Pécsi Napló, 1942. április (51. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-01 / 74. szám
4. oldal. PÉCS! NAPLÖ} штштлтттшшшт^^ 1^42 április 1. Aki már 1925-ben megjósolta a távolkeleti angol katasztrófát A csendesóceáni angolszász kudarcok felelősei . .V . Amint ez már mindig történni szokott, ha valamely fontos téren helyrehozhatatlan hibák derültek ki, Newyork és London bűnbak után nyomoz, hogy azokért a kataszrófákért, amelyeket az angol és amerikai hadiflották a Csendes-óceánon elszenvedtek, a felelősséget magáról elháríthassa. Az amerikai hajók Pearl Harbour kikötőjében való meglepetésének sikere Úgy látszik teljesen jogossá teszi azt a következtetést, hogy az itteni felelősek — Kimmel tengernagy és Short tábornok — valóban felelőtlenül mély álomban szenderegtek, de a mi a helyzet az angol flotta kataszrófájának kérdésében? A véletlen úgy hozta magával, hogy ezt a kérdést egy szakértői vélemény már jóval a „Prince of Wales“ és a „Repulse“ elsülylyesztése előtt minden kétséget kizárólag eldöntötte. Az a történet, melyre ez a szakértői vélemény hivatkozik, az angol flottaparancsnok zászlóshajóján játszódott le és főszereplője egy angol képviselő, aki egy japánoktól elsüllyesztett hajó hajótöröttjei közül került a hadihajóra. Ez a politikus véletlenül már két alkalommal is polgári vezetője volt a haditengerészetnek, úgyhogy önkéntelenül is Churchillre kell gondolnunk, aki mint egykori pénzügyminiszter annak idején maga is mindent megtett, hogy tárcája iránti egoizmusból a flotta kiadásait lehetőleg szűk korlátok közé kényszerítse. A tengerből kihalászott politikus tanúja lesz a japán flottával és légihaderővel való első találkozásnak is, előbb azonban kénytelen végighallgatni a tengernagy kioktatását arról, hogy a csendesóceáni háborún a világbirodalom léte áll vagy bukik. A haditengerészet egykori polgári vezetőjének még a Guam „a nyugati Csendes-óceán kulcsának“ és a pearl-harbouri amerikai támaszpontnak stratégiai jelentőségéről sem volt fogalma. A tengernagy nem tudta elkerülni, hogy nagyon is erőteljes szavakkal próbálja a politikussal megértetni, hogy a japánok az angol és amerikai hajóhaddal szemben teljesen fölényben vannak: „A flotta ereje a nagy csatahajókban van és bizonyos okokból, melyeket önnek érthető módon jobban kell nálam ismernie, az első nagy csatahajók befogadására is alkalmas flottatámaszpontunk Máltában van, azaz 10.000 tengeri mérföldnyire innen.. . Mi már eleve bukásra vagyunk ítélve.“ Az elméleti kioktatás után a gyakorlati szemléltetés következik, de erről már a japánz utolsó három évtizedben úgyszólván szemünk láttára több országon forradalmak száguldottak végig, amelyeknek eredményeképpen az államok berendezése, gazdasági felépítése egészen megváltozott. De nemcsak a politikai életben mentek végbe ilyennagy változások, hanem a tudományos világ némely kutatómezején is. Ott is egészen váratlan módon ezer és ezer kísérleti eredményből következtetve rájöttek, hogy az uralkodó nézetek már nem helytállók többé és hogy sok mindent merőben új alapokon kell felépíteni. A táplálkozással foglalkozó tudomány is ilyen nagy átalakuláson ment keresztül az utolsó harminc év folyamán. Amiről még húsz-harminc éve azt hittük, hogy csakis az lehet a táplálkozásnak egyetlen helyes módja, arról kiderült, hogy részben tévedéseken alapul. Az új felfedezések során rájöttünk, hogy a helyesnek vélt táplálkozásmódunk egészségtelen, sőt mondhatnám káros. Sok betegség azért szedte oly nagy számmal áldozatait, mert a helytelen táplálkozás miatt védtelenné vált emberek nem tudtak a betegség előidézőinek ellenállani, nők gondoskodnak. Először a japán repülőgépek okoznak tetemes veszteséget, azután a japán flotta lép fel és az angol hajóhadat megfutamítva könyörtelen makacssággal folytatja a pusztító munkát. Még dörögnek az ágyúk, amikor a tengernagy a befolyásos politikus előtt felveti a kérdést: „Kit terhel a felelősség?“ — és nyomban megadja a feleletet is: „Az egész szégyenteljes katasztrófát politikusainknak köszönhetjük... Ha nem lettek volna, most pompás csatacirkálókból és sorhajókból álló flottát vezényelhetnénk és könnyűszerrel elintézhetnénk a japánokat. Ehelyett azonban ők fognak elbánni velem". Vagy egyáltalában nem lett volna szabad a Csendes-óceánra küldeni minket vagy pedig flottatámaszpontokat kellett volna építeni. Az angol és az amerikai diplomaták egyformán őrültek, sőt több: gyilkosok!“ Az angol flottaparancsnok zászlóshajójáról keltezett jelentés szemléletesen megvilágítja a helyzetet, amilyen ez körülbelül a távolkeleti háború kitörése idején volt, azonban még 1925-ből származik, mégpedig F. Britten Austin haditengerészeti szakíró tollából, aki ezzel a költött jelentéssel akarta felhívni a figyelmet az angol-amerikai haditengerészeti politika hibáira. Érdekes, hogy már ő is rámutatott Máltára, azaz azokra az angol érdekekre, amelyek Angliát Európához és a Földközi-tengerhez kötik és amelyek megakadályozták, hogy Angilia innen nagy csatahajóit elvonhassa. A legújabb távolkelet események nemcsak Austin okos gondolatmenetét igazolták, hanem egyben meggyőzően mutatják azt is, hogy milyen fontossága, talán döntő fontossága volt az európai tengelyhatalmak győzelmeinek a japán sikerek szempontjából is és hogy milyen jelentősége van Málta napról-napra megismétlődő bombázásának. Amit Austin sem láthatott előre, az csak a német és olasz tengeralattjárók és repülőgépek hatótávolsága, ez azonban megállapításainak helyességét nem gyengíti, hanem inkább támogatja. Az, hogy az angolszász hatalmak tengeri katasztrófáiért kit terhel a felelősség, ezek után valóban alig lehet már vita tárgya: a plutokrata politikusok elszámították magukat, mert túlbecsülték saját erejüket, legfőképpen pedig azért, mert az életterükért, függetlenségükért és nemzeti jövőjükért küzdő ifjú népek alkotó életerejével nem számoltak. Kiderült ugyanis, hogy a táplálékainkban az eddig ismerteken kívül számtalan olyan nélkülözhetetlen tápanyag is van, amelyre eddig ügyet sem vetettünk, jórészt azért mert még a létezésükről sem tudunk. Ezek a tápanyagok rendszerint nem nagy, sőt igen csekély mennyiségben találhatók az élelmianyagokban. De akármilyen csekély mennyiségben is szerepelnek, jelenlétük mégis fontos, szükséges, mert ha hosszabb ideig nem jutunk hozzájuk, megbetegszünk. A tudományos világban ezeket nélkülözhetetlen táplálkozási tényezőknek hívják. Szervezetünknek igen sokféle, különböző minőségű tápanyagra van szüksége. Számuk az eddigi megállapítások szerint harminc-negyvenre tehető. Ha közülük csak egy is hosszabb ideig hiányzik a táplálékunkból, megbetegszünk, s ha még ezután is nélkülözni kényszerülünk, még el is pusztulhatunk. Minden szükséges tápanyagnak tehát megfelelő mennyiségben kell rendelkezésünkre állania, hogy a gyermek teste jól kifejlődhessék, hogy a felnőtt szervezete tökéletesen működhessék. A tápanyagok a szükségletnek megfelelően különböző mennyiségben szerepelnek táplálékunkban. Van melyikből több kell, aszerint, hogy mi a rendeltetése, milyen célt szolgál. Az egyik fajtából például, az úgynevezett fehérjékből a testünket alkotó sejteket építjük fel, ezért a fehérjét építőanyagnak nevezzük. Más tápanyagok például a cukorfajták (ide tartozik még a keményítő, tehát liszt, tészta is) és a zsír a szervezet melegéhez szükséges hőt szolgáltatja, ezeket fűtőanyag névvel jelöljük. Mindezek a tápanyagféleségek elég tekintélyes mennyiségben találhatók mindennapi étrendünkben. Csupán belőlük azonban nem tudnánk megélni, mert rajtuk kívül szükségünk van még bizonyos fajta sókra és a nemrégiben fölfedezett vitaminokra is. E vegyületek csekély, sőt néha rendkívül csekély mennyiségben szerepelnek táplálékunkban. Részben ezzel is magyarázható, hogy csak olyan hosszú idő után fedezték fel jelenlétüket és különféle minőségüket. Így a vitaminok legnagyobb része kilónyi mennyiségű élelmianyagainkban, mondjuk a vajban, vagy zöldfőzelékeinkben csak néhány milligramm, tehát a gramm ezredrészének többszöröseként található. Jelenlétük bizonyítása is csak úgy történhetett, hogy nehéz munkával, különféle kivonatanyagokkal kellett jó néhány mázsa táplálékot felhasználni, hogy végre kioldhassák, kézbe kaparinthassák ezeketa sokáig rejtélyesnek látszó vegyületeket, így aztán lassan kint, egymásután megállapították, hogy ebben vagy abban az élelmianyagban melyik tápanyagból mennyi van. Mert közben az is kiderült, hogy az egyes élelmianyagféleségek között igen nagy különbség van. Egyikben csak ez, a másikban csak az a hatóanyag található. Ezért van szükség arra, mire a tapasztalat már régen megtanított bennünket, tudniillik, hogy táplálkozásunk lehetőleg változatos legyen. Folytonosan ismétlődő ételváltozatosság hiánya, megronthatja az egészséget. Ma már azt is tudjuk, hogy azért, mert így számos nélkülözhetetlen táplálkozási tényező kimarad étrendünkből. Ha viszont változatossá tesszük konyhánkat, akkor a különféle élelmianyagok keverésével mindegyikből jut annyi, amennyire egészségünk megóvásához feltétlenül szükségünk van. Étrendünk helyes összeállítása legyen tehát egyik legfontosabb feladatunk! Nem is olyan könynyű feladat ez, különösen a mai nehéz, háborús időkben. Különös gonddal kell éppen ezért a háziasszonynak eljárnia, hiszen az egész család egészségének épsége részben az ő körültekintésétől, leleményességétől és kiválogatóképességétől függ. Mivel ilyen súlyos gond nyomja a vállát, minden bevásárlását jól át kell gondolnia. Először is olyan élelmianyagokat kell beszereznie amelyek lehetőleg sokféle tápanyagot tartalmaznak. Mert a sok között bizonyára számos olyan is akad, amely megvéd bizonyos betegségekkel szemben. Ezek mindennél előbbre valók, fontos védőszerepet töltenek be, ezért védőtápanyagoknak is nevezhetjük őket. Az olyan táplálékot pedig, amelyikben sok ilyen életfontos, egészségünket óvó védőtápanyag van, védőtápláléknak hívjuk. Legfontosabb védőtáplálékaink a tej, a tojás, a zöldségfélék, a zöldfőzelékfélék és a gyümölcsök. Az utóbbiakat régente nem sokra becsülték, mert igen nagy víztartalmuk miatt nincs sok építőanyag (fehérje) és fűtőanyag (cukor, zsír) bennük. Jelentőségük csak nemrégiben vált nyilvánvalóvá, amikor kiderült, hogy számtalan, különféle nélkülözhetetlen védőtápanyagot tartalmaznak. Ha tehát a háziasszony kellő előrelátással és korszerűen akarja összeállítani az étrendet, akkor legelőször a fontos védőtáplálékot próbálja beszerezni s csak azután gondoskodik a szükséges fűtőanyagról, tésztafélékről, zsírról, szalonnáról. Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem egészséges az, ha gyomrunkat a szükséges mértéken felül megtöltjük mondjuk kifőtt tésztával, vagy igen zsíros étellel, szalonnával és kenyérrel, hanem arra kell törekednünk, hogy szervezetünk minden nap megkapja, ha lehetséges, a neki járó zöldfőzelékfajtákat, zöldséget, tojást és tejet. Természetesen mindig a körülményekhez kell igazodni. Mindig arra a védőtáplálékra kell a fősúlyt vetnünk, amelyhez éppen, hozzájuthatunk. Szerencsére sok olyan eledellel rendelkezünk,amelyek ha nem is a legfontosabbak, de mégis igen sok értékes védőtápanyagot tartalmaznak. Ezek közé tartozik a burgonya, vagy a teljes szemből készült fekete kenyér. Általában mindig azzal kell megelégednünk, ami van, s nem azok miatt zúgolódni, amelyek pillanatnyilag hiányoznak. Télen például a burgonya fo — ..................................................................* «лиэдя VITAMIN, FEHÉRJE, CUKOR Néhány szó a korszerű táplálkozásról Írta: Dr. TANGL HARALD egyetemi magántanár.