Pécsi Ujlap, 1912. július (6. évfolyam, 146-171. szám)

1912-07-02 / 146. szám

. VI. évfolyam — 146. szám. Kedd, 1912. julius 2. Az Ujlappa! együtt helyben: Negyedévre . ... K. •80 1 hóra...................„ —-60 Vidékre: Félévre ..................K. 7-80 Negyedévre . . . . „ 3-90 Csak a „Pécsi Ujlap“ Vidékre 1 hóra. .K.­­•— .... Az „UJLAP“ melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum-utca 4. sz. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon : Főszerkesztő : Felelős szerkesztő Felelős szerkesztő lakása: 222. szám.____________________ MÜLLER KÁROLY________HORTOBÁGYI JÓZSEF Apáca-utca 4. - Teleti. száma: 484. Kisiparosok nyúzása. Pécs, julius 1. A liberális nemzetgazdasági hóbort, melynek elve, aki birja, az marja, elnyomo­­rította a kisipart és tönkretette az egykor tekintélyes és virágzó iparososztályt. Az újabban nyújtott állami kegyadomány­­morzsák, melyek messze elmaradnak a gyá­raknak adott milliós kedvezmények mögött, nem tudják lábraállitani a nagybeteget. Leg­újabban jött az 1907. évi XIX. törvénycikk alakjában­ a munkásbiztositási törvény, amely uj bőrt húzott le a sorvadó betegről. A Szterényi-féle szerencsétlen alkotásban volt egy, a kisipart némi méltányosságban ré­szesítő kedvezmény, a 25. § 3-ik bekezdése, mely így szól: „Azok a munkaadók, kik üzemükben rendszerint ötnél több munkást nem alkal­maznak, betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá eső alkalmazottaik után, az utóbbiakra eső járuléki részleteket s be­leértve, a törvény életbe léptétől számított öt éven belül az átlagos napibérek 2°l0-ánál magasabb járulékkal meg nem terhelhetők.“ Tudnivaló, hogy a munkásbiztosító járuléknak felét a munkaadó, felét pedig az alkalmazott fizeti. Elmúlt az öt év és a kisiparosokra s a kisüzemeknél dolgozó munkásságra lecsap július 1-én a bomba. Az eddigi 2 % helyett 3 % járulékot kell fizetni és így az eddigi is szinte elvisel­hetetlen teher 50 %-al emelkedik. Ennél vérlázítóbb és elkeserítőbb meg­lepetés alig érhette a kisipart. A 8 napi bér­­osztályban eddig a következő járulékokat facsarta ki a pénztár: Milyen megbillentést okoz ez a horribi­lis, 50%-os szétszorítás a kisiparosok ház­tartásában! Az iparosság érdekeinek törvé­nyes képviselői, az ipartestületek emeljék fel tiltakozó szavukat ez ellen az elviselhetetlen új teher ellen s ha eddig küzdöttek a munkás­biztosító reformjáért, most még több okuk van, hogy az egész intézmény ellen felve­gyék a harcot és mindent megmozgassanak, hogy a törvényhozás végre új formába öntse ezt a szerencsétlen alkotást, az 1 osztályban heti 14 f.-t. 2 „ „ 22 ,, 3 ,, ,, 36 ,, 4 „ 50 „ 5 „ „ 64 „ 6 „ „ 78 „ 7 „ „ 92 „ 8 „ „ 106 „ Ezentúl szedni fognak: az 1 osztályban heti 22 f.-t. 2 ,, ,, 32 ,, 3 ,, ,, * 54 ,, 4 ,, ,, 74 ,, o 99 99 96 „ 6 „ „ 116 „ 7 „ „ 138 „ 8 „ „ 158 „ Hírek. Tisztelettel felkérjük az előfizetési pén­zekkel hátralékos előfizetőinket, hogy úgy a hátralékos összeget, mint a július hó 1-én esedékes előfizetési pénzeket kiadóhivata­lunkhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. (Személyi hir.) Gyömörey Zsig­­mond dr. tanítóképzőintézeti igazgató és Sipos István dr. theológiai tanár több hétig tartó külföldi utazásra indultak, melynek főbb állomásai Franciaország világhírű kegyhelye, Lourdes, valamint a francia fő­város, Páris és a Pyraeneusok vadregényes vidéke. (Primicia a Ferencrendieknél.) A pé­csi szent ferencrendiek buzgó és áldásos működése mindenki lelkéből a legteljesebb elismerés és hála érzelmeit váltja ki, amely azonban csak akkor jelentkezhetik külsőleg és impozánsan, midőn erre a hívőknek néha alkalmuk nyílik. Ilyen kedves nap volt szom­baton, midőn P. Lombos Lambert pécsi származású ferencrendi áldozat első szent­miséjét mutatta be a szigeti külvárosi plé­bánia templomban. A közönség zsúfolásig megtöltötte a tágas templomot, hogy az új­­misés első áldását vehesse. A manuduktorsá­­got P. Szendei Ágoston házfőnök látta el, míg P. M­e­g­l­s­ Tibor erőteljes beszédben méltatta a nagy nap jelentőségét. A nagy számban megjelent hívek sokasága mutatta legkifejezőbben, hogy minő nagy szeretet és rokonszenvnek örülnek a pécsi szent fe­rencrendiek. (Beiratások a püspöki főgimnáziumba.) Jablonkay Gábor S. J., az új pécsi püs­pöki főgimnázium és Pius-internátus igazga­tója — mint előre jeleztük — Pécsre érke­zett, sőt már ma meg is kezdte a beírásokat úgy a főgimnázium I. osztályára, mint a Pius internátusba. A beiratások július 2-án és 3-án, esetleg még azontúl is, délelőtt 10—12 óráig lesznek a papnevelőintézetben, ahol minden dologra vonatkozólag szívesen nyújt felvilágosítást az intézet igazgatója. (A pécsi Oltáregylet Virág Ferenc­nek.) Megható akkorddal záródott be vasár­nap délután a pécsi és szekszárdi Oltáregy­let kiállítása, melynek szép eredményéről már szombati számunkban bővebben meg­emlékeztünk. Az Oltáregylet tagjai ugyanis kedves és szívhez szóló ovációban részesí­tették az állásából távozó igazgatót: Vi­rág Ferenc papnevelőintézeti spirituálist s hálás szeretetük és elismerésük jeléül egy értékes és gyönyörű kehellyel örvendeztet­ték meg. Gróf Zsch­y Lujza elnöknő benső­­ségteljes szavakkal köszönte meg Virág Fe­rencnek azt a fáradságot és szeretetek melyet hosszú éveken keresztül az Oltár­egylet vezetése érdekében kifejtett, vala­mint azt a buzgó lelki gondoskodást, mely­ben az Oltáregylet tagjait részesítette. Mindezek symboluma az átadott kehely, mely jelképezi a Megváltó szolgálatában ki­fejtett odaadó tevékenység elismerését és a tagok őszinte háláját. Virág Ferenc termé­szetesen megható szavakkal fogadta a ked­ves és egy papnak annyira illő remek aján­dékot s válaszában megemlítette, hogy vala­hányszor használni fogja ezt a kelyhet, min­dig meg fog emlékezni az Oltáregylet tag­jairól, kiknek ezt a szép ovációt és elismerést köszönheti. A megható és kedves ünnepel­­tetés a „Notre Dame“ templomban tartott ájtatossággal ért véget. (Bitter Illés búcsúbankettje a belvárosi Katholikus Körben.) Szombaton este bú­csúzott el a Katholikus Kör igen fényes ban­kett keretében szeretett igazgatójától, a Kör éltető szellemétől, Bitter Illéstől, kit a zirci apát a rend újonnan alakított budapesti Szent Imre főgimnáziumának és internátusának igazgatójává nevezett ki. Alig volt még fé­nyesebb és előkelőbb társaság a Katholikus Kör bankettjén, mint ezen. A Kör két alelnö­­kén, Walter Antal pápai praelátuson és dr. Kelemen Mihály ny. főtörzsorvoson kívül dr. Balog Károly kir. táblai elnök és dr. V­i­s­y László pécsvárosi főispán vezete­­tése alatt Pécs városának egész úri társasá­ga, számra mintegy kétszázan jelentek meg a banketten, hogy tiszteletüknek adjanak ki­fejezést a távozó iránt. A pecsenyénél dr. Ke­­lemen Mihály, a Kör világi elnöke méltatta magasan szárnyaló beszédben a távozó igaz­gató elévülhetetlen érdemeit a Kör fellendíté­se körül. Ugyancsak Bitter érdemeit emelte ki Vörös Mihály ny. tanár is, remélve a visszatérését. Simon Béla főreáliskolai ta­nár búcsúzott Bittertől, mint a szabadtanítás egyik előmozdítójától, mint kollégától és mint a Kath. Kör szórakozó estélyeinek élte­tő szellemétől. Keresztény János a bu­dai külvárosi Katholikus Kör elnöke e Kör nevében búcsúzott el Bittertől, kinek energiá­ja példaképül szolgált nekik is az alkotások­ban. Ezután Bitter Illés emelkedett szóra, meghatottságtól remegő hangon körülbelül a következőket mondotta: Először köszönetet mond mindazoknak, kik élete egyik legnehe­zebb napján megjelentek, hogy tőle búcsút vegyenek. Érzi a szemekből kisugárzani a meleget, mikor búcsút mond annak a város­nak, melyhez a fiatal kor minden ambíciója kötötte, melynek falai között mint diák nyolc, mint tanár huszonkét évet töltött el, nem csoda tehát, ha ide nőtt lelke a Mecsek aljá­hoz. Mikor ide jött mint egész fiatal ember, álmodozott a magyar kultúráról, mely nem­zet fenntartó, melynek felvirágoztatása egyenlő magának a nemzetnek emelésével. Ez a mi tevékenységünknek célja. Mert mit akarunk mi? Miként a fa, miként a világ magába szívja a nap melegét, úgy akarjuk mi magunkba szívni az egész világ energiá­ját, hogy azzal szebbet, jobbat, kiválóbbat alkothassunk. Bele­kapaszkodunk munkál­kodásunkkal ebbe a magyar földbe, melyen kívül számunkra nincsen hely. S mikor most annyi év után a munka, a küzdelem és a di­csőség mezején végig tekint, hálát érez mind­azok iránt, kik munkatársai voltak. Hosszú lenne azokat mind elősorolni, azért ma csak egyet akar megemlíteni, dr. Kelemen Mihályt, aki abban a nehéz időben, mikor tömérdek volt még az ellenségünk és mi magunk is fé­lénkek voltunk érzelmeink nyílt megváltásá­ban, ő akkor is bátran kiállt a nyilvánosság elé és hangosan mondta ki a jelszavát, hogy ő „Nem fél.“ Ezt a jelszavat tanulta tőle, ezt a jelszavat viszi magával jövő munkaterére és kívánja, hogy az a rokonszenv és szere­tet, mely őt hozzá fűzi, soha meg ne szakad­jon. A munkában és együttlétben eltöltött sok órának emléke ott vibrál lelkében, azt magával viszi, s arra kérve a jelenlevőket, hogy a közügy érdekében továbbra is ve­gyék igénybe az ő szolgálatait, e kör bol­dogságára és felvirágozására üríti poharát.“ A nagy lelkesedéssel elmondott szónoklatot óriási éljenzés követte, mely után Bitter kö­rüljárt és minden egyes tagtól elbúcsúzott. Utána Igaz Béla dr. kanonok Bittertől, mint a felső leányiskola igazgatójától vett búcsút. Késmárky István dr. jogakadé­miai igazgató Rittérnek a kath. sajtó körül

Next