Pécsi Ujlap, 1910. május (4. évfolyam, 98-119. szám)
1910-05-01 / 98. szám
Az Ujlappal együtt helyben negyedévre . . .. lüC I béra...................2.80 Vidékre: Félévre . ... K. 7.80 Kegyedévre.... 3.80 Cs.ak a „Pécsi Ujap* vidékin 1 hóra E. 1.— Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon 222. szi m.1 Vasárnap, 1910. május 1. Az „UJ LAP* melléklete, Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Lyceum utca 4. Püspöki Könyvnyomda. Felelős szerkesztő: MÜLLER KÁROLY. Felelős szerkesztői telefon: sok szám. JV méjus 1 -én. Ma az emberiség vezetésére két vezető ajánlkozik. Az egyik szól: Boldogok akartok lenni ? Kövessetek. Meg fogom oldani az emberi élet összes problémáit, megfejtem nektek a társadalmi kérdést. Kenyeret adok az éhezőnek, aki fázik, ruhát kap, szétosztom a nagybirtok gyümölcseit, részt adok a gyárak jövedelméből. Kövessetek ti, akik akartok kapni, de kövessetek ti is, akiknek adni kell. Ha én hidalom át a köztetek tátongó szakadékot, megmenekül a munkaadó és munkás, polgár és proletár, gyáros és napszámos; ha nem kellek nektek, a két parton állók sohasem fogják egymást megérteni. Híd helyett a társadalmi harcban elesettek hullái fogják a szakadékot kitölteni, de akkor már nem lesz, aki átmenjen rajta. Kövessetek ! Kössetek kardot, harcoljatok az ember vérébe ivódott állati ösztönök, a több évezredes pogányság alatt bennetek megcsontosodott pogány erkölcsök, szokások és intézmények ellen. A küzdelem nehéz, a követelés emberfölötti, de a győzelem jutalma ni is isteni. A Május királynőjének képe legyen hadi lobogótokon s akkor diadalkoszorúval tértek meg az élet harcából. Így szól az egyik vezető, az Egyház géniusza minden május 1-én kétezer év óta. Az eredményről fogalma van annak, aki tudja, mi volt az ember, az ő erkölcsei, szokásai, intézményei a kereszténység előtt és milyen még ma is azon népeknél, melyek nem ismerik a keresztet. A kereszténység kulturmunkája után büszkén mutathat a szédítő magaslatokon járó civilizációra : ez az én munkám. Én szabadítottam fel az embert a földhöz kötöttségtől, én adtam neki szárnyakat és oltottam beléje a végtelenségbe vesző vágyakat és igényeket és én teszem boldoggá. * A másik géniusz szól: Proletárok ! A jelen tűrhetetlen. Meg akartok tőle szabadulni ? Kövessetek ! A munka verejtéke marja kizsarolt tagjaitokat, kívántok balzsamot rá? Jöjjetek utánam. Sok az adó? Törölni fogom. Ti elvtársak ! úgy látom, nektek nem tetszik a munka? Sztrájkoljatok és amerikázzatok. Földbirtokot és vagyont akartok ? Szavazzatok rám és én megcsinálom a szekularizációt. Nincs elég pénzetek ? Ki kell sajátítani a tőkét. De ne nyúljatok a zsidópénzeszsákhoz. Rossz színben vagytok? Menjetek a jó levegőre, tüntető sétákra. Ugyebár sportra is vágytok ? Gyakoroljátok a huszárhajvágást vasbotokkal. Kövessetek engem, fölszabadítom bennetek az emberi természetet, az Isten vallási és erkölcsi törvénye által alkotott akadályokon és nehézségeken át emellek benneteket. Boldogságot ígérhetek, de nem adhatok. De ha követtek, kenyér állam az lesz, így szólt a szociáldemokrata géniusz évről-évre május 1-én. És az eredmény : a gőgös sétáló proletár, aki azt hiszi, hogy ő valami olyasmit tud, amiről senkinek sincs fogalma. És az eredmény : egy tüntető felvonulás. Az elvtársak oly büszkén mennek, mint a spanyol grandok vagy a mukdeni csatából hazatért győztes japán vitézek. Túlcsigázott önérzetükben úgy látják, hogy a házak és tornyok hajlongva üdvözlik a felvonuló tüntetést. És az eredmény : a munkásnép elszegényedése nagyobb, mint valaha, a szabadság közveszélyes, az egyenlőség a társadalmi osztályharc rendezésével kútba esett, a testvériséget gyűlölettel és durvasággal parodizálták. A kivihetetlen gazdasági programmjuk megfeneklett; hatalmuk érdekében politikai jelszavakra tértek. A társadalmi kérdést megoldani képtelenek. Hatalmuk csak addig tart, míg föltárnád a keresztény öntudat. Május, dénestől, közszeretetben álló derék plébános urunktól kezdve minden néppárti szavazópolgárt, főleg azokat, akik a Prakatur-zászlót kitűzték , ezeket dobálta, fenyegette, hogy leszakítja stb., egyszóval oly közbotrányt okozott, hogy az ember azt gondolta, hogy nem Németbólyban van, hanem valahol lenn a sötét Afrikában, ahol még vadak tanyáznak. És ime, senki sem mukkant meg az elöljáróságtól, aki ezt a részeges frátert rendreutasította volna vagy egy kissé hűvösre tette volna, míg a hős mezítlábas ifijur ki nem józanodik. Sőt! A napokban tartott képviselőtestületi gyűlésen egy képviselőtestületi tag ezt szóvá tette és az elöljáróságot interpellálta ebben az éppen nem dicső dologban. Az elöljáróság egyszerűen azt válaszolta, hogy neki tudomása nem volt az egész dologról. No hát ha így van, hát ez is valami — dacára annak, hogy az elöljáróság a közrendnek őre és tudnia kell az ily közbotrányokról. Most jön a többi. Köztudomású dolog, hogy Németbóly néppárti, csekély kivétellel s igy a lelkesedés a néppártért csodálatos. — De van Németbólyban egy Hirschfeld Adolf nevű zsidó krajzleros és még hozzá választó. Ez persze nem néppárti, hanem munkapárti s kitűzte a Stajevics zászlót. Egypár iskolásgyermek ezt látván, nem sokat teketóriázott, hanem megdobálta a Stajevics zászlót, annyival is inkább, mert napok előtt látták, hogy a néppárti zászlót is dobálták. De néppártinak lenni más ! Másnap már csendőrök vették elő a gyerekeket, hozzá az iskolából hozatták ki őket tanóra alatt és a 8 — 10 éves gyerekeket a községházba hurcolták és ott kemény kihallgatás mellett vallatták őket. Mindjárt kiadták az ordrét, hogy jövőben ne merjék abcugolni a munkapártot. Nem tudunk erre higgadt választ adni és a választó közönségre appellálunk, mert eltekintve, hogy két kath. tanító is munkapárti, mégse látunk itt igazságot. Vagy szabad talán a munkapárti korszak kezdetén már mindent megtenni, ami az egyenlőség ellen van, vagy annyira vagyunk már, hogy tényleg néppártinak lenni, vagy merészelni, az már más, ítéljen e gyalázatos terrorizmus fölött a közönség. Maradtam teljes tisztelettel Németbóly, 1910. ápr. 30. Schneider József: (Mi csak annyit jegyzünk meg egyelőre, hogy a néppárt forduljon ! Stajevics János visszalépett a jelöltségtől. Mint tudósítónk lapzártakor telefonon közli velünk, Szajevics János, a mohácsi választókerület munkapárti képviselőjelöltje egészségi állapotára való tekintettel visszalépett a jelöltségtől. Ezen tényt tegnap délután tették Mohácson hivatalosan is közzé. Dr. Prakatur Tamás megválasztása tehát, miután csak a népszerűtlen Ferdinándy az ellenjelöltje — feltétlen bizonyos. Néppárti lenni, az más! Tekintetes Szerkesztőség! Teljes tisztelettel kérem az alábbi soroknak becses lapjában helyt adni: A napokban Németbólyban egy részeg mezítlábos Stajevics-párti az utcán járkált ide-oda, Stajevicset éltetve és a néppártot szidalmazva, abcugolva és pedig nemcsak dr. Prakatur Tamást, hanem az összes néppárti választókat vezérestől, minminden alapos és igazságos panasszal az Orsz. Néppárt Választást Védő Irodájához. Budapest, Ferenc József rakpart 27. Szerk.) A keresztényszocialista politikai párt hétfőn, 2-án este Deák u. 6. sz. alatt értekezletet tart, melyre a párttagokat tisztelettel meghívja az Elnök. Ker. szoc. szabók. Hétfőn este 8 órakor a ker. szoc. szabók az egyesület helyiségében ülést tartanak. Ker. szoc. építőmunkások. Vasárnap d. e. 9 órakor nagy taggyűlést tartunk, melyen Frühwirth M. párttitkár fog előadást tartani. Különösen a bizalmi férfiak megjelenését várjuk. Véres családi dráma. Lelőtte az édesanyját és azután öngyilkos lett. Megdöbbentően véres családi dráma történt pénteken éjjel a Felső-Balokány utcában, mely izgatottságban tartja az egész várost. Fia emelt gyilkossági szándékból fegyvert édesanyja ellen s mikor azzal végzett, saját magát lőtte agyon. A véres családi dráma részletei a következők: Lovrics István 49 éves ácsmester, Felső-Balokány utca 49. sz. lakos régebbi idők óta perpatvarban élt családjával. Napirenden voltak a veszekedések s Lovrics István többször mondogatta, hogy nem jó vége lesz a dolognak. Péntek este is veszekedtek, de azután látszólag nyugodtan aludni tértek. Pedig akkor szánta rá magát Lovrics István régóta elhatározott tettére. Éjfél után V42-kor felkelt s a sötétben óvatosan előkereste revolverét, majd bezárta az ajtókat. Ekkor azután odament alvó édesanyjához s háromszor egymásután rálőtt. A golyók közül az egyik özv. Lovrics Istvánnét nyakán találta. Az álmából felriadt szerencsétlen asszony kiáltozni kezdett, majd a másik szoba ajtajához szaladt s dörömbölni kezdett. A másik szobában aludt unokája, kihallván nagyanyja segélykiáltásait, fejszével betörte az ajtót. Sötétség volt s amint rohantában megfogta öreganyját, hirtelen átvitte a másik szobába. Ekkor eldördült egy lövés. Lovrics István látva, hogy édesanyja nem halt meg, bal szeme fölött meglőtte magát . Felhívjuk mélyen tisztelt olvasóink figyelmét a lapunkban hirdető keresztény cégekre."