Pécsi Napló, 1941. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-01 / 26. szám

2. oldal. Ketten a viharban — Regény. — frta: RUSZKABÁNYAI ELEMÉR. (73)! — Még ezt is elfogadom, — mondja. — Túlteszed magad a világ előítéletein, rendben van. De miből fogtok élni? Mind­ketten koldusok vagytok, egyikőtöknek sincsen semmije. Vagy talán Bori továbbra is bejár majd a kávémérésbe? A mérnök­­né nagyságos asszony megmarad kiszol­gálólánynak és a mérnök úr elfogadja el­lenőrizhető s ellenőrizhetetlen eredetű ke­resetét? Mi? Erre nem válaszolhatod azt, hogy ez magánügy, ez már becsület kér­dése, tisztességes férfinek ilyesmitől fel­kavarodik a gyomra .. . így vitatkoznak Titusznak erről a veszett eszméjéről hajnalig. Közben kide­rül, hogy Bori nem olyan koldus, Borinak igenis, pénze van anyja után az árvaszék­nél és az apja is módos ember, nyugdíjas mozdonyvezető, aki ugyan most egyelőre tudni sem akar Boriról, de ha meghallaná, hogy Bori jó útra tért, letett moziszínész­­női ábrándjairól és úriasszony lesz belőle, hát az öreg lenne a legboldogabb. Hogy szégyelné, hogy két esztendővel ezelőtt, mikor Bori a filmnél való biztosabb boldo­gulása érdekében egy állítólagos filmren­dező társaságában néhányszor késő éjsza­káig kimaradt, bottal verte el a leányát hazálról s megfenyegette, hogy többé arra­felé se merészkedjen, mert agyonveri... Arra a hírre, hogy Bori mégis megkomolyo­dott és dolgozik a kávémérésben, még nem puhult meg, közvetett módon tudomást szerzett Bori sűrűn változó hódolóiról is, s hát még gyanakodott, ha házassági tervük­kel állanak elébe, egyszeriben eloszlana a haragja s tőle is lehetne pénzt kapni a gyár fejlesztéséhez. — Vásárolnék egy finomító gépet, a kigyártott lemezpapírok mindjárt fehéreb­bek lennének, kis személyzettel, alacsony haszonkulccsal dolgoznék, mindenkinél ol­­y­csóbban szállíthatnám az árut, magam is : látástól-vakulásig dolgoznék személyesen­­ és úgy­ fellendíteném az üzletet, hogy cso­­­­dájára járnának... — Tituszból mostan­­ szinte ömlik a lelkesült szavak áradata:­­ ez az ő igazi eleme mégis, a gyár, a gépek,­­ a csattogó, olajos gépszíjak muzsikája. Bori : csak eszköz a cél érdekében, legfeljebb a hatékony csillapító érzéki éhségére, de­­ feleségül csupán azért venné el, hogy a hú­­­­zatos félszerben ismét megindulhasson a­­ munka. . . Az a hiedelem, hogy Bori révén esetleg forgótőkéhez juthat, megzavarta az eszét, nem lát és nem hal j egyebet, mint a kattogó gépek, a munka ritmusát s a tornyosodó, hófehér lemezpapír-hegyeket. Bori jól kiszámított cselvetését már nem látja, holott mindennek ez az alfája. Bori el akarja magát vétetni, azon mesterkedik, hogy mérnöknő lehessen, amit persze min­denáron meg kell akadályozni. — gondolja Tibor és Titusznak ama határozott kijelen­tésére, hogy lemezgyára rövidesen arany­bánya lesz. Bori nemsokára selyemben, bársonyban járhat és a kávémérésben ha­vonta egyszer kegyeletből majd megven­dégelik a környék szegényeit, — bizony, e rengeteg botorságra egyetlen szóval nem válaszol: úgy tesz, mintha elnyomta volna az álom. Úgyis hiába, Titusszal ez idő szerint nem lehet okosan beszélni, tehát alvást színlel, még hortyog is. Valósággal élvezi ezt a komédiát, mosolyog a rongyos takaró alatt,mely alól térde minduntalan kifelé sandít egy hasadékon és tisztán áll előtte, hogy Titusz őrült, mákonyos nagy­ratörést, amelyik­­majdnem felér egy ön­­gyilkossággal, magával Borival akasztatja el. Másnap üzletzárás után hazakíséri Krisztát a kávémérésből s ekkor már kész haditerve van. Bori szerfelett hiú és nagy­ravágyó s amilyen ravasz, épp oly ostoba, hát innen ígérkezik a siker. Saját hibáját kell ellene fordítani! Meg mindjárt Titusz ellen. Ami Borinak vereség lesz, Titusznak a győzelem. Először talán Titusz is veresége­s nek fogja érezni a győzelmet, talán egy kicsit Borit is sajnálni fogja, gyárával kap­­csolatos terveinek megsemmisülésére pe­­dig holtbiztosan csúnyán letöri egy időre, de nem baj, hiszen a végeredmény minden­nél fontosabb. Tibor nem válogatós az esz­közökben, azzal sem törődik, hogy pont Titusz jóságát használja ugródeszkának és a műegyetem hallgatói között szándé­kozik körülnézni s közülük gondolja kivá­lasztani azt a fiút, aki Borit majd elcsá­bítja Titusz mellől. Tibort ugyanis Titusz vezette be a hallgatók bajtársi körébe, miután megtudta, hogy Tibor remekül raj­zol betűket, tanulta a katonaiskolában és Tibor újabban abból tengődik, amit a hall­gatók fizetnek neki azért, mert rajzaikra elkészíti a ceruzával odavetett felírásokat. (Folyt, köv) PÉCSI NAPLÓ 1941. február 1. . Termék és terménykészletek bejelentése A város hatósága felhívja mindazokat, akik a 6530/1940. M. E. számú rendelet értel­mében a f. évi szeptember 20. állapottal birto­kukban lévő búzából, rozsból, kétszeresből, ezeknek őrleményeikből, babból, borsóból, lencséből, árpából, zabból, tengeriből szárított és víztelenített zöldségből főzelékféléből való készleteiket bejelentették, hogy ezekben a ter­mékekben és terményekben előállott, vagy meg­szerzett készleteket, az ezekben történt min­den változást, növekedést, vagy csökkenést a folyó évi február hó 1-i állapotnak megfelelő­en február hó 8-ig a Városház félemelet 18 szó szobájában, kihágás­ büntetés terhével jelent­sék be. Nem kell bejelenteni a sütőiparosoknak a birtokukban levő lisztkészleteket, továbbá az említett termékekben és terményekben előál­lott azokat a változásokat, amelyekhez a ha­tóság szállítási igazolvány kiállításával hozzá­járult.­­ Nem kell bejelenteni a készleteknek, vagy azok egy részének a háztartás és a gazda­ság bejelentett és igazolt szükségleteire tör­tént elfogyasztását, vagy felhasználását sem. шяя Ж KIS hírek a nagyvilágból Az „Automobil Manufectures Association (az USA automobilgyárosainak szövetsége) most hozta az érdekelt körök tudomására, hogy 1941-ben nem fogja szokásos automobilkiállí­tását megrendezni, mivel az Egyesült Államok autóiparát a fegyverkezési megrendelések túl­ságosan igénybe­­veszik. Ajaccióban, Chiappe volt szíriai és liba­noni francia kormánybiztos szülővárosában nagy ünnepség keretében leplezték le a Chiap­pe szülőházán elhelyezett emléktáblát. India liberális vezetői közös kiáltványban újból követelték, hogy Anglia biztosítsa Indiá­nak a már régen megígért dominiumi rangot. Követelték ezenkívül az indiai hadsereg nacio­­nalizálását, hogy az angol tiszteket indiai tisz­tekkel váltsák fel,v­égül pedig, hogy az összes társadalmi osztályoknak adjanak egyforma előmeneteli lehetőséget. Tinkham amerikai köztársaságpárti kép­viselő a külügyi bizottságban azt követelte, hogy Willkie szenátort idézzék a bizottság elé és vessék kény­szer-kihallgatás alá. Tinkham tudni szeretné, honnan veszi Willkie a jogot, hogy az Egyesült Államok népének úgyszólván naponta külpolitikai tanácsokat adjon. Egy Warman nevű coventryi polgár cikket írt, melyben súlyos vádakkal illeti az angol kormányt. Warman szerint Coventry lakossá­ga borzalmas helyzetben van. Bár a nagy né­met támadások óta már több hét is eltelt, a hatóságok a lakosság vízzel, gázzal és villany­árammal való ellátása érdekében mind a mai napig semmilyen intézkedést sem foganatosí­tottak. Ugyancsak a londoni rádió jelenti, hogy Közép-Essexben, Hetfield környékén száj- és körömfájás ütötte fel a fejét. A járvány igen súlyos méretű. Úgy a szarvasmarhák, mint a kecskék és disznók egyaránt tömegesen bete­gednek meg. A párizsi nőiruhakonfekció-ipar is áttért a pótanyagokból készült szövetek felhasználá­sára. Ezeket a szöveteket leginkább a norman­­n-ban fa A „Nya Dagligt Allehanda“ londoni tudó­sítója jelenti, hogy Londonban a világháború következtében új fajta betegség ütötte fel fe­jét. A rengeteg por, melyet a bombarobbaná­sok kavarnak fel, a szénalázhoz hasonló be­tegséget okoz. Az utóbbi időben nagyon sok londoni polgár kapta meg ezt az új betegséget, melyet egyébként igen szellemesen „villám­náthának neveztek el Londonban. Az amerikai sajtó jelenti Londonból, hogy azoknak szorult helyzetét, akik a veszélyezte­tett vidékekről kénytelenek elköltözni, az ár­drágító bútorszállító­ cégek erősen kihasználják. Megjelent a berlini utcán az autóbusz­pótkocsi. Évekig tartó kísérletezés után sike­rült a minden követelménynek megfelelő meg­oldást megtalálni. Egy olasz mérnök szabadal­ma alapján a pótkocsi úgy kapcsolódik a von­tató kocsihoz, hogy hirtelen megálláskor sem ütközhet vele össze és a legélesebb kanyarok­ban sem lendül ki a menetirányból. A feltűnést keltő újítást, melynek máris nagy sikere van, egyelőre egy autóbuszvonalon vezették be. Városi társasgépkocsi próbajáratok az Egyetem és a Kokszművek között 1941 február hó 1-től február hó 5-ig be­zárólag próbajáratok indulnak az alábbi menet­renddel: Egyetemtől: 6.45, 8.50, 10.50, 13.20, 15.50, 17.50 19.20 órakor. Kokszművektől: 7.15, 9.10, 11.10, 13.40, 16.10, 18.10, 19.40 órakor. Szombaton és a vásári napokon a szükség­hez képest esetleg sűrített járatok indulnak. A budai vám felől érkező kocsiknak ezen járatokhoz csatlakozásuk van. A 6.45 és 13.20 órakor induló­­ járatok a többi járatok sikerére való tekintet nélkül egész február hónapban közlekedni fognak. Az új vonal három szakaszra oszlik, sza­kaszhatárok: a Zsolnay-gyárnál és a Remény utcánál. A viteldíjak 1 szakaszra 18 fillér, 2 szakaszra 22 fillér, 3 szakaszra 34 fillér. A bérletjegyek ára mint a gyárvárosi vonalon. Megállóhelyek: Egyetem, Fémipariskola, Zsolnay-gyár, Mohácsi országút, Remény utca, Téglagyár, Kokszművek.

Next