Pécsi Ujlap, 1913. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-01 / 1. szám

VII. évfolyam. — 1. szám. SZERDA, 1913. január 1. Az„ UJLAP“ melléklete. Az Ujlappal egyfitt helyben: NtnrwMvrc .... IC. 1*80 B|y hóra ..... —■W Vidékre: rMórra.............K. 7* Negyedévre ..... 3*96 Csak a­­Pécsi Ujlap* Vidékre 1 hóra . . K. 1­— POLITIKAI ESAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja: ij Főszerkesztő: Felelős szerkesztő:­­ Felelős szerkesztő lakása: 222. szám.____________________ MÜLLER KÁROLY HORTOBÁGYI JÓZSEF | Inczédy Dénes utca. (Belv. plébánia.) Telefon 4M. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomás részv.-társaság Pécs, Lyceum­ utca 4. ss. A pécsi keresztényszocilisták gazdasági szervezkedése. Pécs, december 31. Sziklákba nehéz új utakat vágni. De meg kell történnie ennek is, ha ez vezet célhoz. Csak a kislelkű­ség merül ki, s csak a tehetetlenség mond le a munka kezdetén. A magunk vigasztalására s erőink acélo­zására mondjuk ezeket, mikor beszámolni akarunk eredményeinkről s beszámolni a múltak tanulságaival. Hála Istennek azon a korszakon már túl vagyunk, mikor a rövidlátókkal, a kis­­lelkűekkel, a tehetetlenekkel s a kényelme­sekkel szemben csak jó­hiszemű­ségünkre, no meg jó akaratunkra hivatkozhatunk. A pécsi keresztény szocialisták öt szakszervezete, az általuk megépített vagy építés alatt álló bérpaloták az Anna-, Jó­zsef-, Sörház-, Zrínyi- és Deák-utcákban, kereskedelmi közép­iskolánk hatalmas épü­lettömbje, annyit legalább is igazolnak, hogy lehet tisztességes, elsőrangú munká­sokat szervezni anélkül is, hogy istenta­gadó, amerikázó hazátlanoknak kellene lenniük. Mindenesetre jó jel s a további egész­séges fejlődésnek alapját fogja megvetni, hogy a legbiztosabb, ma már megdönthe­tetlen alapon a keresztény szocialista szervezetek közül a kőmiveseké áll első helyen. De mikor ezeket megállapítjuk, rá kell mutatnunk a múlt hibáira s a közel­jövő feladataira. Először is ismerjük el amink van s iparkodjunk minden módon megerősíteni azt. Utálatos és fárasztó dolog folytonos sirámokat hallani, a munkásság lebecsülé­sét s a mellett azt remélni, hogy ugyanaz a munkásság megértőbb lélekkel fog ah­hoz a társadalomhoz közeledni, amely magát polgári vagy keresztény társada­lomnak nevezi. A polgári társadalom nagy része szidja a szociáldemokratákat, de azokhoz a munkásokhoz sincs gyakorla­ti érzéke, akik a maguk részéről nem álla­nak az egyoldalú osztályharc alapján. E mellett a keresztény fölfogást legalább is megőrizték annyira, mint bármely más társadalmi osztályunk. Ennyit nagy általá­nosságban. A részletekre nézve véget kellene vetni a tagadhatatlanul felpezsdülő ke­resztény közélet itt-ott mindig mutatkozó hazugságainak. Ez­ a munkáltatók részé­ről abban áll, hogy szóbeszédben szeretik a keresztény munkások szervezkedését, talán mert azt hiszik és jól hiszik, hogy világfölfogásukban közelebb állanak hoz­zájuk, mint a dem­­okraták, de csak a leg­ritkább "esetben jut "eszükbe megkérdezni azokat a vállalkozókat, akikkel a munkát elvégeztetni óhajtják, várjon szervezett keresztény szocialista munkásokkal dol­goztat-e? Pedig tulajdonképen a dolog biztosítására ez sem elég manapság. A hazugság kikezdte, hogy kihasznál­ja ezt a mozgalmat is. Nevezet szerint föl­sorolhatnánk m­unkadókat, akik megfelelő helyeken azzal iparkodnak és iparkodtak munkához jutni, hogy keresztényszocia­listák, tanúink, sőt írásaink is vannak róla, hogy keresztényszocialista munkások al­kalmazására kötelezték magukat, azután a fü­lük botját sem mozgatták utánuk. Nem­ egyszer megtörtént, hogy ugyanazok letörni iparkodtak vagy aka­dályai voltak a keresztény szocialisták gazdasági szervezkedésének. Ezekkel az urakkal szemben termé­szetesen a jövő feladata, hogy lelepleztes­­senek és ahol lehet, elüttessenek. Nem egy napnak és nem­ egy utánajárásnak lesz munkája, mert némely helyen csak akkor hisznek, ha a hazugot fül­nél fogva veze­tik elő, vagy épen akkor sem, mert hát ré­gi ismerősöm, meg jó katholikus, ha hazug is. Azt azonban nem gondolják meg, (meggyőződéses katholikusokról beszé­lünk), hogy az a munkás, aki nagyon ked­vezőtlen viszonyok mellett csatlakozott a keresztény irányzatok szolgálatába és vé­delmére, talán ugyanakkor éhezik és szo­ciáldemokrata társainak gúnyolódásait kell eltűrnie, hogy: ide ti tartotok a pa­pokkal, ti vagytok a keresztényekkel s mi dolgozunk nekik. Nem gondoljuk, hogy az ilyen em­­bereknek megroppan a lelke, megszűnik a keresztény polgári rendhez való kitartása? Ne kívánjanak egy életre szóló áldozatot azok, akik egy kis kényelemben sem hoz­zák meg ugyanazt. Nem kívánhatják existenciális érdekek feláldozását azok, akik sem időben, sem pénzben nem áldoz­nak semmit is. Ugyanezeket kevés változtatással ki kell terjesztenünk iparosainkra, főleg ve­lünk tartó kisiparosainkra. További hazugság volna, amely a lé­haságnak nyitna utat a munkások részére, in jinr. BptiiWBt:inriirinMrT.iB8nirrii■ »mimmmn­am , egy katonaszökevény egyéves önkéntes kivégzése. Irta: Birisits Géza. A boszniai hadjárat után ezredü­nket 1882-ben Triesztbe helyezték át. Ezen év őszén országos kiállítást rendeztek Trieszt­ben, melyen ő felsége és az uralkodóház több tagja is jelen volt. Ő felsége és kísérete a ki­állítás napja előtti évét a közeli Miramare kastélyban töltötte, honnét másnap Triesztbe jöttek a kiállítás ünnepélyes megnyitására. Miramare és Trieszt között egy elegán­san öltözött, gyanús alakot tartóztattak le, kinél öldöklő szerszámot találtak. Kihallga­tása után kiderült, hogy az illető Oberdank Vilmos veszedelmes forradalmár, az olasz irredentista párt egyik oszlopos tagja, ki Olaszországból jött át pokoli tervét végre­hajtani. A további vallatás során megállapí­tották, hogy Oberdank a Triesztben állomá­sozó 21. sz. gyalogezredtől, ahol mint egy­éves önkéntes szolgált, 1878. évben Boszniá­ból megszökött és azóta nyoma veszett. Ezek után Oberdankot átkisérték a ka­tonai hatósághoz, honnét kihallgatása befe­jeztével a helyőrségi fogházba vitték, mely ugyanazon laktanyában volt, hol a mi ezre­­dünk, a somogymegyei 44-ik gyalogezred második zászlóalja nyert elhelyezést. Mindezen dolgokról mi csak később ér­­ ti.„­­P­­iniroaCT:zm.niirz3a«mu«aig ér­ tesültünk, mert míg ezen esemény lejátszó­dott, a helyőrség összes csapata az Európa­­szálloda előtti térségen volt felállítva, várva Ő felsége és kíséretének megérkeztét. A kivo­nult csapatok inspiriálása és a díszmenet után ö felsége a kiállítás színhelyére haj­tatott. Oberbank őrzésére külön egy altiszt és hat gyalogosból álló őrség lett kirendelve és pedig olyformán, hogy egy fegyveres őr a cellában őrködött mellette, míg a második fegyveres őr a börtönajtó rácsablakán át figyelte a foglyot. Az őrök óránként lettek felváltva. A katonaszökevény-merénylő ellen gyor­san megindult a haditörvényszéki eljárás és ítélethozatalra annál gyorsabban kerülhetett a sor, mert a megátalkodott ember mindent felhéjázva beismert. A haditörvényszék Oberdank Vilmost kötél általi halálra ítélte, mely a kaszárnya­­udvarán lett másnap hajnali 5 órakor a bécsi hóhér által végrehajtva. A mi zászlóaljunk rendeltetett ki a kivégeztetésnél előírt „execu­­tions-carré“ képzésére. A szerencsétlen katonaszökevény utolsó éjszakája borzalmas volt, haját tépte, a padlózatra dobta magát és keserves, szivet rázó zokogásba tört ki... anyját, elhalt édes­anyját hívta ... A vele volt tábori lelkészhez esdve szólt és kérte, hogy imádkozzék bűnös lelkéért... a feszületet szivéhez szorítva, majd ajkához emelve , könnyeivel árasz­totta el... Hajnali fél 5 órakor teljes felszereléssel vonultunk le a század szobákból a kaszárnya udvarára, melynek kapui zárva maradtak; ekkor már jelen volt a helyőrség szolgálaton­­kívüli tisztikara, a hadbíró és az „executions­­carré“ parancsnoka, Psidalak Ferenc őrnagy. Midőn a zászlóalj a bitófát négyszögbe körülvette, megkezdődött a hivatalos adtás. A porkoláb hat fegyveres katonával bevonult az elítélt cellájába, honnét a tábori lelkész kí­séretében az utolsó útra kikísérték Oberdan­kot. A hadbiró felolvasta a helybenhagyott halálos ítéletet és kérdezte az elítéltet, hogy megértette-e azt. Oberdank igenlő felelete után még azt a kérdést intézték hozzája, hogy van-e valami kívánsága vagy kérése? Oberdank a mellette álló tábori lelkész kezében levő feszület után nyúlt, megcsókolta azt és könnyeivel áztatta ... Ezután felhangzott a hadbíró rideg, ki­mért parancsa: „Hóhér! teljesítse köteles­ségét!“ A hóhér pár pillanat múlva, jeléül, hogy kötelességét tel­jesítette, megemelte kalapját. Ekkor elhangzott a vezényszó: „Knitt nieder zum Gebet!“ Oberdank földi maradványait — mert zavargásoktól lehetett tartani — éjjeli 11 óra­kor egy század katonaság kísérete mellett vitték ki a trieszti temetőbe.

Next