Pécsi Ujlap, 1910. október (4. évfolyam, 217-242. szám)
1910-10-01 / 217. szám
IV. — évfolyam 217. szám. Szombat, 1910. október 1. Az „UJLAP“ melléklete. Az Ujlappal együtt helyben. Negyedévre . . K. 1.80 1 hóra ..... — (IC Vidékre ! Félévre . . . . K. 7.80 Negyedévre.... 8.90 Csak a „Pécsi Ujlap* vidékre 1 hóra K. 1.— Szerkesztőségi és kiadóhivatali teletop ! Felelős szerkesztő: Felelős szerkesztői telefon: 222. szám. || MÜLLER KÁROLY |[ m. szám. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Lyceum utca 4. Püspöki Könyvnyomda. A vörös ifjak stilgyakorlata. A „jó katholikusok,“ szabadgondolkodó zsidók és a vörös szocialista zsidólegények által szegődtetek „Pécsi Hírlap“ szerkesztőségi ifjai „a papok mandátumaidról róttak össze egy gyatra kis stilgyakorlatot. Egy és fél hasáb. Rajta van az egész „Pécsi Hírlap“ máza. Jellemzi : 1. hogy gyermekkézből került ki; 2. hogy szellemileg szegényke kis gyakorlatozás. Három mondatból, variációjából áll az egész másfél hasáb. Éspedig : A Vatikán hatalma tönkrement. A Vatikán pártpolitikát csinál. A Vatikánt meg kell tanítani jogaira és kötelességeire. Ha, ha, ha . . . Hogy köhög a kis b . . .! 3. hogy a szabadgondolkozást jellemző tudatlanságtól hemzseg. Azt szeretnénk tudni, hogy mi köze a Ne temere-nek, meg a Borromeus encyklikának, meg Rudnay és Richter képviselő-plébánosok elleni fegyelmi ügynek a magyar közjoghoz ? Óh, mily butaság! De hát mikor maga a „Pécsi Hírlap“ írja: (1. apróhird.) „a Pácai Hírlapnak van a legintelligensebb és legkedvesebb (Záli maga dicsekkszik !) olvasóközönsége.“ „Legintelligensebb“, (értsd a zsidókereskedő segédeket s a„Stehr ich“ eket „legkedvesebb“(értsd a P.H. apróhirdetései között szereplő „szabad leszek“ című légyottos cicákat), Schöne Gegend! És ez az újság a „jókatholikus“ részvényesek napi tápláléka ! — Jó ! adják oda leányaik kezébe is !! . . . Kereskedelmünk gyilkosai. Zsidó nélkül nem boldogulunk? 1. A diadalmas faj, amely már a „Világ“ és „Pesti Hírlap“ szerint születésével és faji előnyeinél fogva is kultúrára termett és a haladásnak szolgálatában áll, teljesen kisajátította Magyarországon a rendes és közvetítő kereskedelmet. Megdöbbentő jelenséggel találkozunk, ha a bejegyzett cégek lisztáját keresztülnézzük. Csupa zsidó, csupa zsidó. Hát jó van. Legyen. De hát előnyére szolgál e az országnak a kereskedelemnek ily elzsidósodottsága? Igaz-e az, hogy a zsidóság teszi a magyar kereskedelmet nagggyá, és életképessé? A laikus ezt gondolná. De ha a dolgot közelebbről vesszük szemügyre, megdöbbentő az a jelenség, amely teljesen hitel és bizalomvesztetté, erkölcstelen üzérkedéssé teszi kereskedelmünket. „A Nap“ szeptember 6-iki számában „A széncsalók“ című cikkben Fröhlich és Gombos, Fleischer és Bognár, továbbá Halmos Salamon szénnagykereskedőkről szól a nóta. Ugyanezen lap ugyanezen számában „A gyújtogató városatya“ címen, a galíciai zsidóból milliomossá lett Zucker Henrikről és társairól , Fischgrund Dávidról, Szántó Sándorról és Hammer Samuról szól a cikk. Nevezett újság, ugyanazon számában adja hírül mindenkinek,, akit illet, hogy „Komlós Ármin több mint egy negyed millió adóssággal elvitorlázott Newyorkba.“ Egyetlen egy újságszámban ennyi rossz után járó zsidó esete nemde megdöbbentő? Megdöbbentő, hogy a teljesen elzsidósodott magyarországi kereskedelem tisztességtelen életéből napról-napra annyi se jut napfényre, hogy leírásukban a napi sajtó úgyszólván kimerül. De nem csak a napi sajtó regisztrálja a megdöbbenés hangján a magyarországi zsidó kereskedők tömeges csalásait, hanem már a rendőrség is hivatalos jelentéseiben. Az államrendőri 1906-ik évi jelentés a következőket mondja: „Az ágensvilág üzelmei, a pénzkölcsön-közvetítő, állásközvetítő, házasságközvetítő, óvadék-kereső, uzsora-felhajtó ügynökök visszaélései pregnáns szélhámosságok. Ide sorakoznak a szélhámos alapon álló gründolások (jellemző szó a gründoló fajra!), a szövetkezeti és hitele kinövései, melyekben az Uzsora összeölelkezik a csalással. Számtalanszor érkeznek külföldről — mondja a rendőri jelentés — különösen német kereskedőktől beadványok, melyekben tömegesen panaszkodnak a mi kereskedőink rosszhiszeműsége ellen.“ Íme a rendőri jelentés illusztrálása is a jellemző példa. Valamennyi lap (1910 szept. 7.) megemlékezett róla, hogy az aradi törvényszék Reiner Sándor nagykereskedőt (akinek Nagyváradon és Brassóban is nagy áruházai vannak) letartóztatta, mert kiderült róla, hogy a fizetésképtelen kereskedők csődbe jutása előtt azok áruit megvette és így a csődvagyont megkárosította. Reiner üzérkedése következtében számos külföldi gyáros nagy kárt szenvedett, s így terjed leginkább a magyarországi tisztességtelen kereskedők révén külföldi kereskedői, de körökben is a magyarság megvetése. A Lueger-féle „judeomagyaron“ általánosító fogalom beplántálódását az osztrák köztudatba, szintén azoknak a magyarországi (és nem magyar!) és túlnyomólag zsidó nagykereskedőknek köszönhetjük, akik az osztrák gyárosokat tömegesen megcsalták. Ezek ugyanis napról-napra úgy a budapesti, valamint a bécsi rendőrségnél oltalmat keresnek azon „rosszhiszemű“ magyarországi kereskedők ellen (lásd az állami rendőrség jelentését, 1906. 95. oldal), akik az osztrák gyáripart tömegesen fizetésképtelenségi eseteikkel igen nagy mértékben károsítják. A kolera Mohácson, Mohács, 1910. szept. 29. d. e. 11 ó. A kolera két gócpontja: a széntelep és a járványkórház körüli utcákban terjed leginkább a megbetegedés. Most már egyes családokban ismétlődnek a kolera esetek. Tubics Mártján meghalt szept. 19-ikén. Reiter György meghalt szept 26-ikán, özv. Reiter Györgyné pedig szept. 28-án. Eddig egy megbetegedés és két haláleset. Egy kolera beteg haldoklik. Az „Est“ a mohácsi széntelepről. A „Mohács és Vidéke“ és egyik pécsi laptársunk is feltűnő módon védik a fertőzött széntelepet, holott egyszerűen borzasztó, minden kultúrát megsemmisítő állapotok vannak. Ott járt lenn az „Est“ egyik munkatársa és személyesen győződött meg róla, hogy nekünk igazunk van-e ? Álljon itt néhány megjegyzése („Est“ szept. 28 szám): „A szénhalmok közt vannak a rakodó munkások házai... aki építtette őket, aki helybenhagyta a terveket, aki lakhatási engedelmet adott rájuk, azokat mind — bocsánatot kell kérnem — egész nyugodt lelkiismerettel a fegyházba kellene csukatni.“ „Kunyhók akkorák, mint egy ebédlőasztal és a szobák: három és fél lépés hosszúak, három lépés szélesek. Ebben lakik egy-egy család, öt-hat gyerekkel, albérlőt is tart olykor“ „Földes a padló, a disznóól pedig közvetlen a lakások fala mellett.“ „A disznót se hagynám a lakás, mellett.“ „Üres ólak . . . nyáron a gyerekek alusznak benne, olyankor még nincs disznó.“ „Tizenöt talicska szenet kell behordani a hajóra, azért jár egy hatos.“ És Krausz úr (Krausz Zsigmond, Siklós) talicskánként 10 fillért kap. „Már várom Krausz urat, hogy néhány év múlva megjelenik az Andrássy-úton, két nagy pejlóval, üveges határban.“ Ezeket nem mi mondjuk, hanem az „Est“. Talán mégis csak igazunk van ?!. Lőcsről írja tudósítónk : Nagyon kívánatos, hogy Mohácsot elzárják. Lőcsön is van két egyén, akik csak egy éjjelt töltöttek a mohácsi széntelep közelében és máris a kolera összes jeleivel megbetegedtek. Igaz most már jobban vannak, de egy, a házban velük levő férfi ma meghalt. Meghalt a községi csordás anyja is, kolerás tünetek között. Dr. László körorvos tanácstalanul áll, mert szerinte nem koleráról van szó. — Így volt ez Mohácson is az első beteggel. Lőcsön, de még másutt is, a faluhelyek nagy részében bő aratása lesz a kolerának, mert a nép nagyon buta, mert a betegség ragadósságára mit sem ad és rendes szükséghelyeik nincsenek, még betegeiket is kivezetik a szabadba, amíg csak járni képesek. Kér, szoc, vasmunkások! Ma este 8 órakor értekezletet tartunk. Szabó Géza hírlapíró beszédet fog tartani. Mindnyájan ott legyünk. Vezetőség. Felhívjuk mélyen tisztelt olvasóink ügyeimet a lapunkban hirdető keresztény cégekre.