Pécsi Napló, 1943. október (52. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-01 / 222. szám
2. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1943 október 1. Ünnepi közgyűlés keretében nyitotta meg kapuit az Erzsébet Tudományegyetem Pécs, szeptember 30. Ma délelőtt 11 órakor tartotta megnyitóját az Erzsébet Tudományegyetem, ünnepi közgyűlés keretében a központi egyetem virágdíszes aulájában. A megjelent előkelőségek sorában ott láttuk: dr. Virág Ferenc pápai trónálló, vegyéspüspököt, Heszlényi József altábornagy, hadtestparancsnokot, a belügyminiszter képviseletében dr. Grosch Károly miniszteri osztályfőnököt, a kultuszminiszter képviseletében, dr. Molnár Andor miniszteri osztálytanácsost, dr. Mauritz Bélát a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem rektorát, Koltay-Kasztner Jenő szegedi egyetemi tanárt, Roth Gyula soproni műegyetemi tanárt, Nikolits Mihály főispánt, Jaeger Béla letr. ítélőtáblás elnököt, Kiss Lajos apátkanonokot, dr. Fischer Béla felsőházi tagot, Kiss György törvényszéki elnököt, vitéz Barsy József ny. vezérőrnagyot, Baskovich Iván ny. főispánt, dr. Nendtvich — Ünnepi lélekkel gyűltünk mia össze Istennek házában, hogy segítségül hívjuk a Szentlelket az uj tanév küszöbén, amely egyetemünk harmincadik tanéve Lesz. — Minden kezdés uj reménység, uj bizakodás, uj ígéret. A jövőt az emberi szemnek áthatolhatatlan sűrű függöny takarja el. Csak a remény, a bizakodás az, aminek szárnyain közelébe szállhatunk. Az egykori pozsonyi útnak indulás volt az első szép reménység, bizakodás, virágos ígéret. Mindenki lelkesedéssel hitt akkor az új nyugati őrhely fényes jövőjében. Aztán jött az egész világon végigszáguldó szörnyű jégvihar és letarolta,, a szép ígéretnek nyiladozó virágait. A reménység azonban tovább élt. Kilenc évvel a pozsonyi megalapítás után, pontosan húsz évvel ezelőtt végre megnyíltak Alma Materünk kapui Nagy Lajos király egykori nevezetes egyetemi városában új kezdésre, megújult reménységekkel és szilárd bizakodással. Mélytisztelettel köszöntöm a megjelenteket és az új egyetemi tanácsot beiktató mai ünnepi közgyűlést megnyitom. Már az elmúlt tanév évzáró ünnepélyén állapítottam meg azt az örvendetes valóságot, hogy az egész tanév nyugodt,, csendes lefolyású volt, a komoly tudományos munkálkodást és a tanítás rendes menetét semmiféle zavar, nyugtalanság, fennakadás nem háborgatta. A jó Isten különös kegyelmének mondható ez olyan időben, amikor öldöklő fegyverek borzalmas zajától hangos majdnem az egész világ, égzengéssel, földindulással tomboló vihar pusztít mindenfelé. Ifjúságunk nagyobb része szorgalommal, kötelességtudással állta meg helyét. Az Élet és Halál Urának rendeléséből örökre eltávoztak ebből a földi létből dr. Gyomlay Gyula nyug. ny. r. tanár, dr. Pekár Mihály nyug. ny. r. tanár és dr. Ereky István ny. r. tanár. Nagy veszteségeink ők, őszinte fájdalommal gyászoljuk meg elhunytakat és emléküket megörökítettük. A most induló új tanév első napján, 1943 szeptember 1-én vonult nyugalomba dr. Vargha Dam- ján. ,ny. r. tanár, akit azonban ezentúl is a magunkénak mondunk, mert nagy tudásának, páratlan szervező erejnek és hatalmas munkabírásának áldásait mint a Mór kollégium vezetője és az egyetemi templom igazgatója változatlanul továbbra is az egyetem hűséges szolgálatának áldozza. Andor ny. polgármestert, dr. Vörös Mihály h. polgármestert, dr. Öllő István vármegyei főjegyzőt, Lengyel Sándor posta főigazgatót, dr. Pálos Bernardin tankerületi főigazgatót, dr. Hajós György szemináriumi rektort, dr. Desseffy Arisztid Máv. h. üzletvezetőt, dr. Borbála Jenő főkapitányhelyettest, Koszits, Ákos kormányfőtanácsost, dr. Kühn Szaniszló tanügyi főtanácsost, Siptár Lajos , bankvezérigazgatót, Nyáry Pál református esperest, Takó István evangélikus lelkészt, Magyar Dezső tanfelügyelőt, Lovász Pál OTI igazgatót, az egyetem professzori és magántanári karát és a diákegyesületek képviselőit teljes számban. A felemelő ünnepséget a Himnusszal nyitotta meg az egyetem kiváló énekkara, majd dr. Schaurek Ráfael, az egyetem lelépő rektora tartotta meg beszámolóját az elmúlt tanév krónikájáról. Az 1942. év tavaszán elhunyt dr. Vértan Emil egészségügyi főtanácsos, egyetemi magántanár, a gyermekklinika sebészeti osztályának vezető főorvosa ,a melegszívű, áldásos életű kiváló orvos , örök alapítvány céljára egyetemünknek 2000 pengőt hagyományozott olyan dolgozata jutalmazására, amely a csecsemő- és gyermeksebészetet gyakorlati téren előbbre viszi. Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter úr múlt évi november hó 20-án pécsi tartózkodása során magas látogatásával tisztelte meg egyetemünket. Május 8-án ülte meg nagynevű orvos- , tudományi karunk fennállásának negyedszázados fordulóját. Az egyetem keszthelyi diáküdülője az 1943. év nyarán 104 egyetemi hallgatót látott el két, illetve három héten át nagy kedvezményekkel. Végül bejelentem, hogy az egyetemi templom részére megszereztük 1á pécsi belvárosi plébániatemplom volt művészi értékű főoltárát, amelynek felállításával járó átalakításimunkálatok folyamatban vannak. Tekintetes Egyetemi közgyűlés! Köszönetet mondok a magam és az egész lelépő tanács nevében azért a bizalomért, szeretetért, támogatásért, amellyel bennünket annyifelől kitüntetően megtiszteltek. Átadjuk rá tanácsi jelvényeket azoknak, akiket az egyetem törvényének értelmében az egyhangú bizalom a mi helyünkbe állított: Magnifice Rector! Amikor beiktatom Méltóságodat a rektori tisztségbe átadom a rektori hatalom jelvényét, a rektori láncot, hogy bölcsességével, tapasztaltságával, erejével, buzgóságával és jószívével vezesse tovább ennek a mi szeretett egyetemünknek ügyeit és felkérem a pródékán urakat, hogy ők is adják át utódaiknak a láncot, a jó Isten áldását kérem mindnyájukra és egyetemünk boldog jövőjére .Legyen ez az esztendő Méltóságod kormányzata alatt sikerekben, eredményekben gazdag és hozza meg végre azt, amire szívünk, lelkünk legjobban vágyakozik: egyetemünk csonkítatlan teljességét! Úgy legyen! Az élményekben gazdag beszéd elhangzása után Schaurek Ráfael dr. átadta utódjának, dr. Ángyán János professzornak a hatalom jelvényét képviselő rektori aranyláncot, majd felkérte székfoglalója elmondására. Ezzel szemben i középkorban az orvosi tudomány teljesen eltévelyedett és tévelygése mélyén benyúlik még az újkorba is. Az Abendland keletkezésének századaiban a művelődés fenntartói és terjesztői, a szerzetesrendek ,az orvostudomány teljesen Galenushoz tartották magukat, akiknek művei lényegükben nem egyebek, mint rendszerbe foglalói az aorik orvostudománynak. A szerzetesrendek nagy érdent szereztek maguknak ezzel a munkájukkal, külön a bencés rend, amelynek tudós apátja, Bertrius ia, Monte Cassinoi rendházban orvosi iskol is létesített. A Szent Sírért folytatott harcok folyamán a szerzetes orvosok szoros kapcsolatba jutottak az arabgyógyászattal is. Átvették annak számos, kétségtelenül kitűnő gyakorlati fogásait. Az arab gyógyászatban azonban sok babonás elem is volt és bőven élt a mágia és az astrológia módszereivel. Az ilyen gyógyázkodás aztán bőséges alkalmait szolgáltatott a visszaélésekre és az orvosi tekintélyt mélyen alászállította, szerepét megvetette, lenézetté tette és társadalmi téren az orvost az utolsó hely illette meg. A továbbiakban a rektor az orvostan és a művészet összefüggéseinek kérdéseit boncolgatta, mert a gyógyítás is művészet, gyógyító művészet. Az orvos, mint művész azonban nem magában alkot, hanem abban a viszonylatban, amelyben közönségével áll. Alkotása közönségének óhajtásaihoz, vágyaihoz igazodik és a közönségnek éppen csak az tetszik akár orvosi,, akár művészi alkotás során, ami az ő lelkületéhez szól, ami benne rezonál, az ő vágyait valósítja meg. Előadásának harmadik részében a belorvostan és általában az orvostan újkori fejlődéséről beszélt Ángyán János rektor, amikor megindul az orvostan tudományos alapon való művelése. A XVIII. század legvégén és a XIX. század elején vette kezdetét a gyakorlati orvostudomány és az orvostechnikai megújhodás. Ekkor lesz jelszó az, hogy kutatni kell a kórokat és felfedezni. Majd arra tért át a kiváló professzor, hogy a megelőző orvostannak még ma is a tuberkulózis a központi problémája. A tuberkulózisnak külön orvostana fejlődött kii, amelyet megelőző orvostaninak mondunk. Végül összegezve az orvosra való hivatást, ezzel fejezte be előadását Ángyán János rektor: tudományos és gyakorlati feladatunk ma sem lehet más, mint az, amely eddig is volt. Komoly munkát kell szentelni a további orvostani kutatásnak és gyógyítani kell a betegeket. A mélyenszántó és az orvosi hivatás évezredes távlatait feltáró előadást hosszantartó tapssal köszönte meg a hallgatóság. A rektor ezután dr. Reuter Camillio orvosként dékánt kérte fel tanévnyitó beszédének elmondására. A nagyhatású beszéd elmondása után dr. Reuter Camillo egyetemi professzor orvoskari dékáni emelkedett Szólásra és a diáksághoz többek között az alábbi lelkesítő szavakat intézte: „Az új esztendő hozza meg egyetemünk csontertatlan teljességét“ Az új Rector filagarikus székfoglalója A rektor ötnegyedórás felolvasásában ,az orvosi hivatás kialakulását kísérte végigaz ókortól napjainkig. Bevezetőül megállapította a tudós előadó, hogy az orvostudományt a baj, a betegség, a testi nyomorúság, a fájdalom, a gyötrelem, a végső halálos kétségbeesés termelte ki az emberi értelemből és ennek érzetei mindenkor feltámadnak, ahányszor emlékképeinkről szó esik. Majd arra világított rá, hogy az orvos az orvostan kérdésével való foglalkozás során ne másra gondoljon, hanem embertársaira, akiken segíteni akar és segítenie kell, mert ez a hivatása. A továbbiakban Ángyán János az orvostan fejlődéstörténetének áttekintése során az orvos útját kísérte végig, megállapítva, hogy az ókor orvosát a hippokratesi eskünek szavai hatották át, vagyis a tanítómestereihez, szüleihez hasonló ragaszkodó tisztelet, orvostársakhoz az összetartó testvériesség, a beteghez azok javának szolgálatára, károktól való óvása, titkainak megtartása, az emberszeretet és hűség érzete, az önfegyelmezés, amely uralkodik az érzékiség, az önkényeskedés, az anyagiasság, az önző érdek és hamisság vágyam. „Az ifjúság tanuljon komolyan és legyen magyarságában meg nem alkuvó" . Hosszú évek tapasztalata azt is mutatja, hogy a hallgatóság a tudomány hazai forrásait hazai eredményeit nem ismeri, pedig hazai tudomány is van. Nincsen navaszább hazugság, mint az, hogy a tudomány nemzetközi. Aki a külföldi tudományos folyóiratokat, könyveket magyar szemmel olvasta, az látni fogja, hogy minden nemzet szerzője elsősorban, az ő hazai irodalmát veszi tekintetbe, idegeneket vagy alig, vagy általában nem vesz figyelembe. Főképen áll ez a nagy nemzetek irodalmában ,akik mindent maguknak akarnak kisajátítani. Legroszszabbul járunk mi, mert nyelvünket a külföldi nem érti, közleményeinket nem olvassa s igy egyszerűen mellőzi. Így történhetik, hogy Semmelweissnek magyarságát ma sem akarják elismerni, hogy Bárány Hőgyesnek alapvető kísérleteit teljesen elhallgatta, hogy a dinamót Jedlik Ányos találta föl a sok-sok hasonló igazságtalanságot lehetne még felsorolni. Ez tehát egy másik kötelessége a hazai egyetemek magyar ifjúságának, hogy megmutassa, hogy van magyar tudomány is. A magyar ifjúság ismerje meg a magyar tudományos irodalmat, becsülje meg a nagy magyar elméket és hangoztassa magyarságát a tudományban is. Az idők komolysága is megkívánja ifjúságunktól, hogy magyarságával büszkélkedjék. Bármit lát, hal. Vagy olvas, mindig vesse össze a hazai viszonyokkal,helyességet bizálja; meg magyarságunk szempontjából s ha helyesnek találja, tegye aztán magyarrá. Nem egyszerűen átvenni, másolni kell hanem magyarrá áthasonlitani .Kettőzött erővel kell ma magyarságunkhoz ragaszkodnunk, mikor a világ minden eresztékében ropog, midőn a nagy nemzetek világharcában nekünk Horatiusszal kell tarta-