Pécsi Ujlap, 1912. november (6. évfolyam, 249-274. szám)

1912-11-01 / 249. szám

i­­ kusok“ gúnyos ajkbigygyeszgetéseit. Mindez kárbaveszett, csak oly haszontalan valami, mint az ellenséges hadállások szenvedélyes és igaztalan támadása. Nem használ. Azaz mégse! — Támadás kell nekünk, mennél he­vesebb, legalább megyünk előre! . . . Feltartóztatni még titáni erők sem fog­nak munkánkban s egy közmondás második felével adjuk meg a feleletet: „ .... a kara­ván halad.“ Mert haladunk. Három év tapasztalatai arról győznek meg bennünket, hogy haladunk. Sokan tán a haladásnak máról holnapra való felszökését értik. Mi nem. Ott, ahol évtizedek tunyaságát és bátor­talanságot kell jóvá tenni, ott, ahol minden talpalatnyi földet szívós munkával, szociá­lis verejtékkel, becsületes és egyeneslelkű tö­rekvéssel kell kiverekednünk, ott a haladás útját sok sebzett szív vércseppje festi meg. Az eszmék harca áldozatokat kíván, a küzdelem heve lelkeket emészt s, ha akadtak a múltban férfias és önérzetes lelkek, akik ge­rincgörbületek nélkül, hideg homlokkal küz­döttek az igazságért, úgy hiszem, hogy ilye­nekben ezután sem lesz hiány. A kath. nép­­szövetség gazdasági, kulturális s erkölcsi programmjának megvalósítása ma létérdeke a keresztény Magyarországnak. Dehát hol az ellenség? Aki figyelemmel kíséri az eseményeket, aki látja, hogy azok, akiknek itt semmi er­kölcsi veszteni valójuk nincs, a mi portánk felett lobogtatják az izgatás tűzcsóváját, becstelen utakon és aljas eszközökkel és összeköttetéseikkel rohamosan haladnak; keresztény munkástestvéreinket rablán­cokon tartják; intézményeinket gúnyolják, csipdesik s vérrel kikent csizmáikkal mindazt megrug­dossák, ami nekünk szent: annak gondolko­dóba kell esnie. Vagy még mindig ráérünk várakozni, amikor, már szinte ég a házunk tája? Nem látjuk-e, hogy a mohó destruktív irányzatot, önös anyagi érdekeket szolgáló s az éj leple alatt dolgozó szabadkőműves páholyok kaj­­lafülű denevérei milyen lázas röpködést fej­tenek ki? Nem látjuk-e, hogy a szabadkőműves­­ek által dédelgetett álpróféták, a tudomá­nyok lézengő ritterjei, a tudomány mezébe öltözött társadalomtudósok ólálkodnak körü­löttünk, keresvén, kit elnyeljenek? Nem látjuk-e szemérmetlen tolakodá­sukat és azt, hogyha a körmükre koppintunk, vagy ha a fejükre suhintunk, összeröffenek, zúgnak, méltatlankodnak, hogy őket, az ideá­lis humanistákat igaztalanul megbántottuk... Ti ravasz sziszegő kígyók! ... Miért említem épen a szabadkőműveseket? Azért, mert ők a legveszedelmesebb ellenfél, ők a vezérkar, mely a jótékonyság örve alatt titkos összejöveteleken szüntelen támadá­sokat készít elő egyházunk, hitelveink becsü­letünk s kenyerünk ellen. A szabadkőműves individuumok ellen harcolunk mi és elveik ellen s amikor igy cse­lekszünk, hitünk s meggyőződésünk szerint igaz után járunk. Nem a felekezeti türelmetlenség irányít­ja tevékenységünket, de a kultúra tiszta sze­­retete; nem a gyűlölség szítja a lelkünkben élő tüzet, de a legtisztább szeretet minden keresztény testvérünk iránt. Az istentelen­­ség, a nemzeti s valláserkölcsi alapot támadó modern törekvések, a tekintély lerombolását célzó aknamunka, a forradalmi áramlatok azok, amelyeknek szennye, piszkos habja csapódik lelkünkhöz. Ellenfeleink nem tétlenek. Hatalmas szervezeteikkel, sajtójukkal, fegyelmezett ka­tonáikkal áldozatkészségükkel letipornak mindent, ami útjukba esik. Tétlenek legyünk hát? Dolgozzunk és ne siránkozzunk azon, h­a a küzdelemben néhány emberünk letör, ne sirassuk azt sem, akit az ellenség diadal­szekere vonszol, még azt sem, akinek vonag­­ló testén átszáguld a győzelmi mámortól it­tasok hordája ..... Mert az áldozat maga akarta így, mert az ő halálhörgése a mi esz­méink diadala. A mámor eloszlik és az erkölcsi erők orkánszerű kitörése el fogja seperni azokat, akik a mi szenvedéseinkből kovácsoltak tő­két. Akkor is úgy volt, a mi dicsőséges múl­túnkban, mikor az arénák csillogó porában a pogányok hiénái s vérszomjas tigrisei mar­cangolták szét őseink testét, és győzött az eszme, győztek a mi örökkévaló eszméink. Győznünk kell, győzni fogunk most is, mert lelkünk az őskeresztények lelkéből lel­­kedzett s ahogy a pogányság győzelme akkor csak a testre vonatkozott, úgy a szabadkő­művesség s csatlós hadai az ő csengő ara­nyaikkal csak pirkussi győzelmet arathat: lelkünket, érzéseinket, egyházunkhoz való hű­ségünket meg nem kapja soha. Ne tévesszenek meg benünket a gúnyo­lódások, ne hallgassunk azokra, akik anyagi előnyök ígérgetésével a lelkünk legféltetteb kincseit akarják megrabolni, mert azok ha­sonlók az útonállókhoz, akik tüzet kínálnak s közben a zsebünkben kotorásznak. Ne menjünk lépre, mert a mi becstelen­ségünk csengő aranyat jelent nekik . . . Le­gyünk hűek egyházunkhoz, méltóak az ősök hithűségéhez, akikről gúnyosan énekelte a po­gány költő: „úgy szeretik egymást a bolon­dok, hogy képesek egymásért még meghal­ni is!“ Ismétlem hát: mit tegyünk? Be a népszövetségbe, de szaporán! Ide ide a fehér zászló alá, a harcoló egyház diadalmasan, fennen lobogó zászlója alá, mert csak úgy tudunk ellenállni a glaszé-kettyüs s laktopánkás utonállók fekete seregének. Úgy legyen! ! "­4 Dr. Eckert Sándor helyi igazgató. „PÉCSI UJLAP.“ HÍREK. Lapunk legközelebbi száma vasárnap reggel, a rendes időben jelenik meg. (Halottak napja Pécsett.) Hagyomá­nyos kegyelettel üli meg Pécs városának katholikus közönsége a halottak emlékünne­pét. Már napok óta valóságos népvándorlás vezet a régi temetők és az új központi te­mető felé. Virágot szórnak az elhunytak sír­jára, koszorút tesznek keresztjeikre. Hol­nap, halottak estéjén a budai külvá­rosi plébániához tartozó régi temető kápolnájában délután fél 6 órakor szentbeszédet tart S­t­e­f­á­n Arthur káplán. Szentbeszéd után litánia lesz. Ha­lottak napján reggel 7, 9 és 10 órakor gyász­mise, délután 3 órakor pedig litánia lesz a régi temető kápolnájában. A belvárosi plébániatemplomban holnap délután 5 órakor kezdődik a meghalt hívekért tar­tandó ájtatosság. A szentbeszédet Bődy István belvárosi káplán tartja. E naptól kezdve a belvárosi plébániatemplomban a vasárnapi szentbeszéd és áldás nem 6 óra­kor, hanem 5 órakor lesz. Halottak napján délelőtt 9 órakor lesz a belvárosi templom­ban a meghalt hívekért ünnepélyes gyász­mise. A ferencrendűek szigeti kül­városi plébániatemplomában Mindenszentek napján délután 4 órakor lesz a halottak emlékének megünneplése szent­beszéddel és litániával. A szentbeszédet P. Jászai Benvenut h. házfőnök, vikárius tartja. Halottak napján délelőtt 10 órakor lesz a meghalt hívekért ünnepélyes gyász­mise. (A pécs—bátaszéki vasútvonal rész­vénytársaság) mint azt jeleztük, október 29-ére rendkívüli közgyűlést hívott össze. A közgyűlés napirendjére egyetlen tárgy volt kitűzve: Pallós Ignác vállalkozónak az igazgatóságból való kizárása. Pallos Ig­nác ugyanis oly töméntelen károkat okozott a részvénytársaságnak a szükségessé vált utólagos helyreállítási munkákkal, hogy az igazgatóság kénytelen volt indítványt tenni az igazgatóságból való kizárására. Erre azonban nem került sor, mert Pallos Ig­nác még a rendkívüli közgyűlés előtt be­adta a lemondását és így a rendkívüli köz­gyűlés megtartása feleslegessé vált. (A pécsi analfabéták tanítása.) A Pécsi Nemzeti Szabadtanítás egyesülete ez idén is készséggel foglalkozik azon felnőttek taní­tásával, akik még írni és olvasni nem tud­nak. Azonban a teljesen ingyenes tanítást csak akkor kezdhetik meg, ha tanulásra egy meghatározott szám jelentkezik. E célból a behatást egy nappal megtoldották és no­vember 3-án, azaz vasárnap, délután 3 és 5 óra között a belvárosi népiskola igazgatói irodájában a jelentkezőket beírják. Ha kellő számai jelentkeznek, akkor a tanítást már november 4-én megkezdik. (Névmagyarosítás.) A belügyminiszer megengedte, hogy Karpelesz Salamon tamási illetőségű dombóvári lakos, valamint László, Ferenc, Erzsébet és Anna nevű kis­korú gyermekei családi nevüket „Kálmán“­­ra változtathassák át. (Törpék a Búza téren.) Mint azt a vá­rosba szétszórt piros röpcédulák jelzik, ma érkezett meg Pécsre a világ három legki­sebb embere, hogy magukat olcsó belépődíj mellett mutogassák. Az első törpe, akit Co­­libri hercegnek titulálnak, 18 éves s mind­össze 56 centiméter magas és 5 kiló nehéz. Ez a Colibri herceg beutazta Európa összes nagyobb városait és mindenütt, ahol meg­jelent, nagy feltűnést keltett. A két másik törpe, Laumond 22 éves és 78 centiméter és Austin 18 éves, 72 centiméter magas. A törpéket meg lehet tekinteni naponként reggel 8-tól este 9 óráig a Búza téren 20 fillér be­lépődíj mellett. (A siklós—középrigóci vasútvonal be­népesítése.) A „Dunántúl“ megírta, hogy a siklós—középrigóci vasútvonalat novem­ber 5-én adják át a forgalomnak, most mó­dunkban áll közölni a vasútvonal benépesí­tését, illetve a vasútvonal személyzetének névsorát. Gyüd állomásra (kiadóőrség) Altmayer Fülöp megy MitrovicáróL Harkány állomáson állomáselöljáró lesz B­e­k­e Kálmán, állomásfelvigyázó Baka­­c­s­i Károly Bródból, váltókezelők Janko­­v­i­c­s Mihály Szondról és D­o­b­s­z­a­i Jó­zsef Kiskőszegről. Kovácshidán (kiadóőrség) Szegedi János lesz a kiadó Nyársapáti­ból, Drávacsepelyen (kiadóőrség) a kiadó Szalontai Emil lesz Zoltáról, Kémesen elöl­járó B­e­n­k­e Pál Siklósról, váltókezelő H­u­g­y­i­k Mihály Tovarnikről, Samokon (kiadóőrség) kiadó lesz Stier János Bud­­rovci-T-Piskurciből, Vajszlón állomáselöljáró Vaklubácz Géza Szentkutról, váltóke­zelők F­i­l­i­p­á­n­t István Algyőről és S­a­­r­a­n­y­a Sándor Horgosról, Kiscsány­ Osz­­lón (kiadóőrség) kiadó P­o­p­o­v­i­c­s István Dáliáról, Bogdásán (kiadóőrség) kiadó S­ü­­t­ő Antal Ivánkovról, Drávátokon (kiadó­­őrség) kiadó Bognár János Bródból, Vi­tézi pusztán (kiadóőrség) kiadó Kovács István Normánd­ból,­­Györgymelléken állo­máselőljáró Csorba Béla Bródból, Szent­­mihályfapusztán (váltókezelőség) kiadók Tóth János Cérnáról és Kovács Sándor Horgos-Királyhalomról, Zádoron (kiadó­őrség) kiadó B­a­u­s­z­k­i Pál Pádéról és Kastélyosdombón (kiadóőrség) kiadó T­o­­k­o­d­i Sándor lesz Szatymárról. (A lámpási bányász-sztrájk.) A lám­pási bányamunkások sztrájkjában még ma se történt semmiféle fordulat. A munkások még mindig mereven ragaszkodnak követe­­léseikhez, a társulat se mutat hajlandóságot arra, hogy a már megajánlott bérjavításon kívül más kedvezményeket is adjon. Holnap a központból megérkezik a cégvezető s újabb tárgyalásokat folytat a munkásokkal, hogy azok elfogadják a társaság megajánlott bérjavítását. (Téli menetrend) érvényes 1912. októ­ber 1-től 1913. május 1-ig. Nagykiadás­ú ko­rona, kis kiadás 50 fillérért kapható a „Du­nántúl“ könyvkereskedésben Pécs, Széche­­nyi­ tér 9.

Next