Pécsi Ujlap, 1910. szeptember (4. évfolyam, 192-216. szám)

1910-09-02 / 193. szám

IV. — évfolyam 193. szám. Csütörtök, 1910. szeptember 2. Az „UJLAP“ melléklete: Az Ujlappal együtt helybeni Negyedévre . . K. 1.80 1 bóra ..... ..HC Vidékre: Félévre . . . . K. 7.80 Negyedévre.... 8.90 Kiadóhivatal: Lyceum­ utca 4. Püspöki ________________________POLITIKAI HAPNLAP__________________________Könyvnyomda. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon I Felelős szerkesztő:­­ Felelős szerkesztői telefon: 222. szám. I. MÜLLER KÁROLY 484. szám. Szerkesztőség és A szülők Kálváriája. Szeptember elsejével meg­kezdődött a szülők Kálváriája. És jó, hogy Kálváriának ne­veztem, mert az a szegény szülő azért járja azt végig, akit, vagy akiket szeret, a gyermekeiért. Ezer szerencse még, hogy a házbérnegyed nem esik össze szeptember elsejével, mert akkor ennek a Kálváriának igen sok helyen tragikus kimenetele is lenne. Szeptember elseje: a beiratások ideje. A beiratás gyűjtő név, s körülbelül annyit jelent mint katonáéknál a cakumpakk. A cakumpakk pedig áll 100 és egynéhány olyan darabjából a hadi felszerelésnek, amelyek közül egynek sem szabad hi­ányozni s minden egyes da­rabja kiegészítő részét képezi az egésznek. Vagy itt van egy másik hasonlat. A beiratás olyan, mint a háború, vagyis pénz, pénz és ismét pénz kell hozzá. Szeptember elseje a beira­tások ideje és soha máskor nem szerezhet annyi tapaszta­latot a lélekbúvár, mint ilyen­kor. Vegyünk csak egy példát. Egy szegény jövedelmű apa (és az apák 90°/v­a ilyen) el­viszi a fiát a gimnázium első osztályába. Az utcán összeta­lálkozik egy barátjával, aki megkérdi. — Hová viszed a fiadat? — Beíratom a gimnáziumba. — A gimnáziumba? No az szép. Az apa arcán büszke önér­zet ömöl végig s mintha mon­daná: „Meghiszem azt, hogy szép." Az apának a beiratás után a­z igazgató úr“ előszámolja, hogy mit kell fizetni, hogy fiát felvették az „alma mater“ falai közé. Belrásidij, könyvtár, értesítő, tandíj... summa sum­­márum, mondjuk 44 korona. Miden egyes tételnél egy-egy verejtékcsepp gyöngyözöd­ik az apa homlokára, csak a vég­összegnél nyugszik bele csendes sóhajtásai: „No ezt még ki­bírom.“ Ez a Kálváriának az első staliója. A szenvedésben való megnyugvás. A könyvkereskedő az apa elé számlálja Zsazskovszky­tól kezdve le a Geometriáig, körzőtől a Hardtmuth-trónig a tételes jegyzéket, amelynek a végén, mondjuk ilyenforma összeg ágaskodik: 36 korona. (Hacsak ennyi.) Az apa, kinek a zsebében még csak pár rongyos korona ágaskodik, végig néz a fián, s a szívéből feltörni készülő keservet visszaszorítja ezzel a gondolattal: „Legalább ember, tudományos ember lesz belő­led.“ Ez a Kálvária második statiója. A szenvedésnek re­ménnyel való erőszakos el­al­tatása. Következik azután a koszt­pénz, zsebpénz, ruha, czipő, kalap és egy conglomeratuma mindama kellékeknek, amelyek a beiratásnak conditio sine qua non-jai. Minden egyes tétel egy-egy statiója az apa kálváriájának s a méregnek, az elkeseredés­nek, a kétségbeesésnek válto­zatos vegyüléke az apa arcán. Szeptember elseje a beh­atá­sok napja, s szegény család­apák ilyen időtájt szerzik meg az első ősz hajszálaikat. Szeptember elsejének a ha­tását, csak a családapák érzik. És mikor „Veni sancte“ idején látjuk a „diákokat“ pá­rosával, új ruhában a templom­ba menni, nem gondol senki, vagy legalább kevesen gondol­nak arra, hogy az a megelé­gedett mosoly a fiuk arcán, az az új ruha, kalap, cipő hány szegény családapa Kál­váriáját takarja. * * * „Veni sancte“ ... Erre az imádságra a gondolatok özöne rohan meg. A középiskola első osztályába beíratott fiuk, ne mondjak sokat 40°/o­a, nem viszi tovább, legfeljebb a III. osztályig. Itt, maga az apa ki pedig legtovább őrzi meg a fiába vetett reményét, látja be, hogy a tudományos pálya nem az ő fiacskájának való, s a következő szeptemberbe a mun­kától zajos műhelyek ajtaján kopogtat, ahol nem kell Kál­váriát járni s ahonnét a korán elért, biztosabb kenyérnek biz­tató reménye int az apa és a fiú felé. Az apa csak ilyenkor látja be, hogy mily rosszul cseleke­dett akkor, midőn fiát először a tudományos pályára szánta s ha soha, de ilyenkor keser­vesen megbánja a kidobott pénzt, a hiába átszenvedett kálváriát. Ilyenkor behratások idején mindig azt gondolom, hogy a fiukkal együtt a szülőknek is el kellene imádkozni a Veni sanctet, hogy világosság gyűljék agyukba aziránt, hogy tulajdonképen helyesen cselek­szenek-e akkor, midőn fiaikat a tudományos pályákra adják. Szabó Géza. ikírek. — Személyi hírek. Mint illeté­kes helyről értesülünk, Gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök ma este érkezik haza karlsbadi kúrájá­ról. Nendtvich Andor polgármester kéthetes szabadsága után, tegnap reggel újból átvette a város ügye­inek vezetését. — Áthelyezés. Mohácsi Lajos máv. raktárnok Gyékényesről Pécs­re helyeztetett át. — Halottunk. Ma hozta meg a távíró, hogy Barna Lajos szabó segéd, a pécsi keresztény szocialis­­ta szabó h.­csoport tagja, tegnap délelőtt Sásdon rövid betegség után meghalt. A három héttel ezelőtt még egészséges, jókedvű fiatalember ma már nincs az élők sorában. Élén­ken vett részt a szakszervezeti mozgalomban és törekvő harcosa volt a keresztény szociális mozga­lomnak. Küzdő szaktársai ma éjjel utaztak még el koszorúval, amelyet pénteken tartandó temetésén fog­nak sírjára tenni. Béke hamvaira. — A szerda estéli vihar. Szerdán estefelé erős széllel, meny­dörgés és villámlással kisért vihar vonult el a város fölött, amely kü­lönösen a gyümölcsökben okozott nagy károkat. Az erős szél nagy ágakat tördelt le, s az éretlen őszi barackot, téli almát s körtét kevés kivétellel mind leverte az ágakról. A láthatár egészen elborult félho­mály nehezedett a városra s a vil­lám 2 ízben is lecsapott. A mintegy fél óráig tartó eső nagy károkat okozott a városnak is, mert a hegyek­ről lezúduló viztömeg sok helyen felszakgatta az utcaburkolatot, te­mérdek iszapot hagyott hátra, me­lyet drága pénzen kijavítani, illetve elhordani kell.­­ Megjöttek a diákok. A teg­napi nap folyamán egy csapásra megváltozott az utcák népe. Az al­ma mater jókedvű fiai, a diákok jöttek vissza újból közénk, hogy 2 hónapos gondnélküli, boldog vaká­­ciózás után újból hozzálássanak a tanulásnak. Különösen az iskolák előtt volt nagy a csoportosulás, iparkodott mindenik szülő hamaro­san beíratni fiát, mert bizony a mi pécsi iskoláink túlzsúfoltak, s vi­dékről jövő tanulókat csak ritkán vesznek fel helyszűke miatt. Azon­kívül a könyvkereskedések voltak élénkek, hol a szülők rótták le tu­dományos pályára készülő gyerme­keik iránt a köteles „adót“. Ma és holnap még a behratások tarta­nak, hogy azután ismét megkez­dődjék a 10 hónapos nehéz tanu­lás. — Kér. Takarék és Hitelszö­vetkezet Pécsett. Szerdán este a rossz idő dacára számos ember gyülekezett össze a kér. szoc. egy­let helyiségében, hogy tanácskozza­nak a megalapítandó hitelszövetke­zet ügyében. Az érdeklődés napról napra nő. Ebből látszik, hogy a keresztény társadalomban az eszme már megérett. Az értekezlet elha­tározta, hogy legközelebb egy va­sárnapon tart ülést, hogy minél több ember jelenhessen meg ezeken a fontos szociális intézmény meg­alakulásán.­­ A becsületes megtaláló, Csonka Erzsébet csertői lakos azzal a szándékkal jött be a piacra, hogy amint túlad áruin, néz valahol egy várógépet. El is hozott magával 288 koronát. A piacon leült a ko­sara mellé, s a pénzt bekötve a zsebkendőjébe, az ölébe vette s ott szorongatta. De jött egy vevő, aki­vel heves szóváltásba keveredett s a széles és bő gesztusok közepette elveszítette valahogyan a zsebken­dőjét természetesen a pénzel együtt, amelyet Eiblinger Jánosné hetvehe­­lyi lakosnő, mellete áruló szomszéd­ja talált meg, ki mint ahogy a rend­őri sajtókönyv megjegyzi, a rendőr felszólítására nyomban vissza­adta a pénzt jogos tulajdonosának. A rendőr felszólítására, íme a becsü­letes megtaláló: — Szökevény fodrászsegéd. A szigetvári rendőrség telefonon azt a hírt közölte tegnap reggel a pé­csi rendőrséggel, hogy Váradi Béla fodrászsegéd Szigetvárról Pécsre szökött s magával vitte gazdája ér- Kér. szoc. Választmány! Pénteken este 8 órakor a Kér. Szoc. Egyesület választmánya fontos ügyekben ülést tart. F­elhívjuk mélyen tisztelt olvasóink figyelmét a lapunkban hirdető keresztény cégekre.

Next