Pécsi Ujlap, 1912. június (6. évfolyam, 122-145. szám)

1912-06-02 / 123. szám

Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . . . K.­­30 1 hóra...................„ —­60 Vidékre: Félévre .............K. 7'80 Negyedévre.............3'90 Csak a „Pécsi Ujlap“ Vidékre 1 hóra . . K. 1.— VI. évfolyam — 123. szám. Vasárnap, 1912. junius 2. Az „DiLA?“ melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum­ utca 4. sz. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon : I Főszerkesztő: Felelős szerkesztő lj Felelős szerkesztő la ki«­^ «*“■ ll Károly hortobágyi József I ApéoíS A zsidó sajtó a kereszténység ellen. A fenti cimmel a „Kath. Sajtóegyesület Fővárosi Hölgybizottsága“ a közelmúltban röpiratot adott ki. Kezembe jutott ez a füzet, átolvastam. A végén mélyet sóhajtottam. Bi­zonyos lehangoltság, elkeseredettség vett rajtam erőt. Vérmes katholikus embernek nem is merem ajánlani ezt a röpiratot, mert fejébe száll a vér és még gutaütést kaphat Hiteles adatokkal, szószerinti idézetekkel tár­ja elénk ez a füzet azt az arcátlanul hazudó, rágalmazó, piszokban utazó­­hadjáratot, a­melyet a zsidó sajtó ellenünk, az egész keresz­ténység ellen vezet. És ez a harcmodor, amellyel a szemita sajtó ellenünk támad, mindenekelőtt arról győződtet meg bennünket, hogy benne nem egy becsületes, legális elvekért küzdő és tisz­tességes eszközökkel dolgozó ellenfelet kell szemlélnünk, hanem egy közönséges, raffi­­nirozott, műveletlen, idült őrültségben szenve­dő rabiatus hadat, amellyel szemben nem tudományos érvekkel, hanem ököllel és vizes lepedővel lehet csak és kell is védekezni. És ez a védekezés kötelességünk — és ez a kö­telesség alapja és magyarázata a nekünk annyiszor szemünkre vetett antiszemitizmu­sunknak! Igen a liberalizmus lovagjai „os­toba és kártevő nyavalyának“ nevezik az antiszemitizmust, amely pedig tulajdonkép csak jogos önvédelem s ugyanakkor ezek a jó urak ugyanannak az áldott liberalizmusnak nevében nem veszik észre, becsukott szemek­kel állnak meg, azon nyíltan és szemérmet­lenül folyó antikrisztianizmussal szemben, amely ellenünk irányul. Ha a zsidók mernek antikrisztianusok lenni, mi is merünk antisze­miták lenni — jóllehet állásfoglalásunk nem egyértelmű a zsidóság keresztényellenessé­­­gével. Míg ugyanis a zsidóság a maga neo­lóg hitetlenségével, romlott erkölcsi felfogá­sával, határozottan erkölcstelen elveivel egyenes a keresztény világnézet alapvető té­teleit igyekszik megbontani, tehát nyílt akna­munkát végez — egyenesen ellenünk támad, s így az ő antikrisztianizmusa aggreszív, tá­madó hadjárat, addig a mi antiszemitizmu­sunk nem zsidó faji gyűlölet (habár a zsidó­ság mint ilyen sem dicsekedhetik valami elő­nyös tulajdonságokkal), nem is az összzsi­­dóság ellen irányuló támadás, hanem azzal a törpe zsidó kisebbséggel való szembeállás, amelyet maga a józan zsidó orthodoxia is elitél. Nem a zsidót mint embert, nem vallását támadjuk mi — felebarátunkat s vallását tisz­teletben tartjuk, hanem a zsidóság egy töre­dékének azon aljas közéleti szereplése ellen tiltakozunk, amely a mi gyalázásunkból, leg­szentebb eszményeink, hitünk lepiszkításából magának üzletet csinál, s amely szinte érthe­tetlen szemtelenséggel lép fel ellenünk, úgy­hogy az ember igazán nem tudja, hogy ezek­nek a zsidógyerekeknek öröklött buta gonosz­ságát, merészségét csodálja-e inkább, vagy azt a nyugodtságot, a­mellyel a keresztény többség eltűri ezeket a héber rágalmakat és sértett lelkének legszentebb haragjával nem fon ostort, hogy kiverje szentélyeiből a ku­fárokat. Mi antiszemiták vagyunk! És ennek na­gyon sok érthető oka van­­ a zsidóság köz­életi szereplésében. A templomban imádkozó zsidót tiszteljük, de az uzsorás, tőkepénzest, a pongyván piszkot áruló, a népbolondító, csaló kereskedő zsidókat olyan embereknek tartjuk, akiktől a társadalmat a közjólét ér­dekében meg kell tisztítani. Hogy a zsidóság oly nagy számban szolgáltatja az ilyen ala­kokat, eléggé igazolja az antiszemitizmus jogosságát. De jól van­ azt mondjuk minderre: „vi­gye a tatár“ az a zsidó nem csalna meg sen­kit, ha nem volna, aki be­engedi magát csapni, nem uzsoráskodhatnék, ha nem volna, aki tőle elfogadná az uzsorakölcsönt. Helyes! Megbocsátunk! Itt még ki lehetne valahogy békülni! Hanem a mi antiszemitizmusunknak más a magyarázata. Olvassa el valaki csak a fent idézett röpiratot, s akinek nem aludt meg a vére, an­nak azzal az elhatározással kell letennie: „én is antiszemita leszek.“ Különben töröltesse ki magát az anyakönyvből! Mert miről van szó? Arról, hogy nagy szájú zsidógyerekek nyiltan napilapok hasábjain legszemérmetle­­nebbül firkálnak legszentebb eszményeinkről, a 300 millió kath. keresztény által Istennek elismert és imádott Jézus Krisztust „bűnös izraelitának, döglött kutyának“ merik nevezni és ezt betűkbe szedni — a legtöbb hívőt szám­láló katholikus hitünket „legbolondabb val­lásnak“ minősitik — s a legtisztább keresz­tény erkölcstanunk tételeit annak a bizonyos tisztátalan s nekik tiltott állatnak feltűnően el­sajátított röf­rös nyelvén tárgyalják és kriti­zálják leszállva a kloákok légkörébe. És ez a gyalázatos kritika állandó — a zsidósajtó­nak alaphangja. Itt ki kell fogyni a türelem olajának, itt nem lehet szó „fölényes nyuga­lomról“, mert míg így nyugodtan fölényes­kedünk, addig kiszámíthatatlan károkat okoz ez a rágcsáló sajtó. Képzeljük el a következő helyzetet. Egy ősi nemesi kúria lakói csendes békeségben élnek, dolgoznak. Egyik nap beállít egy jött­­ment idegen és­­saját portájukon kezdi gya­­lázni, átkozni a régi nemesi családot, min­denféle rut rágalommal halmozza el a család őseit, kigúnyolja a féltve őrzött családi ha­gyományokat, majd elkezd intézkedni, fel­forgatja az egész házat, sőt odáig megy, hogy a régi birtokosokat ki akarja „lakoltatni“ s igy bele­ülni a nemesi birtokba. Ez csak elkép­zelt eset, de mintha ez realizálódnék, megva­lósulna a közéletben szélesebb keretekben. A magyar katholicizmus ősi kúriáján, a recep­­tió alkalmával megjelent egy bugyros ide­gen. S ugyanazzal az őrült vakmerőséggel lép fel — kilakoltatása a régi birtokosoknak — ez a cél Judea berkeiben. S ezen dolgoz­nak gonosz kitartással minden utón módon. Sajnos akadnak olyanok, akik ezzel a tolakodó idegennel trafikálnak, akik szívesen áruba bocsátanák, ócska vas gyanánt a kúria fegyvertárának kincseit, akik készek volná­nak lemondani nemességükről s feladni az ősi tradíciókat — ezek azok a modern „jó“ ka­­tholikusok! De vannak ám azért olyanok is, akikben még van katholikus öntudat, önérzet, akik meg tudják öröklött kincseiket értékelni és ezek lesznek annyian, lesznek oly erősek, , hogy a határsértő tolakodó idegent ki tudják röpíteni saját portájukról. Nem akar ez osztály elleni izgatás lenni — hisz tulajdonkép ez csak reflexió a mi ré­szünkről, mert az antiszemitizmust nem mi csináljuk, élesztjük és terjesztjük, hanem ma­guk a zsidók. Mert azt gondolják talán ők, hogy azt, amit egy-két magával meghason­­lott hitevesztett szabadkőmives úriember gyomra bevesz, amihez a páholyok tapsolnak, azt a jó magyar urak a perifériákon és a jó magyar nép szintén vágatlanul lenyelik és megemésztik. Majd egyszer csak megtelik a pohár, megérik a gyümölcs é­s az nevet iga­­­zán, aki utoljára nevet! A magyar katholikus többség most még nyugodt, mondhatni szinte feltűnően közömbös a zsidósajtó támadásai­val szemben, de hisszük, felnyílnak a szemek nemsokára. A Kath. Sajtó Egyesület Fővárosi Hölgybizottsága által kiadott röpirat jó szol­gálatot fog tenni ez irányban. Eddig 300 ezer példányban terjedt el az országban, é­s kí­vánatra ingyen kapható a sajtóiroda révén. Olvassuk el és adjuk tovább s azok a szinte vérlázító adatok növeljék bennünk a kat­.­érzetet, hogy kilépve a magán­élet, az üzlet szűk és önző keretéből, mindegyikünk vegye ki a maga részét abból a védelmi harc­ból, amelyre bennünket egy aránytalan ki­sebbség provokál. Ily értelemben minden katholikusnak antiszemitának kell lenni, ami tulajdonkép fi­­lokrisztianizmus. És a régi nóta ismét csak az, hogy en­nek a röf­rös zsidósajtónak, amely féregként rajtunk rágódik, ne­djunk egy fityinget se s annál lelkesebb s áldozatkészebb pártolói le­gyünk a kath. sajtónak. De hisz ezt már a verebek a háztetőről csiripelik! Györkös József: Szociális Rovat. A keresztényszocialista famunkások szervezete holnap, vasárnap délelőtt 10 óra­kor nagy értekezletet tart. Tekintettel a fontos ügyekre, melyek napirenden vannak, kéretnek a famunkások, hogy feltétlen meg­jelenni szíveskedjenek. Az építőmunkások szervezete holnap délelőtt 9 órakor tartja rendes heti össze­jövetelét. A keresztényszocialista szabómunká­sok szervezete hétfőn este 8 órakor nagy szakgyűlést tart. (Az Önképző-kör összejövetele.) A ke­resztényszociális egyesület „Önképző-kör“-e vasárnap délelőtt fél 11 órakor tartja rendes heti összejövetelét. Hírek. (A megyéspüspök bérmautja.) Gróf Zichy Gyula megyéspüspök bérmautjával kapcsolatban tolnai tudósítónk a következő­ket jelenti: Május 29-én délután fél 5 órakor érkezett Tolnára gróf Zichy Gyula dr. me­gyéspüspök. Szekszárdról nagy lovasbandé­riummal indult, melyet a tolna­ mözsi vasút­állomáson jóval túl a tolnai huszárok impo­záns csapata váltott fel. Érthető kíváncsiság­gal és őszinte örömmel vártuk a főpásztort, kinek kíséretében volt Rassovszky Ju­lián paksi főbíró, P­a­d­á­n­y­i kir. tanfel­ügyelő, dr. Font apát esperes, Szentki­rályi polgármester Szekszárd város né­gyesfogatán stb. Több száz fehérruhás lény virágokat szórt az útra. A templom bejára­tánál Fekete Ágost prépost és több kerü­leti pap fogadta a megyéspüspököt. A tolnai és a mözsi tanítók énekelték Perler vezeté­sével az „Ecce sacerdos magnust“. A szoká­sos ájtatosság és visitatio után a megyés­püspök a plébániára vonult, hol a következő küldöttségeket fogadta:­­ papság, nőegylet, 13-ik cs. és kir. huszárezred tisztikara, pol­gári község, hitközség, kath. tantestület, ál­lami iskolai tantestület, tűzoltók, kath. kör és kath. legényegylet. A főpásztor kedves és szeretetteljes szavai mindnyájukat lebilin­cselte. Az érkezés után megeredt eső miatt

Next