Pécsi Napló, 1944. február (53. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-01 / 25. szám
4. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1944. február 1. Egyengetnünk kell a népből eredő tanulási vágy útjait Sok szó esikmostanában a magyar parasztság jövőbeni nagy szerepéről. Kegyetlen gazdasági harcról, amelyben csak a felkészült, egységes, helyesen termelő gazdáik tudják megállni a helyüket, s szervezetten, szövetkezve találják meg a jövedelmező értékesítés útját. Kormányzatunk, a hivatalosés szabadtársuláson alapuló gazdasági szerveink mind a gazdasági jövőt készítgetik elő. Az arany- és ezüstkalászos gazdák ezrei hagyják el az iskolák padjait, hogy megszerzett tudásukkal, velük született képességeinkkel részt vegyenek e munkában. .A gazdasági megerősödésre törekvés mellett egy másik irányzat is ugyanilyen súllyal jelentkezik a magyar életben: a parasztság kulturális művelése. Emberük életének színvonala, országok jövendőjének léte nagybanfügg attól, hogy milyen a nép széles rétegeiben a tudás. A termelés, értékesítés, a társadalmi elkülönülés csökkenése, a családi jólét, a gyermekáldás, szociális kigyengítődés, mind-mind nagyobb mértékben jelentkezik a művelt népi társadalomban. Nálunk Magyarországon örvendetesen megindult a nép művelődési vágyának kielégítésére való törekvés. Közép- és felsőiskolákban is jelentkezik a falu népe. Leginkább a mezőgazdasági iskolákban — sajnos, itt is csak az alsóbb fokúakban — láthatók a parasztság fiai. A téli gazdasági iskoláikban, szakiskolákban és téli gazdasági tanfolyamokon. Bár az utóbbi évtizedben felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek a gazdasági iskolák, mégis, még mindig nagy szerep jut az iskolánkívüli népművelésnek. E művelési irányzatnak is két ága van: a hivatalos iskolánkívüli népművelés és a népből eredő tanulási vágy. A hivatalos iskoláin kívüli népművelés, min- iden jószándék mellett sem hozta meg a kívánt eredményt. Egy jószemű ember így ír erről: „Ha rosszvolt az előadás, a hallgatóság unatkozott és hátulbeszélgettek, ha jó volt, akkor némán figyeltek, de valahogyan mindkét esetben távol volt tőlük az egész és úgy rémlett, hogy nem sok maradt meg belőle“. Mint írja, egyszer megtört a jég. Az egyik hallgató kérdést tett fel az előadónak és szót szó követett. Rövid időn belül egész csoport verődött össze körülöttük, kérdeztek, feleltek, vitatkoztak. Sokan még az udvarról is visszajöttek, olyanok, akik az előadás alatt már ásítoztak, szunyókáltak. Megoldásnak látszott tehát a nép közvetlenbevonása az előadásokba, hozzászólások révén. A hivatalos népművelésen kívül igen jelentős a falu önmaga által végzett művelődése könyvek, folyóiratok, lapok, versek, népdalok, népi táncok, játékok, színművek műsoros előadások által. Természetesen itt is iránymutatást kell adni, összegyűjteni annak az ötven, száz könyvnek címét, amelyeket alkalmasnak tartunk a falu művelődésére. Jó lapokat és folyóiratokat juttatni el hozzá, gazdakörökön, olvasóegyleteken keresztül, de egyénenként is. A verseket meg kell magyarázni először, a népdalok eredetét és jelentését ugyanúgy. A tangó és rumba helyett népi táncokat taníttassunk. Gyűjtsük össze és elevenítsük fel a népi játékokat. A rossz színdarabok helyett jókat adassunk elő. A műsoros előadások anyaga tan jó, nevelő legyen. A falu népében a hajlam megvan a tanulásra, fejlődésre. Megkérdezek egy értelmes földmunkást: if. Nagy Sándort, mit lát jónak elsősorban a falu művelődésének fejlesztésére? — A könyvet. Elsősorban a mai magyar írók műveit. — Miként látja legjobban keresztülvihetőnek? — Hogy a könyvet a falu népének eljuttassuk, három csoportra kell osztani az embereket: 1. ahol olvasnak és áldoznak is a könyvre; 2. ahol olvasnának, mert szeretik a könyvet, de nincs pénzük rá; 3. ahol nem olvasnak s természetesen nem is áldoznak rá. — És akad-e szép számmal olyan hely, ahol olvasnak és áldoznak is rá? — Igen. Számos kisgazda és földmunkás kör az évi költségvetésébe szép összeget állít be könyvekre. Pl. a Pilisi Gazdakör 200 pengőt, az orosházai és mohácsi 3—400 pengőt fordít új könyvek vásárlására. A mi földmunkáskörünk is számos kötettel gyarapítja máris szép könyvtárát. És sok ilyen lehet országban. — Azelső csoportnál könnyű a munka. Nehezebb a másodiknál és legnehezebb a harmadánál. Drágák a könyvek. Pedig vannak könyvek, melyeket minden magyar parasztnak olvasnia kellene. A harmadik csoport, ahol nem olvasnak. Súlyos igazságokat mond fi. Nagy Sándor. Ilyen helyeken mutatkozik a segítség legnagyob gyüksége. A Dolgozó Magyarság, Parasztszövetség, Kálóz, Magyar Élet,az arany- éti ezüstkalászos gazdák felvilágosító munkájára szükség van. Írásokkal, előadásokkal ismertetni kell a magyar irodalmat, az írókat, munkásságukat. VÖRÖS VINCE, aranykalászos kisgazda (Bakonya). -SEINEMANN RUHA TESZI AZ ШЗERI Punto« kiszolgásá«. Hitel Otthon, Széchenyi tér 7. szám. falatot I 10-03 Telefon :19*03. ŐSKERESZTÉNY CÉG A búzakölcsön nem áldozat, hanem jó üzlet! Jó láng magasra csap — Regény. — Írta: V. BALÁZS ZOLTÁN (41) Hilda úgy érezte, gyorsan elröppent a két hét. Péter pedig minden napot heteknek látott. Járták a hegyeket, az asszony minduntalan végigheveredett a havon. Mert valamikor Péter fölemelve, csókkal vigasztalta. Péter kedvetlen volt. Az aszszony igyekezett felvidítani. Nem is sejtette, mi baja lehet. A konyhára, a jeges hóra gyanakodott, csakazt nem vette észre, hogy azóta rosszkedvű Péter, mióta Márta elment. Este kacérkodott vele, de Péter észre sem vette. Élt mint egy léleknélküli gép, megszokásból csókolt, nevetett. Mártára gondolt és Hildát ölelte, mert ezt párancsalta az akarata. Néha arcul szerette volna ütni magát, hogy nincs elég bátorsága megvallani az igazat. De hallgatott, csókolt és teljesítette tovább a parancsot. Márta is azért ment el, hogy helyrehozhassa gyöngeségét. Most kínozhatná és megalázhatná, diadalmaskodhatnia, mert megalázta valamikor őt. Nagyszerű aszszony, így fizeti vissza megkeserített perceit. Nem egyszerűbb lenne itt járni, mosolyogva kínozni és közben titokban intem, hogy ne mutasd szenvedésed, mert akkor teljes mértékben megaláztad magad. Vagy ,mutasd ki bátran és én győztem. De férfi vagy és tegnap még szeretted ezt az asszonyt és ő még most is szeret, szent védhetsz, de nem kínozhatod meg azt, akit valaha szerettél. Elment, hogy ezzel megmagyarázza, a nővérem mellett van a helyed. Megaláztad őt és elégtétellel szolgáltál, többet nem kíván tőled. Kötelességed, hogy elfelejtsed és kitarts nővérem mellett. Hajnalban már türelmetlenül topogott a garázs előtt. Kihozta a kocsit és várta, hogy elkészüljön az asszony is. Lehoztáka bőröndöket, Hilda az ajtóban búcsúzott. Végre elindultak. Az asszony versenytkacagott a kocsi mellett süvöltő széllel. Péter összeszorította a fogát és vágtatott, hogy minél hamarább láthassa. — Vigyázz Péter. Ne ölj meg, ki fog akkor szeretni — figyelmeztette az aszszony, mikor megcsúszott néha a kocsi. Hazaértek. Péter lépett ki elsőneka kocsiból. Kisegítette az asszonyt. Hilda a lépcső felé indult, de visszanézett egy pillanatra. A szomszédos támfal alatt Márta jött egy fiúval. Péter előrelépett, majd megállt tehetetlenül az asszony mellett. — Szervusztok, gyerekek! Jóska, igazán rétien nem láttalak. De idejében előkerültél, úgy látom — nevetett Márta, s félszemmel Hildára nézett. — Bocsánat, hiszen az urak nem ismerik egymást — mondta aztán. — Szervusz. Kerekeshegyi József. — Garay. — Maguk milyen szépen megértik egymást — mosolygott az asszony. — Ó, igen, méltóságos asszonyom. Mártuska végre igent mondott. Szeretném, ha méltóságos asszony is beleegyezését adná ehhez a mi dolgunkhoz . . . — Ha Márta igent mondott, akkor igazán nem szólhatok már semmit. — Gratulálok Márta — fordult Péter a kislányhoz. Nem lázadt. Az első pillanatban szerette volna feléjük kiáltani, hogy nem igaz. S most hirtelen elfoszlott benne minden, érzéketlen lett. Már nem fájt. — Hilda, ezt meg kell ünnepelni! — fordult az asszonyhoz. — Jó, gyertek fel. Péter a kocsit majd hazafelé is beviheti a garázsba. Nevettek, ittak. Péter egyik pezsgősüveget a másik után bontotta. Egy pillanatig sem engedte el az asszony! Szétfolyt benne a szénsavval megvadított bor, az asztalon dobolt egyik keze, a másikban az asszony teste remegett. Márta csak nézte őket. Hilda kacagva csókot kért, csókkal fizetett, majd vérignyúlt a heverőn. Péter felállt. Mártát nézte és Márta őt. Jóska a vonagló asszonyt figyelte csillogó szemmel.. . Márta is felállt és átment a másik szobába. Mikor visszaért, halkan kattant az előszobaajtó zárja. Leült a sarokba, sírni szeretett volna, boldog volt és mégis boldogtalan. Ő is úgy várta már Pétert. — Péter hol van? — kérdezte Hilda. — Elment. — Folytatása következik. —