Pécsi Napló, 1940. június (49. évfolyam, 122-146. szám)

1940-06-01 / 122. szám

2. oldal. A szövetséges csapatok tartják magu­kat Dünkirchen elsáncolt táborában Páris, május 31. (Havas) A Havas Iroda a­ május 31-iki déli katonai helyzethez a követ­kező megjegyzést fűzte: A szövetséges csapa­tok tartják magukat nemcsak Dünkirchen el­­sáncolt táborában, amelyet az áradások majd­nem teljesen körülkerítettek, hanem az Yser csatornától nyugatra is. Pridex tábornok csa­patai délről észak felé menetelve lassanként el­érik Dünkirchen vidékét. Prioux tábornok had­seregének jelentékeny részei már szerencsésen eljutottak ide. A hadsereg többi része igyek­szik utat törni. Dünkirchennél a szövetséges­­ légelhárító ágyúk hathatósan védelmezik a se­­­­besültek behajózási műveleteit. Egyidejűleg azokat a csapatokat is elszállítják, amelyek Dünkirchen elsáncolt táborában nem szüksége­­sek. Itt történik az utánpótlás és a­ kórházi anyagok behajózása is. A Somme-menti arc­vonalon a németek ellentámadásait könnyen visszavertük. Az Aisne folyónál Rethel vidé­kén a németek három rajtaütést kíséreltek meg a folyó déli partja ellen. A támadásokat kivédtük. (MTI) Az expedíciós hadsereg jelentős részét sikerült elszállítani Flandriából London, május 31. (Reuter) Hivatalos he­lyen kijelentik, hogy a flandriai angol és francia csapatok elszállítása még folyik. Egye­lőre nem nyilatkozhatnak arról, hogy hány em­bert sikerült elszállítani, de azt mondják, hogy számuk meglehetősen nagy. (MTI) London, május 31. (Reuter) A Reuter Iroda különtudósítójának jelentése szerint remélhető, hogy a brit expedciós hadsereg jó részét sike­rül elszállítani Flandriából, jól­lehet a nehéz­ségek és veszélyek óráról-órára fokozódnak. A tömeges elszállítás egész műveletét a tengeré­szek és a­ repülők erőteljes beavatkozása é­s a visszavonuló csapatok fegyelmezett nyugalma tette lehetővé. A katonák elbeszélése szerint Dünkirchen vidékén a partvidéken három napja valósággal nyüzsögtek a katonák. A német repülőgépek ezeket a csapatokat állan­dóan bombázták és géppuskatűzzel árasztot­ták el. A parti fövénybe ásták be magukat, hogy védelmet keressenek. Akik még hátra­­mardtak azoknak helyzete még súlyosabbra fordult azóta, hogy a német tüzérség immár tűz alatt tartja Dünkirchent. (MTI) Az angol partokon szorongó tömeg várja a Flandriából menekült csapatokat London, május 31. (Reuter) Az északi szö­vetségesek több katonája szállt partra Anglia egyik délkeleti kikötőjében. Az ország belse­jébe irányították őket. Mint mondják, több­­ezer katonáról van szó. Többen közülük köny­­ű­yebb sebesülések nyomát viselik. Némelyik arcát többnapos szakáll fedte. A katonák jórésze rendkívül ki van me­rülve. Sokan mély álomba merültek, mihelyt helyet foglaltak a vonatban. Mások az ablak­ból kihajolva elbeszélgettek a pályaudvar kö­zönségével és borzalmas részleteket mondtak el arról, a csatáról, amelyet Flandriában vívtak. Az utóbbi napokban jóformán állandóan rette­netes légi bombázásnak voltak kitéve. A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE Aratástól - hóhullásig ÍRTA: SÁSDI SÁNDOR Copyright by Cserépfalvi Könyvkiadó. (15) A tanító fekete szeme odaszegeződik a Jenő vastag aranygyűrűjére. Látja rajta a bevésett „B. J.“ monogrammot. A szava olyan fojtott, olyan halk, mintha kút fene­kéről hallatszana. — A tanfelügyelő elrendelte a vizsgá­latot. Azt mondja a balkócai kollégám, hogy a kommü­n után vele is így kezdődött. Tizennyolc hónapig nem kapta a fizeté­sét ... Márton az iratokat rakja vissza zse­bébe. — Csak nyugságban legyen tanító úr. Az én gondom a többi. A törvényszék nyári szünete után kerül tárgyalásra az ügye, semmi az egész: három napra ítélik el, lehet, hogy annyira se. Nem lesz ter­helő tanú, fel kell menteni. A tanfelügyelőt majd csendre intjük. Holnap írok a kul­tusz-államtitkárnak ... ■ — Olyan öröm volna a fiam születése, de tele vagyok gonddal. — Csak nyugságban legyen, ameddig engem lát... Nem dülleszti ki a mellét, amikor ezt mondja, de azt szeretné, ha a vékony kis emberke igazán tudna örülni a kócos, feketehajú kisfiának, öröm a gyerek! Akkora, hogy különbet nem is adhat az Isten. Emlékszik rá jól, amikor a Jenő született. Uras neve lett, mint a kereszt­apjának, aki a Majláth-pusztán gépész volt. Talán az uras neve miatt iskoláz­tatta? Dehogy is azért! Nem akarta, hogy a bányába kerüljön, mint az apja. Nehéz élet a bányászé! Hetenként egyszer járt haza Komlóból, vasárnap. Odalent a mély­ben, vagdosta a csákányt a csillanó fekete szén­falba, rágondolt a Nanica egy szavá­ra, feléje induló mozdulatára, a fenőke ... igaz, egyszer nem jutott eszébe a kis­gyereke szeme. Elveszett ott a mélység­ben. Látta a gömbölyű arcát, a két ki­­fehérlő fogát, de a szeme... Milyen is a szeme? Vasárnap reggel hazaért, madzag­gal lekötözve feküdt a bölcsőben a fenőke, aludt szorosra húnyt szemmel. Dél felé éb­redt csak, akkor felvette, a kisgyerek sírt, sohase ismerte meg az apját, csak nyula­­dozott az anyja felé. „Kék a szeme, kék, mint a lenvirág“ — mondotta, de a Nanica azt felelte: „Lehet, hogy elváltozik a színe“. Úgy is lett. Hároméves korára fekete lett, mint az övé, mikor iskolába került, ban­dzsítani kezdett a ballal, de elnőtte... A Péter sohase bandzsízott. Anyja fia, Fürti­­nemzetség, a Miska bátyjára hasonlít, de azért, ahogy összeér a térdük a padon, jól­eső melegség szaladoz a lábszárán, föl a szívéig ... Belecsillan szeme a kisebbik fia kerek kék szemébe és Péter nagy, szí­nes arcán keresztülszalad a mosolygás. A tanító elköszön, Gizella néni han­gosan énekli az imádságot, ők négyen hall­gatnak. Jó sokára mondja Péter. — Itatni kellene hajtani a jószágot. Jenő föláll és odamegy az öccséhez. — Te Péter, ki volt az, akivel reggel láttalak menni a mise­ után? Az Ágostonék lánya? A vajszínű himlőhelyek meggyullad­nak a széles arcon. — Férjhez ment az már... A Pandur Marikával találkoztam, együtt mentünk misére... Nanica nevet. — Nagyon megpirosodtál gyerek! Berlin, május 31. A Német Távirati Iroda a következő harctéri jelentést közli Charleville francia város elpusztításáról a francia polgár­őrség és a szövetséges bombavetőgépek által. Mikor néhány nappal ezelőtt az első né­met csapatokkal Charleville kis északfrancia­országi városba bevonultunk, a városka arány­­­­lag jó állapotban volt. Midőn most ismét a vá­rosba értünk, a rombolásnak sivár képe tárult elénk, amelyet­­ az ellenség maga hajtott végre. A német katonai igazgatás beavatkozása és az azonnali tisztogatási munkálatok megindítása ellenére Charleville városa francia elemek gyújtogatása és a francia repülők bombázása következtében romhalmazzá vált. (MTI) Márton szorosabban simítja térdét a fiáéhoz. — Csak tedd kedvedet Péter, azt kí­sérd misére, akit akarsz. — Azt ám! — hadarja Nanica. — Csakhogy ez nem olyan, mint más legény, ez csak kártyázni jár vasárnap, ez csak a legények mellett álldogál a Koczkás­­hídnál, sohasem láttam a kalapja pántliká­jában más színű virágot, mint amilyen a mi kertünkben nyílik ... Mondhatna most Péter sok mindent. Ha szeretné a száját jártatni, megmutatná a krémszínű violát, amelyet délelőtt a Pandur Márikától kapott. Más legény talán a kalapja mellé tűzné, ő a bukszája legbel­ső reteszébe csúsztatta. „Odateszed?“ — kérdezte a tuskósdi úton a lány, ő meg rámondta: „így csak az enyém, csak én látom. Ha megszárad akkor is szaga lesz.“ Beértek a Somos-haróba, teremtett lélek nem járt közelükben, a vasárnapi ég kéken borult fölibük, a hegy másik oldalán, a legelőn, a kanász pattogtatta ostorát, a Márikán eperszínű új ruha volt, szagos­szappannal mosdott reggel. Péternek eszé­be jutott a Matis-mezei árpa-kaszálás, de most nem érezte az alék­ra teperő testi indulatot, csak annyit, hogy jó volna rá­tenni száját a Márika barna-fehéres arcára. Odaértette kezét az eperszínű ruha puha szövetéhez, a lány teste feléje hajlott, rá­nézett a hosszúpillájú szemével és akkor... akkor olyan tépőn, húsba vájón érezte azt, amit a nap­ forró mezőn, felemelt keze szinte ütésre indult el. Szegény kis Pandur Marika, úgy megijedt, a keskeny út leg­szélére lépett, de vadul karja után kapott, magához rántotta és szája belemart a lány meleg szájába. Csók volt ez? A csók szebb lehet, de ez beleívódott a vérébe és ahogy most rágondol, fel kell ugrania, mintha meggyulladt volna alatta a pad. — Megyek itatni... (Folyt, köv.) _VI 7 PÉCSI NAPLÓ 1940 június 1. Anglia kikötőiben napok óta szorongó tö­­meg várakozik a Flandriából hazaszállított csa­patokra. Az ország belsejébe már több tiszt és ka­tona érkezett Flandriából. Elmondták, hogy amikor Franciaország egyik kikötőjében hajóra készültek szállni, a német repülőgépek gép­puskatűzzel árasztották el őket. A katoná­k kö­zül sokan kénytelenek voltak a vízbe veni ma­gukat és úszva érték el a hazaszállító hajóju­kat. (MTI) Súlyosbodott az északi francia és angol hadak helyzete Páris, május 31. (Havas) Az északi fran­cia és angol hadak helyzete a pénteki nap fo­lyamán fokozatosan súlyosbodott, különösen a Prioux tábornok vezénylete alatt álló francia csapatok tömegének helyzete vált válságossá. A Dünkirchen előtt elsáncolt csapatok, ame­­lyek tulajdonképpen az egész visszavonulást fedezték, még mindig szilárdan tartják állá­saikat. (MTI) Charleville pusztulása

Next