Pécsi Ujlap, 1913. június (7. évfolyam, 124-148. szám)
1913-06-01 / 124. szám
VII. évfolyam. — 124. szám.Vasárnap. 1913. június 1. Az „UjLAP“ melléklete. Ak llfbpHl «lyttr helykén: Negyedévre____K.l-80 HJ hóra .... » —•60 Vidékre, f Névre...............K. 7-80 Negyedévre...........3*90 SMk a .Pécsi 'Jjtapvidékre 1 hóra . . K. 1~ POLITIKAI MAPI LAS» ^Stwke^tóaé^é^tóadóhivalett^WoBj^^^TMS*kr,l**,,TM,Íl*,*^EL^5s^^^KKCTO7,H",",IB*k * "“|PIL szerik^^a^kása: 222. szám. I NOaTO«46V! JÓZSt. Inczédy Dénes-utca. (Beír. pMáÉk) TeMee 4M. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum-utca 4. u. ii airiiiiiaiirii>aMBWMWiMiiMBWWi*AiiimmiT—wr»—in...........■ ini—■awiMiiiuiiHKi .........................................................................................u<— (+) Zichy János gróf és a Pécsi Napló. Érthető megütközéssel olvastuk a „Pécsi Napló“ mai számában politikai munkatársának azon táviratát, amelyben Zichy János grófról, Pécs szab. kir. város díszpolgáráról le akarja szedni a szentelt vizet. Nem is olyan régen, amikor Zichy János grófot Pécs szab. kir. város díszpolgárává választotta és amikor Zichy János gróf még a hatalom árnyékában ült, a „Pécsi Napló“ dicshimnuszokat zengedezett Zichy János grófról. Zichy János gróf tegnapi vallomása után, amely Zichy János grófnak, a legbecsületesebb munkapárti politikusnak őszinte, mindenféle kerteléstől ment jellemességét dokumentálja, a „Pécsi Napló“ „politikai munkatársának“ háta mögé bújva jónak látja jó nagyot ütni Zichy János grófon. Eltekintve attól, hogy a „politikai munkatárs“ nem más, mint félhivatalos munkapárti híradás, nagyon furcsának tartjuk, hogy a „Pécsi Napló“ elzengett dicshimnuszai után alig egy-két hónap múlva Zichy János grófot orozva megtámadja, akinek politikai integritása többet ér, mint a munkapárti tábor egész erkölcsi reputációja. Egyedül Zichy János gróf nem érezte jól magát azon az erkölcsi szemétdombon, amelyen Lukács László népe kukorékol és amelyen a „Pécsi Napló“ is segíti fújni ennek a kétségbeesett politikai pártnak hattyúdalát. Különben vigasztalódjunk. A munkapárt jelenlegi húsosfazeka, amelyhez a „Pécsi Napló“ ma még görcsösen ragaszkodik, előreláthatólag hamarosan összetörik és nem messze lesz az az idő, amikor Zichy János grófot újra az egekig magasztalja az a „Pécsi Napló“, amely Zichy János grófról ma még azt állítja, hogy Zichyben nem volt annyi önuralom ,hogy a törvényszék előtt elfedje a közte és Lukács László között fennálló politikai antagonizmust. A munkapárt politikai hullájának bűzén kár a tisztességes magyar sajtónak ilyen kétszínűséggel rágódni. Zichy János gróf pedig legokosabban tenné, ha faképnél hagyná azt a társaságot, amely jóságos szivével ilyen perfid módon visszaél a vakondokkal! A három pontos testvérekre dér Jár! A vakond nem igen szereti a világosságot, a nap fényét. Az ami mást éltet, föntart, neki nem életeleme. Számára vesztet, pusztulást jelent. Az ő igazi birodalma az anyaföld titokzatos belseje. Ez védi, ez ringatja, táplálja és tartja fönn. ő csak itt érzi magát jól. Itt tud csak egészen ösztönei szerint élni, ösztönös életének megfelelően cselekedni. És lám mégis mily kíméletlen e védő, e tápláló, e föntartóval szemben. Hányszor fúrja át, hányszor hasítja szét annak pihegő keblét. Hányszor csúfítja el annak szűzi arculatát szeszélyes túrásaival. És hozzá még mikor némileg valami hasznosat tesz is, két annyi belőle a kár! Azért hát csak elő velük a földből! Ki velük a napsugárra! Hadd érje utol őket jól megérdemelt sorsuk! Nemrégen az olasz parlament érdekes kijelentések színhelye volt. Az olasz hadügyminiszter ugyanis — Spingardi e bátor ember neve — a napokban kereken kijelentette, hogy ő egyáltalán összeférhetetlennek tartja a tiszti esküt a szabadkőművesség követelte alárendeltséggel. Magyarul ez annyit tesz, hogy aki megesküdött, hogy királyát árkon és bokron, tűzbe és vízbe követi, az nem lehet a szabadkőmivesség tagja. És viszont, aki hárompontos testvér, az nem csörtetheti jogosan a katonai kardot, nem hordhatja jogosan a tiszti bojtot. Vagyis végeredményben ez annyit jelent, hogy a vezető katonai körök veszélyesnek találják a szabadkőmivesség vakolását. Félnek ugyanis oly idő bekövetkezésétől, amikor tett pillanatának szükségességében e két — a katonai és a hárompontos testvérig kötelezettség ellenkezésbe kerül és mint ellenfelek állanak egymással szemben. Ennek pedig sohasem szabad megtörténni. Mert következményei már előre ismertek mindenki előtt. Ezen eseményekkel egyidejűleg több olasz lap fölveti a kérdést, van-e egyáltalán létjogosultsága a szabadkőművességnek? Manapság ugyanis — mondhatjuk mi is velük — úgyszólván korlátlan szabadság uralkodik minden téren. Gondolhat, érezhet, irhat, beszélhet, cselekedhetik mindenki jóformán úgy, ahogy neki tetszik. Hajdú Gyula rendőri segédkezéssel talhatja a papságot; Szabó Jóska háboríthatatlanul teheti el láb alól a barátokat; a tátongó elvtársak főkapitányi engedéllyel rendőri fedezet mellett nyugodtan oszthatják föl a zsíros papi falatokat. Mert hisz manapság minden meghibbant eszmének, minden vad gondolatnak van hive, terjesztője és védője, főkép pedig korlátlan hitele az emberek előtt. Mire való tehát a hárompontos testvéreknél az a nagy titkolódzás? Az az érthetetlen bújócskázás? Mire valók azok a titkos összejövetelek? Miről tanácskoznak ott, miről folyik a szó? Mit kalapálnak ott össze? Mily eszmék, mily célok vezérlik őket? Ha azok tisztességesek, megengedhetők, elő velük! El fogja őket fogadni minden józan, minden a szépet és nemeset kedvelő ember! Hívük, terjesztőjük, harcosuk lesz! Elő ezekkel a föld alatt bujkáló, túró vakondokkal! A napvilágra velük! Hadd lássuk őket, hadd szemléljük őket a maguk megvilágításukban! Dolgozzanak előttünk, küzdjenek, harcoljanak eszméikért a nyílt porondon! Ne legyen nekik titkos, másokra érthetetlen kátéjuk! Ne legyenek titkos, ismeretlen jelszavaik! Ne használjanak mások előtt ismeretlen, meg nem érthető ismertető, érintkezési és társalgási jelzést! Félre ezekkel a titokzatosságokkal! Napvilágra a föld alatt dolgozókkal! Avagy tán mégis igaza lenne egy tekintélyes olasz lapnak? Ez ugyanis azt meri állítani, hogy a szabadkőmivesség nyíltan ugyan a papi uralom ellen küzd, de titkos vezérelve tagjainak kölcsönös megvédése, segítése és előretolása, a végeredményben pedig minden megszerezhető, politikai és kormányzati hatalom megkaparitása. Ez a titkos álmuk a hárompontos testvéreknek! Nemrég került kezembe a bajai szabadkőművesek lajstroma. Leadom a névsort, úgy, amint lírom. Tessék figyelmesen átolvasni! 1. Alföldi László izr. banktisztviselő. 2. Dr. Beczály Gyula orvos. 3. Drescher Gyula kereskedő. 4. Drescher Béla polgáriiskolai tanár. 5. Dr. Fehér Lőrinc városi tb. főjegyző. 6. Gebhardt Dezső ékszerész. 7. Dr. Hegedűs Aladár kir. tan. polgármester. 8. Dr. Hetényi Pál járásbiró, Bácsalmás. 9. Dr. Kelemen József izr. ügyvéd. 10. Krausz Lipót izr. ékszerész. 11. Lemberger Dezső izr. sertéshizlaló. 12. Dr. Lemberger Ármin izr. ügyvéd. 13. Lővinger Jenő izr. bankigazgató. 14. Lővy Manó izr. kereskedő. 15. Nikolicz Ignác hentes. 16. Dr. Rajk Aladár izr. ügyvéd, páholyfőmester. 17. Reich Vilmos izr. kereskedő. 18. Dr. Róna Dezső izr. orvos. 19. Schmidt Ferenc gépgyáros. 20. Schön Géza izr. kereskedő. 21. Schön Ödön izr. kereskedő. 22. Szász János izr. kereskedő. 23. Wágner Antal könyvkereskedő. 24. Weidinger Dezső izr. nagybirtokos. Egy közel 25 ezer lakóval bíró városban a szabadkőművességnek 24 fölesküdött harcosa van. Ezek között is 13 zsidó. Miért lelkesedik annyira e náció a szabadkőműves eszmékért? Hisz itt nincs üzletre, gesejtre kilátás! Nincs-e? Hát miért fujdogál a szél mindig a szabadkőműves páholyok felől? Miért dudol mindig arról, hogy nem kell az iskolában a vallásoktatás, mert az gyermekkínzás; hogy nem kell a papnak az a sok föld, az a nagy vagyon, hisz annak a csuhásokon kívül senki más hasznát nem veszi és látja! Az holt kézben van! A holt kéz pedig nem mozoghat, jót nem tehet! Azért államosítani kell őket! Elvenni a papoktól! Az állam majd jobban hasznosítja! Persze arról hallgat, hogy a legjobb falatokat ő akarja megkeríteni. Mert van benne ravaszság, van benne számítás, így volt ez Franciaországban, így van ez Portugáliában és így lesz ez máshol is mindenütt. Először eltántorítják a népet régi hitétől, elrabolják tőle az Istenbe való hitet, hogy azután béklyót verjenek a hitetlen öngyermekekkel az egyházra — ami ugyan nem sikerül nekik — csak azért, hogy javait megkaparithassák.