Pécsi Ujlap, 1913. szeptember (7. évfolyam, 179-224. szám)
1913-08-03 / 179. szám
Vasárnap. 1913. augusztus 3. VII. évfolyam. — 179 szám. Az „UJLAP“ melléklete. Az Ialappal együtt helyben: Negyedévre .. . . K. 1*80 Egy hét* ..... —'80 Vidékre: Félévre...............K. 7*10 Negyedévre ..... 3*90 Csak aPécsi úrlap« Vidékre 1 béta . . K. 1•Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja: “ FELELŐS SZERKESZTŐ: Felelős szerkesztő lakása: 222. szám. Linczédy Dénes~utca (Belv.plebánia.) Telefon 484. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum utca 4. sz. A katholikus papság étajtója. Pécs, augusztus 2. A ,.Budapesti Hírlap“-ban egy „előkelő egyházi férfiú“ igyekszik hangulatot kelteni a keresztény politikai párt és sajtója ellen. E héten a „Pécsi Napló“-ban egy „Jó barát“ ágaskodik a katholikus alpapság politikai állásfoglalása ellen és állít szemérmetlen valótlanságokat a katholikus alpapság közéleti szerepléséről és a katholikus sajtóról. Szeretem hinni, hogy amint a Budapesti Hírlap „előkelő“ egyházi férfia“ maholnap mint a bpesti újságírók körének valamelyes tagja fog bemutatkozni, úgy a mi „jó barátunk“ is nem más, mint a fehér asztalok mellett katholikus papok társaságában magát jól érző „jó katholikus“, aki azonban a sokat hangoztatott „keresztényi szeretet“ katholikus elvén kívül vajmi kevés szellemi és lelki közösséggel rendelkezik Egyházával és gyakorlati tanaival szemben. Ezen feltevésemre feljogosít az a hang, mellyel a katholikus papságról székely észjárással beszél és azok a vakmerő valótlanságok, amelyekkel a katholikus sajtót rágalmazza. Érdekes jelenség, hogy olyan urak, akik a katholikus egyház érdekeiért soha sem exponálták magukat, akik a katholikus közvélemény itélőszéke előtt csak mint renegátok és hangulatkeltők szerepelnek, akik az egyház gyakorlati elvei és tanai negligálásával, a pozitív hitből fakadó lánglelkesedésnek magaslataira fellendülni sohasem voltak képesek, ezek a katholikus erkölcs és elvek, a „keresztény szeretet“ vallásának hivatott képviselőiként szerepeltetik magukat. Fáj a ,,jó barát“-unknak a katholikus papság irányváltozása a radikalizmus felé, mely „nem ismer Istent, vallást, családot, társadalmat, hazát.“ Hogy ez a nagy vád miképen volna indokolható, arról fogalmam sincs. Egy képtelen állítás, melynek ép az ellenkezője igaz. Hisz a papságnak politikai állásfoglalása a hazug, egyházellenes, liberalizmussal szemben, keresztény szociális tevékenysége az istentelen szociáldemokráciával szemben, nemzeti irányú politikája a törvényes rend és az alkotmányosság szentsége érdekében, talán csak nem „istent, vallást, családot, társadalmat és hazát“ nem ismerő radikalizmus? Micsoda értelmetlen, üres bombaszt az ilyen beszéd! Az irányváltozás oka — szerinte — a néppárt és a katholikus sajtó. Ez egyúttal magyarázója annak is, hogy mit ért a mi „jó barát“-unk a káros irányváltozás alatt? egy szóval „a harcias, a kuruc katholicizmust!“ Az ő világi kath. ideálja más, teljesen más. Az ő világi katholikus ideálja az anyakönyvelt katholikus, a tarokk-katholikus, aki pénteken virstlizik, vasárnap mise alatt korzózik, nagyböjtben kaszinói táncestélyeket rendez, hamvazószerdán kabarézik stb. stb. „Világ“-ot és „Est“-et olvas; aki pedig húsvétkor gyónik, az bigott; aki a katholikus sajtót támogatja, klerikális; aki kongregánista, a papokat bújja. Amilyen a világi ideálja, olyan az ő ideális „alsópapsága“ is. Persze, hogy a néppárti exponáltság szintén nem tartozik az általa előnyösnek feltüntetett jellemvonások közé. A másik „rontó“ tényező: a kath. sajtó, mely „annyira eltért hivatásától“, „melyhez mi katholikusok hozzájárulásunkat nem adhatjuk.“ Az „önök hozzájárulására“ „Jó barát“-unk nem is reflektálunk. Önök csak szolgálják a katholicizmus ügyét továbbra is rekriminálásokkal, öreges szentimentáliskodásokkal, az „Est“ és „Világ“ olvasásával, ne tartsanak nekünk erkölcsi tanításokat a „szeretet vallásának“ magasztos eszméiről, akik egyházuk érdekeiért egy kukkot sem mernek szólni, akiknek Pécsett a városi közgyűlési teremben egy Hajdú Gyula szab irányt, akiknek annyi bátorságuk sem volt és nincs, hogy a katholikus intézményeket inpertmentet támadó szabadkőműves-szocialista agitátorok torkára forrasztanák a szót! Vagy hol voltak önök papjaik védelmében „Jó barát“-ink, mikor évekkel ezelőtt katholikus papnak Pécsett a külvárosi utcákon végigmennie nem lehetett inzultus nélkül? Mit tett az önök sajtója a katholikus Egyházat, intézményeit, szerzeteseit, papjait nap-nap után, hét hét után rágalmazó, piszkító sajtótámadásainak visszautasításával? Hisz nem volt egy orgánum már, ahol igazainkat megvédelmezhettük és a kis „Pécs Úrlap“-ot kellett megteremtenünk, hogy a köznépet és munkásosztályt teljesen el ne veszítsük a vallás és Egyház számára? Vagy hogy „minden ember önző, a tudományt lekicsinyli, a hatalmat bitoroltnak nevezi, a vallást szükségtelen rossznak tekinti; hogy már semmi sem szent“ a kath. alsópapság és katholikus sajtó bűne? Az az alsópapság, mely saját magánérdekei ellen is hűségesen kitart a politikában a keresztény irányzat érvényesülése mellett, amelynek oly kevés bajtársa van a „Jó barát“-ok köréből vallása és egyháza eminens érdekeiért folyó nehéz küzdelmében, az a kath. sajtó, amely oly önzetlenül, nem ezres bankókért, hanem ingyen lelkesedésből fekteti munkába összes fizikai és lelki energiáját, bizonyára nem járult hozzá egyetlen egy jottával sem a fent vázolt szomorú állapotok megteremtéséhez. Az annyira emlegetett jóizlésű lapokat talán a Pesti Hírlap, Az Újság, az Est stb. apróhirdetései szolgáltatják, vagy a nap-nap után ismétlődő rágalmak és hazugságok özöne, melynek cáfolatára a kuruc katholicizmusnak egy külön cáfoló intézményt, a Pázmány védőirodát kellett létesítenie. Egy nagy pártszenvedélytől ment katholikus lap után sóvárog a „Jó barátiunk. Volt ilyen. A „Magyar Állam“. Járatta-e? Olvasta-e? Nagy is volt, pártszenvedélytől ment volt, kitűnően szerkesztett. Megbukott. Mert egy hibája volt: katholikus volt. Katholikus érdekekért küzdött. Vagy, hogyan képzeli a mi „jó barát“-unk azt a pártszenvedélytől mentes lapot? Politikája ne legyen? Hát ki irányítsa a papság és a hithű katholikus világiak politikai irányát? Ne vágjon a krisztusi ostorral a kufárok közé, akik az egyház intézményeit, vagyonát akarják haramiák módjára tönkre tenni? Vagy minek tekinti a mi „jó barátiunk a katholicizmust? Csak amolyan üvegbura alá való abstrakciónak? Amolyan Schoppenhauer vagy Nitsche-féle elméletnek, melyet unalmas őszi estéken és esős délutánokon olvasgatunk kuriózumként?A katholicizmus élet — édes „Jó barátjunk. Tartalmas, fejlődő, küzködő, ha kell, vértanúi élet elveinek gyakorlati érvényesülése, intézményei és nagy érdekei szentsége mellett? Hát hogyan akarja ön a katholikus alsópapság és kath. sajtó kérdését ,harc, küzdelem nélkül megoldani, mikor egy folytonos hatalmas élet-halálharc közepébe van a kettő beleállitva? Nyugodjék csak bele „Jó barát“-unk a kath. alsópapság és kath. sajtó jelenlegi állásfoglalásába és ha van kifogásolni való, úgy csak az lehet, hogy ez az állásfoglalás — sajnos — nem egységes és nem általános. A jelenlegi politikai viszonyok minden más kérdést absorbeálnak. Nem tudjuk, hogy hová fejlődik a mi szempontunkból a politika iránya? azért van még elég tűrhető nyugalom, de a Balthazároknak megjelenése és favorizálása nagy gyaút kelt már most is. És ha Tisza és kormánya az általa hangoztatott konzervatív álláspontról letér és a katholikus érdekek támadásába kezd, hiszem, hogy egységes, általános és oly hatalmas harcot fog az alsópapság és a kath. sajtó provokálni, hogy akkor a mi csendes, szentimentális „Jó barát“-unk már élni sem kíván tovább, vagy a „jó barát“-ból legalább is ellenség lesz. De mi is csak azt tartjuk, hogy a „jó barátokétól ments meg minket Az Isten, az ,,ellenség“-gel majd csak elbánunk valahogy mi is. Müller Károly: Szociális rovat. — Sajtógyülés Pécsett. A pécsi keresztény szocialisták augusztus 20-án rendezendő nagy sajtóünnep ügyében július hó 5-én, kedden este 8 órakor a keresztény szocialisták egyesületi helyiségében (József utca 15.) nagy sajtógyűlés lesz, melyre a katholikus sajtó jó barátait tisztelettel meghívja az ünnepély rendezősége. — Önképző-köri gyűlés. A pécsi keresztény szocialisták „Önképző-Kör“-e holnap, vasárnap délelőtt fél 11 órakor rendes heti ülést tart.