Pécsi Szemle, 1999 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / tavasz - Kárpáti Gábor: Laudator temporis acti - Letűnt idők dicsérője. Művelődéstörténeti gondolatok egy zsebóra kapcsán

Óránk (mindez feltételezés, vagy talán álom) lehetett tehát Janus Pannoniusé is, kaphatta akár a csillagásztól közvetlenül 1465-ben, amikor a két közép-európai a mű­vészet honában, Itáliában találkozott. Álljon itt bizonyságul Janus csodálatos csillagá­szati témájú költeménye, Weöres Sándor fordításában: NYÁRDÉL­EGÉN RAGYOGÓ CSILLAG Déli verőfényben mért villog az üstökös ott fenn? Rendbontó csillag: nappal a földre ragyog. Már az Oroszlánnak feketés-rőt fürtözetén át fölfelé hajtja a nap nyári, heves lovait, és nem hagyva a sok kusza árnyat hosszúra nőni, függélyes nyilat ont Afrika népeire. Minden lángol most, ilyenkor a szép szűzi égbolt nem tűr egy szeplőt, foltot az arculatán. Mélykék köntösű éjt telehintő mennyei fények lángba­­ vakult seregét rejti el a nappali ég, ám egy nagy jövevény, bátrabban, mint valamennyi fenn­­­égő nappal mit se törődve vakít. Minden időszakban süt e bíbor­­­tüzű kométa, csóv­­ uszálya nehéz háborúval fenyeget. Ó, te akár Jupiter légy, legfőbb úr a magasban, vagy Vénusz kedvelt bárteli csillaga tán, vagy fiatalos lobogás, kit az isten rendel az égre, hogy te segéld Phoebus lankadozó erejét, ó, te szerencsefi, fent versenghetsz nap sugarával, s nem csak a zord éjnek mennyei ékszere vagy, gyászt, szomorúságot sose hozz, kedvezzen fényed, űzd el a balvégzet gyilkait és cseleit! Győzd le Saturnus vad hidegét, és Marsot, az ártót, mérsékletre tanítsd, nagy heve kárt ne tegyen: add, hogy az Arcturus viharától félni ne kelljen, hosszas záporesőt már sose öntsön a Kos, édes arany szöllőnk Gida zord jéggel le ne verje, el ne aszalja a dús völgyet a Kánikula, bősz Orion a hajóst tenger mélyére ne döntse, szablyát és buzogányt rázva a bárka felett, s óvja a jó Castor tarajos­ habú áradat ellen, s révbe vezesse a hét­csillagú Medve kegye. Föld a vetett gabonát majd százszor visszafizesse, sok halat adjon a víz, jó levegő madarat Kínzott földünkön veled újra viruljon a béke, zárja be végképpen Janus a fegyvereit. Minden népnek hozz virulást és tiszta szerencsét, mégis főképpen Pannóniára tekints: űzd a nyilas törököt mind Hellespontuson által, kit most hűtlenül hord mifelénk a Duna. Tiszteljék a királyt az urak, s a király velük együtt kormányozza szívét, jóra vezesse honát, így ressz legnemesebb a rózsa­világú tüzek közt, s lángot-ölő habokat már sose ért nyugaton.

Next