Pécsi Napló, 1943. március (52. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-02 / 49. szám

2. oldal. • Jobboldali és baloldali szocializmus A jelen a múlton nyugszik, a múlt érté­keit tehát tisztelni kell, de a jövőre sze­gezett tekintettel kell élni, haladni és nem szabad a jelenben megrekedni. Azok a társadalmak, amelyek a fejlődés tör­vényének útján nem haladnak kellő ütemben és nem ismerik fel annak szükségét, hogy nem­zeteknek és társadalmaiknak a kor igényeinek megfelelően időről-időre meg kell újulniok, a robbanások veszélyének teszik ki magukat. A jobboldali és baloldali szocializmus kü­lönbözőségét fejtegette ezután az előadó és különösen a következőkre mutatott rá: Míg a jobboldali szocializmus az egyént a természetes közösségek fokozatain a családon, fajtán, népen keresztül kapcsolja bele a mai történelmi fejlődés legmagasabb fokú közössé­gébe, a nemzetbe, addig a baloldali szocializ­mus elvi elgondolása az egyént minden közbe­eső fokozat nélkül olvasztja bele az egyetlen nagy emberiségi közösségbe. Ebből következik a jobboldali szocializmus nemzeti jellege szemben a baloldali szocializmus nemzetfeletti jellegével. Ami pedig a társadalom gazdasági munkáját illeti, a jobboladan szocializmus a közösség szempontjai szerint irányított és a hivatásrendi szervezés révén összehangolt egyéni gazdálkodást vallja, elv gyanánt, szem­ben a baloldali szocializmus közösségi gazdál­kodásával, amely legfeljebb csak koncessziókat tesz a magántulajdon és a magánkezdeménye­zés javára. A jobboldali szocializmus végül a tekintély elvét hangsúlyozza ki, míg a baloldali szocializmus a liberális kor demokráciájától kölcsönzött többségi elv csalóka fátyla mögött egy kisebbség dikta­túráját vallja államvezetési elvének. A jobboldali szocializmus hierarchikus fel­építése nem jelenti a múlt kasztszerű égeinek felerem­ítését, csupán azt, hogy vezetőkre szük­ség van. De a vezetők kiválasztásának helyes elvek szerint kell történnie. A születési és vagyoni előjogok helyett a jellem, a tehetség, a tudás, a szorgalom és a nemzeti közösségi érzés adják a helyes kiválasztási princípiumokat. A­ politikai irányítás csak a magyarság kezében lehet! Ami a magyar sorsprobléma gyakorlati kérdéseit illeti, a Kárpátok medencéjének sa­ P£CSl NAPLÓ 1943. március 2. A Kárpát medenceba a magyarságé a politikai vezetés szerepe — hanga­tatta vitéz Imrédy Béla, a ManiiCom ankétján mondott beszédében Pécs, március 1. Vitéz Imrédy Bél volt miniszterelnök, Pécs szab. kir. város ország­­gyűlési képviselője, aki szombaton este párt­jának választmányi ülésén mintegy ötszáz főnyi hallgatóság előtt tartott beszédet a ma­gyar sorskérdésekről, vasárnap délelőtt 10 órakor a Maurinum ifjúsági ankétjén ismét nagy beszédben foglalkozott a magyar élet leg­égetőbb kérdéseivel. A megjelentek között ott volt Virág Ferenc megyéspüspök, pápai trón­álló is. Vitéz Imrédy Bélát Vargha Damján dr. egyetemi tanár, a Maurinum igazgatója fo­gadta, majd R­ihm­er Béla dr. rövid üdvözlő szavai után hosszantartó lelkes taps és éljen­zés közepette v. Imréd­y Béla állott fel szó­lásra. igazságot és jólétet biztosító békét! Vitéz .Imrédy Béla előadásának lénye­ges tartalmát és gondolatmenetét a követke­zőkben foglalhatjuk össze: Magyarország tagja az európai államok kö­zösségének, , valmennyieknek érdeke, hogy a folytonos háborúktól és vérontásoktól szaggatott és széttépett világrész egy­ igazságon alapuló és jólétet biztosító tartós rend birtokában a békés munkának szentelhesse népeinek életét. Tartós rend és biztonság csak természetes ala­pokon épülhet fel. Ezek a természetes alapok a föld és az ember adottságaiban nyilvánulnak ■meg. A geopolitikai és a népi tényező teszik e természetes alapokat. A geopolitika nem­ egyéb, mint a történelem által szentesített földrajzi tanulságok érvényesítése: a népi té­nyezőknek vérségi és kulturális vonatkozásai vannak. A nép embertömegében jelentkező fajták aránya és a népi kultúra legkülönfélébb elágazásai jellemzik és determinálják a népi tényező hatását. A geopolitikai és népi té­nyező az alapjai a nemzeti államoknak, min­den olyan világrend tehát, amely a nemzeti államokon épül fel, ezt a két szempontot kell hogy irányadóul tekintse. A mai világmérkőzés egyik legfőbb értelme éppen az, hogy a­ nemzeti elv és a nemzet­feletti elv birkóznak egymással, hogy melyik szerint rendezze az emberiség életét az elkö­vetkezendő századokban. A nemzetfeletti elv­nek kétféle megjelenési tornáját látjuk. Az egyik hatalompolitikai szempontból a brit im­perializmus és az amerikanizmus együttesének, vagyis az angolszász viág imperializmusának képében jelentkezik, ideológiai szempontból pedig a szabadkőműves világpolgári­ elképzelést akarja gyakorlati érvényesülésre juttatni. A nemzetfeletti élt másik megjelenési formája az orosz-pánszláv-zsidó imperializmus, amely­nek ideológiai szempontból a világproletári bolsevizmus felel meg. A társadalom belső szerkezetében is érvé­nyesül a mai világmérkőzés hatása. Az egyik oldalon az osztágalan társadalomban meg­jelenő népi egység, a másik oldalon az­ osztály­­egyensúly, vagy az osztályharc teóriája ural­kodnak. Elképzelhető ugyen elméletben az osztályta­lan társadalomnak egy olyan formája, amely a liberalizmus szabad versenyének elvén épül fel és az amerikanizmus jelszavában je­lentkezik, a valóságban azonban arra tanít ránket, hogy osztály­talan társadalmat és népi egységet csak rendezetten, szervezetten, tehát a közösség érdekét előtérbe helyező életforma keretében lehet megvalósítani. Ez a megfonto­lás és­ belső igazságérzetünk, a szociális igaz­ság után megnyilvánuló óhajtásunk hajt arra, hogy a jövendő társadalom életformáját az individualizmustól elfordulva a szocializ­mus valamely nemesebb alakjában keres­sük meg. Ennek a közösségi életformának tehát a kö­zösség érdekeit az egyén érdekei fölé helyező, rendszerezett és irányított életrendnek kell lennie. A liberalizmushoz a visszatérés lehetetlen már csak az­ért is.Ki­ért a földterület meghódí­tása és benépesítésének mértéke megfosztott minket a liberalizmus rendszerének attól a sze­repétől, amely­­a társadalmi feszültségeket a kivándorlás formájában vezette le. Az előadó ezután a jobboldali és a bal­oldali életszemlélet jellegzetes különbségével foglalkozott és rámutatott arra, hogy elvileg létezik jobboldali individualizmus is, de ennek egyéb okoknál fogva járt le az ideje. Minden jobboldali életszemléletnek egyrészt a lelki és testi elem kettősségének a felismerése az alapja, másrészt pedig az a meglátás, hogy a társadalom szerves felépítésű és épp ezért herarchikus szerkezetre szorul, végül a szerves fejlődés egymásutánját kell, hogy figyelembe vegye.­játos helyzete azt mutatja, hogy a geopolitikai és a népi tényezők hatásai nem vágnak telje­sen egybe. Ennek dacára minden tanulság és tapasztalat azt mutatja, hogy a Kárpátmedence nemcsak földrajzi, nemc­­y gazda­sági, hanem politika egység formájában élheti csak tartós rend reményében életét. A politikai irányítás ennek követe­eztében csak a számszerűleg megerősödött és köz­pontilag fekvő magyarság kezében lehet. Ez a Kárpátmedencében érvényesülő ma­gyar történelmi gondolat alapja. A mi feladatunk viszont az, hogy ennek a gondolatnak érvényes­ülését kellő népi erővel támasszuk alá. Mert a most minden tapaszta­lata és tanulsága gyakorlatilag meghiúsulhat a jövőben, ha nem támasztjuk alá saját népi erőkkel. Éppen ezért a magyar politikának leg­­főbb­ cél­ja az kell hogy legyen, hogy a magyar­ságot számbelileg megerősítse, a magyar nép és a magyar föld között egészséges földbirtokpolitikával elválaszt­hatatlan kapcsolatokat teremtsen, gazdasági helyzetét megerősítse, kultúráját tisztán tartsa és elmélyítse és ennek a révén az egységbe összeolvadt magyar népet öntu­dattal és hivatásérzettel töltse el. Népi gyö­kerekkel bíró, gazdaságilag megalapozott ma­gyar kultúra egészséges politikai ösztönt és elhatározóképességet fog adni­ a magyarságnak. A magyar népi megerősödés nemcsak, hogy nem fogja elhomályosítani azt a fel­ismerést, hogy a Kárpátok koszorúján be­lül élő más népiségű elemekkel a békés együttélés útját kell keresnünk sőt a ma­gyar népi megerősödés ennek az útnak ke­resését aggálytalanná is teszi számukra. A földrajzi helyzet szülőségszerűségéből adódó sorsközösségen és gazdasági munkaközösségen kívül kívánatos minden, az összhangot megerő­sítő kulturális tényezőnek felderítése és tuda­tosítása, azoknak a közös elemeknek a kidol­gozása, amelyek éppen a Kárpátok koszorúján belül való együttélésből, a földnek és az ég­hajlatnak hatásaiból származnak. Visszaállí­tani a pécsi egyetemi bölcsé­szeti fakultását! Ezt az összehangolást és ezt a szintézist elsősorban nekünk, a vezető magyarságnak kell művelnie, politikai valóságérzékkel és rend­szerezett tudományos elmélyedéssel egyaránt. Pécsnek, ennek a kultúrcentrumnak éppen az egyik, legszebb feladata, hogy ezt a feladatot elláthassa, eszközökre van szüksége, elsősorban arra a dunántúli kutató­inté­zetre, amelyből a viszonyok változtával újra ki kell fejlődnie az egyetem bölcsé­szeti karának is. A magyarságnak a mai világproblémákban való helyes tájékozódásából logikai szükség­szerűséggel következnek a gyakorlati megoldá­sok is, amelyeknek egyik elágazása a magyar­­kultúrpolitika eme adósságának lerovása Pécs városával szemben, vagyis a bölcsészettudományi kar visszaállítása­­is előbb vagy később a Dunántúl kutató in­tézet lényegbevágó munkájának minél előbb való megkezdése. A percekig tartó lelkes taps és éljenzés elülte után vitéz Zách Emil nyug. vezérezre­des a hozzáértő katona alaposságával beszélt az orosz háború száznapos téli csatájának küz­delmeiről és várható alakulásáról, valamint a szembenálló felek erőviszonyairól, majd dr. Tényi Kálmán beszélt nagy tetszés mellett a mai ifjúság elhelyezkedési lehetőségeiről. Az ankét befejezése után az egyetemi ifjúság hosszan és lelkesen ünnepelte vitéz Imrédy Bélát, akit az ankét után a megyés­püspök látott ebéden vendégül. Vitéz Imrédy Béla a vasárnap délutáni sebesvonattal visszautazott Budapestre. HIRDETÉSI ÜGYBEN TÁRCSÁZZA A 20­27-ET

Next