Pécsi Ujlap, 1910. április (4. évfolyam, 73-97. szám)
1910-04-01 / 73. szám
Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . K. 1.80 1 hóra ..... B.60 Vidékre, félévre . . . . K. 7.80 Negyedévre.... B.90 Péntek, 1910. április 1. Az „UJLAP” melléklete. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Lyceum utca 4. Püspöki 1._____________________POLITIKAI NAPILAP________________________Könyvnyomda. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: I Felelős szerkesztő: I Felelős szerkesztői telefon: 222. szám. J MÜLLER KÁROLY I______________ 184. szám. ________ A „pécsi ker. szoc. párt“ és a város közönsége. Tisza István gróf nemzeti munkát hirdet s e célból „Nemzeti Munkapárt“-ot alakít. Bejárja az országot, eltűri a záptojásokat, mert — tegyük fel, hogy becsületesen — meg van győződve, miszerint a „Függetlenségi és 48-as párt“ programmja ez idő szerint kivihetetlen; kár tehát erre izgatni a nemzetet; e helyett lássunk hozzá gazdasági és kulturális téren nemzetünk életének fejlesztéséhez. Egyébként is gróf Tisza István azt hirdeti, hogy 48 és 67 között a válaszfalak leomlottak, mert a végcél mindkét részről ugyanaz, csak az útirány és eszközök mások. Erre a pontra legközelebb még kitérünk, de ki kell már most jelentenünk, hogy e felfogást nem osztjuk. A nemzeti munkára nézve pedig gróf Tisza Istvántól, olyan sok és hosszú beszéd után nem hallottunk egyetlen szót, amelyben megmondaná, hogy tehát mit is akar dolgozni. Azt tudjuk, hogy neki, mint református főgondnoknak katholikus autonómia nem kell, mint feudális főúrnak „általános választói jog“ neki nem kell. A keresztény restauráció iránt érzéke nincs. Katonai reformokról beszélni, önálló gazdasági berendezésről hallani sem akar. Hogy titokban milyen nagy eszméi vannak, azt —mivel nem vagyunk gondolatolvasók — nem tudhatjuk s örök tagadás egy nemzet politikája nem lehet. Ha pedig úgy gondolkodik, hogy majd később megmondom, mit akarok, akkor nem alkotó elme, mert még soha egy politikus sem valósított meg mást, mint a mi nemzetben meg volt élve. II. József császár a saját ideáiba valósággal belebukott és belehalt s e sorsot gróf Tisza sem fogja elkerülni, mert egy ország sem tűri, hogy akarata ellenére tegyék boldoggá. Ahhoz a párthoz tehát, amit gróf Tisza István akar alakítani, csak kissé önzetlenül gondolkodó ember egy sem csatlakozhatik. Pártja azért mégis lesz, mert sokan a Tisza-rendszert szeretnék feléleszteni, ami igen sok embert tett gazdaggá és nagy úrrá. Vagyis a „Nemzeti Munkapárt“ önző célokból nyer híveket, ehhez ép ezért Pécs város zöme nem csatlakozhatik. A másik eszmeirányzat kifejezője Kossuth Ferenc. Neki két programmja van: az egyik az „ideális“, a másik a „reális“ programm. Ideális rész: Általában a független Magyarország s ennek feltételei: 1. Önálló külképviselet. 2. Önálló hadsereg. 3. Önálló gazdasági berendezés. a) Önálló vámterület. b) Nemzeti bank, íme ezek Kossuth Ferenc ideáljai. Reális programmját ceglédi beszédjéből, amelyet 1910. március 7-én tartott, szóról-szóra ideiktatjuk : „Meg akarjuk valósítani a teljesen készen hátrahagyott törvényjavaslatokat a katholikus autonomiáról és az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtásáról.“ „Kívánjuk a városi és községi ügyek reformját.“ „Keresztül akarjuk vinni a munkásbiztositó és betegsegélyző törvény már elkészített megszövegezett módosítását, az előkészített ipartörvényt és az ipari és kereskedelmi alkalmazottak erkölcsi és anyagi helyzetének javítását“, „létre akarjuk hozni az előkészített munkásbiztosító törvényt, megvalósítani a magyar államvasutak szervezetének előkészített reformját.“ stb. Szól még Kossuth a kivándorlás csökkentéséről, az adózók terheinek könnyítéséről, a jogszolgáltatás gyorsításáról, szegényügy rendezéséről, olcsó hitelforrásokról, okszerű földmivelésről, csatornázásról, folyamhajózásról stb. stb. Már most kérem ! a város közönségének kezében ezerszámra forog a „Keresztényszocialista párt“ programmja. Méltóztassék elolvasni s mindenki láthatja, hogy Kossuth Lajos fia, a jeles miniszter Kossuth Ferenc a szó szoros értelmében vett lényegbeli „keresztény szocialista" s csupán formailag nem az, mert megmaradt a függetlenségi jelszó mellett, de tényleg kilépett az „orthodox“ függetlenségi és 48-as pártból, amelynek ősbűne, hogy jelszavakból élt és soha semmit sem dolgozott, de annál többször akadályozott másokat a munkában. Ha ezek szerint Pécs város és katholikus közönsége a „keresztényszocialista“ párthoz csatlakozik, egyszerre lett híve a Kossuth-pártnak, a keresztény irányzatnak és a szociális követelményeknek. A „Nemzeti Munkapárt“ véleményünk szerint a most letűnt nemzeti iránynyal szemben visszafelé haladást, a „Keresztényszocialista párt“ pedig előrehaladást jelent. És ezért a „Nemzeti Munkapártnak“ feltétlenül bukni, a „keresztényszocialista pártnak“ erősödnie kell. Ez az eszmék fejlődésének természetes rendje. Mikor Zichy János gróf azt hirdeti, hogy : „nagy örömmel látom a keresztényszocializmus óriási arányú országos kiemelkedését“, akkor ő maga is azt hirdeti, hogy a talaj, amelyre lépett a „Nemzeti Munkapártiban, nem az ő hazája s hogy oda csak a viszonyok nyomása vitte. Adjuk meg e nagy kath. férfiúnak azt az elégtételt, hogy ez nem a visszafejlődést jelentőMunkapárt“, hanem az előhaladást kifejező „keresztényszocialista párt keretében válasszuk meg. Kössük le hatalmas erőit és tekintélyét ezen irányzat számára s egyben álljunk oda hátvédül melléje kormányzati tevékenysége alkalmából. Segítsük elő, hogy Kossuth Ferenc, a nemzeti eszme megtestesítője és gróf Zichy János, a keresztény eszmék előharcosa közös munkára egyesülhessenek, mert hinnünk kell, hogy ennek a nagy politikai zűrzavarnak más megoldása nem lehet, mint e két eszmeirány szoros egybeolvadása. Ezért küzd a nemzet évek óta s e küzdelemnek diadallal kell végződnie. Kóródy Miklós: Ismét harc. Békéltető-bizottsági választások. (F. M.) Vasárnap délelőtt fél 11 órakor veszi kezdetét A békéltető-bizottsági választás. Ismét szembe kerül a szociáldemokrata párt és a keresztényszocialista párt, mert mind a két fél önálló jelöltlistával megy a küzdelembe. Szavazati joga van minden olyan segédnek, aki ipartestülethez tartozó munkaadónál van alkalmazva. A betegsegélyző pénztár választásai nem vették el a kedvünket a harctól, sőt még fokozták bennünk a lelkesedést. Megerősítették a meggyőződésünket. Mindenkinek, aki a keresztény és szociális érdekeket első fontosságúnak tartja, annak ismét lelkesedéssel kell azon lennie, hogy a mi jelöltjeink győzzenek. Vagyunk olyan erősek, hogy minden téren szembeszállhatunk már a szociáldemokrata párttal. Egy percet, egy alkalmat sem szabad elhalasztanunk, hogy erőnket, szervezettségünket, létünket megmutassuk. A tétlenség idején túl vagyunk már. A két világnézet között mindig erősebb és élesebb lesz az ellentét még a perifériákon is. Amint ezekben a kis mozzanatokban mérjük össze erőinket, úgy a nagy országos küzdelmeinkben is szembe kell szállnunk a szociáldemokrata és szabadkőműves érdekeltséggel. A kis, az előcsatározásban kell már edzenünk magunkat, hogy a nagy harcok, a létküzdelmeink készületlenül ne találjanak. Részt veszünk a békéltetőbizottsági választásokon is. Minden keresztény iparossegéd és keresztény kisiparos tegye meg kötelességét. A keresztény iparossegéd a választásra hozza el barátait, jó ismerőseit, a keresztény kisiparosok pedig segédeiket beszéljék rá, hogy a keresztényszocialista listára adják le voksukat. Semmitől sem riadunk vissza. Ne féljünk a vörös szociáldemokraták terrorjától. Láttuk a betegsegélyzőpénztár választásai alkalmával, hogy mennyi szavazónkat ijesztették el a vörösök brutális fellépésükkel. Csak nagy szájuk van. Tudásuk igen kevés az elvtársaknak. Ne csüggedjünk, csak erős harcok árán szerezhetjük meg pozíciónkat. Fel kell használnunk minden rendelkezésünkre álló eszközt, hogy a keresztényszocialista párt listáját győzelemre vigyük. Ne csüggesszen bennünket az, hogy a múltkor nem győztünk. Ez csak lelkesítsen új és új küzdelemre. A múltkori első összecsapás a vörösökkel mutatta, hogy még erősebben, még nagyobb lelkesedéssel és kiapadhatatlan szorgalommal kell hozzálátnunk a szervezés munkájához, az agitációhoz. Most vasárnap legyen ismét mindenki apostol! Egy percig se lohadjon le a lelkesedésünk! Ha kiabálnak a vörösök, kiabáljuk túl őket. Ha sokan vannak, dolgozzunk, hogy mi is sokan, ezren és ezren legyünk. Ha legyőznek bennünket, fogjunk hozzá újabb és újabb, erősebb lelkesedéssel az összetartó, hatalmas, öntudatos és tervszerű munkához. Így válik majd kisded táborunkból olyan mozgalom, amelyet mindenki észre fog venni, amellyel mindenkinek számolnia kell. Felhívjuk a keresztény gondolat minden hű fiát és lelkes pártolóját, hogy vasárnapig dolgozzék, agitáljon győzelmünkért. Választási listát a helyszínen is kapnak majd. Csak fehér listával szavazzunk. Tenni, dolgozni vasárnap! Felhívjuk mélyen tisztelt olvasóink figyelmét a lapunkban hirdető keresztény cégekre.