Pécsi Ujlap, 1912. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-02 / 75. szám
VI. évfolyam — 75. szám. Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . ... K. '80 1 hóra..................... —’60 Vidékre: Félévre .............K. 780 Negyedévre . ... „ 390 Csak a „Pécsi Ujlap“ Vidékre 1 hóra . . K. 1.— Kedd, 1912. Április 2. Az „UJLAP" melléklete. iTT«iHpiTiTiTi~ Hil iTiaawBifiiiiMmitfgiraiMiníiiTirtainii Szerkesztőség és f kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum utca 4. sz Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon : Főszerkesztő: Felelős szerkesztő Felelős szerkesztő lakása: 222. szám. MÜLLER KÁROLY HORTOBÁGYI JÓZSEF ||[ Apáca utca 4. — Telefonszáma: 484. Az ipartestületi bétető munkásság bizottsága leválasztása: Pécs, április 1. Teljes és biztos tudatában voltunk és vagyunk annak, hogy még városi munkásközönségünk sem elég érett arra, hogy bármi néven nevezendő alkotmányos jogával nagykorúan s érett fegyelmezettséggel tudjon élni. Amily felemelő a két millióra menő sztrájkoló angol bányamunkásság önfegyelmezett nyugodtsága, olyan megdöbbentő az az aljasságig sülyedő durva terrorizmus, amely a mi fejlődő munkásmozgalmaink minden egyes életjelenségében mutatkozik. A vasárnap lefolyt ipartestületi békéltető bizottsági választások kapcsán állapítjuk meg a fentieket, melyben csakis a kiküldött rendőrhatósági közegek tapogatódzó tájékozatlansága volt arányos a munkásság szociáldemokrata részének fékevesztett durvaságával. Egyenlőre arra szorítkozunk, hogy reá mutassunk a választás lefolyására, de párhuzamosan megtesszük a lépéseket, hogy a hatóság legalább a jövőben biztosítsa a jogosultak szabad véleménynyilvánítását. A munkások a pécsi ipartestületi békéltető bizotság választásán két lista körül csoportosultak. Egyiket a szociáldemokrata párt állította össze, a másikat a keresztényszocialisták. A választás kimenetele iránt egyik részről sem volt kétség. A keresztényszocialisták jelölése folytonos fejlődésünknek erőpróbája és beigazolása akart lenni. A szociáldemokraták 180—200 szavazata ellenében mieinknek 100—110 szavazatuk volt biztos s ennek a 110 szavazatnak leadását lehetetlenitette elsősorban nem a műveletlen, durvalelkü szociáldemokrata munkásság terrorja, hanem a hatósági intézkedések hiánya, amely a neveletlen tömeg aljas erőszakosságát a szelidebb kisebbség joghoz jutása érdekében elháríthatta volna. A szavazás a tornacsarnokban folyt le s 10 órára volt kitűzve. A rendőrség nem vett tudomást a pécsi munkásságban létező és kiélesedő ellentétes mozgalmakról, nem vett tudomást a két párt sajtójának ismételt felhívásáról, hogy egyesületi helyiségeikben már 9 órakor gyülekeznek és csoportosan vonulnak föl. Éppen mert nem vett tudomást, nem tett intézkedéseket, hogy az utcai közlekedés egyesek számára zavartalanul biztosított legyen s arra még kevésbbé gondolt, hogy a két párt szavazói elkülönített helyiségben gyülekezhessenek. így történhetett, hogy az előbb érkezett szociáldemokraták egyetlen egy szál rendőr jelenléte nélkül fogadhatták a későbben érkező keresztényszocialistákat s mindjárt a megérkezéskor a legdurvább szidalmakkal illethették őket. A keresztényszocialisták, akiket mindenáron meg akartak kímélni az inzultusoktól, a lutheránus templom udvarára állították be. A kiküldött rendőrkapitány tíz órakor kinyittatván a választási helyiséget, felszólította a két pártot bizalmi embereinek kijelölésére, ami meg is történt. Ami ezután történt, az az előrelátás hiányának netovábbja. A szavazásra nem volt kijelölve elkülönített helyiség, a tágas tornateremben négy helyen négy urnánál párhuzamosan folyt a szavazás, kordont nem vontak, rendőrt nem lehetett látni, a kapitány el volt foglalva a középső urnánál és szenvtelen tárgyilagossággal nézte a szabálytalan tolongást. Nem képezett sérelmet s az előzetes intézkedés hiján nem is képezhetett, hogy a szociáldemokraták mind a négy urnát szorosan körülvették, piszkolódásokkal, szidalmakkal, szándékos lábletiprásokkal, alattomos hátbavágásokkal inzultálták és tartották távol a szavazástól a keresztényszocialistákat. Ezek azon reménységben, hogy ha a szociáldemokraták leszavaztak, nyugodtan leadhatják szavazataikat, hátrább vonultak a tolongásból. Eközben — nem tudjuk, kinek az eszméje volt, vagy a választási eljárás melyik paragrafusa alapján történt — a hatósági kiküldöttek, részben a szociáldemokraták bizalmi férfiai, kikiáltották a neveket s ha jelentkezett reá valaki, elfogadták a szavazó cédulát. Kellő leigazolásra senkinek nem volt gondja. Nem is lehetett olyan tervtelen hatósági eljárás mellett , amely semmi másra nem látszott súlyt fektetni, mint az ügy minél gyorsabb lefolytatására. Így történt meg, hogy a jelen volt 200 szociáldemokrata 300 szavazatnál többet gyömöszölt be az urnákba. Csak egy ember volt, aki teljhatalmú parancsolóként viselkedhetett a választási helyiségben s ez Szabó József, a szociáldemokrata munkásság párttitkára, aki azonban nem használta ki tekintélyét arra, hogy a körülötte elhangzó durva szitkokat leintette s az ellentétes vélemény szabályszerű megnyilatkozását lehetővé tette volna. A keresztényszocialisták látván, hogy a szavazások ilyen beállítása mellett testi épségüket veszélyeztetik, elvonultak. A tanulság mindezekből elsősorban a hatóságra háramlik. Míg a munkásság reá nem nevelődik alkotmányos jogainak nyugodt gyakorlására, a rendőrségnek kell a keretek kellő felállításával arról gondoskodnia, hogy a szabadság szabadossággá ne fajulhasson egy részről — másrészről érvényesülhessen azok részéről is, akik talán kisebb elkeseredettséggel s több önfegyelmezéssel, de ugyanannyi joggal szeretnék szavazatukat ilyen és más alkalmakkor érvényesíteni. * Lapzáráskor vesszük az értesülést, hogy a keresztényszocialisták a jövő választási eljárás szabadsága és szabályosságára nézve Pécs város érdemes főkapitányától teljes biztosítékot kaptak, kertelensége miatt sok szemrehányásban volt része. A bűnös útra tért fiatalember azonban nem tudott lemondani bűnös hajlamairól, folyton kereste az alkalmat, hogy nagyobb pénzösszegre tegyen szert, így március 28-án, mikor ismét Pécsre jött, hogy betörést kövessen el, mindjárt a Caflisch-féle cukrászdára gondolt, mert azt hitte, hogy ott ismét nagyobb összeget talál, amely tervében azonban csalódott. Jellemző Barna Vendelre, hogy 1909. december 22-én, mikor Prbauer János pécsi lakostól, ahol háziszolga minőségben volt alkalmazásban, elszabadult, napokon át ott ólálkodott a Caflisch-féle cukrászda előtt, arról rajzokat készített s Szilveszter éjszakáján, keresztül is vitte tervét. Barna Vendelt a rendőrség őrizetbe helyezte, de valószínűleg a holnapi nap folyamán vallatóra fogja, mert erős a gyanúja, hogy a két betörésen kívül más bűn is terheli a lelkiismeretét. Giselte betörés tettesét ellesi. — Saját tudósítónktól. — Pécs, április 1. Vasárnapi számunkban részletesen beszámoltunk arról, hogy a pécsi rendőrség a szentlőrinci csendőrség útján letartóztatta Barna Vendel 23 éves szenyéri illetőségű vasbútorfényezőt, aki a napokban betört a Caflisch-féle cukrászdába, de onnét a körülmények folytán csak egy üveg konyakot lopott el. Damján ügyeletes rendőrbiztos ma reggel ismét vallatóra fogta Barna Vendelt, aki a keresztkérdések hatása alatt beismerte, hogy ő volt az, aki 1910. január 1-én betört a Caflisch-féle cukrászdába s onnét 4—5000 koronát ellopott. Barna Vendel bevallotta, hogy a betörés után Budapestre szökött, ahol a rendőrség gyanúba fogta, mert feltűnően költekezett az éjjeli kávéházakban. Barna Vendel a budapesti rendőrség előtt azután bevallotta, hogy ő volt az, aki Alsóbükön betört az ottani nagyvendéglőbe s 475 koronát ellopott. A budapesti államrendőrség Barna Vendelt kiadta a soproni kir. ügyészségnek s a soproni kir. törvényszék betörés miatt két évi fegyházra ítélte. Barna Vendel 1912. február 22-én szabadult csak ki a soproni fegyházból s igy természetesen hiábavaló volt a pécsi rendőrség széleskörű nyomozása, amelynek is A keresztény szociális Egyesület választmánya ma kedden este 7 órakor ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja: az elnök. Hírek. (Személyi hir.) Döbrössy Alajos pécsi kanonok volt tanítványának gróf Mar-áth Gusztáv Károly erdélyi püspöknek látogatására Gyulafehérvárra utazott. (A pécsi kath. legényegylet Zichy Nándor-ünnepélye.) A nagy katholikus vezér emlékének versengve szentelnek kath. egyesületeink, — köztük a kath. legényegylet is, — ünnepélyeket, melynek tiszta jövedelmét a létesítendő Zichy-emlékmű költségeire szánják. A legényegylet Horváth Lajos, pécsvárosi hitoktató, legényegyleti elnök körültekintő buzgólkodása folytán rendkívül sikerült estélyről számolhat be, amelyen udvari papjainak s a helybeli papság számos tagjának kíséretében résztvett Zichy Gyula gróf megyéspüspök is. A műsor élvezetes és válogatott volt. Az egyesület vegyeskara meglepő praecizitással énekelte a bevezető gyászdalt s a befejező pápai hymnuszt. Az ünnepi beszédet dr. Kápolnai Zsigmond, tanítóképzőintézeti tanár mondta. A magas szárnyalású, formás és gondolatokban gazdag beszéd általános hatást keltett. Mindössze egy zavaró, de az ünnepies hatás között elszigetelve maradt és komikumba veszett közbeszólás akarta magára vonni a hallgatóság figyelmét. A beszédnek ép lendületesebb részében ugyanis egy falhoz lapult alak ezt a megjegyzést kockáztatta meg: „Mikor lesz már vége, tanár úr?“ Az alak egész külső megjelenése nem jogosít fel arra a feltevésre, hogy az illető valami különös jóakarattal viseltetnék az egyesület s a kath. mozgalmak iránt. Az ünnepély fényét rendkívül emelte Éber Géza, fekedi plébánosnak, a szép művészi jövő elé tekintő zongoraművésznek két száma. Bethoven As dur sonatájának gyászindulóját játszotta mély elgondolásával azoknak az érzéseknek, melyek abban kifejezésre juttathatók. Éber művészete és a zenei gondolatok tiszta interpretálásában nyilatkozik, ami mellett a kidolgozás kiváló gondossága jellemzi. Ráadásul Chopin H-moll Scherzóját játszotta, a technika rendkívüli készség