szerette? — Hozzámentem. — Nem szerette? . «— Nem tudom. Szinte kérve ismételte: — Nem szerette? Halkan feleltem: — Nem. — Boldog? — Élek. — Jól? — Hogy érti? — Gazdag a férje? — Jómódú. — Fontos. — Kinek? — Magának. Maguknak. Nőknek. — Kellemesebb, mint ha szegény volna. — Szereti magát? Nem, erre ne felel­jen, ez buta kérdés. Biztosan szereti. Ma­gát muszáj szeretni. — Ezt jó elhinni, azért nem vitatko­zom. Nincs több kérdés? — Még ezer. — És mind most akarja? — Egyszerre szeretném, hogy egyszer­re kapjak választ és egyszerre tudhassak meg mindent. Mióta vannak itt? — Pénteken érkeztünk. — Ma kedd. Négy napja. Meddig maradnak. •— Nem tudom. Ha az uram vissza­jön ... — Visszajön? Hogyan? Elutazott? — Igen. — Hova? — Haza. — Ó, elutazott! És maga egyedül van! Hiszen akkor ... Elkapta a kezemet és csókolta. A mondatot nem fejezte be. Én nem mertem megkérdezni, mit jelent ez a „hiszen ak­kor“. Iván viszont elfelejtette megkérdezni, hol van az a „haza“, ahova Miklós utazott. Igaz, e pillanatban nem is volt fontos. — Csak ne örüljön olyan feltűnően — mondtam és elvettem a kezemet. — Most tisztázzuk a maga személyi adatait. — Tessék kérdezni. — Foglalkozása? — Mérnök. — Mérnök? — Csodálkozik? Mérnök! Vegyész­­mérnök! — És a zene? — Nem lehetett. Könnyedén mondta: nem lehetett, mitha azt mondta volna: jelentéktelen dolog volt, egészen mellékes, nem fontos, beszélni sem érdemes róla, emlékezni sem érdemes rá. Mérnök vagyok, kérem, ve­gyészmérnök, kegyeskedjék tudomásul venni. Még mosolygott is, kissé elnézően, hogy még emlékszem ilyen múltba tartozó semmiségre. Enyhe csalódásfélét éreztem. — Azt hittem, megmaradt a zene mel­lett. Ha magára gondoltam, mindig eszem­be jutott a zene is. Nem tudtam máskép elképzelni. — Gondolt rám? — kérdezte. Úgy­látszik, csak ezt tartotta fontosnak az én mondatomból. — Néha. — Ritkán? — Nem is olyan ritkán. — Minden évben egyszer? — Annál gyakrabban. — Mindennap? — Annál ritkábban. — Hetenkint egyszer? — Ne bolondozzon! Mit akar? — Azt akarom tudni, hogy szeret-e? — Én? Most? — Maga! Most! A szeme villant, a hangja határozot­tabb, mondhatnám elszánt lett. És forró. És úgy folytatta: — Évekig hordtam magamban némán ezt az érzést. Egyszer, egyetlenegyszer írtam le — nem is tudom, megkapta-e azt a levelemet. Az utolsót. Többet nem is írhattam. — Megkaptam. (Folytatása következik.) ■. PÉCSI NAPLÓ 1939. augusztus 1. gigantikus hadgyakorlatok a leve­gőben, tengeren és a szárazföldön tftz angol, amerikai és olasz légihaderők gyakorlatai London, július 31 Az angol bombavető­­ légirajok távrepülési gyakorlatozását a héten­­ folytatják. Ezúttal a gyakorlatozásokat a Kö­­zelkeleten és Indiában hajtják végre. A Daily Telegraph katonai szakértője szerint a bomba­vető légirajok először a máltai légitámasz­pontra repülnek és onnan indulnak ki további gyakorlatozásukra A légirajok „támadást“ intéznek majd Gö­rögország és Törökország ellen. A színlelt tá­madást török és görög légelhárító ütegeknek kell majd visszaverniük. A lap egyébként úgy tudja, hogy az angol bombavető légirajok gya­korlatozásába teljes mértékben belekapcsolódik a görög és a török légihaderő és flotta is. Washington, július 31. Az amerikai légi haderő megalapításának 30. évfordulója alkal­mából a légi flotta nagyszabású gyakorlatokat tart az Egyesült Államok egész területén. A gyakolatokban 2000 harci repülőgép vesz részt. A hadműveletek fővonala a Mexikótól Kana­dáig húzódó csendesóceáni partvidék lesz, ahol 13­ km-es távolságokban polgári megfigyelő állásokat létesítettek. Ezek feladata lesz jelezni, ha ellenséges repülőgép közeledik. A gyakorlatokban résztvevő gépek között szerepelnek a legújabb típusú hatalmas bomba­vetők is, amelyek 15 főnyi személyzettel 5000 km-es körzetet tudnak berepülni 500 km-es se­bességgel. Ezenkívül kipróbálnak egy sereg új típusú repülőgépet is, amelyeken korszak­­alkotó ústásokat vezettek be. Róma, július 31. Fényes eredménnyel lezá­rult szombaton a Földközi-tenger középső ré­szében végrehajtott négynapos olasz légi gya­korlat. A légihaderők 408 gépe vett részt a nagy­szabású gyakorlatozáson. A gépek Szardínia, Szicília, Apula, Líbia és az Égei-szigetek olasz légi támaszpontjairól indultak ki. A hadgyakorlatokon bebizonyosodott az olasz légi haderő anyagi teljesítőképességének­­ és a pilóták teljesítményeinek kiválósága. Szá­­­­mos légiraj teljes hadi terheléssel több mint 1500 kilométeres légi útszakaszokat repült be. Más légirajok éjjel bombázásokat hajtottak végre és a légi támaszpontjaiktól többszáz kilo­méternyire fekvő célpontokat bombázták. AUGUSZTUS ELEJÉN KEZDIK MEG AZ OLASZ NAGYGYAKORLATOKAT Róma, július 31. Augusztus első napjaiban kezdődnek meg a Pó síkságán az olasz had­sereg nagy nyári hadgyakorlatai az uralkodó, a Duce, az olasz nagyvezérkar vezetői, továbbá a német és a magyar vezérkar főnökének a részvételével. A hadgyakorlatok elképzelése az, hogy Nyugatról, az Alpokon át ellenséges had­erő tör be Piemontba. A híres „Armata del Po“, vagyis a Pó-hadsereg feladata lesz feltar­tóztatni az „ellenséget“, amely piemonti had­testekből fog ál­lani. A hadgyakorlatokon fon­tos szerepe lesz a légi haderőnek is és kipró­bálják Északolaszország légvédelmi berende­zését. A BÉKEIDŐ LEGNAGYOBB TENGERI HADGYAKORLATA London, július 31. Ma reggel kilenc órakor kezdődött meg 12.000 tengerésztartalékos és nyugdíjas jelentkezése a portsmouthi hadi­kikötőben. A hét folyamán kezd gyülekezni a honvédelmi flotta és a tartalékhajóhad 133 egy­sége minden békeidőnek legnagyobb hadgya­korlatára, amelynek kezdete előtt, augusztus 9-én VI. György király megszemléli az egybe­gyűlt egységeket. EGY NÉMET BOMBA­VETŐ REPÜLŐGÉP HATALMAS REKORDJA Berlin, július 31. A Junker-típusú, fém­ből épült, két 1200 lóerős motorral felszerelt német bombázórepülőgép Dessauban végzett

Next