Pécsi Ujlap, 1911. június (5. évfolyam, 122-144. szám)

1911-06-01 / 122. szám

V. évfolyam — 122. szám.Csütörtök, 1911. junius 1. Az WUJ^APW melléklete. Az Ujlappal együtt helyben: Segyedévre . , R 1.80 1 bítra . . . . „ — fiC Vidékre s Félévre . . . , K. 7.80 Negyedévre.... 8.80 Csak a „Pécsi Ujlap" Vidékre 1 hóra E. 1.— POLITIKA! NAPILAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 222. szám. Szerkesztőség és Kiadóhivatal : Pécsi Kath, Hírlapkiadó és Nyomda Részv.­Társaság Pécs, Lyceum­ utca 4 szám Felelős szerkesztő: MÜLLER KÁROLY Felelős szerkesztői telefon 481. szám. A jó hazafiak a jó polgárok. A hazafiakat hazaffyaknak szokta nevezni egy bizonyos rétege a munkás­ságnak. Az a rétege, amely fütyül min­denre, a törvény és társadalmi rendre, csak éppen arra nem, hogy dologtalan­­ságból bírjon palotákat vásárolni vagy azokban lakni. De rugkapálódzik minden esetben, ha a közbiztonság, a közegész­ség, a közrend érdekében és államház­tartás tökéletesbítéséhez néhány fillérrel kell hozzájárulnia. Folyton jogokat kö­vetelnek,, de a jogok alkotásával kap­csolatos terhek viselése vagy hozzájáru­lása ellen „tüntetnek“, tüntetnek, mert ebből is megvan a hasznuk azoknak, akik a szegény munkásosztály félreveze­tésének mesterségét űzik és ebből élik uras létüket. Nem mondom, hogy rózsás élete van valamennyi munkásnak, de határo­zottan állítom, hogy mindazoknak, akik üres fejeik birtokában felkapaszkodtak az uborkafára­s diktátori minőségben kéjelengenek és magukat munkásoknak nevezik, ezerszerte jobb és kellemes az életük, mint számtalan olyannak, akiket ők népnyúzóknak, munkásuzsorásoknak és tudja Isten még mily mindenféle el­nevezéssel illetnek. Ezen elnevezések a munkásság értelmetlen részénél tetszetős és kedvelt, mert a népességnek ez a szánandó része annyira szegény értelmi­ség dolgában, hogy a lelketlen lélekku­­fároknak őket akolba szorítani nem nagy feladat. Folyton azt hangoztatják a szem­forgató népcsalók, hogy ők a népet fel­világosítani, oktatni akarják. De a leg­­elfogulatlanabb ember is, aki a közügyek iránt bármily keveset érdeklődik, — látja és tudja hogy azok a magaslatra jutott népcsalók az önzés hajójában eveznek a tenger sima tükrén, távol attól a tömegtől, amely tényleg támogatásra, gyámolításra szorul. Kioktatásuk, művelési processusuk­­nak egyetlen gócpontja van és az: gyü­­lölséget oltani a fiatal munkásba munka­adója, a társadalmi rend, az állam és minden ellen, ami nekt­k nem hoz pro­fitot. És még ők nevezik a munkaadókat vagy egyéb vállalkozókat profitéhes ban­dának ? Képes-e csak egyetlenegy valaki is rámutatni egyetlenegy oly cselekedetre vagy kezdeményezésre, amelynél a fő­­cuciknak is szerep jutott, ahol ki nem vették volna vagy pedig ki nem vennék jobban a haszonrész nagy hányadát, mint azon osztály, amely ellen ezek a nagy-'­mesterek folyton izgatnak. Izgatnak pedig egy olyan osztálynál, amely értelmisége és szűkre mért szabad idejénél fogva nem foglalkozhatik mélyebben a felvetett kérdésekkel és akik mindig egyoldalúlag nyernek értesülést, még­pedig hamis, tendenciózusan tévútra vezetési szándék­kal előadott dolgokkal, amelyek a té­nyekkel homlokegyenest ellenkeznek. A hamisítatlan szocializmussal min­denki érez. Nincs a földnek kerekségén egyetlen lélek, amely egyik vagy másik irányban szocialista nem volna. De a szocialismusnak fokmérője a művelt em­bereknél nem az öblöshangúság, hanem a higgadt, elfogulatlan bíráló­képesség. A munkásosztályt azonban az öb­­löshanguak béklyókba, gúzsba kötik, helytelen tanokkal megtévesztik; s mind­ezt azért, hogy abból hasznot húz­zanak, hogy ezen a réven úri megél­hetést biztosítsanak maguknak. Ezek nem barátai a népnek! Ezek megrabolják a népet gondolkodásuktól és vétkes eszközökül idomítják azt, hogy bőrével álljon elő veszedelmes pillana­tokban , azonban otthon csücsülnek, sá­táni gyönyörűséggel szemlélik uszításai­nak eredményét, mert minél nagyobb nyomorba döntik a népet, annál könnyebb az ő becses existenciájuk. HÍREK. (Zichy Gyula gróf megyéspüspök kör­útján.) Megyéspü­spökünk ez idei bérmaitt­­jának utolsó előtti állomásán, Abaligeten majdnem végzetessé válható kiránduláson volt része. Ugyanis kedden délután 5 óra táj­ban Felsőmindszentről megérkezvén, a litá­nia és a hivatalos teendők elvégzése után Abaliget nevezeteségét, a barlangot óhajtotta megtekinteni. Hanuy Gábor prelátus, Fratt­­isch Ágoston konokok, kik a kegyuraságot képviselték, dr. Mosonyi Dénes püspöki tit­kár, Kemény Boldizsár esperes plébános, Feniczy Ignácz járási főszolgabíró, Kopári Gyula abaligeti plébános, Kük Imre körjegy­ző és Fehérvári út­ani káplán kíséretében a közeli barlanghoz. A szokott vezetővel, fák­­lyavilágítás mellett, a bemenet, mely mintegy háromnegyed óráig tartott, elég kellemes volt, leszámítva a különben is sok esőtől sá­ros utakat. Midőn a társaság már a barlang végétől visszafordult, észrevette a vezető, hogy a barlangban szokatlan mozgás és zu­gás támadt, melyet az időközben megeredt záportól földagadt patak vize okozott. Már csak bokáig érő vízben való gázolással ha­ladhattak előre, midőn közeledvén a kijáró­hoz, a víz már oly magas lett, hogy fölme­rült a kérdés, menjenek-e tovább, vagy vala­mely magasabb sziklán meghúzódva, várják meg a zivatar elmúlását, vagy pedig neki­menjenek a nagy víznek? Gyors elhatározás­ra volt szükség. Az utóbbit választották és térden felül érő vízben neki­vágtak a kijárat­nak, honnét teljesen vizesen, de mégis sze­rencsésen kiértek a barlangból. Kiint pedig a zuhogó esőben folytatva útjukat, míg a tár­saság egyik tagja által gyorsan értesített kocsik előjöttek és fedél alá érhettek, hol az­után az alapos átöltözés után kedélyesen tárgyalták a viszontagságos kirándulást. Ma Abaligeten folyt le a bérmálás. 380 hivő ré­szesült a bérmálás szentségében. Délutáni istentisztelet után az utolsó állomásra, Hetve­­helyre ment megyéspüspökünk, honnét a sok esőzés által a ma járhatatlanná vált utak miatt holnap délután fog a Budapest felől jövő vonattal székhelyére, Pécsre, vissza­utazni. (A pécsi Oltáregylet kiállítása.) A pécsi oltáregylet lelkes elnöknőjének, Zichy Lujza grófnőnek buzdítására a bonyhádi Oltáregy­leti tagok a következő munkákat készítették el a jövő hónapban Pécsett tartandó kiállítás­ra: Perczel Béláné: 1 csipkézett oltár anti­­pendium; Szepessy Kálmánné: 1 csipkesze­­gélyű porellenző oltárra; Szepessy Mariska: 1 kongré antipendium; Perczel Leona: 1 be­teglátogató burza; Hoff­er József­né: 1 Java kanava miseruha betétnek; Németh Ferenc­nél 1 kongré miseruha betétnek; Csik Aran­ka: 1 krém bársony szószék terítő; Halász Sarolta: 1 beteglátogató burza; Léhmann Ilonka: 1 Velum; Schindler Hermina: 1 Ve­lum; Blum Anna: 1 Alba; Répás Rezsőné: 1 Ciborium köpenyke; Sághy Józsefné: 8 palla; Koller Anna: 3 méter hosszú 112 méter széles horgolt csipke albára; Fülöpp Jolán: 3 darab kivarrt palla; Kálmán Gizella: 3 da­rab kivarrt palla; Novotny Rezsőné: egy 210 cm. és négy 30 cm. csipkemunka; Turkner Mariska: 1 beteglátogató burza; Józan Ma­riska: 1 beteglátogató burza; Künel Alossia: 1 beteglátogató burza; Heissler Ilonka: 1 misekönyvtartó terítő; Irg. nővérek: 1 drb. alba s két dalmatika. E munkák junius 3-ánn és 4-én a bonyhádi irgalmas nővérek munka­termében állíttatnak ki s azután a pécsi oltár­egyletnek küldetnek be. (Gaál Mózes a pécsi tanítónőkhöz.) Gaál Mózes budapesti főgimnáziumi igazgató, aki a Pécsi Tanítóegylet meghívására a lefolyt napokban értékes pedagógiai előadásokat és mesedélutánokat tartott városunkban, a kö­vetkező levelet intézte Ger­m­­á­n Isvánné tanítónőhöz, mint a szép ünnepély egyik fő­rendezőjéhez: A lelkes pécsi tanítónőknek küldöm az ön nemes címén szerető, hálás üd­­vözletemet. Igaz hívük és társuk Gaál Mó­zes. (Felvétel az énekiskolába.) A pécsi szé­kesegyházi énekiskola (Szepesi­ u. 14. sz.) június hó 30-án veszi kezdetét 1911—1912. iskolai évre új növendékeket. A felveendők a hó folyamán előzetesen jelentkeznek szüle­ik vagy megbízottaik kíséretében. Felvételi feltételek 8-tól 10 évig terjedő életkor, egész­séges hang és jó hallás. Teljes ellátásért fizet a növendék az első évben 400 kor­t., máso­dik és harmadik évben 200—200 kort., többi évei ingyenesek. Egyébb tudnivalók az elő­zetes jelentkezésnél közöltélnek. (Iskolaszéki ülés.) A városi iskolaszék ma délután 4 órakor a városi székház társal­gójában ülést tartott. Majorossy Imre elnök megnyitotta az ülést s megemlékezett arról a három napos ünnepségről, amelyet a pécsi tanítótestület rendezett Gaal Mózes író köz­reműködésével. Javasolja, hogy mindazok­nak, akik az ünnepségek sikere érdekében közremunkálkodtak, fejezze ki az iskolaszék hálás köszönetét. Különösképen fejezte ki kö­szönetét Szieberth Róbert tanítónak, aki a rendezés körül emberfeletti munkásságot fej­tett ki. A javaslat egyhangú elfogadása után rátértek a tárgysorozatra. Nagy László felolvasta a záróvizsgák idejére vonatkozó javaslatát, amely fölött hosszantartó vita in­dult meg. A tervezetet átkü­ldik Ember János kir. tanfelügyelőhöz bemutatás végett. Beha­tó eszmecsere indult meg Beberics Imre fel­ügyelő igazgatónak a szokásos évi értesítők elkészítésére vonatkozó előterjesztésénél. Lieber György dr. ellenzi az értesítők elké­szítését, miután annak nincs pedagógiai hasz­na és a város részére 940 korona megtakarí­tást jelent. Indítványozza, hogy az iskolaszék

Next