Pécsi Ujlap, 1912. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-03 / 76. szám
Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . . . K.80 1 hóra..................... —-60 Vidékre: Félévre .............K. 7'80 Negyedévre . . . . „ 3‘90 Csak a „Pécsi Ujlap“ Vidékre 1 hóra . . K. 1.— VI. évfolyam — 76. szám. Szerda, 1912. Április 3. Az „UJLAP1“ melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum-utca 4. sz Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: I Főszerkesztő: Felelős szerkesztő Felelős szerkesztő lakása: 222. szám. MÜLLER KÁROLY | HORTOBÁGYI JÓZSEF Apáca-utca 4. Telefonszáma: 484. Nem inak való a szél — Mitől fáj a „Munkás“ fejje? — Pécs, április 2. Megszoktuk már azt az ízléstelenséget, amely a „Munkás“ minden sorából kirí s amely minden jóizlésü emberben utálatot kelt. Az az 1848-iki törvényhozás, mely a gondolat sajtó utján való szabad terjesztését törvénybe iktatta, bizonyára nem gondolt arra, hogy akadnak emberek, akik ha egyszer megtanulták úgy ahogy az Írás mesterségét, újságírók lesznek és aztán így akarják a népet felvilágosítani, boldogítani. Ha ezt előre sejtették volna őseink, a gondolat tág fogalmát bizonyára jobban körülírták volna. A „Munkás" legutóbbi száma a következő gyalázatos sorokat írja: Templom avagy cirkusz? Többen fordultak hozzánk ezzel a kérdéssel azok közül a szegény páriák közül, akik azt hiszik, hogy korgó gyomruk lázadozását le tudják csillapítani azzal a latul ostyával, amit a jóllakott, kövér papok dugnak a szájukba az oltár lépcsőjén s akik azt heszik, hogy a földön átélt minden szenvedésért kárpótlást fog nyújtani a „túlvilági boldogság.“ tízek a szegény elvakult emberek ,akik minden nap ott térdelnek a templom hideg márvány, kövezetén buzgó imádságba elmerülve, az elmúlt hét folyamán többször kiszorultak a templomokból, midőn be akartak menni, az „isten háza" küszöbén útjukat állotta a sekrestyés, mondván, hogy ide most csak uraknak vagy urhölgyeknek szabad bemenni, mert odabenn X. vagy Y. jezsuita páter előadást tart. A templom küszöbét csak belépőjegy fölmutatása után lehet átlépni; akinek nincs bilétája, az kotrodjon, annak kívül tágasabb. tizen kérdezték tőlünk a szegény imádságos bácsikák és olvasó pörgető nénikék, hogy hát tulajdonképen mik is azok az isten házának nevezett cifra, tornyos épületek, templomok avagy cirkuszok? Mert ők eddig csak a komédiába váltottak bitémát, ne a templomba meg soha. Mi nem feleltünk nekik semmit, vonaolkozzanak fölötte önmaguk, Hiagytuk őket, hadd futkossanak emésztő éhségtől űzetve a bezárt templom falai körül mindaddig, amig észre nem térnek és bátran be nem vonalnak a szentélybe és oda nem kiáltják a vallás cégére alatt üzérkedő csuhásoknak: „Ki innen, lélekkutárok! Sieg volt már a hazugságból, elég volt a sok „szent“ beszédből. Én mindezt elhiszem, mert a „Munkás“ mondja, az pedig — mint a tapasztalat és a mellékeit abra fényesen igazolja — más nem tehet, mint örök „igazság." Azt még meg tudnám érteni, hogy ők a szegény pártok kérdésére nem feleltek semmit, mert hisz a P. Bangha előadásaira szóló jegyekről mindentudásuknak forrásai, henyes Samu és Hajdú Gyula előadást még nem tar- tottak. De azt sehogyse tudom felfogni, kik lehettek azok az igazán „szegény páriák", s ennél igazabbat a Munkás dicső fennállása óta sohase irt, akik a Munkástól akartak felvilágosítást nyerni! Tekintettel arra, hogy senkinek szmájdalmat okozni nem akarok, részvétemet ezen az útón csendesen nyilvánítom. Ami a belépőjegyet illeti, valószínűleg a „Munkás“ ilyenre nem tudott szert tenni, tekintettel arra, hogy csak intelligens embereknek adták, ezért a nagy sírás, ezért a jajgatás. De hogy ez se busítsa a „Munkás"-t, hogy hivatásának, „a népérdekek“ szolgálatának jobban meg tudjon felelni, rajta leszünk, hogy a jövőben adott esetekben, a Munkásnál kivételképpen eltekintsenek azon kellemetlen feltételtől, miszerint csak intelligens emberek lehetnek jelen a konferenciabeszédeken. Nem tudtak való ugyan a széna, tehát a „Munkásának se. No de legyen a kedve szerint. Egy „tisztelet-biléta“ megtette volna a hatást. Sok komondor van a világon, amely nem elégszik meg azzal a bilétával, amit a nyakában hord. Mindig ugat. De hát ugatása nem hallatszik a mennyországba. A kutya ugat, a karaván halad. Pont. B. M. Hatósági cselédközvetitő és cselédotthon Pécsett. Tanulmány tervezet. — Saját tudósítónktól. — Pécs, április 2. A hatósági cselédközvetitő intézeteknek csak az olyan helyeken van — nem létjogosultságuk, hanem biztos alapjuk, ahol annak a működési körét magánközvetítő irodák nem korlátozzák. Pécsett, ahol oly sok a panasz a cselédmizéria ellen, szükséges volt, hogy a város vegye kezébe a cselédközvetítést, de — bár nem akarunk jóslásokba bocsájtkozni, nagy kérdés, várjon rég-e prosperálni a vállalkozás s nem akaszt-e majd újabb terheket a város nyakába. Példa van rá elég. Nagy László f. aljegyző, tb. főjegyző, akit a város tanácsa kiküldött, hogy a hatósági cselédközvetítő és cserédotthont tanulmányozza, ma beterjesztett terjedelmes, szépen kidolgozott jelentésében a következőket írja a pozsonyi és a kassai hatósági cselédközvetítőről és cselédotthonról. A pozsonyi hatósági cselédközvetítő 1910. augusztus 1-én nyílott meg, cselédotthon nélkül. Itt a bevételek nemcsak hogy nem fedezik a kiadásokat, sőt deficit mutatkozik. A cselédközvetitő üzletvezetője ennek megokolására azt hozza fel, hogy ő inkább egymáshoz illő felek összehozására törekszik s igy természetesen kevesebb, de tartósabb szolgálati viszony létesül. Kassán úgy a cselédközvetitő, mint a cselédotthon 1910. julius 16. óta működik, itt a múlt évben a deficit 3000 korona volt a közpénztár javára. Íme nem sok reménnyel kecsegtet hát a pécsi cselédközvetítő és cselédotthon, bár meglehet, hogy beüt a város tanácsának a számítása s mint a budapesti Márta-egyletben, amelyet Nagy László szintén meglátogatott — haszonnal fog járni a cselédközvetítés. . Nagy László tb. főjegyző, akit a város tanácsa tanulmányútja után, vélemény, illetve javaslattételre hívott, a pécsi cseléd- közvetítő és cselédotthonra vonatkozólag a következőkben terjesztette elő javaslatát: A cselédközvetítés és cselédotthon helyisége részére, bár aggályai vannak aziránt, hogy azok a városi székházban lesznek, megfelelőnek tartja a jelenleg Hoffmann bútorgyáros által 1200 koronáért bérbe bírt s a Perczel- és a Városház-utcák sarkán levő , szobából álló helyiséget, mert központi fekvésük van és mert közel lesz a közigazgatási hatóságokhoz. Az elhelyezésre vonatkozólag javasolja, hogy az iroda az utcai szobában legyen, a megfelelő elkülönítésekkel, majd utána sorba következnének a várószoba, az otthon dolgozó szobája, a házmester szobája és konyhája, végül az otthon helyiségei. Az otthonban 15 ágy, 15 szék, 3 hosszú asztal, 5 mosdó és 8 elkülöníthető szekrény volna elhelyezendő. Az első évben csak az üzletvezetői és a két kihordói állás volna betöltendő. A két kihordó közül az egyik nő, a másik pedig nős férfi volna. Az utóbbi egyúttal a házmesteri teendőket is ellátná. Az ügykezelésre vonatkozó több célszerű újítás javaslatba hozása után, Nagy László tb. főjegyző elkészítette és beterjesztette a cselédotthon házirendjének tervezetét is, amely főbb pontjaiban a következő: Az otthonban reggel 7-től este 7-ig lehet jelentkezni felvételre vagy az üzletvezetőnél, vagy annak távollétében a házmesternél. Amíg a helyek nincsenek betöltve, minden jelentkezőt felvesznek, kivéve a betegeket. A cseléd a szállásért napi 14 fillért fizet előre. Reggeliért, mely '/a liter tej és kenyér, 13 fillért, az ebédért, mely leves, főzelék hússal, kenyérrel (hetenkint kétszer tészta) 40 fillért, vacsoráért, amely leves, vagy '/a liter tej, vagy főzelék, 13 fillért. A szállásért járó dij a várost, az élel■niezésért járó dij a házmestert illeti. Az élelmezés a cselédotthonban nem kötelező. Az otthon napirendje a következő: felkelés, nyáron 6 és télen 7 órakor, reggeli 8 és ebéd 12 órakor. Az esteli órákban kimenőt, az üzletvezető csak a legkivételesebb esetekben adhat. Nagy László tb. főjegyző véleményes javaslatára vonatkozólag az április 15-én tartandó közgyűlés fog határozni. Hírek. (Zichy-emlékünnepély a külvárosi kath. körben.) A budai külvárosi kath. körben rendezett felolvasó estélyek között méltó helyet foglal a legutóbbi, mely Zichy Nándor olcsó emlékének áldozva lélekemelő ünnepség keretében gyújtotta lángra a nagyszámú Hallgatóság lelkében az emlékezés fáklyáját. Az ünnepélyt a kór Stefán Arthur kitűnő vezetése alatt álló vegyeskara Szeder g nyászdalával nyitotta meg. A precíz kidolgozásban előadott énekszám után Hanny Etelka, jónevű költőnő „Custos fidei" című saját szerzeményű ódáját szavalta el. A gyönyörű, gondolatokban gazdag költemény előadása után elhangzott tapsokon felül külön dicséret illeti a költőnőt remek szép ódájának megírásáért és rendkívül ügyes előadásáért,ezután Bábula József dr. magas szárnyalású ünnepi beszédet tartott, melyet lapunk tárcarovatában közlünk. A mindvégig lebilincselő, tartalmas, szép beszédet lelkes tapsvihar követte, mely után Schneider Bertuska Rossini: „Stabat imater“-ből Cujus animam gementem, áriát énekelte. Schneider Bertuska kellemesen csengő hangja, kitűnő énektudása és hangszínezése valóságos műélvezetet nyújtott a hallgatóságnak. Dicséretére legyen mondva, hogy ezt a zenei tekintélyek előtt rendkívül nehéznek tartott áriát játszi könnyedséggel, biztos tudással énekelte. A zongorakiséretet Petrovics István látta el, ki ha úgy halad, nemsokára elnyeri a zongoraművészt megillető babért. A lelkes tapsokkal honorált énekszám után 13oci Frigyes Ernst Elégiáját adta elő hegedűn Petrovics István zongorakiséretével. Ez a fiatal vérbeli zenész bámulatos ügyességgel kezeli hangszerét, melyből mesés könnyedséggel