Pécsi Ujlap, 1912. július (6. évfolyam, 146-171. szám)

1912-07-03 / 147. szám

Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . . . K. -80 1 hóra.................. —-60 Vidékre: Félévre .............K. 7-80 Negyedévre............390 Csak a „Pécsi Ujlap“ Vidékre 1 hóra. .K. P— VI. évfolyam — 147. szám. 3 Szerda, 1912. julius 3. Az „UJLAP 41 melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum-utca 4. sz. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 1 Főszerkesztő: Felelős szerkesztő I. Felelős szerkesztő lakása: 222. szám. | MÜLLER KÁROLY HORTOBÁGYI JÓZSEF ||| Apáca-utca 4. — Teleit. száma: 484. Sitter Illés, Pécs, július 2. A neve fogalom, a lelke arany. Most, hogy válik tőlünk, most, hogy megültük a halotti torát, sajog a szívünk, mert azt ve­szítjük el benne, akit nagyon szerettünk. A legjobb tanárt, a legbölcsebb tanárt, a csu­pa sziv­embert, a munka ideálját. Hiába is akartuk volna, azt amit e helyen papírra vetünk, szombaton este, mikor búcsúztunk tőle, úgyse tudtuk volna elmondani. Pedig tele volt csordulásig a szívünk, könnyeket is törültünk nagy ti­tokban. Mi, akik tanítványai voltunk, va­gyunk és leszünk, sohse tudjuk őt feledni. Pedig tudott ám szigorú is lenni, de csak akkor, ha irántunk való atyai szeretete úgy kívánta. Nem tudtuk a német grammatikát. — Fél esztendeig tartott, óráról-órára bejött az osztályba szigorú, kimért, komoly pro­fesszori tekintettel. Szepegtünk és tanul­tuk azt, amiben hanyagok voltunk. Egy­szer csak, mint vihar után a napsugár föl­ragyogott az arca s vele a mi arcunk: „Fiuk! Célomat elértem. Elhihetik, sok­szor volt aranyos jókedvem. Tréfálni, ka­cagni szerettem volna, de lusták voltak. Most már tudják a nyelvtant, ezentúl jó­barátok, testvérek leszünk!“ ő lett a bálványunk, ő lett az ideá­lunk. Akármi baj ért, úgy mentünk hozzá, mint az édes­apánkhoz. Hogy Pécs városa, Pécs keresztény társadalma kit veszít benne, azt még latol­gatnunk is bajos. A modern, keresztény kultúrának ő volt nálunk a magvetője, a vezetője, az irányítója. Még az öregek is biztos lépésekkel jártak a lába nyomán, mert tudták, hogy Bitter Illés aranyos lelke nem hajszol el­érhetetlen ideálokat. Ideális volt egész életében, ezt han­goztatta tegnap a kath. tanítók katholikus kori társas­ebédén is. És igaza volt. Ideális volt, tanítványainak ideálja, eszmény­képe. Pedig tanítványai sokan voltak, sokan vannak. Nem csak azok, akik vele együtt szívták az iskola porát, hanem azok is, akik vele járták az élet nagy iskoláját. Nem tudnák az ő kezének hatalmas alkotásait ezen a papírlapon egymás mellé sorakoztatni, de ez nem is szükséges. Aki a lefolyt 22 esztendő történetét ismeri, az tudja, hogy ki volt Pécsett Bitter Illés. Sírva búcsúzunk tőle mi a tanítvá­nyai, akik nem szűnünk meg ezentúl se ta­nítványai lenni. Tőle, az ő iskolájában tanultuk a csüggedni, a lankadni nem akaró munka­kedvet. Átgázolt a legnagyobb nehézsé­geken is, nem ismert lehetetlent ideális cél­jainak elérésében. A jó Isten áldása kisérje emberfeletti munkásságát és érleljen gazdag kalászo­kat azon a termőföldön, amelyen jóságos lelke, aranyos szive, okos bölcsessége szántott. József 80 fill., N. N. 80 fül., Romeisz György 60 fill., N. N. 50 fill., Cseh­ Bertalan 40 fill., Horák József 40 fül., H. Gyurka József 1 kor., Táhy Viktor 30 fill., Reisz József, Garay István, Mihálics József, Klimó János, Inhof János 20—20 fill. és Koppány József 10 fill. Úgy a felülfizetőknek, mint a szíves közreműködőknek hálás köszönetet mond az elnökség. Szociális rovat. (A pécsi keresztényszocialista építő­­munkások nyári ünnepélye.) Péter és Pál napján a pécsi keresztényszocialista építő­­munkások úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényesen sikerült nyári ünnepélyt rendeztek. Az ünnepély délután 4 órakor kezdődött, a színielőadás pedig este fél 9 órakor. Az egye­sület „Önképzőköré“-nek közreműködésével ez alkalommal színre került „Az elégedetlen favágó“ víg életkép és „Piroska“ egy felvo­­násos énekes népszínmű. Az egyesület derék műkedvelői bámulatos szorgalmukról tettek­­ tanúbizonyságot akkor, midőn ez előadásra alig két hét alatt készültek el s mégis oly precíz játékot produkáltak. „Az elégedetlen favágó“ címszerepét Réti Antal játszotta eredetiséggel és jóizű humorral. Kabos László Aranyvári grófja az elsőrendű alakí­tások közé tartozik. K­r­e­s­k­a­y Ferenc Kör­­nye vadász szerepében jó volt. Ferke, a favá­gó fia if­j. M­a­u­r­e­r Béla volt, ki bemutatko­zása alkalmával feltűnően ügyes játékával következtetni enged arra, hogy egykor a legjobb műkedvelők közé fog tartozni. Dani és Istók juhászok szerepét Reg­ál József és R­e­i­s­z József játszották, kik nemcsak ügyes játékukért, de szépen előadott juhász­dalukért is elismerő tapsokban részesültek. A „Piroska“ címszerepét Weiszenbur­­g­e­r Annuska játszotta, ki ezúttal oly köz­vetlenséggel, annyi érzéssel játszott, oly szépen énekelt, mint még soha sem. Láttuk már többször játszani őt, de ilyen ambíció­val, szép tehetségeinek ezzel az érvényesíté­sével még nem. A minden jóért és szépért lel­kesedő Koncsicska Annuska az előadás előtt csak néhány nappal vette át Ágnes sze­repét mástól, mégis ügyesen és a legnagyobb elismerést váltva ki a közönségből, játszott. Beke Pistát Nagy­­Mihály játszotta, ki énektudásából ítélve csekély szorgalommal jó műkedvelő lehetne. Réti Antal Sági Jani szerepében igazolta azt, hogy mindenütt de­rekasan megállja helyét. Kabos László mint Kalamos Tamás kitűnő arcjátékával és finom mókáival állandó derültségben tartotta a hallgatóságot. Sok eredetiséggel­ és ügye­sen mozgott a színpadon R­e­g­á­l József, mint Miska kocsis. Jó volt kis szerepében R­e­i­s­z József, mint Vályog cigányzenész. Az előadás sikeréhez nagyban hozzájárult Ohnesorg Irénke, ki az egyes énekszá­mokat betanította és zongorán kísérte. A fé­nyesen sikerült előadást tánc követte, mely alkalommal az első négyest 80 pár táncolta. Közkívánatra július 4-én, csütörtökön este 8 órakor „Az elégedetlen favágó“ c.­vig élet­képet az egyesület „Önképzőköreinek ja­vára 10 filléres beléptivel megismétlik. (Felülfizetések nyugtázása.) A pécsi ke­resztényszocialista építőmunkások mulatsá­gán a következők voltak szívesek felülfizet­ni: Radó Ignác 5 kor., Reiszer Ádám 5 kor., Fischer János 3 kor., Szeleczky Ferenc 3 kor., Hamerli Károly 2 kor., Komócsy István 2 kor., Krisztián János 1 kor., Lesnyik Ká­roly 2 kor., Ruzsinszky Béla 1 kor., Bartók Hírek. (Személyi hir.) Gróf Zichy Gyula püspök titkárával dr. M­o­s­o­n­y­i Dénessel holnap Bécsen keresztül Karlsbadba utazik. Zichy Lujza és Victoire grófnők pedig Szent Lászlóra mennek, hol a nyár folyamán gróf Zichy János vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter fiai is fognak egy darabig időzni. (Felvétel a pécsi papnevelőintézetbe.) Ma délelőtt történt a felvétel a pécsi papne­velőintézet tagjai közé. Már tegnap délután estek át a felveendők az orvosi vizsgálaton, összesen harmincegy jelentkező volt, kik ma szent­misét hallgattak a székesegyházban, utána a papnevelőintézet díszterme előtt gyűl­tek össze. 10 órakor érkezett meg gróf Zichy Gyula megyéspüspök úr udvari kíséretével. Az ő elnöklete alatt a szentszéki tagok és a szemináriumi elöljárók jelenlétében történt a felvétel. Felvétettek: az i-ső évi theologiára: Baán Lajos; a gi­mnázium VII. osztályába: Németh Ferenc, Mohay János, Závodnik Ist­ván, Kecskés Károly, Treer Mór. A gimná­zium Vl-ik osztályára: Kránitz Lajos, Kő Antal, Talabér István és Várdai János. A gimnázium V-ik osztályára: Magyar István, Májer János, Bubenik Imre, Heckenberger János, Egry László, Radicsek József, Szalay Ödön, Effinger György, Csukly Károly, Sziegl József, Richter Ödön. (A Pécsi Kath. Legényegylet) hétfőn, julius hó 1-én tartott választmányi ülésében búcsúzott el egyházmegyei elnökétől, Virág Ferenc szemináriumi spirituálistól, kit a me­gyéspüspök kegye Paksra küldött plébános­nak. Hogy neve mit jelent a pécsi kath. Le­gényegylet történetében, azt nem szükséges külön kiemelnünk. A legényegyesület ügye összeforrott az ő egyéniségével és elnöki ügy­buzgalmát fennen hirdeti az egész országban páratlanul álló egyesületi palota, melynek márványtábláján az alapítók nagy nevei mel­lett az ő neve is részt kér a katholikus iparos­ítják áldozatos szeretetéből, kiknek hosszú 15 éven át, mint elnök és pap, szerető atyjuk volt. A pécsi iparosközönség nagyon jól is­merte rokonszenves, kedves alakját és bizo­nyára szintén fájdalmas meglepetéssel veszi tudomásul távozását. A kath. legényegylet el­veszti benne legtevékenyebb pártfogóját, de távozása közelről érinti az összes katholikus irányú egyesületeket is, a tanonc-otthon az ő nagy szivének köszöni létét, a keresztény­szocialista eszméknek buzgó harcosa volt, a népszövetség és az Oltáregylet igazgatóját tisztelte benne és mindenütt ott volt az elsők közt, hol dolgozni kellett a Krisztusi eszmék diadalravitelén. A válást csak az a tudat te­szi elviselhetővé, hogy bölcs tanácsát és tá­mogatását — meg vagyunk győződve róla — új működési helyéről is élvezni fogjuk. Ugyanezen választmányi ülésen Szinger Fri­gyest, városunk egyik kiváló iparosát helyet­tes világi elnökké választotta meg a legény­egyesület. A legényegylet választmánya a tá­vozó elnök tiszteletére folyó hó 7-én, vasár­

Next