Pécsi Ujlap, 1911. május (5. évfolyam, 99-121. szám)
1911-05-03 / 99. szám
Szerda, 1911. május 3. Az „UJLAP“ melléklete. V. évfolyam — 99. szám. Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . K. 1.80 bér» . . . . „ — .60 Vidékre: Félévre . . . K. 7 80 Negyedévre.... 8.90 Csak a „Pécsi újlap* vidékre 1 bér» K. 1.— éB Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: I felelés szerkesztő: Felelős szerkesztői telefon ■ _________________ 222. szám._____________ | MÜLLER KÁROLY 1 szám. Szerkesztőség Kiadóhivatal: Pécsi Katu, Hírlapkiadó Nyomda Részv.Társaság Pécs, Lyceum utca 4 szám, és XamiszaVálu Samu csoda igéi. Láb és gégegyakorlatok, „éljenek a mezítlábas bitangok" !m májusi felhajtás. Hiába, Pécsett mindig történik olyasvalami, ami gond és befelejtőül szolgál a mindennapi élettől sanyargatott lakosságnak s amely a komolyságot vidámsággá varázsolva át, mosolyt, kacajt fakaszt az ajkakra. Egyszer cirkusz üt tanyát az Irányi Dániel-téren, az ő mókás és ostoba Augusztjaival, máskor moziba tódul a nép végigkacagni a burleszk Pali és a lehetetlen Móricz bolondságait, majd idetévedt kóklerek és csepürágók zökkentik ki komolyságukból az embereket. Minden napra jut valami s mi pécsiek nem is panaszkodhatunk. Mulatságban mindig van részünk. Különösen vasárnap és hétfőn jutott ki bőven nekünk a kacagásból. Még belépődíjat sem kellett fizetni. Olyasvalaki jött vasárnap Pécsre, aki nagy bűvész. Úgy tudja a golyókat az ember gyomrába szuggerálni, hogy míg az egyikben pukkadásig fokozott kacagást idéz elő, addig a másik úgy érzi, hogy a gyomrába levő golyó fölött komolyan gondolkodni kellene. Dehát, mert rájön, hogy gondolkodni nagyon bajos, hagyja inkább, hogy megfeküdja a golyó a gyomrát. — Ilyen nagy bűvészt érdemes közelebbről megismerni. Tehát, an avan.Fényes Samu, rossz nyelvek azt mondják róla, hogy szabadgondolkodó, sőt szociológus. Látásra valóban annak néz ki, csak ne nyitná fel a száját, mert akkor elárulja magát. Az ő baja, hogy erről a tulajdonságáról nem tud lemondani s igy történik meg mindenütt, hogy Conferencier szerepet tölt be, akinek minden egyes szaván jót mulat a hallgatóság, vagy ha egyszer-máskor humor terén a piramidális zöldségek mezejére téved, hát egyhangúlag tör ki az óhaj: bújjék vissza a kuliszák mögé. A Fényes Samu-féle cirkusz vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődött a tornacsarnokban. Igaz, ő már nem elég reklám, hogy összecsődítse a népet, de hát akadnak azért, akik még meghallgatják. Potyán ez is jó — gondolják. Voltak is vagy háromszázan ,és ezt komolyan állítjuk. Sem több, sem kevesebb !s megkezdődött a cirkusz. Ott, ahol a bűvészkedés színhelye van, a porondon, elhatározták, hogy az előadás címe „népgyűlés“ lesz. Ha több szereplő kell, majd kisegítik Samut pécsi kollégái, ügy is lett. Felállt az egyik közülük, s kijelentette, hogy jegyzőül Lantos Jóskát „a szerkesztő urat“ ajánlja. Bánták is a hallgatók, de mert a tintakuli nyomdászlegényt nagyon taszigálta a geberdusz, ráfanyalodtak Tóth Antalra, aki sietett beleelni magát a nagy tisztességbe. Ezen formaságok után Fényes Samu kezdte el szerepét. Tisztelt urak! (a mellek kidüllednek) azt mondják, hogy mi meg akarjuk a nemzetet fosztani nemzeti hagyományaitól, hát ez nem igaz. Szent István leszoktatta a magyart arról, hogy nyereg alatt puhítsa a húst, (ez a magyarázata annak, hogy a „fajmagyarok“ még ma is puhítják nyereg alatt a munkásokat) megfosztja őket eredeti istenüktől —s hozott nekik egyet Palesztinából; a harci kalandozástól földmivelésre szoktatta őket. És mi fosztjuk meg a magyart hagyományaitól? (A hallgatóság bambán néz: ez magas neki.) Mi a tanítóságot meg akarjuk menteni a klerikalizmustól, mi segíteni akarunk a tanítóságon, akik rabszolgáknál nem egyebek (közbekiáltások: hát mi akkor mik vagyunk?) Önök uraim „mezítlábos bitangok” (Lelkes éljenzés.) Mi a klerikalizmust ki akarjuk pusztítani (dühös helyeslés) el akarjuk törülni a vallásoktatást, fel akarjuk osztani a papi birtokot (a hallgatóság örömében zokog és csókolódzik.) Jön még idő midőn a mi kezünkben lesz a hatalom s akkor mi teremtünk majd egy uj ,,Magyarországot.“ (Egyhangú mámoros éljen bőgés.) Utána hajdujola ugrott a porondra, (lelkes halljuk. Ez jó szám adják szájról szájra.) Kedves testvérek, elvtársak! Örülök, hogy ily sokan megjelentek, s kijelentem, hogy önök szerencsés kópek, mert most osztályegyezséget csinálok. A pécs püspöknek van: egy millió hold szántóföldje, háromnegyedmillió hold legelője (közbekiáltások: osszuk fel a legelőt) fél millió hold erdeje, két millió hold parkja, három millió hold kertje. Ezt uraim most fel fogom önök között osztani. (A hallgatóság szilajon bokázik örömében.) egyúttal bejelentem, hogy Schapfinger- Ullmann- Fodor- Krausz-Engel- Üszögi- Graisz urak is már felosztásra bocsájtották vagyonukat. Sőt én is fölosztom Báthori utcai házamat 1600 részre, hogy mindenkinek jusson belőle holnap, délutánra. Most tartsa mindenki a sipkáját. (A kobakok födő nélkül maradnak s várják a kiosztást.) Hétfőn délután a „népgyűlés hallgatóságát“ Abbáziába hajtották ki. Végig a városon. Vörös lobogó alatt. Rendőri felügyelet alatt. Ezerkétszáz vérszegény szánalmas alak rótta az utca kövezetét s kipróbálhatta hangszálait. Ezt már az egek csatornái is megsokallották. Szép kövér cseppekben hullott alá az eső a kutyagolok fejebúbjára. Felhajtás után geberdusz között telt el a vörös május. Ez a felvonulás határozottan rosszabbul sikerült, mint a vasárnapi előadás. Szerencsére — azok, akik nem idegenkednek a szerepléstől — gondoskodnak, hogy a város közönsége ilyféle szórakozásoktól sok-sok időre ne legyen megfosztva. Rémes gyilkosság Banyaison. Egy halott, két halálosan sebesült. — Saját tudósítónktól. — Pécs, május 2. Megdöbbentő gyilkosság tartja izgalomban vasárnap óta Baranyalőcs lakosságát, amelynek három áldozata van, akik közül az egyiket ma temették el, a másik kettő pedig a halállal vivődik. A gyilkosság bosszúból történt, vadállati kegyetlenséggel hajtották végre. Szomorú példáját mutatja annak, hogy a kegyetlenkedésre hajlandósággal bíró baranyamegyei sokácok, akik közül számosan voltak már lakói a a pécsi fogháznak, amily haragtartók, bosszúállók s ha arra alkalom kínálkozik — még a vértől se riadnak vissza. A rémes gyilkosságról részletes tudósításunk a következőkben számol be: Mikolin András, Mikolin Pávó és ezeknek hozzátartozói évek óta ellenséges viszonyban voltak Zsilics János és feleségével, bárhol találkoztak velük, tettleg bántalmazták őket, sőt egy pár hónappal ezelőtt Zsilics Jánost, mikor szobájából kilépett, meg is lőtték. Ebből kifolyólag a dárdai járásbíróság f. hó 29-én elítélte Mikolin Andrást. A tárgyalás után Mikolin bosszút forralt, s mikor látta hogy Zsilics János bemegy egyik vendéglőbe, útnak indult s teljes erejéből hazafelé iparkodott. Amint hazaért, ásóval felfegyverkezve átment Zsilicsék udvarába,ahol Zsilics Jánosné és fia Pávó foglalatoskotak. Zsilicsné , mikor meglátta Mikolin Andrást, kiutasította őt az udvarból. Mikolin a kitasítására azzal felelt, hogy fiával, aki időközben szintén átjött Zsilicsék udvarára , közrekapták Zsilicsnét és ásóval agyonverték, majd Zsilics Pávót kapták közre és halálos sebeke ejtettek rajta. Zsilics Bozsó a fiatalabb testvér, ki az istállóban foglalatoskodott, a nagy lármára kisietett s mikor bátyját és annak feleségét vérében látta, odafutott üres kézzel Mikolinékhoz, de mielőtt tehetett volna valamit, nekiestek és addig ütötték, még csak mozdulni tudott. Zsilics Jánosnéról az erős szövésű sokac szoknyát is letépték a dühöngő Mikolinék. Ha Zsilicsné kis gyermekei meg nem szöknek, azokat is agyonütötték volna. A gyilkos apa fiával másnap jelentkezett Dárdán, fiát ott fogták, az apát pedig szabadon bocsátották, mert a fiú magára vállalta a gyilkosságot. Zsilics Jánosnét ma temették el, mig Zsilics Pávó és Bozsó a halállal vívódnak. Hirek. (Egyházmegyei hirek.) Zichy Gyula gr. megyéspüspök Szentiványi József szabadszentkirályi subsidiariust Bükösdre nevezte ki vikáriusnak a lelkiekben. Cséplő Istvánt Bükösdről Koppányszántóra, Kühnl Józsefet Koppányszántóról Pécsbudai külvárosba, Marton Sándort Pécsbudai külvárosból Tolnára, Gartner Eleket Tolnáról Kővágószöllösre helyezte át segédlelkészi minőségben.