Pécsi Napló, 1942. november (51. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-03 / 248. szám

2. oldal. P­É­C­S­I N­A­PLÓ 1942. november 3. HHIN­ ■ III...........II I I I II--------------HI T '■ T ■ T ПМШГ1Г— beszélgetés Takács Jenővel pécs város zenei életének elkövetkező reneszánszáról Külföldi élményeiről, terveiről és jövőbeni munkás­ságáról nyilatkozik a városi zeneiskola új igazgatója Pécs, nov. 2. A „magyar­­hűség városából" Sopronból, Pécsre érkezett Takács Jenő zongo­raművész és tanár, a pécsi városi zeneiskok új igazgatója, hogy Esztergár Lajos d­r. polgár­mester kezébe az esküt letegye. Az ünnepélyes eskütétel után a polgármester előszobájában találkoztam a hírneves, szimpatikus, fiatal mű­vésszel, aki zongorahangversenyeivel páratlan sikert aratott eddig tengeren innen és tenge­ren túl. Beutazta Ausztriát, Németországot, Franciaországot, Hollandiát, Jugoszláviát, Egyiptomot, Kínát, Japánt és az Egyesült Álla­mokat, ahol hírnevet szerzett a magyar zene­művészetnek és érdekes, gazdag élménnyé­­tért vissza Magyarországra. — Melyik volt legérdekesebb külföldi él­ménye? — tettem fel az első kérdést, amelyre Takács Jenő a következő választ adta: F­elh­őkarcolók árnyékában — Hogy melyik volt a legérdekesebb él­ményem, azt most hamarjában nem is tudnám megmondani, mert nagyon sok érdekes élőlény­ben volt részem. A legérdekesebb talán mégis amerikai élményem volt. Ugyanis am­kor New­ Yorkban kikötöttem, már jól ismertem a nagy amerikai lapok riportereinek kíváncsiságát, mondhatnám szenzációhajhászását. Sejtettem, hogy amint megérkezem megrohannak majd és mint európai művésztől interjút kérnek tő­lem. Úgy is történt. Amint lábamat az Egye­­sült Államok földjére tettem, egyszerre húsz amerikai fotoriporter és újságíró fogott közre. Azonban egyik sem a hangversenyem iránt ér­deklődött, hanem mindegyik politikai nyilat­kozatot kért tőlem. Amerika lakosságát abban az időben ugyanis az Anschluss tartotta izga­lomban és az amerikai közvélemény érdeklő­désének középpontjában a német külpolitiká­nak ez a meglepő eseménye állott. Mivel engem a politikai sohasem érdekelt, politikai nyilatko­zatot nem adtam. Ellenben az újságírók kezé be­nyomtam egy általam előre elkészített pa­pirost és azt mondtam nekik, hogy ezen a pa­píroson rajta van már a nyilatkozatom minden olyan kérdésről, amely Amerika olvasóközön­ségét­ érdekli. A valóságban azonban az volt a papíroson, hogy hol és mikor adok hangver­senyt, továbbá az is, hogy hangverseny előtt mindig ..kecsketejet“ iszom. Ez természetesen nem volt igaz, de a naív amerikaiak, akik min­dent elhisznek, ezt is bevették. Roppant im­ponált az újságíróknak, hogy előre elkészített nyilatkozatot kaptak kézhez és ebben az euró­pai ember pompás önadminisztrációját, jó­ szervezettségét látták. Én meg örültem annak, hogy az újságíróktól ilyen gyorsan megszaba­dultam.­­ Egyik legnagyszerűbb élményem volt m­ét a­s Peking és a kínai fal is, amely felülmúlta az­­ amerikai felhőkarcolók által keltett benyomá­s г­ 1*­­ f Hangverseny Kairóban Apponyi Albert gróf előtt Végül még megemlí­tem azt az élménye­met is, amely lelkemben maradandó nyomokat hagyott. 1930-ban történt, hogy gróf Apponyi Albert a Kairó melletti Heluan fürdőben kere­sett üdülést, hogy testben és lélekben újra megerősödjék. Végtelenül boldog voltam, hogy Kairó közelében az agg magyar államférfi előtt hangversenyezhettem. Az a tudat, hogy a nagy Apponyi Albert gróf előtt játszom, nagyon nagy lelki erőt és lelkesedést adott a hangver­senyhez. Ez-­k­­i­ szép élmények azonban már csak emlékekként élnek­ bennem. Ezek már mind a múlté, amely a közönséget talán nem i­s igen érdekli. Pécs város zenekedvelő közönségét — folytatta nyilatkozatát Takács Jenő — való­színűleg az érdekli, hogy mint a városi zene­iskola új igazgatója milyen programot állítot­tam össz­e és mit szeretnék zenei téren megva­lósítani e nagy múltú kul­túrváros fa tag között. — Nem? — Milyen terveket készített el a pécsi vá­­r­rosi zeneiskola fejlesztése és általában a városi­­ zenei élet fellendítése érdekében? — hangzott­­ a második kérdésem, amelyre Takács Jenő az­zal a furcsa kiejtéssel felelt, amely a külföldön sokat járt magyar ember jellegzetes vonása — Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék — mondotta — örömömnek adok kifejezést azért s a bizalomért, amellyel­ Pécs szab. kir. városi , megtisztelt engem azzal, hogy a városi zene­iskola igazgatására meghívott. Az a benyomá­som, hogy itt Pécsett nagy tevékenységi terü­letem lesz úgy a városi zeneiskola átszervezése, mint a zenei élet fejlesztése .Szempontjából Ami programomat, illetve terveimet illeti, azokat a következőkben vázolhatom. Minde­nekelőtt szándékomban van a zeneszervezést, mint főtanszakot bevezetni a pécsi városi ze­neiskolában. Ugyanakkor a brácsa-tanítás is főtanszak lesz. Maros Rudolf, fiatal tanár­­, munkatársammal, aki Kodály Zoltánnak volt , kitűnő növendéke, a magyar népzenének in­­­ten-zív művelését kaívánom szorgalmazni, el­őse- ' gíteni és szolgálni. Nagy súly kívánok helyezni a zenetörténelmi és általában a zenei intelli-­­ genciát növelő tanszakoknak intenzív művelé-­­ sére is. Ezeket a feladatokat, valamint a ka­marazene művelését mind Maros Rudolf végzi­­ majd el. Zenei játékos iskola Megvalósítjuk a zenei játékos iskolát, amelyben ritmus és hallásfejlesztő gyakorlatokat tanítunk. A zenei játékos iskolának az a célja, hogy előkészítse a hangszertar­tás útját. Ebben az iskolában állapítjuk meg­­azt, hogy tulaj­donképpen kiben rejlik zenei tehetség. Egyszó­val zenei tehetségkutatást végzünk majd. A zenei játékos iskolának a vezetője Mól­nár Klára oklevele® hegedűtanárnő és művész kapott megbízatást. Rövidesen sor kerül e pécsi városi zeneis­kola új tanszékeinek a betöltésére is. A cselló és két fúvós tanszék vár még betöltésre, de ez hamarosan megtörténik. Az illetékesekkel ko­moly tárgyalások folynak, amelyek nemsokára a befejezéshez közelednek. Programom egyik legfőbb pontja a zenei tehetségkutatás. E cél megvalósítása érdeké­ben a főigazgatósággal, továbbá a pécsi kö­zépiskolák és elemi iskolák igazgatóival szoros együttműködést tervezek. Felkutatjuk ш ifjú­ság között a zenei tehetségeket és ezeket in­gyen taníttatjuk s ha csak lehet ingyen hang­szerrel is ellátjuk őket. Csakis így remélhető az, hogy rövidesen egy erőteljes zenei generá­ció nőjön fel e város falai között, amely ko­­moly zenekari hangversenyek adására is képes lesz. Be akarunk kapcsolódni a Pécsi Zeneked­­velők Egyesületének munkájába is. A pécsi da­lárdákkal pedig szintén szorosabb érintkezést fogunk keresni. Állami egyházi karnagyképző Az egyházi zenei élet fontosságát is szem előtt kívánjuk tartani és ha megkapjuk a kellő állami támogatást, úgy az itteni római katoli­kus egyház segítségével meg akarjuk szervezni az állami egyházi karnagyképzőt, amely Ma­gyarországon eddig csak a fővárosban műkö­dik. Ennyi tervet, a mai nehéz idők­ben termé­szetesen nem lehet egyik évről a másikra meg­valósítani és így Pécs város kiváló vezetősé­gének megértésére és áldozatkészségére, neve­zetesen Esztergár Lajos dr. már eddig is ta­núsított bizalmára számítok. Ugyanakkor szá­mítok Pés város közönségének bizalmára, to­vábbá a pécsi városi zeneiskola bevált, kiváló, régi tanerőire és az új munkatársaimra is. Re­mélem, hogy a városi zeneiskolával kapcsola­tos terveim közül egyet-mást rövidesen máris sikerül megvalósítanom. — És mik a saját művészi tervei igazgató úrnak? — A második világháború kitörésekor, amikor külföldről hazatértem, kizárólag a kom­ponálásnak éltem. Az utóbbi években azonban, a háborús nehézségek ellenére is, újra hang­­versenykörútra indultam. Október közepén­­ például München­ben hangversenyeztem a Fil­­m­harmonikusokkal. Ennek a hangversenynek a­­ műsorát kizárólag magyar művekből állították­­ össze. Mondanom sem kell, hogy a hangver­senynek milyen nagy sikere volt a bajor fő­városban. Művészi tervek Saját művészi tervem az, hogy külföldi hangversenyutakat tegyek a jövőben is. Máris meghívást kaptam Olaszországba és Svájcba,­­ ahová rövidesen ellátogatok. A karácsonyi szü­netet arra használom majd fel, hogy Bécsbe utazom, ahol a bécsi Szimfonikus Zenekarral adok majd hangversenyt. Itt említem meg azt, hogy a bécsi állami Operaház éppen most fo­gadta el „Nílusi legenda“ című balettemet, amelyet eddig csak Budapesten és Duisburgban mutattak be az Operaházban. A külföldi hangversenyköri utak mellett, szabadidőmet továbbra is komponálással kívá­nom eltölteni. Most dolgozom új operámon , amelyről még csak annyit árulhatok ek­, hogy magyar tárgyú. Azt, hogy hol és mikor fogják­­ bemutatni, még nem­ tudom. Ugyancsak most­­ dolgozom zongoraversenyemen­ is, amelynek bemutatására valószínűleg a jövő évben kerül­­ sor a velencei Biennalén. Amint látja tehát,­­ a munkából alaposan kijut nekem — fejezte­­ be nyilatkozatát Takács Jenő, a városi zene­i iskola új igazgatója, akitől ebben a városban­­ mindenki Pécs zenei életének reneszánszát várja ... Pusztai-Popovits József. Népzenekutatás a Fülöp-szigeteken — Na, de ha már újra újságíró kezében vagyok, hát elmondom még egy-két élménye­met. Maradandó emlékem például a Fülöp-szi­­geti élményem. A Fülöp-szg­eteken ugyanis a bennszülöttek népzenéjének felkutatása érdeké­ben számos expedíción vettem részt. A fejva­dász törzseknek az énekeit fonográf­ lemezekre vettem fel. Ezeket a lemezeket még ma is őrzi a berlini Néprajzi Múzeum, amelynek segítsé­gével végeztem a Fülöp-szigeti népzene-kuta­tást. Ezekről a lemezekről bármikor készíthe­tek másolatot, úgy hogy Magyarország részére is megszerezhetem azokat, ha szükség van rá. Harmadik érdekes élményem Tokióban volt, ahol­­a tokiói rádió meghívásából zongo­raversenyt komponáltam, amelyet magam taní­tottam be. Az engem kísérő, európai hangsze­rekből álló zenekar, tisztán japán muzsikusok­ból rekrutálódott. A japán muzsikusok az együtt játszás során olyan tökéletes pontosság­ról tettek tanúbizonyságot, hogy ebből a szem­pontból akármelyik európai zenekarral felve­hették volna a versenyt. Talpbőr a hátizsákban Pécs, november 2. Két nappal ezelőtt az egyik pécsi cipészmesternél megjelent egy előtte ismeretlen fiatalember, aki egy tömött hátizsáknyi talpbőrt kínált­­ eladásra. A cipészmester a fekete piacon settenkedő fiatalembert elutasította ajánlatával, majd is­meretlen tettes ellen megtette feljelentését a rendőrségen. Miután nyilvánvaló volt, hogy nemcsak árdrágítási kísérletről van szó, de ar­ról is, hogy lopott holmit akartak zugban, magas áron forgalomba hozni A rendőrség széleskörű nyomozást tett folya­matba a tettes kézrekerítése érdekében. Ed­dig a zugárus személyazonosságát és pécsi lak­címét is megállapították, sőt azt is, hogy a talpbőrárus most Délbaranyában kísér­letezik áruja értékesítésével. Kézrekerítése csak órák kérdése.

Next