Pécsi Ujlap, 1913. június (7. évfolyam, 124-148. szám)

1913-06-01 / 124. szám

VII. évfolyam. — 124. szám.Vasárnap. 1913. június 1. Az „UjLAP“ melléklete. Ak llfbpHl «lyttr helykén: Negyedévre____K.l-80 HJ hóra .... » —•60 Vidékre, f Névre...............K. 7-80 Negyedévre...........3*90 SMk a .Pécsi 'Jjtap­­vidékre 1 hóra . . K. 1~ POLITIKAI MAPI LAS» ^Stwke^tóaé^é^tóadóhivalett^WoBj^^^TMS*k­r,l**,,TM,Íl*,*^EL^5s^^^KKCTO7,H",",IB*k * "“|PIL szerik^^a^kása: 222. szám. I NOaTO«46V! JÓZSt­. I­­nczédy Dénes-utca. (Beír. pMáÉk) TeMee 4M. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum-utca 4. u. ii airiiiiiaiirii>aMBWMWiMiiMBWWi*AiiimmiT—wr»—in...........■ ini—■awiMiiiuiiHKi .........................................................................................u<— (+) Zichy János gróf és a Pécsi Napló. Érthető megütközéssel olvastuk a „Pécsi Napló“ mai számában politikai munkatársá­nak azon táviratát, amelyben Zichy János grófról, Pécs szab. kir. város díszpolgáráról le akarja szedni a szentelt vizet. Nem is olyan régen, amikor Zichy János grófot Pécs szab. kir. város díszpolgárává válasz­totta és amikor Zichy János gróf még a hatalom árnyékában ült, a „Pécsi Napló“ dicshimnuszokat zengedezett Zichy János grófról. Zichy János gróf tegnapi vallo­mása után, amely Zichy János grófnak, a legbecsületesebb munkapárti politikusnak őszinte, mindenféle kerteléstől ment jelle­mességét dokumentálja, a „Pécsi Napló“ „politikai munkatársának“ háta mögé bújva jónak látja jó nagyot ütni Zichy János grófon. Eltekintve attól, hogy a „politikai munkatárs“ nem más, mint félhivatalos mun­kapárti híradás, nagyon furcsának tartjuk, hogy a „Pécsi Napló“ elzengett dicshimnu­szai után alig egy-két hónap múlva Zichy János grófot orozva megtámadja, akinek po­litikai integritása többet ér, mint a munka­párti tábor egész erkölcsi reputációja. Egye­dül Zichy János gróf nem érezte jól ma­gát azon az erkölcsi szemétdombon, amelyen­­ Lukács László népe kukorékol és ame­lyen a „Pécsi Napló“ is segíti fújni ennek a kétségbeesett politikai pártnak hattyúdalát. Különben vigasztalódjunk. A munkapárt je­lenlegi húsosfazeka, amelyhez a „Pécsi Napló“ ma még görcsösen ragaszkodik, előreláthatólag hamarosan összetörik és nem messze lesz az az idő, amikor Zichy János grófot újra az egekig magasztalja az a „Pécsi Napló“, amely Zichy János grófról ma még azt állítja, hogy Zichyben nem volt annyi­ ön­uralom ,hogy a törvényszék előtt elfedje a közte és Lukács László között fennálló politi­kai antagonizmust. A munkapárt politikai hullájának bűzén kár a tisztességes magyar sajtónak ilyen kétszínűséggel rágódni. Zichy János gróf pedig legokosabban tenné, ha fa­képnél hagyná azt a társaságot, amely jósá­gos szivével ilyen perfid módon visszaél­ a vakondokkal! A három pontos testvérekre dér Jár! A vakond nem igen szereti a világos­ságot, a nap fényét. Az a­mi mást éltet, föntart, neki nem életeleme. Számára vesztet, pusztulást jelent. Az ő igazi birodalma az anyaföld titokzatos belseje. Ez védi, ez ringatja, táp­lálja és tartja fönn. ő csak itt érzi magát jól. Itt tud csak egészen ösztönei szerint élni, ösztönös életének megfelelően csele­kedni. És lám mégis mily kíméletlen e védő, e tápláló, e föntartóval szemben. Hányszor fúrja át, hányszor hasítja szét annak pi­­hegő keblét. Hányszor csúfítja el annak szűzi arculatát szeszélyes túrásaival. És hozzá még mikor némileg valami haszno­sat tesz is, két annyi belőle a kár! Azért hát csak elő velük a földből! Ki velük a napsu­gárra! Hadd érje utol őket jól megérdemelt sorsuk! Nemrégen az olasz parlament érdekes­­ kijelentések színhelye volt. Az olasz had­­­­ügyminiszter ugyanis — Spingardi e bátor­­ ember neve — a napokban kereken kijelen­tette, hogy ő egyáltalán összeférhetetlen­nek tartja a tiszti esküt a szabadkőműves­­ség követelte alárendeltséggel. Magyarul ez annyit tesz, hogy aki megesküdött, hogy királyát árkon és bokron, tűzbe és vízbe követi, az nem lehet a szabadkőmivesség tagja. És viszont, aki hárompontos testvér, az nem csörtetheti jogosan a katonai kar­dot, nem hordhatja jogosan a tiszti bojtot. Vagyis végeredményben ez annyit jelent, hogy a vezető katonai körök veszélyesnek találják a szabadkőmivesség vakolását. Félnek ugyanis oly idő bekövetkezésétől, amikor tett pillanatának szükségességében e két — a katonai és a hárompontos test­vérig kötelezettség ellenkezésbe kerül és mint ellenfelek állanak egymással szem­ben. Ennek pedig sohasem szabad meg­­­­történni. Mert következményei már előre ismertek mindenki előtt. Ezen események­kel egyidejűleg több olasz lap fölveti a kér­dést, van-e egyáltalán létjogosultsága a szabadkőművességnek? Manapság ugyanis — mondhatjuk mi is velük — úgyszólván korlátlan szabad­ság uralkodik minden téren. Gondolhat, érezhet, irhat, beszélhet, cselekedhetik mindenki jóformán úgy, ahogy neki tetszik. Hajdú Gyula rendőri segédkezéssel tal­­­­hatja a papságot; Szabó Jóska háborítha­­tatlanul teheti el láb alól a barátokat; a tá­tongó elvtársak főkapitányi engedéllyel rendőri fedezet mellett nyugodtan oszthat­ják föl a zsíros papi falatokat. Mert hisz manapság minden meghibbant eszmének, minden vad gondolatnak van hive, ter­jesztője és védője, főkép pedig korlátlan hi­tele az emberek előtt. Mire való tehát a hárompontos test­véreknél az a nagy titkolódzás? Az az ért­hetetlen bújócskázás? Mire valók azok a titkos összejövetelek? Miről tanácskoznak ott, miről folyik a szó? Mit kalapálnak ott össze? Mily eszmék, mily célok vezérlik­­ őket? Ha azok tisztességesek, megengedhe­tők, elő velük! El fogja őket fogadni min­den józan, minden a szépet és nemeset ked­velő ember! Hívük, terjesztőjük, harcosuk lesz! Elő ezekkel a föld alatt bujkáló, túró vakondokkal! A napvilágra velük! Hadd lássuk őket, hadd szemléljük őket a maguk megvilágításukban! Dolgozzanak előttünk, küzdjenek, harcoljanak eszméikért a nyílt porondon! Ne legyen nekik titkos, másokra érthetetlen kátéjuk! Ne legyenek titkos, is­meretlen jelszavaik! Ne használjanak má­sok előtt ismeretlen, meg nem érthető is­mertető, érintkezési és társalgási jelzést! Félre­ ezekkel a titokzatosságokkal! Napvilágra a föld alatt dolgozókkal! Avagy tán mégis igaza lenne egy tekinté­lyes olasz lapnak? Ez ugyanis azt meri­­ állítani, hogy a szabadkőmivesség nyíltan­­ ugyan a papi uralom ellen küzd, de titkos­­ vezérelve tagjainak kölcsönös megvédése, segítése és előretolása, a végeredményben pedig minden megszerezhető, politikai és kormányzati hatalom megkaparitása. Ez a titkos álmuk a hárompontos test­véreknek! Nemrég került kezembe a bajai sza­badkőművesek lajstroma. Leadom a név­sort, úgy, amint lírom. Tessék figyelme­sen átolvasni! 1. Alföldi László izr. banktisztviselő. 2. Dr. Beczály Gyula orvos. 3. Drescher Gyula kereskedő. 4. Drescher Béla­ polgári­­iskolai tanár. 5. Dr. Fehér Lőrinc városi tb. főjegyző. 6. Gebhardt Dezső ékszerész. 7. Dr. Hegedűs Aladár kir. tan. polgár­­mester. 8. Dr. Hetényi Pál járásbiró, Bács­almás. 9. Dr. Kelemen József izr. ügyvéd. 10. Krausz Lipót izr. ékszerész. 11. Lemberger Dezső izr. sertéshizlaló. 12. Dr. Lemberger Ármin izr. ügyvéd. 13. Lővinger Jenő izr. bankigazgató. 14. Lővy Manó izr. kereskedő. 15. Nikolicz Ignác hentes. 16. Dr. Rajk Aladár izr. ügyvéd, páholy­­főmester. 17. Reich Vilmos izr. kereskedő. 18. Dr. Róna Dezső izr. orvos. 19. Schmidt Ferenc gépgyáros. 20. Schön Géza izr. kereskedő. 21. Schön Ödön izr. kereskedő. 22. Szász János izr. kereskedő. 23. Wágner Antal könyvkereskedő. 24. Weidinger Dezső izr. nagybirtokos. Egy közel 25 ezer lakóval bíró város­ban a szabadkőművességnek 24 föleskü­dött harcosa van. Ezek között is 13 zsidó. Miért lelkesedik annyira e náció a szabadkőműves eszmékért? Hisz itt nincs üzletre, gesejtre kilátás! Nincs-e? Hát miért fujdogál a szél mindig a szabadkőműves páholyok felől? Miért dudol mindig arról, hogy nem kell az iskolában a vallásoktatás, mert az gyermekkínzás; hogy nem kell a papnak az a sok föld, az a nagy vagyon, hisz an­nak a csuhásokon kívül senki más hasznát nem veszi és látja! Az holt kézben van! A holt kéz pedig nem mozoghat, jót nem te­het! Azért államosítani kell őket! Elvenni a papoktól! Az állam majd jobban haszno­sítja! Persze arról hallgat, hogy a legjobb falatokat ő akarja megkeríteni. Mert van benne ravaszság, van benne számítás, így volt ez Franciaországban, így van ez Por­tugáliában és így lesz ez máshol is minde­nütt. Először eltántorítják a népet régi hi­tétől, elrabolják tőle az Istenbe való hitet, hogy azután béklyót verjenek a hitetlen ön­gyermekekkel az egyházra — ami ugyan nem sikerül nekik — csak azért, hogy ja­vait megkaparithassák.

Next