Pécsi Napló, 1942. szeptember (51. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-01 / 197. szám

1942. szeptember 1. 4. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1 minWTíftrík­^1-гмТ-Гт t — iiiimii-3—r- - --•-»я. --«^- ЙЗа38ЙаКШВ%Й8ВШЯйЗЙNoдШ^Ша»ЗЯШФ1Лг^^С 1> 1С 1Дте^'йNo^^ Vasárnap este megérkezett a harmadik sebesültszállító vonat 15 tisztet és 41 legénységi Pécs, augusztus 31. Vasárnap este 7 óra­kor befutott a pécsi főpályaudvarr­a a harmadik sebesültszállító vonat. Egy nagy orosz város­ból indult 27-én, csütörtökön délben és három és fél nap alatt tette meg a mintegy ezerötszáz kilométeres utat. A kórházvonat a magyar hatá­ron belül több helyen vesztegelt, így Kassán, Miskolcon és Budapesten is, ahol az ottani kör­nyék beteg honvédeit adta le további ápolásra Pécsre a kórházvonat 15 tisztet és 41 le­génységi állományú honvédet hozott. A kórházvonat megérkezését több ezer em­ber várta, akik nemcsak a pályaudvar perron­­ját, hanem rakodóját és környékét is előzőn lőtték. A kórházvonatot egy ezredessel az élén na­gyon népes tiszti küldöttség fogadta A vonat parancsnokának, dr. Barabás István orvos-szá­zados jelentése után a főpályaudvari üdítőállo­más lelkes és áldozatos hölgyei Szauer Gusztáv­né vezetése mellett hűsítő italokkal és sütemé­nyekkel vendégelték meg a sebesülteket, akiket a közönség valóságos virágesővel árasztott el. A nagyon meleg fogadtatás és a kedves fi­gyelmet jelentő megvendégelés után dr. Feke­te őrnagy-orvos, parancsot adott a kirakodásra A tiszteket és a legénységet az egészségügyi szolgálat emberei hordágyaikon a készen álló mentőkocsikhoz szállították, melyek a hősöket a Rét utcai hadikórházba vitték, állományú honvédet hozott A rakodás alatt könnyekig megindító je­ j­lenetek játszódtak le. A közönség minden se­­­­besült hordágyát virággal halmozta el. Az is­­­­merős tiszteket és honvédeket lelkesen megél­­­jenezték az emberek. Demeter Ferenc őrna­gyot két kis hadapródiskolás növendék fia üd­vözölte elsőnek, a hős apára büszke boldogság­gal. A jelenetnél sokan zokogva fakadtak. A közönség teljes fegyelmezettséggel vé­gi­gvárta a kirakodást és még az útnak induló mentőkocsik után is kendőt lobogtatott. A kórházvonattal megérkezett sebesült hő­sök: Báró Brandenstein Antal ezredes, Deme­ter Ferenc őrnagy, Kasza József főhadnagy, Bessenyei Gyula, Főördős Vilmos, Pánczél Je­nő, Vargha Gyu­l, Lakatos József és Beugerné Antal hadnagyok, Balás Sándor zászlós, ifjú Kovács József és Bakó Páll hadapród őrmeste­rek. A legénységi állományú sebesült hősök kö­zött egy pécsi és két baranyamegyei van, a­­ többi somogyvármegyei. Pécsi: Kovács József őrvezető, Pécs-I­ál­ya telepi út 38. szám alatti lakos, aki a városi gáz­gyár alkalmazottja. Baranya megyeiek: Kriesz János honvéd mecsekjánosi lakos, bányász és Szirmai János­­ tizedes, nagypapi törmives. A hős magyar honvédtisztek és legénység , valamennyien a D­oo-ka­nyárban folyt harcok-­­­ban sebesültek meg. Az első és a mostani világháború takarmányozási problémái írta: Weiser István dr. egyetemi tanár. Hazánk agrárország, amelynek lakossága nem szorult an­inalk magyarázatára, milyen szoros az ösz­­szefüg­gás a közellátás és a gazdasági haszonálaltaink takarmányozásának kielégítő és zavartalan volta kö­zött. Ga­zdasági haszonállatot teljesítményének ará­nyában etetünk és ezen a törvényen a háborús viszo­nyok is csak enyhíteni tudnak. Amit az állattól meg­kívánunk, azért az megköveteli a maga járandósá­gát, fehérjében, szénhidrátokban és a többi tápláló anyagban. Ha ezt nem kapja meg, a szabotál, va­gyis nem nyújtja azt, amit elvárunk tőle. A hábo­rús viszonyok ezen a törvényszerűségen csak annyi­ban lazítottak, hogy a normális okszerű, vagyis bő­séges takarmányozás helyébe szűkösebb tartásmód lép olyképpen, hogy a me­glévő állatállomány nagy­ságának csökkentése nélkül a tej-, hús-, zsír-, gyapjú- és munkatermelés színvonala még megfelelően ma­gas legyen. Ennek a kívánságnak csak úgy tudunk eleget tenni, ha minden á­lla­tkar­ttegó­r­i­án­­­s szükség­letét alaposan ismerjük és kielégítését arra az ész­szerű minimumra szorítjuk, amely mellett az állat termelőképességét még nem fenyegeti komoly ve­szély. A következőkben röviden arról­ szeretnék meg­emlékezni, milyen eszközökkel próbáltuk megoldani vagy legalább is enyhíteni a takarmányhiányt az 19414—18-as esztendőkben és mennyiben tért­k el a mai takarmányozási problémák az akkoriaktól. Az 1914—18-as háború első évében a legfőbb takarmányozási­ gond a szálastakarmányhiányban ál­lott. A gabonatermés szalmahozama igen gyenge volt, a szénatermés nagy részére pedig a hadsereg­nek volt szüksége. Az így keletkezett hiány csök­kentésének érdekében szervezte meg a földmivelés­­ügyi minisztérium az u. n. szalmafeltárási akciót. Az eljárás lényege abban állott, hogy a különben csak almozási célokra használt őszi szalmaféléket vas­gömbökben meghatározott töménységű marónátron oldattal főzték. Igen érdekes kémiai folyamatból kifolyólag a lúgos közeg dacára a feltárt szalma sa­vanyúan került ki a főzőből, úgy, hogy még melegen fel lehetett etetni. Amikor a háború vége felé a ma­rónátront már csak nehezen lehetett beszerezni, a vasgömböket gőzötöknek használták, 4—5 órán át 3—4 légköri nyomásnál főzték a szalmaszecskát ami annak nemcsak takarmányértékét, hanem ét­rendi hatását számottevően javította, ha nem is oly fokon, mint a marónátronnal történt feltárás. A mai viszonyok között erre az eljárásra n­incs szükségünk és arról csak történelmi érdekessége miatt emlékez­tem meg. Az abraktakarmánykészl­et csökkenése az u. n. „nyújtó“ (streckelő) kakasztanyagok használatát vonta maga után, melyek között különösen a háború másik felében a szárított szőlőtörköly és a kukor­cacsutkadara voltak országszerte használt póttakar­mányok. Hogy milyen nagy mértékben szárították a ki­főzött törkölyt, annak megvilágítására csak egy ese­tet említek fel, amelyben a szárítás hozamát alkal­mam volt ellenőrizni. A Selypi Cukorgyárban egy idényben 87.000­­ friss törkölyt szárítva 28 210 q magot és héjat (32.25%) és 600 q csumát (0.696/)) vagyis összesen 32.94*/o légszáraz anyagot nyertünk A szőlőmag és kocsánynak aránya azonban nem min­dig ilyen kedvező, hanem szőlőfajtánként elég erő­sen változó, úgyhogy voltak esetek, amikor az ér­téktelen kocsány a szárított törkölynek több szá­zalékát tette ki. A szárított szőlőtörkölyt mind takarmányozási célra, mind olajkivonásra használták és fogják most is használni. Takarmányozási célra a leghelyesebb olyan törkölyt felhasználni, amely túlnyomóan hé­jakból és magvakból áll, amelyből tehát a kocsá­­nyokat legnagyobbrészt eltávolították. A héjak ta­­karmányérték­e nagyobb, mint a kősejtekből álló magvaké, amelyeknek viszont olajtartalma nagyobb a héjakénál. A mai olajhiányt véve tekintetben leg­helyesebb az ezévi szőlőtörköly mennyiséget úgy fel­dolgozni, hogy a kocsányok eltávolítása után a mag­vak és héjak keverékéből olajnyerés céljából a mag­vak­at elkülönítik és a héjak szolgáljanak takarmá­nyozás céljára. Az olaj kivonása után visszamaradó extrahált magmaradék erre a célra már nem alkal­mas, mivel alig bír számottevő táplálóértékk­el. A második póttakarmányul használt anyaggal a kukoricacsutkadarával szerzett tapasztalataink elég kedvezőtlenek voltak, különösen akkor, ha lovak mesterséges abrakja túlságosan sokat tartalmazott be­lőle. Kitűnt, hogy a felső határ 20%, amelynél töb­bet a jól megőrölt kukoricacsutkából nem ajánlatos lóabrakba belekeverni. Ugyanis ann­ak keményebb részei könnyen rakódnak le a ló nagy vakbelében, ami súlyos megbetegedéshez vezethet. További hát­ránya a kuk­orccacsutkának, hogy őrlése meglehető­sen tűzveszélyes Az ezeken kívül­­használt póttakarmányok, mint pld. a frissen kaszált, szárított és megőrölt nádnak mennyisége aránylag csekély volt. Az első világháború közellátási és takarmányo­zási nehézségeinek leküzdésére szolgáló akciók kö­zött a kukoricacsirátlanítás volt a legeredményesebb Lényege közismert. 100 kg 15% víztartalommal birt kukoricából átlagban. 7 kg olyan csirát vontak ki, amelynek olajtartalma a­ legritkább esetben volt 25%­nál kisebb és gyakran meghaladta a 28° o-ot Hogy az 1942 évi 130. sz. rendelet a csira normális olaj­tartalmát 20%-ban állapítja meg, annak a­zaz ока, hogy a múlt esztendei kukoricatermés nagy része tudvalevőleg igen gyenge minőségű volt. Kétségte­len hogy az ez évi kukoricatermés normális beéré­se esetében a belőle kivont csirának olajtartalma is megfelelően nagy lesz. De a csirának még 28%-os olajtartalma is 10.000 vagon kukorica csírátlanítása révén kereken 100 vagon olajhoz és 700 vagon csi­rapogácsához jutunk. A csírátlanított darának hiz­laló értéke csak 2.5—3.0%-kal kisebb, mint az ere­deti kukoricáé. Az utóbbi takarmányértéke 100 k­g­­ként 80.4 kg k­eményitőérték, 7.5% emészthető fe­hérjével, a csira kisajtolása után visszamaradó po­gácsa pedig 69.7 keményitőértékkel bír, emészthető fehérjetartalma pedig 10.7. Ezen adatok szerint tel­jes mértékben helyettesítheti a békeidőbeli takar­mánylisztet. Amidőn az első világháború utolsó harmadában a takarmányhiányból takarmány ínség lett és ennek enyhítésére minden lehetőséget ki kellett próbálni, kezdte meg egy vállalat hatósági támogatással a bu­dapesti dumaparti és egyéb nagy szállodák konyhai ételmaradékaina­k gyűjtését és szállítását A szárí­tott konyhahulladék „Z-takarmány“ néven került forgalomba és elég magas emészthető fehérje tar­talmánál fogva süldőnevelésnél is jól vált be. Egy másik, szintén kisebb méretű akció, az akác­fa termeléinek gyűjtése volt, amely egyes gazdasá­gokban is hasznosnak bizonyult. Az érett akácter­­més ezirányú vizsgálataim szerint 66.5% termés­héj­ból és ЗЗ.50­0 magból állt. A mag 41.0 proteint tar­talmaz, amelyből 29.5% emészthető fehérje, takar­mányértéke átlagban 68 keményítőérték, vagyis egyenértékű a lenmagpogácsával. A hét közepes szal­ma tápláló értékével bír, az egész termés darájának pedig olyan a takarmányértéke, mint a közepes lucernaszénáé. Oly vidékeken, ahol sok az akác, ér­demes volna gyűjtésével foglalkozni. A nagyobb jelentőségű akciók közé tartozott a székesfővárosi kerekben 12.000 db.-ból álló lóállomány ellátását biztosító lóablak-akció, amely nélkül a sze­mély- és teherforgalom súlyos zavarokkal küzdött volna. Ezt az a­kciót apúgy, mint a többi takarmá­nyozási kérdést az akkori Korpaközpont keretén be­lül bonyolították le, elég sikeresen. Kétségtelen, hogy ez az akció csakis azért volt oly eredményes, mivel melasz takarmányozási célokra úgyszólván korlátlan mennyiségben állott rendelkezésre, ami lehetővé tet­togy a csak 30% nemesebb takarmányt tartalma­zó lóabrakba a legkülönbözőbb olyan hulladékot is bele tudtak keverni, amelynek melasz nélküli fel­­használása hátrányos étrendi hatása miatt szóba sem jöhetett volna. A fentiekből megállapítható, hogy az első világ­, háború és a jelenlegi első szakas­zának takarmányo­zási gondjai egyformák voltak, amennyiben mint ke­­ményitőérté­kben, mind fehérjében állott­ fenn hi­­ány. Ez a helyzet az ez évi, elég jónak ígérkező olaj­mag termelésből kifolyólag annyiban fog változni, hogy a fehérjehiány némileg csökkenni fog, azonban a keményitőért­é­kszükséglet tovább fenn fog állatni. Ezért csak úgy tudunk segíteni, ha minden rendel­kezésre álló, takarmányozási célra felhasználható pótanyagot szakszerűen dolgozunk fel. Ezeket az anyagokat azonban csakis bizonyos mennyiségű me­lasszal történő keverés után lehet felhasználni. Két­ségtelen, hogy a mai mechanizált hadi­technika óriá­si mennyiségű hajtóanyagot igényel, melynek alap­anyaga a szesz, ennek nyersanyaga pedig a melasz. Azonban ennek dacára bizonyos mennyiségű melasz mák takarmányozási célra való kiadása súlyosabb zav i­varok elkerülése céljából elengedhetetlen. Talán bele­­ lehetne vonni a hullott gyümölcsöket is a szeszgyár­t­­ás póta­nyagai közé, ami a méla szik észterek egy ré­­­szén­ek elvonása által keletkezett hiányt némileg­­ pótolná. Amennyiben a rendelkezésre álló nemes abrak­­­­félék és a ballasztszerű különböző pótanyagok fel­­használása kellő szakszerűséggel fog történni, így ki­látásunk van arra, hogy a takarmányhiánnyal a küz­delmet kellő eredménnyel tudjuk felvenni. A „KORZÓ“ Étteremben szeptember 1-én, kedden muatkozik be HORtfAY ERZSI legnépszerűbb művészi és hangulatos női triója. Kellemes vacsorázó hely. Az úri közönség találkozó helye. Kitűnő ételek ás italok.

Next