Pécsi Ujlap, 1911. december (5. évfolyam, 272-293. szám)

1911-12-01 / 272. szám

V. évfolyam — 272. szám. Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . K. 1.80 1 hóra­­.80 Vidékre: Félévre . . . . K. 7.80 negyedévre.... 3.90 Csak a „Pécsi Ujlap* Vidékre 1 hóra K. 1.— Szerkesztőségi és kiadóiul"*­tali telefon: 222. szám. Péntek, 1911. deczember 1. AZ „UJLAP“ melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pécsi kath. Hírlapkiadó Nyomda Részv.­ Társaság Pécs, Lííceum­ utca 4. szám POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: MÜLLER KÁROLY Felelős szerkesztői telefon 484. szám. és Két hetes hir. Ki volt? Ki nincs? A Fábry volt. — A Fábry nincs. Mi volt a Fábry? A Fábry szociáldemokrata szájbőripa­­ros és sztrájkvezér volt Pécsett. Hol a Fábry most? Kérdezd meg a kocsmárosát! — Nem tudja! Kérdezd meg a cipészét! — Nem tudja! Kérdezd meg a h­ázi­asszonyát! — Nem tudja! — Kérdezd meg a Szabó Jóskát! Talán megmondja! Szóval a Fábry volt — és a Fábry nincs. Akiket érdekel, vegyenek botot s azzal üssék a nyomát. De jól fussanak, nehogy hűlt helyét találják a nyomának is. A szivekhez. Irta: Rákosi Jenő. Az első szóra, az első kiáltásra szárnya nőtt a legszebb gondolatnak: a beteg gyer­mekről való gondoskodás gondolatának. Szár­nya nőtt és a gondolat szárnyát csattogtatva berepülte a haza­térést és ahol megcsapott egy szivet, a szív kinyílt s befogadta a gon­dolatot. És a munka egyet lépett, s nagyot lé­pett. Varázsütésre tetté vált a szándék és ma már nem kezdeni, hanem csak folytatni kell a dicső művet, amely a tavalyi esztendőnek egy históriai tényévé teve. Hiszen mentő révet építettünk az élet, a szenvedés tengerén tehetetlenül vergődő telkeknek. — A gyermekvilág a nemzet életé­nek a forrása. Am­ily bőven fakad, amily za­vartalanul folyik, amily épen csörgedez, ab­ban a mértékben vetődik fény, öröm, re­mény arra az útra, amelyen a nemzet a maga jövőjének titkai felé vándorol. A nemzet ereje, a nemzet hatalma, a nemzet dicsősége létek­­zik a bölcsőkben, szólal meg a gyermekszo­bák vidám zajában és dobog fel a gyerme­kek szívében. A gyermekvilágon kell a nem­zet szemének pihennie, mert a maga jövőjé­nek a képét szemléli benne. Jusson eszetekbe a Krisztusi mondás: Bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa. A Nemzet pedig, Krisztus szavával azt mondja: Jértek velem a kisdedekhez, mert ők az én Mennyországom. És nem a boldog gyermekekről van a szó, amikor én a Ti szigetek ajtaján zörge­tek. Nem a gazdag vagy jómódú emberek gyermekeiről, akikért a szülők képesek min­den áldozatra, amely szeretetüknek megfelel; nem is az ép és egészséges gyermekekhez hívlak ezúttal benneteket, akiknek vidám zaja, csengő nevetése a világ legdicsőbb és leg­édesebb muzsikája,­­ hanem viszlek benne­teket a szegénység és a betegség tanyáira, ahol ez a leglelketlenebb zsarnokpár a gyer­mekvilágot fojtogatja. Letörli nedves kezével arca szép színét, ujjával megérintvén sze­mét, elveszi ragyogását, irtóztató szájával elfujja örökre kicsi njakáról a mosolyt. Akinek a szíve e gondolatokra össze nem facsarodik, aki még nem látott boldogta­lan szülőt, ki beteg gyermekén nem csak se­gíteni nem, de nem tud szenvedésein csak enyhíteni is; aki nem látott kisded koporsót, amelyet szegénységgel szövetkezett beteg­ség ácsolt; aki nem látott tehetetlenül vergő­dő anyai szívet megszakadni, nem látott gondban kimerült atyát bomlott elmével vagy megrontott erkölccsel; aki a szenvedések szenvedését, a kínok kínját, a gyötrelmek gyötrelmét a nyomorban pusztuló gyermek­sereget nem látta, az ám zárja el beszédem elől a szívét. De aki Krisztus örökét, a gyer­meket szereti, a maga gyermeke boldogságá­ért abban hálás, hogy italt, ételt és orvossá­got kíván nyújtani az elhagyottak és eleset­tek ártatlan gyermekeinek; aki be akar men­ni a boldog szív, nyugodt elme és a békés lelkiismeret földi paradicsomába­; aki szereti gyermekét, istenét és az álmát, melyben testi és lelki ereje megújul, az jöjjön, az tárja ki szive kapuját szózatom előtt és áldozzon az oltáron, melyet papokként nemzetünk leg­szebb, legdicsőbb, legnemesebb asszonyai és legtiszteletreméltóbb, legfenkeltebb, érzés­ben, gondolatban és cselekedetben legfénye­sebb férfiai vesznek körül. Az áldozati tűz meg van gyújtva, a láng ég, füstje égnek száll, hozza el kiki azt a ha­sáb­ját, amelytől a legtisztább, legideálisabb oltár tüze messze világitó máglyatűzzé lesz; abban égjen el ezrek nyomora, százezrek gondja, milliók elhagyatottsága. És a Nemzet szeretete gyermekei iránt, hite önmagában és reménye jövőjében száll­jon égre a füsttel, mely az Istennek kedves áldozati oszlopként emelkedik a magasba. Hírek. (Ünnepelt plébános.) A szeretet és tisz­telet lélekemelő módon nyilatkozott meg azon alkalomból, hogy dr. Csizmadia Alajos kárászi plébános ezüst miséjét mondotta. A hálaadó szent mise után az ünnepelt vendé­gül látta nagyszámban megjelent tisztelőit, kik a késő délutáni órákig szeretetük kifogy­­hatlan megnyilatkozásával árasztották el a tudós házi­gazdát úgy szerető édesanyját. Az a páratlan tisztelet, amellyel a vidék in­telligenciája állás és valláskülönbség nélkül dr. Csizmadia Alajos iránt viseltetik, oly tüntető módon nyilatkozott meg, amire nem igen tudunk példát a múltban. Jelen voltak: Halvai József esp. pleb., dr. Feniczy Ignác járási főszolgabíró, Orosz Ábris bányafőfel­ügyelő, Leh Jenő, m. kir. főerdőmérnök, Singer Bálint bányafelügyelő, dr. Kreiner József, Nyárády Aladár, dr. Fischer Miklós, Smeller József, dr. Krausz Győző, Auerbach József, Bubregh Béla, Bene Kálmán, Balassa Ferenc, Kutasy Vilmos, Hoffer Gergely, Ma­gyar Rezső, Arányi Géza, Nemes József, Kovács János, Galló József, Propszt Vilmos s még számosan. Hogy felköszöntőkben nem volt hiány, nagyon természetes. Halvai Jó­zsef, dr. Feniczy Ignác, Magyar Rezső, Smeller József, Nyárády Aladár, stb. stb. szívből fakadó szavai könyet csaltak nem csak az ünnepelt s szerető édesanyja, de az összes jelen voltak szemébe. (Személyi hírek.) P. Buttykay An­tal budapesti ferencrendi házfőnök a kiváló egyházi szónok háromnapos konferencia beszédei után ma délután Pécsről Buda­pestre utazott. (A polgármester nevenapja.) N­e­n­d­­­v­i­c­h Andor polgármester ma ülte meg névünnepét. A városi tisztviselők ez alka­lommal ivet köröztek maguk között és azon fejezték ki jókivánataikat. (A pécsi dohánygyár.) A hivatalos lap mai száma a következőket jelenti: „A Pé­csett eddig fennállott ideiglenes m. kir. do­hánygyár véglegesittetvén, a gyár az eddig működött gyárvezetőség helyett 1912. év január 1-étől kezdve gyárigazgatóság ve­zetése alá helyeztetik. (A Dunántúl igazgatósága) ez után kéri a részvényeseket, hogy a befizetett össze­gekről kezeik között levő elismervényüket és nyugtájukat küldjék be a nyomdaigaz­gató címére, mert a részvényutalványok csak ezek ellenében szolgáltatnak ki. (Buttykay konferenciáinak befejezése.) Három napon át hallottuk a legmodernebb eszmék legmodernebb fejtegetését Buttykay nagy zsenialitásán átszűrve s meggyőzőbben mint valaha, éreztük a megingatlan igazsá­got, hogy a kath. vallás dogmatikus tételei­nek igazságát legtávolabbról sem érintik a tudományos haladás, a találmányok és felfe­dezések nagy arányai, másrészt pedig a megváltozott felfogás és etnikai érzés csak a keresztény morális alapjain nyugodh­atik meg. Vissza Krisztushoz! Csak ez lehet a megbékítő kiutat kereső, megváltást lihegő agyonkulturált ember jelszava. A magába­­térés munkájának eredményét mutatta azok­nak nagy száma, kik e napokban részint a ferencesek, részint a székesegyház tem­plomában a töredelem szentségéhez járul­tak. Ma reggel a dómban együttesen az Úr asztalához járultak nagyon sokan azok kö­zül, kiket megérintett a Buttykay ajkáról elhangzott igazságok lehelete. Buttykay a ma d. u. fél 5-kor induló gyorsvonattal hagy­ta el városunkat, hogy már holnap Buda­pesten folytassa apostoli munkáját. Az állo­máson Bitter Illés igazgató és S­z­u­­­y János ügyvéd mondtak köszönetet a láng­­szaru apostolnak a kath. kör nevében. A viszontlátásra! (A Király-utcai korzó sorsa.) A villa­mos vasúttal Pécs városa megpecsételte a Király-utcai korzó sorsát, amelyhez egyéb­ként már most kezd hűtlen lenni a közönség. Az a panasz ugyanis, hogy a Király­ utca szűk s az estéli kocsiforgalom lehetetlenné teszi a nyugodt sétálást. Többször önként hangzott fel óhaj a lapok hasábjain, hogy a főkapitány az esteli korzó ideje alatt terelje más irányba a kocsiforgalmat, de az óhaj csak óhaj maradt. A közönségnek az a része tehát, amely a séta kedvéért megy estefelé az utcára, már régebben az Indóház-utcát ke­resi fel, amely nyílegyenes irányban futó szé­les gyalogjárójával a legalkalmasabb a nyu­godt, kényelmes sétára. A Király-utca egyéb­ként hamarosan végleg elveszti sétálóközön­ségét. Amint a villamos vasút sinesnek a le­rakása megkezdődik, attól a perctől kezdve a közönségnek akarva nem akarva más he­lyet kell választani a korzó számára. Mint halljuk, sokan a Széchenyi-teret szeretnék erre a célra választani és ez a hely meg is fe­lelne a célnak, a város szívében van, de az bizonyos, hogy az Indóház­ utca, amelyet a közönség egy része már­is megszeretett, sok­kalta alkalmasabb arra, hogy az esti korzó ott legyen. (Adományok.) A szekszárdi áll. főgim­názium katholikus ifjúsági könyvtárára újabban adakoztak: D­őry Viktor 4 drb. díszmunkát és N. N. 2 koronát. Hálás köszö­nettel újabb adományokat kér az ifjúság ne­vében Szabó Géza áll. főgimn. hittanár. (A pécsi alkoholellenes egyesület) de­cember 8-án, délután 3 órakor a városi szék­ház közgyűlési társalgójában Ember Já­nos kit. tanfelügyelő elnöklete alatt tartja évi rendes közgyűlését. (A pécsi Katonai Hadastyán Egylet) január 6-án, délután 2 órakor tartja évi ren­des közgyűlését a városi székház közgyű­lési termében.

Next