Pécsi Szemle, 1998 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / tavasz-nyár - Bezerédy Győző: Pécs első ábrázolása a város 16. századi pecsétjén

PÉCS ELSŐ ÁBRÁZOLÁSA A VÁROS 16. SZÁZADI PECSÉTJÉN Feltételezhető, hogy a szabad királyi rang elnyeréséért folytatott harc során készít­tették 1710 táján az 1505-re datált pecsétnyomót. Valójában egyszerű hamisításról van szó, amit nem is lenne érdemes szóvá tenni, ha éppen pecsétképe alapján nem bizonyí­taná a korábbi pecsét hitelességét, illetve az 1505-ös hamisságát. Elképzelhető, hogy 1424-ben már volt a városnak hivatalos pecsétje, amit egy Zsig­­mond-kori oklevél bizonyít, sajnos azonban a pecsét ezen az oklevélen megsemmisült.­ Megmaradt viszont a pecsétnyomat egy 1445. évi levélre adott válaszon, melyet a város bírája és tanácsa írt és pecsételt le. Ez a viaszlenyomat abban az időben igen gyakori pe­csétképet ábrázol, egy pártázott kaputornyot nyitott kapuval, két oldalt a várfal egy részé­vel. Ez a kép azonban elterjedtsége ellenére sem érdektelen, mivel éppen a civitas fontos ismérvére utal, nevezetesen arra, hogy a város fallal van körülvéve. A pecsét felirata: SIGILLUM CIVITATIS QUINQUEECCLESIENSIS Mivel a fentebb említett elpusztult pecsét és az 1445. évi között mindössze csupán 21 évnyi az időkülönbség, abban nincs okunk kételkedni, hogy azonos pecsétről van szó. Bár Holub József ezt kevésbé tartja valószínűnek, hivatkozva az akkori zavaros politikai helyzetre, valamint arra, hogy Tolna mezőváros is V. Lászlótól kapott pecséthasználati jo­got, amit az egyik első pecsétadományozásként szoktak emlegetni. *** A második pecsét készülési éve is bizonytalan, ugyanis ezen sem szerepel, vagy legalábbis olvashatatlan az évszám. Holub szerint a török uralom alatt készülhetett, annak is a kezdetén­­ használhatták egészen a török kiűzéséig. Sajnos azonban ez még csak nyomatban sem maradt meg, ugyanis az eredeti irat, mely a Batthyány család körmendi levéltárának missilis (magánlevelezési) anyagában volt mindazideig, míg a II. világháború után a teljes levéltári anyaggal együtt ez is el nem pusztult. Iványi Béla körmendi levéltá­ros 1964-ben bekövetkezett halála után már kinyomozhatatlan a levél sorsa. Az eredeti viaszpecsétről azonban fotókópia készült, amit Holub publikált 1958-ban. A negatív és a ró­la készült másolat azonban szintén elveszett, ezért ma már csak az Évkönyvben nyomta­tásban is megjelent kép tanulmányozható, melyet kiegészít a szerző pecsétleírása és elemzése. A kör alakú pecsét átmérője 34 mm, ebben egy barokk tárcsapajzs látható, ben­ne várkapu, mögötte magastetejű épület, valamint négy torony. Holub József elemzése szerint a pecsétkép déli irányból a pécsi várat ábrázolja. Előterében a déli kapubástya, mö­götte a magastetejű, akkor még álló Szatmári palota, melynek csúcsos homlokzatán az alfa és omega betűk olvashatók. Mögötte a székesegyház négy tornya. Van azonban en­nek az elemzésnek néhány homályos pontja. Mindenekelőtt a kapubástya, melyről tudjuk, leírásokból, rajzokból, metszetekből, hogy ez inkább kaputorony, csúcsos tetővel (torony­sisakkal). A kapubejárat fölött óra volt látható, császári címer és latin felirat kíséretében. Mindez még Evlia Cselebi ittjártakor, 1664-ben is létezett, hisz a neves utazó írt róluk.­ A pecséten azonban nem torony, hanem kapubástya látható, melynek nincs csúcsos sisak­ja, koronája pártázott és nem hasáb-, hanem hengeralakú. Ilyen kapu Pécsett a Barbakán, akkor azonban a pecsétkép a pécsi várat nem dél felől ábrázolja, hanem nyugati irányból. Ez esetben a kapu mögötti épület sem a Szatmári palota, hanem a székesegyház, mely­nek nyugati, főhomlokzatán elképzelhető az alfa és omega. A főhomlokzat mögött látható a székesegyház magas nyeregteteje, illetve a négy torony, amelyen, mivel a török alatt ké- 3 Holub i.m. 138.p. 4 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, 1660-1664. Gondolat Kiadó Budapest, 1985. 230.p.

Next