Pécsi Napló, 1940. június (49. évfolyam, 122-146. szám)
1940-06-01 / 122. szám
2. oldal. A szövetséges csapatok tartják magukat Dünkirchen elsáncolt táborában Páris, május 31. (Havas) A Havas Iroda a május 31-iki déli katonai helyzethez a következő megjegyzést fűzte: A szövetséges csapatok tartják magukat nemcsak Dünkirchen elsáncolt táborában, amelyet az áradások majdnem teljesen körülkerítettek, hanem az Yser csatornától nyugatra is. Pridex tábornok csapatai délről észak felé menetelve lassanként elérik Dünkirchen vidékét. Prioux tábornok hadseregének jelentékeny részei már szerencsésen eljutottak ide. A hadsereg többi része igyekszik utat törni. Dünkirchennél a szövetséges légelhárító ágyúk hathatósan védelmezik a sebesültek behajózási műveleteit. Egyidejűleg azokat a csapatokat is elszállítják, amelyek Dünkirchen elsáncolt táborában nem szükségesek. Itt történik az utánpótlás és a kórházi anyagok behajózása is. A Somme-menti arcvonalon a németek ellentámadásait könnyen visszavertük. Az Aisne folyónál Rethel vidékén a németek három rajtaütést kíséreltek meg a folyó déli partja ellen. A támadásokat kivédtük. (MTI) Az expedíciós hadsereg jelentős részét sikerült elszállítani Flandriából London, május 31. (Reuter) Hivatalos helyen kijelentik, hogy a flandriai angol és francia csapatok elszállítása még folyik. Egyelőre nem nyilatkozhatnak arról, hogy hány embert sikerült elszállítani, de azt mondják, hogy számuk meglehetősen nagy. (MTI) London, május 31. (Reuter) A Reuter Iroda különtudósítójának jelentése szerint remélhető, hogy a brit expedciós hadsereg jó részét sikerül elszállítani Flandriából, jóllehet a nehézségek és veszélyek óráról-órára fokozódnak. A tömeges elszállítás egész műveletét a tengerészek és a repülők erőteljes beavatkozása és a visszavonuló csapatok fegyelmezett nyugalma tette lehetővé. A katonák elbeszélése szerint Dünkirchen vidékén a partvidéken három napja valósággal nyüzsögtek a katonák. A német repülőgépek ezeket a csapatokat állandóan bombázták és géppuskatűzzel árasztották el. A parti fövénybe ásták be magukat, hogy védelmet keressenek. Akik még hátramardtak azoknak helyzete még súlyosabbra fordult azóta, hogy a német tüzérség immár tűz alatt tartja Dünkirchent. (MTI) Az angol partokon szorongó tömeg várja a Flandriából menekült csapatokat London, május 31. (Reuter) Az északi szövetségesek több katonája szállt partra Anglia egyik délkeleti kikötőjében. Az ország belsejébe irányították őket. Mint mondják, többezer katonáról van szó. Többen közülük könyűyebb sebesülések nyomát viselik. Némelyik arcát többnapos szakáll fedte. A katonák jórésze rendkívül ki van merülve. Sokan mély álomba merültek, mihelyt helyet foglaltak a vonatban. Mások az ablakból kihajolva elbeszélgettek a pályaudvar közönségével és borzalmas részleteket mondtak el arról, a csatáról, amelyet Flandriában vívtak. Az utóbbi napokban jóformán állandóan rettenetes légi bombázásnak voltak kitéve. A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE Aratástól - hóhullásig ÍRTA: SÁSDI SÁNDOR Copyright by Cserépfalvi Könyvkiadó. (15) A tanító fekete szeme odaszegeződik a Jenő vastag aranygyűrűjére. Látja rajta a bevésett „B. J.“ monogrammot. A szava olyan fojtott, olyan halk, mintha kút fenekéről hallatszana. — A tanfelügyelő elrendelte a vizsgálatot. Azt mondja a balkócai kollégám, hogy a kommün után vele is így kezdődött. Tizennyolc hónapig nem kapta a fizetését ... Márton az iratokat rakja vissza zsebébe. — Csak nyugságban legyen tanító úr. Az én gondom a többi. A törvényszék nyári szünete után kerül tárgyalásra az ügye, semmi az egész: három napra ítélik el, lehet, hogy annyira se. Nem lesz terhelő tanú, fel kell menteni. A tanfelügyelőt majd csendre intjük. Holnap írok a kultusz-államtitkárnak ... ■ — Olyan öröm volna a fiam születése, de tele vagyok gonddal. — Csak nyugságban legyen, ameddig engem lát... Nem dülleszti ki a mellét, amikor ezt mondja, de azt szeretné, ha a vékony kis emberke igazán tudna örülni a kócos, feketehajú kisfiának, öröm a gyerek! Akkora, hogy különbet nem is adhat az Isten. Emlékszik rá jól, amikor a Jenő született. Uras neve lett, mint a keresztapjának, aki a Majláth-pusztán gépész volt. Talán az uras neve miatt iskoláztatta? Dehogy is azért! Nem akarta, hogy a bányába kerüljön, mint az apja. Nehéz élet a bányászé! Hetenként egyszer járt haza Komlóból, vasárnap. Odalent a mélyben, vagdosta a csákányt a csillanó fekete szénfalba, rágondolt a Nanica egy szavára, feléje induló mozdulatára, a fenőke ... igaz, egyszer nem jutott eszébe a kisgyereke szeme. Elveszett ott a mélységben. Látta a gömbölyű arcát, a két kifehérlő fogát, de a szeme... Milyen is a szeme? Vasárnap reggel hazaért, madzaggal lekötözve feküdt a bölcsőben a fenőke, aludt szorosra húnyt szemmel. Dél felé ébredt csak, akkor felvette, a kisgyerek sírt, sohase ismerte meg az apját, csak nyuladozott az anyja felé. „Kék a szeme, kék, mint a lenvirág“ — mondotta, de a Nanica azt felelte: „Lehet, hogy elváltozik a színe“. Úgy is lett. Hároméves korára fekete lett, mint az övé, mikor iskolába került, bandzsítani kezdett a ballal, de elnőtte... A Péter sohase bandzsízott. Anyja fia, Fürtinemzetség, a Miska bátyjára hasonlít, de azért, ahogy összeér a térdük a padon, jóleső melegség szaladoz a lábszárán, föl a szívéig ... Belecsillan szeme a kisebbik fia kerek kék szemébe és Péter nagy, színes arcán keresztülszalad a mosolygás. A tanító elköszön, Gizella néni hangosan énekli az imádságot, ők négyen hallgatnak. Jó sokára mondja Péter. — Itatni kellene hajtani a jószágot. Jenő föláll és odamegy az öccséhez. — Te Péter, ki volt az, akivel reggel láttalak menni a mise után? Az Ágostonék lánya? A vajszínű himlőhelyek meggyulladnak a széles arcon. — Férjhez ment az már... A Pandur Marikával találkoztam, együtt mentünk misére... Nanica nevet. — Nagyon megpirosodtál gyerek! Berlin, május 31. A Német Távirati Iroda a következő harctéri jelentést közli Charleville francia város elpusztításáról a francia polgárőrség és a szövetséges bombavetőgépek által. Mikor néhány nappal ezelőtt az első német csapatokkal Charleville kis északfranciaországi városba bevonultunk, a városka aránylag jó állapotban volt. Midőn most ismét a városba értünk, a rombolásnak sivár képe tárult elénk, amelyet az ellenség maga hajtott végre. A német katonai igazgatás beavatkozása és az azonnali tisztogatási munkálatok megindítása ellenére Charleville városa francia elemek gyújtogatása és a francia repülők bombázása következtében romhalmazzá vált. (MTI) Márton szorosabban simítja térdét a fiáéhoz. — Csak tedd kedvedet Péter, azt kísérd misére, akit akarsz. — Azt ám! — hadarja Nanica. — Csakhogy ez nem olyan, mint más legény, ez csak kártyázni jár vasárnap, ez csak a legények mellett álldogál a Koczkáshídnál, sohasem láttam a kalapja pántlikájában más színű virágot, mint amilyen a mi kertünkben nyílik ... Mondhatna most Péter sok mindent. Ha szeretné a száját jártatni, megmutatná a krémszínű violát, amelyet délelőtt a Pandur Márikától kapott. Más legény talán a kalapja mellé tűzné, ő a bukszája legbelső reteszébe csúsztatta. „Odateszed?“ — kérdezte a tuskósdi úton a lány, ő meg rámondta: „így csak az enyém, csak én látom. Ha megszárad akkor is szaga lesz.“ Beértek a Somos-haróba, teremtett lélek nem járt közelükben, a vasárnapi ég kéken borult fölibük, a hegy másik oldalán, a legelőn, a kanász pattogtatta ostorát, a Márikán eperszínű új ruha volt, szagosszappannal mosdott reggel. Péternek eszébe jutott a Matis-mezei árpa-kaszálás, de most nem érezte az alékra teperő testi indulatot, csak annyit, hogy jó volna rátenni száját a Márika barna-fehéres arcára. Odaértette kezét az eperszínű ruha puha szövetéhez, a lány teste feléje hajlott, ránézett a hosszúpillájú szemével és akkor... akkor olyan tépőn, húsba vájón érezte azt, amit a nap forró mezőn, felemelt keze szinte ütésre indult el. Szegény kis Pandur Marika, úgy megijedt, a keskeny út legszélére lépett, de vadul karja után kapott, magához rántotta és szája belemart a lány meleg szájába. Csók volt ez? A csók szebb lehet, de ez beleívódott a vérébe és ahogy most rágondol, fel kell ugrania, mintha meggyulladt volna alatta a pad. — Megyek itatni... (Folyt, köv.) _VI 7 PÉCSI NAPLÓ 1940 június 1. Anglia kikötőiben napok óta szorongó tömeg várakozik a Flandriából hazaszállított csapatokra. Az ország belsejébe már több tiszt és katona érkezett Flandriából. Elmondták, hogy amikor Franciaország egyik kikötőjében hajóra készültek szállni, a német repülőgépek géppuskatűzzel árasztották el őket. A katonák közül sokan kénytelenek voltak a vízbe veni magukat és úszva érték el a hazaszállító hajójukat. (MTI) Súlyosbodott az északi francia és angol hadak helyzete Páris, május 31. (Havas) Az északi francia és angol hadak helyzete a pénteki nap folyamán fokozatosan súlyosbodott, különösen a Prioux tábornok vezénylete alatt álló francia csapatok tömegének helyzete vált válságossá. A Dünkirchen előtt elsáncolt csapatok, amelyek tulajdonképpen az egész visszavonulást fedezték, még mindig szilárdan tartják állásaikat. (MTI) Charleville pusztulása