Pécsi Ujlap, 1910. április (4. évfolyam, 73-97. szám)

1910-04-01 / 73. szám

Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . K. 1.80 1 hóra ..... B.60 Vidékre, félévre . . . . K. 7.80 Negyedévre.... B.90­­ Péntek, 1910. április 1. Az „UJLAP” melléklete. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Lyceum­ utca 4. Püspöki 1.­_____________________POLITIKAI NAPILAP________________________Könyvnyomda. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: I Felelős szerkesztő: I Felelős szerkesztői telefon: 222. szám. J MÜLLER KÁROLY I­______________ 184. szám. ________ A „pécsi ker. szoc. párt“ és a város közönsége. Tisza István gróf nemzeti mun­kát hirdet s e célból „Nemzeti Munkapárt“-ot alakít. Bejárja az országot, eltűri a záptojásokat, mert — tegyük fel, hogy becsületesen — meg van győződve, miszerint a „Függetlenségi és 48-as párt“ prog­­rammja ez idő szerint kivihetetlen; kár tehát erre izgatni a nemzetet; e helyett lássunk hozzá gazdasági és kulturális téren nemzetünk éle­tének fejlesztéséhez. Egyébként is gróf Tisza István azt hirdeti, hogy 48 és 67 között a válaszfalak le­omlottak, mert a végcél mindkét részről ugyanaz, csak az útirány és eszközök mások. Erre a pontra legközelebb még kitérünk, de ki kell már most jelentenünk, hogy e felfogást nem osztjuk. A nemzeti munkára nézve pedig gróf Tisza Istvántól, olyan sok és hosszú be­széd után nem hallottunk egyetlen szót, amelyben megmondaná, hogy tehát mit is akar dolgozni­­.­ Azt tudjuk, hogy neki, mint református főgondnoknak katholikus autonómia nem kell, mint feudális főúrnak „általános választói jog“ neki nem kell. A keresztény restauráció iránt érzéke nincs. Katonai reformokról beszélni, önálló gazdasági beren­dezésről hallani sem akar. Hogy titokban milyen nagy eszméi van­nak, azt —­­mivel nem vagyunk gondolatolvasók — nem tudhatjuk s örök tagadás egy nemzet politi­kája nem lehet. Ha pedig úgy gon­dolkodik, hogy majd később meg­mondom, mit akarok, akkor nem alkotó elme, mert még soha egy politikus sem valósított meg mást, mint a mi nemzetben meg volt élve. II. József császár a saját ideáiba valósággal belebukott és belehalt s e sorsot gróf Tisza sem fogja elkerülni, mert egy ország sem tűri, hogy akarata ellenére te­gyék boldoggá. Ahhoz a párthoz tehát, amit gróf Tisza István akar alakítani, csak kissé önzetlenül gon­dolkodó ember egy sem csatlakoz­­hatik. Pártja azért mégis lesz, mert sokan a Tisza-rendszert szeretnék feléleszteni, ami igen sok embert tett gazdaggá és nagy úrrá. Vagyis a „Nemzeti Munkapárt“ önző cé­lokból nyer híveket, ehhez ép ezért Pécs város zöme nem csatlakoz­­hatik. A másik eszmeirányzat kifejezője Kossuth Ferenc. Neki két prog­­rammja van: az egyik az „ideális“, a másik a „reális“ programm. Ideális rész: Általában a füg­getlen Magyarország s ennek feltételei: 1. Önálló külképviselet. 2. Önálló hadsereg. 3. Önálló gazdasági berendezés. a) Önálló vámterület. b) Nemzeti bank, íme ezek Kossuth Ferenc ideáljai. Reális programmját ceglédi be­szédjéből, amelyet 1910. március 7-én tartott, szóról-szóra ideik­tatjuk : „Meg akarjuk valósítani a teljesen készen hátrahagyott törvényjavasla­tokat a katholikus autonomiáról és az 1848. évi XX. törvénycikk vég­rehajtásáról.“ „Kívánjuk a városi és községi ügyek reformját.“ „Keresz­tül akarjuk vinni a munkásbiztositó és betegsegélyző törvény már elké­szített megszövegezett módosítását, az előkészített ipartörvényt és az ipari és kereskedelmi alkalmazottak erkölcsi és anyagi helyzetének ja­vítását“, „létre akarjuk hozni az előkészített munkásbiztosító tör­vényt, megvalósítani a magyar ál­lamvasutak szervezetének előkészí­tett reformját.“ stb. Szól még Kos­suth a kivándorlás csökkentéséről, az adózók terheinek könnyítéséről, a jogszolgáltatás gyorsításáról, sze­gényügy rendezéséről, olcsó hitel­forrásokról, okszerű földmivelésről, csatornázásról, folyamhajózásról stb. stb. Már most kérem ! a város kö­zönségének kezében ezerszámra fo­rog a „Keresztényszocialista­ párt“ programmja. Méltóztassék elolvasni s mindenki láthatja, hogy Kossuth Lajos fia, a jeles miniszter Kossuth Ferenc a szó szoros értelmében vett lényegbeli „keresztény szo­­cialista" s csupán formailag nem az, mert megmaradt a független­ségi jelszó mellett, de tényleg ki­lépett az „orthodox“ függetlenségi és 48-as pártból, amelynek ősbűne, hogy jelszavakból élt és soha sem­mit sem dolgozott, de annál több­ször akadályozott másokat a mun­kában. Ha ezek szerint Pécs város és katholikus közönsége a „keresz­­tényszocialista“ párthoz csatlakozik, egyszerre lett híve a Kossuth-párt­­nak, a keresztény irányzatnak és a szociális követelményeknek. A „Nemzeti Munkapárt“ véle­ményünk szerint a most letűnt nemzeti iránynyal szemben vissza­felé haladást, a „Keresztényszo­­cialista párt“ pedig előrehaladást jelent. És ezért a „Nemzeti Munka­pártnak“ feltétlenül bukni, a „ke­­­­resztényszocialista pártnak“ erő­södnie kell. Ez az eszmék fejlődé­sének természetes rendje. Mikor Zichy János gróf azt hir­deti, hogy : „nagy örömmel látom a keresztényszocializmus óriási arányú országos kiemelkedését“, akkor ő maga is azt hirdeti, hogy a talaj, amelyre lépett a „Nemzeti Munkapártiban, nem az ő hazája s hogy oda csak a viszonyok nyo­mása vitte. Adjuk meg e nagy kath. férfiú­nak azt az elégtételt, hogy ez nem a visszafejlődést jelentő­­Munka­párt“, hanem az előhaladást kife­jező „keresztényszocialista­ párt ke­retében válasszuk meg. Kössük le hatalmas erőit és tekintélyét ezen irányzat számára s egyben álljunk oda hátvédül melléje kormányzati tevékenysége alkalmából. Segítsük elő, hogy Kossuth Fe­renc, a nemzeti eszme megtestesí­tője és gróf Zichy János, a keresz­tény eszmék előharcosa közös mun­kára egyesülhessenek, mert hin­nünk kell, hogy ennek a nagy po­litikai zűrzavarnak más megoldása nem lehet, mint e két eszmeirány szoros egybeolvadása. Ezért küzd a nemzet évek óta s e küzdelemnek diadallal kell végződnie. Kóródy Miklós: Ismét harc. Békéltető-bizottsági választások. (F. M.) Vasárnap délelőtt fél 11 órakor veszi kezdetét A bé­kéltető-bizottsági választás. Is­mét szembe kerül a szociáldemo­krata párt és a keresztényszocialista párt, mert mind a két fél önálló jelöltlistával megy a küzdelembe. Szavazati joga van minden olyan segédnek, aki ipartestülethez tartozó munkaadónál van alkal­mazva. A betegsegélyző pénztár válasz­tásai nem vették el a kedvünket a harctól, sőt még fokozták bennünk a lelkesedést. Megerősítették a meg­győződésünket. Mindenkinek, aki a keresztény és szociális érdekeket első fontos­ságúnak tartja, annak ismét lelke­sedéssel kell azon lennie, hogy a mi jelöltjeink győzzenek. Vagyunk olyan erősek, hogy minden té­ren szembeszállhatunk már a szociáldemokrata párttal. Egy percet, egy alkalmat sem sza­bad elhalasztanunk, hogy erőn­ket, szervezettségünket, létün­ket megmutassuk. A tétlenség idején túl vagyunk már. A két világnézet között mindig erősebb és élesebb lesz az ellentét még a perifériákon is. Amint ezekben a kis mozzana­tokban mérjük össze erőinket, úgy a nagy országos küzdelmeinkben is szembe kell szállnunk a szociál­demokrata és szabadkőműves ér­dekeltséggel. A kis, az előcsatá­­rozásban kell már edzenünk ma­gunkat, hogy a nagy­ harcok, a létküzdelmeink készületlenül ne találjanak. Részt veszünk a békéltető­bizottsági választásokon is. Min­den keresztény iparossegéd és keresztény kisiparos tegye meg kötelességét. A keresztény iparos­segéd a választásra hozza el bará­tait, jó ismerőseit, a keresztény kis­iparosok pedig segédeiket beszél­jék rá, hogy a keresztényszocialista listára adják le voksukat. Semmitől sem riadunk vissza. Ne féljünk a vörös szociál­demokraták terrorjától. Láttuk a betegsegélyzőpénztár válasz­tásai alkalmával, hogy mennyi szavazónkat ijesztették el a vörösök brutális fellépésükkel. Csak nagy szájuk van. Tudásuk igen kevés az elvtársaknak. Ne csüggedjünk, csak erős harcok árán szerezhetjük meg pozí­ciónkat. Fel kell használnunk minden rendelkezésünkre álló eszközt, hogy a keresztény­­szocialista párt listáját győze­lemre vigyük. Ne csüggesszen bennünket az, hogy a múltkor nem győztünk. Ez csak lelkesítsen új és új küzdelemre. A múltkori első összecsapás a vörösökkel mutatta, hogy még erősebben, még nagyobb lelkesedéssel és kiapadhatatlan szor­galommal kell hozzálátnunk a szer­vezés munkájához, az agitációhoz. Most vasárnap legyen ismét mindenki apostol! Egy percig se lohadjon le a lelkesedésünk! Ha kiabálnak a vörösök, kiabál­juk túl őket. Ha sokan vannak, dolgozzunk, hogy mi is sokan, ezren és ezren legyünk. Ha le­győznek bennünket, fogjunk hozzá újabb és újabb, erősebb lelkesedéssel az összetartó, ha­talmas, öntudatos és tervszerű munkához. Így válik majd kisded táborunk­ból olyan mozgalom, amelyet min­denki észre fog venni, amellyel mindenkinek számolnia kell. Felhívjuk a keresztény gon­dolat minden hű fiát és lelkes pártolóját, hogy vasárnapig dol­­­­gozzék, agitáljon győzelmünkért. Választási listát a helyszínen is­­ kapnak majd. Csak fehér listával­­ szavazzunk. Tenni, dolgozni vasárnap! Felhívjuk mélyen tisztelt olvasóink figyelmét a lapunkban hirdető keresztény cégekre.

Next