Pécsi Ujlap, 1912. június (6. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-02 / 123. szám
Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . . . K.30 1 hóra...................„ —60 Vidékre: Félévre .............K. 7'80 Negyedévre.............3'90 Csak a „Pécsi Ujlap“ Vidékre 1 hóra . . K. 1.— VI. évfolyam — 123. szám. Vasárnap, 1912. junius 2. Az „DiLA?“ melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum utca 4. sz. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon : I Főszerkesztő: Felelős szerkesztő lj Felelős szerkesztő la ki«^ «*“■ ll Károly hortobágyi József I ApéoíS A zsidó sajtó a kereszténység ellen. A fenti cimmel a „Kath. Sajtóegyesület Fővárosi Hölgybizottsága“ a közelmúltban röpiratot adott ki. Kezembe jutott ez a füzet, átolvastam. A végén mélyet sóhajtottam. Bizonyos lehangoltság, elkeseredettség vett rajtam erőt. Vérmes katholikus embernek nem is merem ajánlani ezt a röpiratot, mert fejébe száll a vér és még gutaütést kaphat Hiteles adatokkal, szószerinti idézetekkel tárja elénk ez a füzet azt az arcátlanul hazudó, rágalmazó, piszokban utazóhadjáratot, amelyet a zsidó sajtó ellenünk, az egész kereszténység ellen vezet. És ez a harcmodor, amellyel a szemita sajtó ellenünk támad, mindenekelőtt arról győződtet meg bennünket, hogy benne nem egy becsületes, legális elvekért küzdő és tisztességes eszközökkel dolgozó ellenfelet kell szemlélnünk, hanem egy közönséges, raffinirozott, műveletlen, idült őrültségben szenvedő rabiatus hadat, amellyel szemben nem tudományos érvekkel, hanem ököllel és vizes lepedővel lehet csak és kell is védekezni. És ez a védekezés kötelességünk — és ez a kötelesség alapja és magyarázata a nekünk annyiszor szemünkre vetett antiszemitizmusunknak! Igen a liberalizmus lovagjai „ostoba és kártevő nyavalyának“ nevezik az antiszemitizmust, amely pedig tulajdonkép csak jogos önvédelem s ugyanakkor ezek a jó urak ugyanannak az áldott liberalizmusnak nevében nem veszik észre, becsukott szemekkel állnak meg, azon nyíltan és szemérmetlenül folyó antikrisztianizmussal szemben, amely ellenünk irányul. Ha a zsidók mernek antikrisztianusok lenni, mi is merünk antiszemiták lenni — jóllehet állásfoglalásunk nem egyértelmű a zsidóság keresztényellenességével. Míg ugyanis a zsidóság a maga neológ hitetlenségével, romlott erkölcsi felfogásával, határozottan erkölcstelen elveivel egyenes a keresztény világnézet alapvető tételeit igyekszik megbontani, tehát nyílt aknamunkát végez — egyenesen ellenünk támad, s így az ő antikrisztianizmusa aggreszív, támadó hadjárat, addig a mi antiszemitizmusunk nem zsidó faji gyűlölet (habár a zsidóság mint ilyen sem dicsekedhetik valami előnyös tulajdonságokkal), nem is az összzsidóság ellen irányuló támadás, hanem azzal a törpe zsidó kisebbséggel való szembeállás, amelyet maga a józan zsidó orthodoxia is elitél. Nem a zsidót mint embert, nem vallását támadjuk mi — felebarátunkat s vallását tiszteletben tartjuk, hanem a zsidóság egy töredékének azon aljas közéleti szereplése ellen tiltakozunk, amely a mi gyalázásunkból, legszentebb eszményeink, hitünk lepiszkításából magának üzletet csinál, s amely szinte érthetetlen szemtelenséggel lép fel ellenünk, úgyhogy az ember igazán nem tudja, hogy ezeknek a zsidógyerekeknek öröklött buta gonoszságát, merészségét csodálja-e inkább, vagy azt a nyugodtságot, amellyel a keresztény többség eltűri ezeket a héber rágalmakat és sértett lelkének legszentebb haragjával nem fon ostort, hogy kiverje szentélyeiből a kufárokat. Mi antiszemiták vagyunk! És ennek nagyon sok érthető oka van a zsidóság közéleti szereplésében. A templomban imádkozó zsidót tiszteljük, de az uzsorás, tőkepénzest, a pongyván piszkot áruló, a népbolondító, csaló kereskedő zsidókat olyan embereknek tartjuk, akiktől a társadalmat a közjólét érdekében meg kell tisztítani. Hogy a zsidóság oly nagy számban szolgáltatja az ilyen alakokat, eléggé igazolja az antiszemitizmus jogosságát. De jól van azt mondjuk minderre: „vigye a tatár“ az a zsidó nem csalna meg senkit, ha nem volna, aki beengedi magát csapni, nem uzsoráskodhatnék, ha nem volna, aki tőle elfogadná az uzsorakölcsönt. Helyes! Megbocsátunk! Itt még ki lehetne valahogy békülni! Hanem a mi antiszemitizmusunknak más a magyarázata. Olvassa el valaki csak a fent idézett röpiratot, s akinek nem aludt meg a vére, annak azzal az elhatározással kell letennie: „én is antiszemita leszek.“ Különben töröltesse ki magát az anyakönyvből! Mert miről van szó? Arról, hogy nagy szájú zsidógyerekek nyiltan napilapok hasábjain legszemérmetlenebbül firkálnak legszentebb eszményeinkről, a 300 millió kath. keresztény által Istennek elismert és imádott Jézus Krisztust „bűnös izraelitának, döglött kutyának“ merik nevezni és ezt betűkbe szedni — a legtöbb hívőt számláló katholikus hitünket „legbolondabb vallásnak“ minősitik — s a legtisztább keresztény erkölcstanunk tételeit annak a bizonyos tisztátalan s nekik tiltott állatnak feltűnően elsajátított röfrös nyelvén tárgyalják és kritizálják leszállva a kloákok légkörébe. És ez a gyalázatos kritika állandó — a zsidósajtónak alaphangja. Itt ki kell fogyni a türelem olajának, itt nem lehet szó „fölényes nyugalomról“, mert míg így nyugodtan fölényeskedünk, addig kiszámíthatatlan károkat okoz ez a rágcsáló sajtó. Képzeljük el a következő helyzetet. Egy ősi nemesi kúria lakói csendes békeségben élnek, dolgoznak. Egyik nap beállít egy jöttment idegen éssaját portájukon kezdi gyalázni, átkozni a régi nemesi családot, mindenféle rut rágalommal halmozza el a család őseit, kigúnyolja a féltve őrzött családi hagyományokat, majd elkezd intézkedni, felforgatja az egész házat, sőt odáig megy, hogy a régi birtokosokat ki akarja „lakoltatni“ s igy beleülni a nemesi birtokba. Ez csak elképzelt eset, de mintha ez realizálódnék, megvalósulna a közéletben szélesebb keretekben. A magyar katholicizmus ősi kúriáján, a receptió alkalmával megjelent egy bugyros idegen. S ugyanazzal az őrült vakmerőséggel lép fel — kilakoltatása a régi birtokosoknak — ez a cél Judea berkeiben. S ezen dolgoznak gonosz kitartással minden utón módon. Sajnos akadnak olyanok, akik ezzel a tolakodó idegennel trafikálnak, akik szívesen áruba bocsátanák, ócska vas gyanánt a kúria fegyvertárának kincseit, akik készek volnának lemondani nemességükről s feladni az ősi tradíciókat — ezek azok a modern „jó“ katholikusok! De vannak ám azért olyanok is, akikben még van katholikus öntudat, önérzet, akik meg tudják öröklött kincseiket értékelni és ezek lesznek annyian, lesznek oly erősek, , hogy a határsértő tolakodó idegent ki tudják röpíteni saját portájukról. Nem akar ez osztály elleni izgatás lenni — hisz tulajdonkép ez csak reflexió a mi részünkről, mert az antiszemitizmust nem mi csináljuk, élesztjük és terjesztjük, hanem maguk a zsidók. Mert azt gondolják talán ők, hogy azt, amit egy-két magával meghasonlott hitevesztett szabadkőmives úriember gyomra bevesz, amihez a páholyok tapsolnak, azt a jó magyar urak a perifériákon és a jó magyar nép szintén vágatlanul lenyelik és megemésztik. Majd egyszer csak megtelik a pohár, megérik a gyümölcs és az nevet igazán, aki utoljára nevet! A magyar katholikus többség most még nyugodt, mondhatni szinte feltűnően közömbös a zsidósajtó támadásaival szemben, de hisszük, felnyílnak a szemek nemsokára. A Kath. Sajtó Egyesület Fővárosi Hölgybizottsága által kiadott röpirat jó szolgálatot fog tenni ez irányban. Eddig 300 ezer példányban terjedt el az országban, és kívánatra ingyen kapható a sajtóiroda révén. Olvassuk el és adjuk tovább s azok a szinte vérlázító adatok növeljék bennünk a kat.érzetet, hogy kilépve a magánélet, az üzlet szűk és önző keretéből, mindegyikünk vegye ki a maga részét abból a védelmi harcból, amelyre bennünket egy aránytalan kisebbség provokál. Ily értelemben minden katholikusnak antiszemitának kell lenni, ami tulajdonkép filokrisztianizmus. És a régi nóta ismét csak az, hogy ennek a röfrös zsidósajtónak, amely féregként rajtunk rágódik, nedjunk egy fityinget se s annál lelkesebb s áldozatkészebb pártolói legyünk a kath. sajtónak. De hisz ezt már a verebek a háztetőről csiripelik! Györkös József: Szociális Rovat. A keresztényszocialista famunkások szervezete holnap, vasárnap délelőtt 10 órakor nagy értekezletet tart. Tekintettel a fontos ügyekre, melyek napirenden vannak, kéretnek a famunkások, hogy feltétlen megjelenni szíveskedjenek. Az építőmunkások szervezete holnap délelőtt 9 órakor tartja rendes heti összejövetelét. A keresztényszocialista szabómunkások szervezete hétfőn este 8 órakor nagy szakgyűlést tart. (Az Önképző-kör összejövetele.) A keresztényszociális egyesület „Önképző-kör“-e vasárnap délelőtt fél 11 órakor tartja rendes heti összejövetelét. Hírek. (A megyéspüspök bérmautja.) Gróf Zichy Gyula megyéspüspök bérmautjával kapcsolatban tolnai tudósítónk a következőket jelenti: Május 29-én délután fél 5 órakor érkezett Tolnára gróf Zichy Gyula dr. megyéspüspök. Szekszárdról nagy lovasbandériummal indult, melyet a tolna mözsi vasútállomáson jóval túl a tolnai huszárok impozáns csapata váltott fel. Érthető kíváncsisággal és őszinte örömmel vártuk a főpásztort, kinek kíséretében volt Rassovszky Julián paksi főbíró, Padányi kir. tanfelügyelő, dr. Font apát esperes, Szentkirályi polgármester Szekszárd város négyesfogatán stb. Több száz fehérruhás lény virágokat szórt az útra. A templom bejáratánál Fekete Ágost prépost és több kerületi pap fogadta a megyéspüspököt. A tolnai és a mözsi tanítók énekelték Perler vezetésével az „Ecce sacerdos magnust“. A szokásos ájtatosság és visitatio után a megyéspüspök a plébániára vonult, hol a következő küldöttségeket fogadta: papság, nőegylet, 13-ik cs. és kir. huszárezred tisztikara, polgári község, hitközség, kath. tantestület, állami iskolai tantestület, tűzoltók, kath. kör és kath. legényegylet. A főpásztor kedves és szeretetteljes szavai mindnyájukat lebilincselte. Az érkezés után megeredt eső miatt