Pécsi Ujlap, 1911. április (5. évfolyam, 74-98. szám)

1911-04-01 / 74. szám

V. évfoglam — 74. szám. Szombat, 1911. április 1. Az „UJLAP“ melléklete a­ Ujlappa! együtt helyben . Negyedévre . . K. 1.80 1 hóra . , — fi. Vidékre s Félévre . . K. 7.80 ■Negyedévre .... 8.00 Csak a „Pécsi Ujlap* vidékre 1 hóra i­. 1 — POLITIKA! NAPILAP •Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon : 322. szám. Felelős szerkesztő: MÜLLER­ KÁROLY Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Pécsi Kath. Hirlapkiad és Nyomda Részv.­Társasád Pécs, Lyceum­ utca 4 szám. Felelős szerkesztői telefon: 484. szám. Zsidóháboru. Nincs olyan elkeseredett antiszemita, aki úgy gyűlölje a zsidót, mint ahogy a fürtös az orthodox zsidó gyűlöli a már kimosakodott, fésülködött neológ zsi­dót. Nincs az a gúny, amellyel egymást el ne halmoznák és az a rossz, amit egyik a másikra rá nem fognának. Féltékenyek egy­másra s azért nem tud a kormány autonómi­át adni nekik, mert a fürtös zsidó inkább meghal, de nem vállal közösséget a neológ zsidóval. Most megint nagy csatározás van a két tábor között. A miniszterelnök ugyan­is azt tervezte, hogy zsidó főrendiházi tagok mellé még egy hivatalos zsidót is ajánl kine­vezésre a királynak. Mezei Mór személyében, aki a neológok országos irodájának a főnöke és hivatalból képviselné a zsidóságot a főrendiházban. Alig tudták meg a fürtös zsidók ezt a tervet, megrohanták a miniszter­­elnököt beadványukkal és szándékát a zsidó­ság elleni merényletnek minősítették, mert hát ők az igazi zsidók, ha tehát a zsidóságot akarja a kormány képviseltetni a főrendek között, akkor a pajeszes zsidók közül válasz­­sza meg a zsidóság képviselőjét. Hivatkoz­nak arra, hogy Magyarországon több az orthodox zsidó, mint a neológ, tehát ehhez csakis nekik van jussuk. Azt is kérik tehát, hogy vagy orthodox zsidót is nevezzenek ki a főrendiházba, vagy pedig se neológot, se orthodoxot. Minthogy pedig sem a fürtös zsidó, sem a kim­osakodott nem a főrendiház­ba való elem, azért örülünk, hogy maguk a pajeszosok akadályozzák meg azt, hogy a főrendiházba ilyen kellemetlen idegenek ke­rüljenek. Kisemb­erek­ nagy unkája. Ezelőtt 18 évvel alakult meg Budapest székhellyel „a magyarországi munkások rok­kant és nyugdíjegylete“. Nemes hivatását te­tekintve 1907. év óta évi 5000 korona állami támogatásban részesül. Az egylet vezetőségének önzetlen, fá­radságot nem ismerő tevékenysége bőven gyümölcsözik. Az özvegyek és árvák, a rokkant, munkára képtelen tagok ezrei élve­zik ennek az egyesületnek áldásos jóté­konyságát. Bámulatos, hogy mennyi nyomort szüntetett meg, mennyi könnyet szárított fel Krisztusi szeretettől áthatott kisemberek lel­kes gárdája. Jelszavuk: „Segíts magadon s az Isten is megsegít“; becsületes szorgalommal, ön­zetlenül dolgoztak embertársaikért és az Isten bőségesen jutalmazta fáradozásukat. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíjegylete ez ideig 364 fiókpénztárt és 171 tagcsoportot létesített. Van 121,387 fizető tagja. Törzsvagyona a külön alapokkal együtt hétmillió hétszázezer koronát tesz ki. Az egylet 1903. év óta 962 rokkant tag, 283 árva és számos özvegy segélyezésére, neveltetési járulékokra stb. egy millió koro­nánál többet fizetett ki. Az alapszabályszerű segélyre még nem jogosult özvegyek és árvák 18,667 koronát juttatott. Az egyesület pécsi fiókja (Ágota­ utca 1. szám.) 1899-ben alakult és jelenleg 1431 fizető tagot számlál. Ezen fiók területén csak az 1910. évben 14 különböző foglalkozású, rokkanttá vált egyén­i korona 40 fillértől 12 koronáig terjedő heti rokkant nyugdíjban részesült, melynek az illetők halálukig élve­zetében maradnak. Van az egyesületnek 100 alapítótagja, (200 korona alapító tagsági díj) ezek sorai­ban találjuk Baranyavármegye közönségét a minden nemes, humános célokért lelke­sedő áldozatkész főpásztorunkat Zichy Gyula gróf megyéspüspököt; de ott tündö­kölnek a váci, veszprémi, szombathelyi, szé­kesfehérvári püspökök, a kalocsai érsek és több kanonok nevei is. A magasztos cél ellőttetek áll. Látjátok a nyomor enyhítésére szolgáló hatalmas anyagi eszközöket. Kisemberek! Ha van bennetek egy pa­rányi abból az isteniből, amit szeretetnek nevezünk, siessetek ennek az egyesületnek tagjaivá válni. Hisz a földi léttől is könnyebb lesz megválnotok, ha azzal a tudattal huny­játok le fáradt szempilláitokat, hogy család­tokról gondoskodva van, hogy nem lesznek ráutalva embertársaitok sokszor fagyos szá­nalmára. Ne legyen az ő mindennapi kenyerük könnyel áztatott............és az igazágos Isten itélőszéke előtt lelketek tisztább világításban fog tündökölni. Birisits Géza: Tanoncok és mesterek ügye az ipar­testületi közgyűlésen. Ugy látszik nem volt helyesen infor­málva a mindig kitűnően informált „Pécsi Közlöny“ a pécsi ipartestület közgyűlésén történt dolgokról, mert különben tudósításá­ban a tanonc iskolai kérdésről szólva, 54-dik számú lapjában nem mondhatná azt, hogy „Úgy lászik itt a szóvivő megfeledkezett arról, hogy a vidéki szülők gyermekeikért, különösen, amint azt Kovács Géza sütőmes­ter igen helyesen jegyezte meg a mester a felelős“, és ismét egy másik helyen azt, hogy „ a kellő mérséklettel bíró felszólaló és a szöget fején találó helyes felszólalás ré­szén van az igazság.“ Mert, ha a Pécsi Köz­löny ismerné a közgyűlésen mondott beszé­dem tartalmát, tudnia kellene azt, hogy azok után amiket ér, elmondottam a tanonc is­kolai törvényekre vonatkozólag, Kovács Géza úrnak nem volt szüksége azt kitalálni, hogy a mesterek felelősek a tanonc iskola mulasztásaiért. Mert hisz indokolásomban a tanonc iskoláról szóló törvényeknek épen azt a részét találtam sérelmesnek, amely minden esetben a mestereket teszi felelőssé és bünteti gyakran és súlyosan, amikor tudva van az, hogy az iskola­mulasztás a legtöbb eseben a tanonc engedetlenségéből és szándékos iskolakerüléséből származik és amikor a humanizmus cégére alatt ugyan­csak a törvény fosztja meg a mestert a fe­gyelmi jog gyakorlásától. Ez ellen szólalt föl Kovács iparos tár­sunk és nem — mint a P. Közlöny mondja fején találva a szeget — azt mondotta, hogy „a vidéki szülők gyermekeikért a mester a felelős“, — mert, akkor ez világos, hanem a szarva között keresve a tőgyet azt a sze­rencsétlen és meggondolatlan ellenvéleményt kockáztatta meg, „hogy nem lehet a szülőt felelőségre vonni!" Erre zúdult aztán fel a kegyülés han­gulata és erre röpködtek feléje a különböző kérdések özöne. Hát mondja, miért lehet a mestert felelősségre vonni? Ki legyen hát a felelős, talán a mester, kinek nincs fegyelmi joga és akit a törvény sem véd meg sok szülő neveletlen és vásott gyermeke go­noszságával szembe? Hát ki legyen a felelős talán a rendőrkapitány? Nevezze meg! stb. De már ezekre a kérdésekre Kovács úr nem tudott egy szót sem felelni, hanem jónak látta leülni, mielőtt Horváth József elvtársa, a pártja (?) és a háta mögött tátongó üres padok nevében tapsolt volna neki. Azt gon­dolta bizonyára magában, hogy majd helyre hozza hibáját azzal, hogy tollba fogja mon­­ dani, azt ami legjobban meg fog felelni a lát­szatnak is, meg a szája izének is. Csakis így történhetett meg az a nagy tévedés, hogy a P. Közlöny jóhiszeműleg Kovácsnak adott igazat egy olyan beszéd kapcsán, amelyet Kovács úr el nem mondott, csak legfeljebb szeretné, ha azok a szemfüles kér, szocia­listák le ne fülelték volna és ha valaki el­hinné neki azt, hogy ő csakugyan olyan okosat mondott, amellyel érdemes volna ko­molyan foglalkozni. Ruzsinszky Béla iparos. Hirek. — Egyházmegyei hír. Megyéspüspök Jung Ádámot, aki eddig a püspöki irodában volt alkalmazva, V.-dombóra küldte káp­lánnak. — S­z­á­n­t­h­ó Zsigmond nyug. kaj­­dacsi és Bohuniczky Béla nyug. be­­deghi plébánosok halála következtében két nyugdíjas hely van üresedésben, melyekre B­u­n­d­a 1t­a Béla máriakéméndi plébános, Streicher Péter volt hőgyészi prépost­plébános és Kulcsár János garéi esperes­­plébános adták be kérvényeiket. — Utazás az igazságügyi palota körül, múlt szombatra várták Székely Ferenc igaz­ságügyminisztert Pécsre, hogy az igazság­ügyi palota helyének ügyében, melyet az Irányi Dániel­ térre terveznek, dűlőre jussa­nak. A miniszter pécsi útja elmaradt, de e­z­­­zel kapcsolatban elmaradt az Irányi Dániel­­tér parcelláinak árlejtése is, melyet csak a miniszter döntése és az igazságügyi palota­­ helyének megállapítása után akarnak nyélbe ütni. Most a 12-ik órában, úgy mint a reális­kolánál, észbe kapott a szigeti külváros, s teg­nap este népes értekezletet tartottak, hogy az igazságügyi palotát a szigeti külváros ré­szére szerezzék meg. Kíváncsian várjuk, mi­lyen sikere lesz ennek az új mozgalomnak. (Szemere (Schamorzil) Kálmán leg­újabb szereplése.) Tegnapelőtt zajlott le Tolnavármegye törvényhatóságának tavaszi rendes közgyűlése Szekszárdon,­ melyen meglehetős balsikerü, sőt nevetséges szerep jutott osztályrészül Szemere (Schamorzil) Kálmán ismert szakcsi népámítónak. Már hetekkel előbb készült Szemere a közgyű­lésre és a megyét elárasztotta nyomtatvá­nyaival. A közgyűlés előtt két nappal az in­dítványok pontozatait is szétküldte a tör­vényhatóság földmives bizottsági tagjaihoz és azon hiszemben, hogy a földmives válasz­tott bizottsági tagok mint az ő hűséges kö­vetői, mind beözönnek a megyegyűlésre, ámde csalódva kellett látnia, hogy képzelt nagy tábora 12—15 emberből állott és proki

Next