Pécsi Ujlap, 1912. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-01 / 49. szám

VI. évfolyam ~ 49. szám. Péntek, Március 1. Az „ÚJLAP“ melléklete. “" Szerkesztőség Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . . . K. -80 1 hóra..................„ —-60 " és kiadóhivatal: Vidékre: Félévre .............K. 7-80 Negyedévre .... „ 3'90 Csak a „Pécsi Ujlap“ Vidékre 1 hóra. . K. 1.— Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: I Főszerkesztő: Felelős szerkesztő Felelős szerkesztő lakása: 222. szám. I| MÜLLER KÁROLY HORTOBÁGYI JÓZSEF | Apáca-utca 4. — Telefonszáma: 484. Pécsi Katii. Hírlapkiadó és Nyomda Részv.-Társaság Pécs, Lyceum-utca 4. szám A hétfői munkássztrájk, Pécs, február 29. Pécs szociáldemokrata érzelmű mun­kássága március 4-én, hétfőn leteszi szerszá­mait, a Népszava szerint „feláldozza egy na­pi keresetét“, hogy demonstráljon az általá­nos, titkos választói jog mellett. Az önkényes munkaszünet eszméje valamelyik központi zsidógyerek agyában született meg s az elv­társak, szerte az országban, csak következe­tesek maradtak magukhoz, mikor magukévá tették az eszmét. Ennek a következetesség­nek azonban az a járszólag az oka, amelyet a hatalomra vágyó, lelketlen zsidóvezérek fűztek a munkásság orrába, s amely munkás­ság örök szégyenére saját mivoltának, min­dig arra fordul, amerre a járszalagot az irá­nyító kezek rángatják. Ha ez az „öntudat“, amelyet hirdet a szociáldemokrácia, ám le­gyen. Mi nem kérünk belőle. Az általános titkos választói jognak mi is harcosai vagyunk, de a fegyverekben és a harcmodorban nem vállalunk közösséget az utca csőcselék népével. Különben is vélemé­nyünk szerint a népjogok kivívását naplopás­sal nem lehet megszerezni. Azok a kalapács­ütések, azok a csákányzuhanások, pöröly­csapások, amelyek hétfőn hangzani fognak, az a verejték, amely hétfőn le fog csorogni munka közben a becsületes meggyőződésű munkásság arcáról, beszédesebb bizonyítékai lesznek a keresztényszocializmus részéről az általános, titkos választói jog szeretetének s az érte folytatott harcnak, mint ezer ordító, dróton ráncigált, kivezényelt munkakerülő­nek handabandázása. Az általános, titkos választói jognak előbb-utóbb életbe kell lépni. Ezt követeli a mai kor szociális felfogása, amely önkényte­lenül rabbá teszi az embereket. Mi is azt mondjuk: legyen meg­mentős előbb, mert a törvényhozás felfrissítését, új eszmék — de alkotó és nem romboló eszmék — felszínre kerülését, megvalósulását várjuk tőle. De mi azt nem mondjuk, hogy az álta­lános, titkos választói joggal új alapokra akarjuk fektetni az országot. Mi a régi alapot, a vallást, a hagyományokat meg akarjuk tartani, sőt ezekre akarjuk kiépíteni az álta­lános választói jogot. Mi hazafiak vagyunk az általános vá­lasztói jog nélkül is, nem kötjük hazafisá­­gunkat feltételekhez. Ne csodálkozzék tehát senki azon, hogy amikor a keresztényszocialista munkás­ság az ország fundamentuma, a vallás alap­ján áll s és ezért érzületében hazafias; az ál­talános választói jogot úgy szeretné kiter­jeszteni, hogy az ne jusson olyanok birtoká­ba, akik többre becsülik az istentelenséget, a vallásgúnyolást, mint a pozitív hitet, akik nem elégesznek meg a hit kigúnyolásával, le­­tagadásával, hanem a pozitív hittel telített lelkekre törnek; akik sutba vágják az ősök emlékével és vérével megszentelt ezeréves trikolórt, mely helyett nemzetköziséget szító vörös rongyot lobogtatnak kezükben. Ne csodálkozzék tehát senki azon, hogy a becsületes érzésű munkásság hétfőn külö­nösen elfordul az utcára kivezényelt „hazát­lan bitangok“-tól, akik az általános választói jogot csak azért akarják, hogy nemzetrontó céljaikat, minden jót arculcsapni és ledönte­ni vágyó szándékaikat egyengessék vele. Azok akarják igazán a választói jogot, azok az igazi szociális felfogású emberek, akiknek kezemunkája, verejtéke ilyen önké­nyes munkaszünetek alkalmával, sokkal kö­zelebb hozza az általános titkos választói jogot a megvalósuláshoz, mint százezrek rosszaka­ratú tülekedése. Hadd kutyagoljon hétfőn a „Blau­­montag“-ban utazó tömeg, mi nem azoktól várjuk a becsületes választói jogot, akik az ország népét dologtalanságra biztatják, ha­nem becsületes munkával, a haza iránt való lángoló szeretettel és Istenbe vetett biza­lommal dolgozunk, a szebb, a boldogabb jö­vőért. (sz. g.) Szociális Rovat. (Bojkottálták egy munkástestvérünket.) Még a Rákóczi-kor híres kurucai kö­zött sem találunk olyan híres legényeket, mint a mi szociáldemokratáink. Akár egy vastag könyvet tölthetnénk meg azokkal a hires és nagylelkű cselekedetekkel, melye­ket a Jakabok tanítványai a szabadság, test­vériség és egyenlőség szent nevében kö­vettek el. Legutóbb a Hamerli-féle vasgyár­ban mutatták meg, hogy ki a legény a csár­dában. De mivel ennek módját kellett ejteni, keresni kellett valamit, aminek a hatását a Munkás Kaszinóban beszedett „spriccerek“ igazolják. Nincs semmi, nincs senki, akibe bele lehetne kötni. Szomorkodtak az elvtár­sik. Már hogyne lenne? Szólt közbe a fő-fő atyamester, a bizalmi férfiu. Nézzetek oda — és ezzel a szorgalmasan dolgozó, velük nem törődő Horváth István keresztény szocia­­lista vasmunkásra mutatott — ott van egy keresztes pók, bojkottáljuk ki a gyárból. Alig, hogy kiadta a jelszót, rajta, az elvtár­sak nekitámadtak Horváth Istvánnak, mint az éhes farkasok a báránynak. A szociálde­mokrata elv minden meggyőző érveivel tá­madtak neki. Leszel szociáldemokrata, vagy nem? Ha nem, van bicska, lesz pofon és lesz kirúgás. És mivel Horváth István meggyő­­ződéses keresztény szocialista, elvét nem adta fel, zászlaját nem árulta el, hanem igye­kezett, hogy e vad állatokhoz hasonló tár­saságból minél előbb megszabaduljon. Te­hát kitölthették véres boszájukat, kibojkot­­táltak egy munkást, egy ember szájából ki­vették ismét a kenyeret, azért mert más az elve, más a nézete, más a meggyőződése, mi­ az övék. Dicső dolog. Rajta, csak foly­tassák, de vigyázzanak, mert a botnak két vége van. Egy ker. szoc. munkás. (Szabómunkások nyilvános szakgyű­­lése.) A pécsi keresztényszocialista szabó­munkások március 3-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a József­ utca 15. sz. alatt levő egyesületi helyiségben nagy nyilvános szabómunkás gyűlést tartanak, melynek előadója Székely János buda­pesti szakszervezeti titkár lesz. Hírek. (Személyi hírek.) A­p­p­o­n­y­i Gyula gróf Zichy Gyula gróf megyéspüspök lá­togatására ma délben Pécsre érkezett. H­nber­ham­mer Antal rendőrfőkapitány, aki torokgyulladásban több napig betegen feküdt a lakásán, betegségéből felgyógyult s ismét átvette a rendőrség ügyeinek ve­zetését. (A pécsi vasutasok köréből.) A Máv­ igazgatósága E­­­r­­­s­­­­­s Géza pályafelvi­gyázót március hó 1-ével nyugállományba helyezte. (Tábori lelkészek kinevezése a tarta­lékban.) A király Kalauz Elemér pécs­­egyházmegyei áldozópapot a 44. gyalog­ezred kötelékében és S­z­a­b­ó Dezső dunán­túli egyházkerületi ref. lelkészt a 19. gyalog­ezred kötelékében március 1-től számítandó ranggal tartalékos tábori lelkészekké ne­vezte ki. (A pécsi oltáregylet lelkigyakorlatai.) Március 3-án esti negyed 6 órakor kezdőd­nek meg a pécsi oltáregylet lelkigyakorlatai a „Mi Asszonyunkról“ nevezett zárda­tem­plomban, P. R­u­z­­­­­s­k­a Jenő jézustársa­sági atya vezetése alatt. A lelkigyakorlatok­ra az egyesület jegyeket bocsájtott ki. Jegy nélkül senki sem vehet részt a lelkigyakor­latokon. A lelkigyakorlatok többi előadásai hétfőn, kedden és szerdán következő sor­rendben lesznek: d. e. 9 órakor és délután 3 és 5 órakor. A délelőtti előadás előtt fél 9 órakor mindennap szent­mise lesz. Befeje­zés csütörtökön reggel közös szent áldozás­sal a szerdán d. u. kihirdetendő rend szerint. Ha valaki belépőjegyre még igényt tart, je­lentkezzék Németh Ilona egyleti munka­vezetőnőnél (Árpád­ u. 27.). (Tanári előléptetés.) A vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter P­e­t­r­i­c­h Béla dr. pécsi állami főreáliskolai és Scharbert Vilmos szekszárdi állami főgimnáziumi ta­nárokat a IX. fizetési osztály 2-ik fokozatába kinevezte. (A „Dunántúl“ részvényeseinek figyel­mébe.) Figyelmeztetjük a „Dunántúl“ nyom­da és részvénytársaság 1. részvényeseit, hogy ha a március 5-én megtartandó köz­gyűlésen szavazati jogaikat gyakorolni óhajtják, részvényutalványukat elismervény ellenében a nyomdaigazgatóságnál (Pécs, Lyceum­ utca 4.) f. hó 4-ig letétbe helyezni szíveskedjenek. (A fekedi kath. Olvasó Egylet évzáró közgyűlése.) A fekedi róm kath. Olvasó­ Egylet február 26-án tartotta közgyűlését. Jóllehet a körülményeknél fogva köznapon kellett a gyűlést tartani, mégis szép számmal jöttek össze a tagok. Az elnöklő Éber Géza plébános megnyitó beszédében a Kath. Körök hasznos célját fejtegette a lelkes és derék tagok előtt. Miután a világi elnök, pénztárnok s Éber Márton nyug­­tanító, a kör jegyzője elfoglaltságaik miatt lemondottak, Wagner József kovácsmester, világi elnöknek, U­n­­ger József erdész jegyzőnek, Gébert Fe­renc erdész pénztárosnak választattak meg. Majd az elnök bemutatja a választmánytól jóváhagyott számadásokat, melyek szerint az elmúlt évben befolyt 266 kor., pénztári va­gyon 96 kor. Eddigi rövid fennállása óta pusztán tagdíjakból ezer koronánál több folyt be. Az egyletnek jelenleg 40 tagja van. A „Zichy-könyvtár“-t Zichy Gyula pécsi püspök 150 koronás adományából létesítet­ték. Az alapszabályok elleni néhány panasz elintézésével elhatározták a húsvéti szent ál­dozás elvégzését s a feltámadási körmeneten égő gyertyákkal való megjelenést és pedig testületileg. Végül egyik tag megköszönte az elnök fáradozásait, kit a közgyűlés zártával egyben névnapja alkalmából ünnepeltek. Sa­játságos, hogy e kisded kulturegyletnek mily kevés jóakarója van! Ugyanis a nyílt szám­adásai szerint italmérésből 20 korona veszte­sége van, mégis 160 korona adót róttak ki az egyesületre „jövedelmi adó“ és egyéb járu­lékok címén, természetesen megfellebbezték. (A pécsi szállodák egyhavi idegenfor­galma.) A rendőri bejelentőhivatal kimuta­tása szerint a pécsi szállodákban, február hóban 291 idegen szállott meg, összehason­lítva a január havi idegenforgalommal, az apadás február hóban 69.

Next