Pécsi Ujlap, 1913. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-01 / 26. szám

VII. évfolyam. — 26. szám. Szombat, 1913. február 1. Az„ UJLAP“ melléklete. Az Ujlappal együtt helyben: Vidékre 1 flóra . . K. 1*— POLITIKAI NAPILAP ' Lyceum­ utca 4. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja: V Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: ff] Felelős szerkesztő lakása: 222. szám. 1 MÜLLER KÁROLY HORTOBÁGYI JÓZSEF ff| Inczédy Dénes utca. (Belv. plébánia.) Telefor 484. ' Ilii H—I——I« IWimB« Negyedévre .... K. 1 '80 Egy hóra..............—■fiO Vidékre: Félévre...............K. 7­ 80 Negyedévre . . . . . 3*90 Csak a­­Pécsi Űrlap* . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs. Kultúrát a munkásnépnek! Irta: Szeleczky Ferenc. Pécs, január 31. Közudomásu dolog, hogy a művelt nyugat bennünket magyarokat, különösen pedig munkásnépünket elmaradottnak, bar­bárnak, műveletlennek, durva lelkűnek tart­ja. Mi tagadás benne, a kultúra századában is el kell ismernünk, hogy némi igazság mégis csak van ezen rólunk alkotott véle­ményben, mit leginkább bizonyít az a mér­­hetlen távolság, mely az intelligencia és a munkásnép között fennáll. Az intelligencia fél, retteg a munkásságtól, mert nem látja benne azt a műveltséget, mely garanciát nyújtana arra, hogy egymást kölcsönösen megérthessék. Szomorú dolog, de úgy van, hogy nálunk ma még a munkásról egész megvetőleg, mint létfentartási eszközről, szükséges rosszról beszélnek igen sok helyen. S ki ennek az oka? A munkásság maga és az ő vezéreik. Addig hiába ütik a nagydobot az egyen­lőség elve mellett, míg gondoskodva nem lesz arról, hogy a munkás is megszerezhesse az őt megillető műveltséget és lelki intelligen­ciát. Ma már rengeteg a munkásvezérek száma (a jó szájtehetséggel rendelkezők már mind­azok, kik legalább látszólag azon fára­doznak, hogy munkástestvéreiknek jogokat, ideális gazdasági megélhetést biztosítsanak. Ezen önzetlennek látszó munkálkodásuk he­vében azonban megfeledkeznek arról, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hogy az em­bernek halhatatlan lelke is van, mely szintén megkívánja a maga részét, mely művelésre, csiszolásra szorul. A munkásvezérek túl­nyomó része azért képes a tömeggel oly könnyen rendelkezni, vakon még a veszélybe is belevezetni, mert azt a csekély lelki művelt­séget, mit gyermekkorában, esetleg a szülői házban szerzett, elrabolta tőle, léleknélkü­li anyaggá formálta őt, melyet azután önző, társadalmi rendet felforgató céljaira játszva felhasználhat.­ A lelketlenségnek legdurvább módja az, midőn a munkásvezér embertársát azon a címen, hogy őt felvilágosítva, öntudatra ébresztve kényelmes gazdasági helyzetbe juttatja, f­elbutítja, élettelen eszközzé, a szabad akaratot nélkülöző álattá teszi. A kul­túra századában ilyen eszközökkel Magyar­­országot restaurálni, újjá, boldogabbá tenni nem, csak biztos veszélybe, végpusztulásba lehet juttatni. Szomorú tény, keserű valóság, hogy tényleg kulturátlanok vagyunk, mert a mun­kásság vezetésére, irányítására szükséges képességet nem a lelki műveltség, hanem jó­részt a szájbőség arányai szerint ítélik meg. Ha a munkások vezéreiben meg volna az a műveltség, mely garanciát nyujtana arra, hogy’ az általuk vezetett nép lelkét finom esz­közökkel azon magasztos életcélok felé ké­pesek irányítani, melyeket minden embernek természeténél fogva leghőbb vágya elérni, akkor megvalósulna a nagy Széchenyi jósla­ta: „Magyarország nem volt, hanem lesz!“ máskülönben soha. Minden embernek nincs meg az alkal­ma, hogy középiskolát végezhessen, hol iro­dalommal, világtörténelemmel, művészetek­kel megismerkedjék, tehát módot kell nekik nyújtani arra, hogy az általános műveltség­hez szükséges ismereteket megszerezhessék. Igaz, hogy tartanak tudományos elő­adásokat a munkásság részére, de igen sokan vannak köztük, kik unalmasnak, szinte fölös­legesnek tartják azokat végig hallgatni, mert nem tudják megérteni, mert hiányzik náluk az alap, a lelki műveltség, melyre ezen tudo­mányos előadások sorozatát sikerrel lehetne felépíteni. Természetes, hogy hiányokat pó­tolni áldozat nélkül nem lehet; áldozatot kell hozni a munkásnak saját érdekében, mert pi­henési idejéből kell elvonnia azt a pár órát, mit önképzésére fordít; áldozatot kell hozni annak az embernek is embertársai érdekében, ki megfelelő műveltséggel rendelkezve, maga köré gyűjti a munkásságot, hogy odaadó sze­retettel művelje lelküket, hogy megtanítsa őket mindazon dolgokra, melyekre egy intel­ligens lelkű munkásnak elkerülhetetlenül szüksége van. Önképzőköröket kell a mun­kások részére alakítani, hol csekély jóaka­rattal megtanulhatják, hogy miként kell a feljebbvalókkal illedelmesen beszélni, miként kell egy színdarabot végignézni, vagy egy könyvet elolvasni, hogy az lelkének műve­lésére szolgáljon; itt lehet megismertetni velük a világtörténelem és irodalom kivá­lóbb alakjait; az önképzőkörben sok olyan dolgot tanulhat a munkás, melyre okvetle­nül szüksége van, ha a modern huszadik szá­zad haladó, érvényesülni tudó emberévé akar lenni. Hogy bizonyítsam állításaim igazságát, felemlítem a keresztény szociális egyesület kebelében működő önképzőkört, mely hiva­tásának annyira eszményi magaslatán áll, hogy tagjai műveltség, illemtudás tekinteté­ben messze fölülmúlják a huszadik század úgynevezett tucatembereit. Elismeri ezt Pécs város intelligenciája is, mert szívesen vesz részt mulatságaikon, műsoros estélyeiken, melyeken színielőadá­­sok alkalmával nem egyszer kétkedve kér­dezte, hogy az a szereplő, ki a színpadon ját­szik, csakugyan egyszerű munkás ember-e? Igen, mert egész valója, megjelenése oly nagyfokú lelki intelligenciát árul el, mely a mai kor munkásaiban ritkaság, mint a fehér holló. A táncestélyekre kirendelt rendezőség maga olykép nyilatkozik, hogy ily jól nevelt, fegyelmezett munkások közé szívesen megy, mert tapasztalatból tudja, hogy rendetlen­­kedőkkel, duhajkodókkal dolga ott ritkán akad. Ez példa, ez beszédes bizonyíték, melyből igen sokan nagyon sokat tanulhat­nának. A munkás is ember, annak is van halha­tatlan lelke, nem kell őt lenézni, hanem sze­retettel kell foglalkozni vele, meg kell neki a módot adni arra, hogy legdrágább kincsét, lelkét kiművelhesse; kultúrát kell adni a munkásnépnek is, akkor majd az intelligen­cia sem fog rettegni tőle, s akkor majd egy­mást megértve, kölcsönös szeretettel fogják felépíteni a jog, igazság, szeretet sziklaszi­lárd alapkövén az új, az ideálisan szép Ma­gyarországot. Szociális Rovat. (A keresztényszociális famunkások szakcsoportja) vasárnap délelőtt 10 órakor fontos ügyben gyűlést tart; a tagok pontos megjelenését kérjük. MEGHÍVÓ. A Pécsi Keresztény Szociális Egyesület 1913. február hó 2-án, va­sárnap délután 3 órakor rendes évi közgyűlést tart, melyre a szavazójogo­sultsággal bíró tagokat tisztelettel meghívja az el­­­­­­nökség.­­ Tárgysorozat: 1. Megalakulás. 2. Jelentések a lefolyt évről. 3. Pénztárosi és számvizsgálói jelen­tések. 4. A jövő évi költségvetés megállapí­tása. 5. Szabályzetti indítványok tárgyalása. 6. Új választások. •fi Az egylet elnöke felhívja az egyesület tagjait, hogy tagsági díjaikat a vasárnapi közgyűlésig a rendes tagok az anyaegye­­sületben, szakszervezetek tagjai pedig szak­­szervezeteikben róják le, mert a közgyűlésen csak azok vehetnek részt, hozzászólási és szavazati joggal csak azok bírnak, akiknek nincsen hátralékuk. Tagsági könyvét min­denki hozza magával. Leigazolás az első te­remben, közgyűlés pedig a nagy teremben lesz. (Vasmunkások gyűlése.) A pécsi ke­­resztényszocialista vas- és fémmunkások szombaton este 8 órakor tartják rendes heti gyűlésüket. A vezetőség ez után hozza a tagok szíves tudomására, hogy tagsági kö­telezettségének az anyaegyesület közgyű­lése előtt mindenki eleget tegyen. Hivatalos órák , mikor fizetések eszközölhetők és egyébb szakszervezeti ügyek elintézhetők — szombaton este 8—9-ig, vasárnap dél­előtt 10—12-ig lesznek. HÍREK. (Gyászmise Rajner főhercegért.) Feb­ruár 3-án, hétfőn délelőtt 9 órakor a pécsi székesegyházban Zichy Gyula gróf me­gyéspüspök a most elhunyt Rajner fő­herceg lelki üdvéért ünnepélyes gyász­­misét tart, melyre a katonaság, az összes hatóságok és tanintézetek is meghivattak. (Misszió Kisszékelyen.) Felejthetetlen emlékű ünnepet ültek a kisszékelyi r. kath. plébániai hivek január 22-től 27-éig. Lelki ünnep volt, misszió a budapesti Jézus társa­sági atyák vezetése mellett, névszerint Pater Müller A. és Pater Anderka Nándor. Pater Müller A. volt pécsegyházmegyei ál­­dozát. 9—10 évvel ezelőtt lépett a Jezsuiták rendjébe. Ő vezette a missziót. Pater Ander­ka N. idegen származást­, a magyar nyelvet töri, ennélfogva szentbeszédet csak egyet tartott, annál többet gyóntatott, így a kettős munka Pater Müller vállára nehezedett, aki­nek gyönyörű beszédei, igen szép példái való­sággal elragadták a hallgatóságot. Legszeb­ben igazolják a sikert a számok. A plébánia területén van körülbelül 1600—1700 lélek, ebből leszámítva a még nem gyónókat, ma­rad 1200—1250 gyónó, kik közül, legtöbb 10—15 egyén kivételével, mind elvégezték a szent gyónást és áldozást. Voltak, kik visz­­szatértek az anyaszentegyház kebelébe, vol­tak akik a szent missziót megelőzően vad­­házasságban éltek s most felvették a házas­ság szentségét. Valóságos lelki örömmámor-

Next