Pécsi Ujlap, 1910. november (4. évfolyam, 243-267. szám)

1910-11-01 / 243. szám

IV. — évfolyam 243. szám. Kedd, 1910. november 1. Az „UJLAP“ melléklete: Az Ujlappal együtt helyben: k/ Negyedévre 1 hóra . . Vidékre: Félévre . . . . K. 7.80 Negyedévre.... 8.90 Csak a „Pécsi Ujlap* vidékre 1 hóra K. 1.— POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: Felelős szerkesztő: I Felelős szerkesztői telefon: 222. szám. MÖLLER KÁROLY­­ 484. szám. K. 1.80 , p.fiG Szerkesztőség Kiadóhivatal, Lyceum­ utca 4. Püspöki Könyvnyomda.­ ­ Mi van a kath. sajtóalappal? Mikor a zsidóliberális adúkból nap­világra kerül egy-egy szenzációs stikli, a zsidósajtó megrökönyödik és siet gondoskodni arról, hogy a közönség figyelme másfelé tereltes­sék. Mikor a Zucker és a csaló Glück és társai kisded zsidójátéka kipattant, hamarosan föltalálták a liberális sajtókuvaszok a Prohász­­káról és Tomcsányiról szóló me­sét. Sikerült is egy időre elterelni a figyelmet. Most, hogy a sajtó­vasárnapokkal és a kath. nagygyű­léssel kapcsolatban a nagy közön­ség figyelme a kath. sajtóra és a kath. társadalmi mozgalmakra irá­nyul­ó utca, neki lendül a Pinkászok serege és bizalmatlanságot igyek­szik kelteni a közönségben a kath. sajtóalap felügyelő bizottsága ellen. Egy esperesi kerület a nyilvános­ság előtt számadást kér a sajtó­alapról. Hát ez az esperesi kerület ép oly tudatlan és járatlan, mint a Pinkászok. Hiszen minden rendes tag (évi 2 kor.) megkapta az idei májusban tartott közgyűlés lefolyá­sát és a sajtóalap pontos kimuta­tását. Aztán a kath. napi­lapokban napról-napra nyugtázva látja az adományokat, a felügyelő bizottság­ban a kath. világ legelőkelőbb em­berei vannak, kezdve Esterházy hercegtől, Prohászkától, Concha egyetemi tanártól egy egész hosszú sorozatig, amint az az Újlapban közölve volt: hát mit akar az a kiváncsi esp. kerület? Utazzék fel Pestre és nézze meg a takaréktári könyveket és a pénztári naplót. A szabadkőműves Pinkászok pe­dig járjanak el Revolverosz Don Bombardoszhoz, a „Pécsi Hír­lap“ portugál külmunkatársához, ő készségesen szolgál felvilágosítások­kal a kath. sajtóalapot illetőleg, mert hát Revolverosz úr népszerű jelenései és visiói mellett a „jó katholikus“-októl szerzi be infor­mációit. (A) „Progresszív szekularizá­ció.“ A külföldi nagyhatalmak szó­csöve a „Pécsi Hírlap“ ismét ál­modott. Egyik riportere a szerkesz­tőség ablakán át kibámészkodott a Ferenciek­ utcájába (abba a csúnya, klerikális utcába), közben elszundi­kált és megálmodta a következőket: A nagyváradi püspöki szék már há­rom év óta üresedésben van, sőt mint afféle jól informált félhivata­los, azt is tudja, hogy még jövőre sem lesz betöltve. Meghalt a kalo­csai érsek, ,annak a helyét is kár volna betölteni. „Hiszen ha egy kis ötlet, egy csöpp merészség némi vállalkozó szellem volna a kormány­ban, ilyen úton-módon életbe lép­tethetné a progresszív szekularizá­ciót!“ — így szeretne tenni azután minden püspökséggel s ezen az után a „megvalósíthatatlan szekula­rizáció milyen egyszerűen megvaló­sítható.“ Köszönjük a nagy fölfe­­dözést, aztán keressünk mi is Ko­lumbus tojást. Mit szólna hozzá a tulajdon szent­ségét annyira szerető riporteri ügy, ha valaki fölvetné azt, a „nem is olyan megvetendő ötletet,“ hogy minden zsidó birtok, melyet 1867. óta szerzett az illető család, a mostani tulajdonos halála után az állam kezében menjen át? — Mit szólna hozzá, ha mi szekularizáció helyett követelnők a rekrisztianizá­­ciót ? Lenne akkor felháborodás — egész Izraelben! Ezzel kapcsolatban, de minden célzatosság nélkül elmondunk egy régi anekdotát. A máriacelli híres kegytemplom kincstárát nézegeti egy zsidó. A vezető bencés páter sorba magya­rázza a kegytárgyak eredetét. Ezüst egérke kerül szemeik elé. Elmondja a páter, — hogy egy családnak birtokát mezei egerek pusztították hosszú időn át és a hold. Szűz köz­benjárására elmúlt ez a veszedelem. A család hálából csináltatta az ezüst egeret és elhozta a Szentszűz templomába. — Aztán elhiszi maga ezt Pá­ter ? — kérdi mosolyogva a ravasz zsidó. — Nem hiszem el, felel a Pá­ter, mert ha elhinném, már régen csináltattam volna ezüstből egy zsi­dót. ikirek. A halottak birodalmából. 1910. noveber 1. „Én vagyok a feltámadás és az élet.“ Szt. János evang. ... És megkondulnak a ha­rangok halottak napjára. A lá­zasan lüktető, pezsgő élet ki­költözik ma a halottak biro­dalmába. Nagy vonzó erejük van ma azoknak a sírkeresz­teknek. Az ember, kinek por­hüvelyében a vér még rájja a keringés robot­munkáját, egy­beolvad emlékezetben a por­ladó, csendes emberekkel. Itt sír valaki, panaszkodik, ott szótlan mereng a másik a sír­kereszten, amott imádkozik ez, virágot tesz a sírra amaz. — Az élők beszélgetnek a halot­takkal. Fenségesen megkapó kép. Az ember lelke megborzad tőle. íme a halál birodalma, a­melyben talán már vár reánk is egy hely. Micsoda gondolat! Meghalni ! Itt hagyni az élet ezer örömét! Imigyen hánkolódik a lélek, töpreng az agy. Brr, meghalni! Pedig ember, hiába töprengsz, elér mindenkit a halál egy­aránt s elég lesz neked is egy gödör, két lépés hosszú s egy lépés széles. De azért ne félj! A halál az örökkévalóság kapuja. Nézd, azt mondja Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet.“ Az örökélet. Ne félj hát, te kicsiny­hitű . . . Gyújtsd hát meg ma a gyertyát a sírdombokon. — Emlékezzél meg azokról, a­kik a halál birodalmában vár­ják a feltámadást. Ha imád­kozol, megbarátkozol a halál gondolatával, amely úgyis egy örök élet kezdete. Egy üdvöz­­adó örökkévalóságé, ha igaz életet élsz. — Tehát: Ember küzdj és bizva-bizzál.“ A belv. plébánia­templomban ma délután 5 órakor kezdődik a meghalt hívekért tartandó ájtatosság. A szentbeszédet Bődy István se­gédlelkész tartja. E naptól fogva a vasárnapi szentbeszéd és áldás min­dig 5 órakor lesz. Halottak napján 9 órakor lesz a megholtakért ünne­pélyes gyászmise. A ferencrendiek templomában délután 3 órakor kezdődik az ün­nepélyes vecsernye, utánna közvet­len a halottak vecsernyéje. Három­negyed négykor ünnepi szentbeszéd lesz, tartja: P. Péter. A bud. külv. temető kápolnájá­ban tartandó istentiszteletek sor­rendjét a vasárnapi számunkban hoztuk. Ma este a temetők kapujába ur­nák lesznek felállítva. — Dobjunk azokba egy-egy fillért, a tüdőbete­gek részére. Kezdjük ezzel az ir­­galmasságos tettel a halottakról való megemlékezést. „Csak egy vi­rágszálat !“ — Lejáró városi bizottsági mandátumok. 1911 március 15-én a következő városatyák megbízatása jár le, akiknek új választás alá kell magukat vetniök. Az első kerület­ből a következők megbízatása jár le: Cserfa Antal, Dobszay Antal, Dürnbacher Ferenc, Horváth Halas Antal, Krisztián György, Krisztián József, Marton Miksa, ifj. Petrovics István, Radocsay Imre, ifj. Zidarics József. A II. kerületből Beck Gyula, Birisits Géza, Bodó Aladár dr., Buzássy Ábel, ifj. Fürst Gyula, Horváth István, Jusztusz Mihály, Kiss József, Lenkei Lajos, Marton Ferenc, Perls Ármin dr., Tichy Ala­dár. A 111. kerületből Wolleszky Károly, Záray Károly, Bitter Illés Csukás Zoltán, Eibach Emil, Hamerli Imre, Kelemen Mihály, Késmárky István, Kindl József, Majorosy Imre, Magenheim József, Mutnyánszky Béla, Nemes Vilmos, Novotalszky Miksa, Pleininger Ferenc, Schick Jácint, Taizs József, Telegdi Vilmos, Visy László. A IV. kerületből Deák József, Gyimóthy Gyula, Keresztény János, Kovácsics J. Schmidt B. Tiefenbacher Nándor, ifj. Vogl Já­nos, Zelms Gy. Az V. kerületből Brunner Károly, Gadó József, Ka­­szapovits István, Kisgadó Mátyás, Szabó József, Vlasits György, Hauk Antal. Az új választás határidejét egyik közgyűlés fogja megha­tározni. — Segély iskolaépítésre. Az Országos Katholikus Magyar Isko­laegyesület Pécsegy­házmegyei­ Köre október hó 28-án Angyal Pál kúriai biró és Wajdíts Gyula prépost-ka­nonok elnöklete alatt ülést tartva, a murgai r. kath. iskola építkezé­sére 500 k. segélyt szavazott meg. Egyben köszönetet szavazott a Pé­csi Katholikus Kör felolvasást ren­dező bizottságának, mely megigérte, hogy a közeledő adventi estélyei­nek egyikét az egyesületnek és annak céljainak ismertetésére szen­teli. — A tolnamegyei országos vásárok. Iparosaink körében igen lesújtó hatása volt a kolera ag­gasztó jelenségei következtében el­rendelt vásári tilalmaknak. A­ fenye­­gető nagy országos veszéllyel szem­ben azonban a hatóság kénytelen volt az intézkedést megtenni, bár­mennyire is szívén hordaná a la­kosság ipari és közgazdasági érde­keit. Minthogy az utóbbi időben a kolera­veszély fenyegető jellege el­múlt és a közegészségi viszonyok javulást mutatnak, úgy, hogy a kellő elővigyázatosság mellett nagyobb aggodalomra nincs ok. Simonsits Elemér alispán a novemberi orszá­gos vásárok megtartására vonatko­zólag tilalmat nem adott ki és így azok akadálytalanul megtarthatók lesznek. Felhívjuk mélyen tisztelt olvasóink figyelmét a lapunkban hirdető keresztény cégekre.

Next