Pécsi Napló, 1943. március (52. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-02 / 49. szám
2. oldal. • Jobboldali és baloldali szocializmus A jelen a múlton nyugszik, a múlt értékeit tehát tisztelni kell, de a jövőre szegezett tekintettel kell élni, haladni és nem szabad a jelenben megrekedni. Azok a társadalmak, amelyek a fejlődés törvényének útján nem haladnak kellő ütemben és nem ismerik fel annak szükségét, hogy nemzeteknek és társadalmaiknak a kor igényeinek megfelelően időről-időre meg kell újulniok, a robbanások veszélyének teszik ki magukat. A jobboldali és baloldali szocializmus különbözőségét fejtegette ezután az előadó és különösen a következőkre mutatott rá: Míg a jobboldali szocializmus az egyént a természetes közösségek fokozatain a családon, fajtán, népen keresztül kapcsolja bele a mai történelmi fejlődés legmagasabb fokú közösségébe, a nemzetbe, addig a baloldali szocializmus elvi elgondolása az egyént minden közbeeső fokozat nélkül olvasztja bele az egyetlen nagy emberiségi közösségbe. Ebből következik a jobboldali szocializmus nemzeti jellege szemben a baloldali szocializmus nemzetfeletti jellegével. Ami pedig a társadalom gazdasági munkáját illeti, a jobboladan szocializmus a közösség szempontjai szerint irányított és a hivatásrendi szervezés révén összehangolt egyéni gazdálkodást vallja, elv gyanánt, szemben a baloldali szocializmus közösségi gazdálkodásával, amely legfeljebb csak koncessziókat tesz a magántulajdon és a magánkezdeményezés javára. A jobboldali szocializmus végül a tekintély elvét hangsúlyozza ki, míg a baloldali szocializmus a liberális kor demokráciájától kölcsönzött többségi elv csalóka fátyla mögött egy kisebbség diktatúráját vallja államvezetési elvének. A jobboldali szocializmus hierarchikus felépítése nem jelenti a múlt kasztszerű égeinek feleremítését, csupán azt, hogy vezetőkre szükség van. De a vezetők kiválasztásának helyes elvek szerint kell történnie. A születési és vagyoni előjogok helyett a jellem, a tehetség, a tudás, a szorgalom és a nemzeti közösségi érzés adják a helyes kiválasztási princípiumokat. A politikai irányítás csak a magyarság kezében lehet! Ami a magyar sorsprobléma gyakorlati kérdéseit illeti, a Kárpátok medencéjének sa P£CSl NAPLÓ 1943. március 2. A Kárpát medenceba a magyarságé a politikai vezetés szerepe — hangatatta vitéz Imrédy Béla, a ManiiCom ankétján mondott beszédében Pécs, március 1. Vitéz Imrédy Bél volt miniszterelnök, Pécs szab. kir. város országgyűlési képviselője, aki szombaton este pártjának választmányi ülésén mintegy ötszáz főnyi hallgatóság előtt tartott beszédet a magyar sorskérdésekről, vasárnap délelőtt 10 órakor a Maurinum ifjúsági ankétjén ismét nagy beszédben foglalkozott a magyar élet legégetőbb kérdéseivel. A megjelentek között ott volt Virág Ferenc megyéspüspök, pápai trónálló is. Vitéz Imrédy Bélát Vargha Damján dr. egyetemi tanár, a Maurinum igazgatója fogadta, majd Rihmer Béla dr. rövid üdvözlő szavai után hosszantartó lelkes taps és éljenzés közepette v. Imrédy Béla állott fel szólásra. igazságot és jólétet biztosító békét! Vitéz .Imrédy Béla előadásának lényeges tartalmát és gondolatmenetét a következőkben foglalhatjuk össze: Magyarország tagja az európai államok közösségének, , valmennyieknek érdeke, hogy a folytonos háborúktól és vérontásoktól szaggatott és széttépett világrész egy igazságon alapuló és jólétet biztosító tartós rend birtokában a békés munkának szentelhesse népeinek életét. Tartós rend és biztonság csak természetes alapokon épülhet fel. Ezek a természetes alapok a föld és az ember adottságaiban nyilvánulnak ■meg. A geopolitikai és a népi tényező teszik e természetes alapokat. A geopolitika nem egyéb, mint a történelem által szentesített földrajzi tanulságok érvényesítése: a népi tényezőknek vérségi és kulturális vonatkozásai vannak. A nép embertömegében jelentkező fajták aránya és a népi kultúra legkülönfélébb elágazásai jellemzik és determinálják a népi tényező hatását. A geopolitikai és népi tényező az alapjai a nemzeti államoknak, minden olyan világrend tehát, amely a nemzeti államokon épül fel, ezt a két szempontot kell hogy irányadóul tekintse. A mai világmérkőzés egyik legfőbb értelme éppen az, hogy a nemzeti elv és a nemzetfeletti elv birkóznak egymással, hogy melyik szerint rendezze az emberiség életét az elkövetkezendő századokban. A nemzetfeletti elvnek kétféle megjelenési tornáját látjuk. Az egyik hatalompolitikai szempontból a brit imperializmus és az amerikanizmus együttesének, vagyis az angolszász viág imperializmusának képében jelentkezik, ideológiai szempontból pedig a szabadkőműves világpolgári elképzelést akarja gyakorlati érvényesülésre juttatni. A nemzetfeletti élt másik megjelenési formája az orosz-pánszláv-zsidó imperializmus, amelynek ideológiai szempontból a világproletári bolsevizmus felel meg. A társadalom belső szerkezetében is érvényesül a mai világmérkőzés hatása. Az egyik oldalon az osztágalan társadalomban megjelenő népi egység, a másik oldalon az osztályegyensúly, vagy az osztályharc teóriája uralkodnak. Elképzelhető ugyen elméletben az osztálytalan társadalomnak egy olyan formája, amely a liberalizmus szabad versenyének elvén épül fel és az amerikanizmus jelszavában jelentkezik, a valóságban azonban arra tanít ránket, hogy osztálytalan társadalmat és népi egységet csak rendezetten, szervezetten, tehát a közösség érdekét előtérbe helyező életforma keretében lehet megvalósítani. Ez a megfontolás és belső igazságérzetünk, a szociális igazság után megnyilvánuló óhajtásunk hajt arra, hogy a jövendő társadalom életformáját az individualizmustól elfordulva a szocializmus valamely nemesebb alakjában keressük meg. Ennek a közösségi életformának tehát a közösség érdekeit az egyén érdekei fölé helyező, rendszerezett és irányított életrendnek kell lennie. A liberalizmushoz a visszatérés lehetetlen már csak azért is.Kiért a földterület meghódítása és benépesítésének mértéke megfosztott minket a liberalizmus rendszerének attól a szerepétől, amelya társadalmi feszültségeket a kivándorlás formájában vezette le. Az előadó ezután a jobboldali és a baloldali életszemlélet jellegzetes különbségével foglalkozott és rámutatott arra, hogy elvileg létezik jobboldali individualizmus is, de ennek egyéb okoknál fogva járt le az ideje. Minden jobboldali életszemléletnek egyrészt a lelki és testi elem kettősségének a felismerése az alapja, másrészt pedig az a meglátás, hogy a társadalom szerves felépítésű és épp ezért herarchikus szerkezetre szorul, végül a szerves fejlődés egymásutánját kell, hogy figyelembe vegye.játos helyzete azt mutatja, hogy a geopolitikai és a népi tényezők hatásai nem vágnak teljesen egybe. Ennek dacára minden tanulság és tapasztalat azt mutatja, hogy a Kárpátmedence nemcsak földrajzi, nemcy gazdasági, hanem politika egység formájában élheti csak tartós rend reményében életét. A politikai irányítás ennek követeeztében csak a számszerűleg megerősödött és központilag fekvő magyarság kezében lehet. Ez a Kárpátmedencében érvényesülő magyar történelmi gondolat alapja. A mi feladatunk viszont az, hogy ennek a gondolatnak érvényesülését kellő népi erővel támasszuk alá. Mert a most minden tapasztalata és tanulsága gyakorlatilag meghiúsulhat a jövőben, ha nem támasztjuk alá saját népi erőkkel. Éppen ezért a magyar politikának legfőbb célja az kell hogy legyen, hogy a magyarságot számbelileg megerősítse, a magyar nép és a magyar föld között egészséges földbirtokpolitikával elválaszthatatlan kapcsolatokat teremtsen, gazdasági helyzetét megerősítse, kultúráját tisztán tartsa és elmélyítse és ennek a révén az egységbe összeolvadt magyar népet öntudattal és hivatásérzettel töltse el. Népi gyökerekkel bíró, gazdaságilag megalapozott magyar kultúra egészséges politikai ösztönt és elhatározóképességet fog adni a magyarságnak. A magyar népi megerősödés nemcsak, hogy nem fogja elhomályosítani azt a felismerést, hogy a Kárpátok koszorúján belül élő más népiségű elemekkel a békés együttélés útját kell keresnünk sőt a magyar népi megerősödés ennek az útnak keresését aggálytalanná is teszi számukra. A földrajzi helyzet szülőségszerűségéből adódó sorsközösségen és gazdasági munkaközösségen kívül kívánatos minden, az összhangot megerősítő kulturális tényezőnek felderítése és tudatosítása, azoknak a közös elemeknek a kidolgozása, amelyek éppen a Kárpátok koszorúján belül való együttélésből, a földnek és az éghajlatnak hatásaiból származnak. Visszaállítani a pécsi egyetemi bölcsészeti fakultását! Ezt az összehangolást és ezt a szintézist elsősorban nekünk, a vezető magyarságnak kell művelnie, politikai valóságérzékkel és rendszerezett tudományos elmélyedéssel egyaránt. Pécsnek, ennek a kultúrcentrumnak éppen az egyik, legszebb feladata, hogy ezt a feladatot elláthassa, eszközökre van szüksége, elsősorban arra a dunántúli kutatóintézetre, amelyből a viszonyok változtával újra ki kell fejlődnie az egyetem bölcsészeti karának is. A magyarságnak a mai világproblémákban való helyes tájékozódásából logikai szükségszerűséggel következnek a gyakorlati megoldások is, amelyeknek egyik elágazása a magyarkultúrpolitika eme adósságának lerovása Pécs városával szemben, vagyis a bölcsészettudományi kar visszaállításais előbb vagy később a Dunántúl kutató intézet lényegbevágó munkájának minél előbb való megkezdése. A percekig tartó lelkes taps és éljenzés elülte után vitéz Zách Emil nyug. vezérezredes a hozzáértő katona alaposságával beszélt az orosz háború száznapos téli csatájának küzdelmeiről és várható alakulásáról, valamint a szembenálló felek erőviszonyairól, majd dr. Tényi Kálmán beszélt nagy tetszés mellett a mai ifjúság elhelyezkedési lehetőségeiről. Az ankét befejezése után az egyetemi ifjúság hosszan és lelkesen ünnepelte vitéz Imrédy Bélát, akit az ankét után a megyéspüspök látott ebéden vendégül. Vitéz Imrédy Béla a vasárnap délutáni sebesvonattal visszautazott Budapestre. HIRDETÉSI ÜGYBEN TÁRCSÁZZA A 2027-ET