Pécsi Napló, 1943. július (52. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-01 / 145. szám

2, oldal. • y * c S j w A r L .0 ± tavaszi Schwarcz Zsigmond és Fia, Pécs férfi Ferenciek­ utca 6. Telefon: 17­62. „Tatiariksk­ig" hilai ——— elegáns jelöltek, öltönyök, lórfi-, d­e formamitás Komoly választék férfi-, fiú konfekcióban nyári f­i­ú rm­-mmsm Felavatták a Dobó Katica leánylevente-csapat zászlaját Pécs, június 30. Szent Péter és Pál nap­ján, június 29-én délelőtt fél 11 órakor a kö­zönség zsúfolásig megtöltötte az Egyetem ut­cai állami elemi iskola udvarát, ahol ünnepélyes keretek között avatták fel a Dobó Katica nevét viselő pécsi leányle­vente csapat zászlaját. Azt a magyar levente zászlót, amelyet a leány­­leventék örök ideáljuknak tekintenek és ame­lyet életükben soha, semmilyen körülmények között el nem hagynak. A lélekemelő zászlóavatási ünnepélyt a Himnusz nyitotta meg, amelyet Gorb­ert Ferenc karnagy vezénylése mellett a pécsi le­vente zenekar adott elő. Ezután felolvasták a leányleventéknek azt a levelet, amelyet a zász­ l­óanya dr. Kokas Eszter egyetemi magán­tanár, a Leányleventék országos vezetője írt. A zászlóanya ebben a levélben sajnálkozásá­nak adott kifejezést, hogy elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg a zászlóavatási ünnep­sége­n és biztosította a pécsi leányleventéket, hogy lélekben azért mégis velük van ezen a napon. A Dobó Katica leánylevente csapat ezután átvette a zászlót, majd Cipót Erzsébet leánylevente egy alkalmi verset szavalt el. A zászlószalagok fel­kötése után sor került a­­ .­ászlószegek beverésére. Az ünnepi beszédet Zala J. Béla dr. vá­rosi aljegyző mondotta. Beszédében többek között a következőket mondotta: Zala J. Béla dr. ünnepi beszéde — A harc, amelyet rendeltetésképpen ajándé­kozott nekünk a Gondviselés, nem kerülhető el óvatos félreállással. Fajiságunkból fakadó büszke öntudattal állunk helyt a világtörténelem legször­nyűbb háborújában. A háromszínű zászló nemzeti életünknek és ön­tudatunknak büszke kifejezője, jelképe ezer­esztendős örök magyarságunknak a biztosítéka annak, hogy ezt az érzést kitörölhetetlenül hor­dozzuk szívünkben. A piros szín hajlíthatatlan élniakarásunk­at és nem­zeti hivatásunkat jelenti, de azt is, hogy ezért fe­gyelemmel és önfeláldozással dolgozni kívánunk.­­ A fehér szín szeretetet jelent mindazoknak, akik a szentistváni haza fenntartásában közreműködni kí­vánnak. A zöld szín pedig azt a bizakodást juttatja kifejezésre, hogy kizárólag saját magunkban bízha­tunk. Ezután a leventeleányokhoz fordult és hangsú­lyozta, hogy csak úgy lehetnek méltóak a nemzeti színekhez, ha nem tévesztik el szemük elől a magyar nő örök hivatását. E hivatás elsősorban önfeláldozó munkát követel tőlük. A magyar nők mindenkor a családjuk körében végezték a nemzetépítést és a leventeleány mun­káját is elsősorban a család felépítésében, fenn­tartásában és megerősítésében látja. Büszkeséggel idézi a magyar nő önfeláldozó alakját a történelem lapjairól, de a leventeleányoktól nem a szentek és a hősök kiállását kívánja, hanem az új magyar nemzedéknek öntudatos nemzeti szellemben való nevelését, továbbá a kötelesség teljesítést, me­lyet anyáink buzgó és fáradhatatlan, alakja testesí­tett meg mindenkor. Az aratás ünnepén azt kívánja a leventeleá­nyoktól, hogy a nemzeti élet minden területén ves­sék el e termő magvakat, amelyekből büszke, ön­tudatos, munkás és acélos lélek fakadjon. A zászlóavatás nemcsak kedves ünnepség, hanem frigy és szent esküvés a magyar hazához. Ha ezt az es­küt őszinte komolysággal veszik és hisznek saját maguk magasabbrendűségében, akkor a felavatott zászló mindenkor büszkén fogja­­hirdetni a magyar leánylevente hitét és munkáját a szebb jövőért. Zala J. Béla dr., városi aljegyző nagyha­tású beszéde után sor került a zászlótisztel­gésre. Ezután a leventezenekar Gorb­ert Ferenc karnagy vezénylete alatt előadta a Ma­gyar Hiszekegyet, majd a leventeleányok elvo­nultak a felavatott zászló előtt. Felemelő látvány volt ez a zászlóavatási ünnepség. A leányleventék arca magyar ön­tudatot és a szebb magyar jövőbe vetett hitet tükrözte vissza. Olyan fegyelmezettek voltak, hogy fegyelmezettségük dicséretére vált volna minden fi­ús­eventecsapa­t­na­k. A zászlóavatási ünnepség megrendezéséért dr. Mihályi Jenőné és Magyar Mária csoportvezetőket illeti elismerés, akik minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy az ünnepség fé­nyét emeljék. A nőzárda polgári leányiskolájának 374 osztályzatot nyert növendéke közül 22 kitűnő, 15 jeles és 102 jó eredménnyel végezte tanulmányait Az internátusnak 30 lakója volt Pécs, június 30. A Mi Asszonyunkról ne­vezett női kanonok-rend római katolikus pol­gári leányiskolájának 1942—43. tanévéről L­a­­j­os Gyula kanonok, az intézet igazgatója adott ki évkönyvet. Az évkönyv elsőnek a város június 6-án történt felajánlásával foglalkozik. A továbbiak­ban az iskolai gazdag múltját ismerteti és en­­­nek kapcsán kegyelettel emlékezik meg az in­tézetnek 53 éven keresztül volt érdemes rendi főnöknőiről, igazgatóiról és tanárairól. Ezután az évkönyv az elmúlt tanév történetét ismer­teti, kimerítő részletsséggel. A tanév történetéből többek között meg­tudjuk, hogy az intézet internátusában 4 erdélyi leányka teljesen ingyenes ellátásban részesült, míg egész tandíjmentességet 20, féltandíjmen­tességet 13 növendék élvezett. . Az iskola növendékei a mai nehéz időkben is buzgólkodtak szociális téren. Megajándé­kozták a sebesült katonákat és a­­hazatért hős honvédeinket. A Stefánia-szövetségnek 30 pen­gőt juttattak. Erdélyi szegénysorsú gyermekek­­Segélyezéséhez élelmet, ruhaneműt gyűjtöttek. Az utolsó műsoros előadás alkalmával össze­gyűlt 50 pengőt szegény templom segélyezésére fordítják. A tanulók nagy részét, részben vagy egész­ben a Segítő-egyesület látta el tankönyvekkel. A négy erdélyi tanuló tanszereit, kézimunka­­,anyagát is fedezte az intézet. A pécsi székeskáptalan 20­0 karácsonyi ajándékát Csiga Sarolta ll­. o. tanuló kapta, kinek atyja mint katona éppen ebben az idő­ben lett a kötelességteljesítés hősi halottja. A Szent István Társulat, Szent Imre Köny­vesbolt, Szent Antal Bazár és Szűkíts Könyv­­kereskedés összesen 30 drb. értékes könyvet küldtek jó viseletű és szorgalmas tanulók ju­talmazására. 1943 júlias 1. ájflife>ahriMag& >•. Belvárosi Temetkezési Vállalat Irgalmas u. 1. — Találón ! 37-97 Temet, szállít, extra más. Szegénysorsú, jó tanulók jutalmazására egy délvidéki édesatya 10 P-t Orsovszky-család hősi halottjuk koszorúmegváltásaként­ 10 P-t és Mohácsi Máténé 5 P-t adományoztak. Az intézet tanári testülete 15 tagból állott.­­ebből 9 rendi tag volt. Az intézet kebelében Szívgárda, Mária­­kongregáció, Szent Margit önképzőkör, Horthy István nevét viselő Diákkaptár és ifjúsági sportkör működött, a legszebb eredménnyel. Az iskolának a lezárult tanévben összesen 315 beírt rendes növendéke és 80 magán­tanulója volt. Ebből osztályzatot nyert 305 rendes és 69 ma­gántanuló. Tanulmányi előmenetel szempontjából kitűnő eredménnyel vizsgázott 22, jelesen 15 növendék. Jó előmenetelről tanúskodott 102, elégséges­ről 107. Elégtelent nyert egy tárgyból 18, ket­tőből 4, három vagy több tárgyból 14 tanuló. Az intézet felszerelésének értéke közel 60­0 ezer pengőt képvisel. Az intézeti internátusnak 37 lakója volt. Az intézet fejlődését a benépesedésben mutatkozó, fokozatos emelkedés igazolja. Az 1920—21. tanévben 233 rendes és 40 magán­tanulója, összesen 273 növendéke volt, míg a most zárult tanévben, az osztályzatot nyert rendes tanulók száma 305, a magántanulóké 69 volt, ami együttesen 374. Huszonhárom év alatt tehát a növendékek létszáma 101 szapo­rulatot mutat. Helyreigazítás Vettük az alábbi sorokat: Igen tisztelt felelős Szerkesztő Úr! Felkérem, hogy a sajtótörvény alapján az alábbi helyreigazító közleménynek teljes terje­delmében helyt adni szíveskedjék. Nb. lapja folyó hó 27-i számában a napi hírek között „Panasz a város által forgalomba hozott zsírra“ cím alatt panaszos levelet közöl, amely azt állítja, hogy „az a zsír, amelyet ezen a héten hoztak forgalomba, különös illatával is igyekszik a fogyasztók zsírmennyiségét csök­kenteni. Ennek a zsírnak az illata pontosan nem osztályozható. Tapintásra csirizszerű, ami éppenséggel nem a meleg időjárás, hanem annak következménye, hogy a szalonnát nem sütötték ki rendesen.“ A cikknek ezek az állításai nem felelnek pn­eg a valóságnak. A város közönsége által a húsiparosok út­ján a fogyasztók rendelkezésére bocsátott zsír úgy a készítés, mint minőség tekintetében ki­fogástalan és semminemű szaga nincs. Ettől függetlenül azonban a város közön­sége a húsiparosok rendelkezésére bocsátott zsírmennyiséget azok átadása előtt minden esetben megvizsgáltatja avégett, hogy csak tel­jesen kifogástalan zsír kerüljön közfogyasz­tásra. Megjegyzem, hogy eddig egyetlen hordó­nál sem tapasztaltuk a legcsekélyebb mérvű kifogást sem. Amennyiben tehát a panaszos levélírók valóban szagos zsírt kaptak volna valamelyik húsiparostól, az a zsír nem a város közönsége által rendelkezésre bocsátott zsír­­mennyiségből származik. Helyesen tenné tehát a nagyközönség, ha ■ilyen esetben a panaszt a zsír bemutatásával és a húsiparak megnevezésével a közellátási ügyosztályon tenné meg, mert így mód volna­­annak a megállapítására, hogy a panaszolt zsír hogyan került közfogyasztásra. Pécs, 1943 június 28-án. A polgármester nevében: Kü­lley János tb. főjegyző, a közellátási ügyosztály

Next