Pécsi Napló, 1940. április (49. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

Mattyasovszky-Zsolnay Tibor,­­ Dr. Mihálffy­­ Ernő, Dr. Nendtvich Andor, Neugebauer Vik­­­­tor, Nikolits Mihály, Öllé István, Dr. Piacsek­­ Zoltán, Dr. Sch­urek Rafael, Dr. Simon Rudolf, Siptár Lajos, Dr. Szüts Ernő, Tausz Gyula, Dr. Vasváry Ferenc, v. Visy Imre dr. Egy uzsoraügy furcsa bonyodalma Uzsora vádja alól felmentették, de h­­amis tanúzásra való rábírásért 7 hónapi börtönre ítélték Klein Jenő gabonakereskedőt Pécs, április 1. Bonyolult uzsora-ügyet tár­gyalt ma a törvényszék G­a­r­an­y­tanácsa. En­nek az uzsora-ügynek mellékhajtása volt egy hamis tanuzási per. Az uzsora­per vádlottja Klein Jenő 34 éves pécsváradi terménykeres­kedő volt, míg a hamis tanuzási ügyben Klein az elsőrendű, Kaszás István 40 éves szilágyi gazda a másodrendű vádlottként állott a bíró­ság előtt. A kir. ügyészség Klein Dezsőt 10 rendbeli uzsora bűntettével vádolta, mert többeknek mázsánként 24—25, sőt 30 pegőért adott váltóra búzát, továbbá 4—5 pengő kamatot kötött ki és hivatásosan fog­lalkozott uzsoraügyekkel­. A másik ügyben Klein Jenőt és Ka­szás Istvánt mint tettestársakat 7 rendbeli hamis tanuzásra való rábírás bűntettével vádolta, mert Klein Jenő a folyamatban lévő uzsora­ügyben 7 érdekelt sértettet Kaszás társasá­gában ez év február 25-én és 26-án arra igye­kezett rábírni, hogy vallják azt, miszerint a búza vételára fejében még vöröslisztet, szenet és kukoricát is kaptak. Kárpáthy Géza dr., kir. ügyész indítvá­nyozta, hogy mivel a két ügy összefügg, egye­sítsék. A törvényszék így is határozott. A vádiratok felolvasása után elsőnek Klein Jenőt hallgatta ki a bíróság. A hamis tanúzás vádjára vonatkozóan tagadta bűnösségét és gazzal védekezett, hogy február 25 és 26-án az ügyben érdekelt több gazdát felkeresett Kaszás társaságában és csak megkérdezte őket, hogy nem vásároltak-e mást a búzán kívül. Nem akarta hamis vallomásra bírni a nevezetteket, csupán érdeklődő, tájékozódó jellege volt láto­gatásának. Semmiféle anyagi ellenszolgáltatást nem ígért. Kaszást mindössze arra kérte, hogy­­ mutassa meg, hol laknak az érdekeltek. Kaszás egy szót sem szólt. Az elnök ezután ismertette Kaszás vallo­mását, amely szerint az embereket Klein ki­oktatta vallomásukra, egy papírlapról ellen­őrizte azokat és utána a korcsmába mentek, ahol Klein áldomást fizetett. Kaszás István szintén tagadta­ a terhére rótt bűncselekményt. Az ő szerepe annyi volt, hogy Farkas János lakására hívta az érdekel­teket február 25-én. Farkas lakásán azután Klein minden egyes gazdának elmondta, hogy a tárgyaláson vallják azt, hogy a búzán felül más terményt is vásároltak. Voltak, akik ezt elvállalták, de voltak, akik nem. Amikor Klein végzett a kioktatással, újból elismétel­­tette a mondottakat. Az elnök ezután szembesítette a két vád­lottat, de mindketten megmaradtak vallomásuk mellett. Az első tanú Farkas István szilágyi gazda volt, aki elmondotta, hogy hitelbe 24 pengőért vette mázsánként a búzát. Február 25-én Klein arra kérte, hogy a tárgyaláson vallja azt, hogy a búzán kívül mást is vett. Tóth Jánosné arról vallott, hogy Kleintől mázsánként 30 pengőért kapott búzát. B­á­t­a­i Sándor szilágyi gazda elmondotta, hogy Klein február 25-én arra kérte, vallja azt, hogy a búzán kívül kukoricát is vett. Kaszás Kálmán, Gyenis Mihályné, Ge­r­e­n­c­s­é­r Istvánné és Nagy Kovács Ferenc hason­lóan vallottak. A „Korzó4” étteremben ma és minden este Magyary Mária hangulatos jazz- és szalonzenekara hangversenyez Kárpáthy Géza dr., kir. ügyész vád­beszédében úgy az uzsora, mint a hamis tanú­­zásra való rábírás bűntettének vádját fenn­tartotta és a vádlottak szigorú megbüntetését kérte. Zakariás Nándor dr. és Simonfai- Kremmer László védők védencük felmen­tését kérték. Hosszas tanácskozás után háromnegyed 3 órakor hirdette ki a bíróság ítéletét, amelyben Klein Jenőt bűnösnek mondta ki 7 rend­beli hamis tanúzásra való rábírás bűntetté­ben és ezért 7 hónapi börtönre ítélte. A 10 rendbeli uzsora bűntettének vádja alól pe­dig bizonyítékok hiányában felmentette. Kaszás Istvánt 7 rendbeli hamis tanúzás vétségéért 1 hónapi fogházra ítélte. Ká­r­p­á­t­h­y Géza dr., kir. ügyész a felmenté­sért és Kaszás terhére súlyosbításért fellebbe­zett, a 7 hónapi börtönbüntetést tudomásul­vette. A védők a bűnösség megállapítása vé­gett éltek perorvoslattal. A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE JANCSI ÍRTA: GALAMBOS JÁNOS 19 Klári néni tehát nem simogatja meg a Jan­csi haját, nem unszolja, hogy legyen hozzá bi­zalommal, csak ennyit kérdez : — No fiam, jobban vagy ? — Köszönöm Klári néni, csak múló rosz­­szullét volt. Jancsit annyira megzavarta a szörnyű csa­lódás, hogy vagy két-három napig még a Jankó levelére sem gondolt. Amikor aztán mégis eszébe jutott — egy esős napon, reggeli után, a szobájában — és csak annál mohóbban vágta föl és olvasta a sorokat : „Megvan az oklevél, amely „kitűnő“ kép­zettségemet igazolja. Hála a jó Istennek, hogy megvan.“ Elgondolkozva futott szeme a betűkön és olvasta az utolsó sorokat: „Én most vagy tíz napra hazautazom sze­gény öreg szüleimhez. Aztán visszajövök, mert máris van helyem a Pecz tanár tervező­irodá­jában. Októberben — amint tudod — be kell vonulnom...“ A Jankó levelében nem volt semmi meg­lepő. Százat tett volna egyre, hogy Jankónak már most júniusban meglesz a diplomája s hogy kitűnő lesz az a diploma. És mégis, még­is... — Éveken át tanultunk együtt és egyen­lően jeles eredménnyel... Igaz. Egyes tárgyak­ban még ő — Jancsi — volt a különb, mások­ban aztán Jankó, de jeles tanulók voltak mind a ketten ... Akkor ... a középiskolákban ... „Ha nekem sikerült, neked is sikerül majd ...“ Nem ! soha ! soha ! Ha mindent olyan bizonyo­san tudna, mint ezt... Soha, soha ... De azért tanulnia kell, mert Klári néni úgy akarja !... Egyben, egyetlenegyben érezte magát Jankó-f­­­­ nál különbnek ... s most annak is vége ... S . Jancsi zokogásra fakad. E pillanatban Vilma nyit be, seprővel, po­rolóval, portörlővel. Nagy sebbel-lábbal jön takarítani, mert Juli néninek segített s már fél­tizenegy. Jancsi ilyenkor nem szokott a szobá­jában lenni. Vilmát roppantul meglepi, hogy most még ott van, s annál is jobban, hogy sír. — Bocsáss meg — rebegi ijedten, s nyom­ban visszahúzódik. Jancsi­ utánakiált. A leány bejön, remeg. — Mit parancsolsz ? — Vilma ! — kezdi Jancsi még félig ful­dokló hangon — ne menj el ! — Istenem, mi a baj ? Jancsi megzavarodik egy pillanatra, de az­tán mégis csak akad mondanivalója : • — Vilma, újabban olyan különös vagy, egy szavad sincs hozzám. A leány arca lángba borul, szólna valamit, de hang nem támad ajkán. — Vilma, valamikor jóbarátok voltunk ... A leány lesütött szeméből könny fakad. Ebből a könnyből, ebből a lángoló arcból s a Vilma egész viselkedéséből­ Jancsi mindent megért. Megragadja a leány kezét s esdekelve kéri :­­— Vilma, Vilma, bocsáss meg ! És sírnak mind a ketten. * Jancsi nagy-nagy megkönnyebbülést érez. Még csak most veszi észre , mekkora teher volt a lelkén, most, hogy megszabadult tőle. S a magábaszállás rendre-rendre tovább is ter­jedt ... íme ez a­ szegény Vilma, akit— mond­hatni — cse­lédszámban tart Klári néni, milyen hálás a „nacsiasszony“ iránt, mily őszinte jó­indulattal jár a kedvében, milyen szelid derűvel viseli szomorú sorsát. Talán még gondolatban sem panaszkodik... És ő — Jancsi — akit Klá­ri néni édesfiaként nevel s akire már annyit költött, csak úgy forrong, csak úgy lázadozik, amiért a nagynénje azt kívánja, hogy tanuljon — tanuljon a saját javára ... De eszébe jut Jancsinak az öreg pap is, aki annyi szeretettel hívta, hogy látogassa meg, s akire azóta sem gondolt. — Klári néni — kezdi Jancsi rögtön ebéd után, amikor már Vilma kiment — még nem említettem meg, hogy találkoztam a­z öreg tisz­telendővel. Klári néninek meglátszik az arcán, hogy a tárgy érdekli, de nem kellemes. Nem szereti a papot.* Jancsi a méhesben találja a „tisztelendő bácsit“. Az öregúr megszólal: — Ne ijedjen meg, öcsém! A méh is olyan, mint az ugatós kutya; csak azt bántja, aki­ fél tőle. Van a méhesben egy heverő­ ágy desz­kából, cserge-pokróccal letakarva. Arra ülnek le egymás mellé. — Elengedte a nagynénje? — kezdi az öreg. — Vagy talán kérdezetlenül jött el Já­noska öcsém? — Dehogy, hiszen meghagyta nekem a tisztelendő bácsi, hogy csak úgy jöjjek el, ha Klári néninek nincs ellenére és én szót fogad­­tam. — No ennek igazán örvendek. A kedves nagynénje nem ellenezte tehát... hála Is­tennek ... János feje alázattal hajlik meg. Az öreg rátekint s szelíden szól: — Jánoska öcsém, ha úgy érzi, hogy nincs minden rendben, jöjjön el hozzám gyónni s könnyítsen a lelkén. A mise fél nyolckor kez­dődik, de én már hétkor ott ülök a sekres­tyében s várom a gyónókat. Jöjjön el, Já­noska öcsém! Másnap reggel, amikor Jancsi — töredel­mes gyónás után — kijött a sekrestyéből, még az ajtóban szembetalálkozott Klári nénivel. Ő is meggyónt, s a mise alatt egymás mellett térdelve vette magához az Úr testét nagy­néni és unokaöccs. (Folyt. köv).­­ EZ ÉV VÉGÉIG FORGALOMBAN MARADNAK A RÉGI TÍZPENGŐSÖK Budapest, április 1. A Magyar Nemzeti Bank 1929 február 1-i keltezéssel ellátott 10 pengős bankjegyek bevonására az 1939 október 28-án kelt hirdetményben kitűzött időtartamot a kormány hozzájárulásával 1940 december 31-ig meghosszabbítja. (MTI) A pécsi festőművészek 100 legszebb képe vár vevőre Miklós­­ózsef mű­ kereskedésében. Király u. 5. (Pannónia.) — Htogatja a tárlatot !

Next