Pécsi Ujlap, 1913. szeptember (7. évfolyam, 179-224. szám)

1913-08-03 / 179. szám

Vasárnap. 1913. augusztus 3. VII. évfolyam. — 179 szám. Az „UJLAP“ melléklete. Az Ialappal együtt helyben: Negyedévre .. . . K. 1*80 Egy hét* ..... —'80 Vidékre: Félévre...............K. 7*10 Negyedévre ..... 3*90 Csak a­­Pécsi úrlap« Vidékre 1 béta . . K. 1•­Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja: “­ FELELŐS SZERKESZTŐ:­­ Felelős szerkesztő lakása: 222. szám. Linczédy Dénes~utca­ (Belv.plebánia.) Telefon 484. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum­ utca 4. sz. A katholikus papság ét­­ajtója. Pécs, augusztus 2. A ,.Budapesti Hírlap“-ban egy „elő­kelő egyházi férfiú“ igyekszik hangulatot kelteni a keresztény politikai párt és saj­tója ellen. E héten a „Pécsi Napló“-ban egy „Jó barát“ ágaskodik a katholikus al­­papság politikai állásfoglalása ellen és ál­lít szemérmetlen valótlanságokat a katho­likus alpapság közéleti szerepléséről és a katholikus sajtóról. Szeretem hinni, hogy amint a Budapesti Hírlap „előkelő“ egy­házi férfia“ ma­holnap mint a bpesti újság­írók körének valamelyes tagja fog bemu­tatkozni, úgy a mi „jó barátunk“ is nem más, mint a fehér asztalok mellett katho­likus papok társaságában magát jól érző „jó katholikus“, aki azonban a sokat han­goztatott „keresztényi szeretet“ katholikus elvén kívül vajmi kevés szellemi és lelki kö­zösséggel rendelkezik Egyházával és gya­korlati tanaival szemben. Ezen feltevésemre feljogosít az a hang, mellyel a katholikus papságról székely észjárással beszél és azok a vakmerő valót­lanságok, amelyekkel a katholikus sajtót rágalmazza. Érdekes jelenség, hogy olyan urak, akik a katholikus egyház érdekeiért soha sem exponálták magukat, akik a kat­holikus közvélemény itélőszéke előtt csak mint renegátok és hangulatkeltők szerepel­nek, akik az egyház gyakorlati elvei és ta­nai negligálásával, a pozitív hitből fakadó lánglelkesedésnek magaslataira fellendül­ni sohasem voltak képesek, ezek a katho­likus erkölcs és elvek, a „keresztény sze­retet“ vallásának hivatott képviselőiként szerepeltetik magukat. Fáj a ,,jó barát“-unknak a katholikus papság irányváltozása a radikalizmus felé, mely „nem ismer Istent, vallást, családot, társadalmat, hazát.“ Hogy ez a nagy vád miképen volna indokolható, arról fogal­mam sincs. Egy képtelen állítás, melynek ép az ellenkezője igaz. Hisz a papságnak politikai állásfoglalása a hazug, egyház­ellenes, liberalizmussal szemben, keresz­tény szociális tevékenysége az istentelen szociáldemokráciával szemben, nemzeti irányú politikája a törvényes rend és az alkotmányosság szentsége érdekében, talán csak nem „istent, vallást, családot, társa­dalmat és hazát“ nem ismerő radikaliz­mus? Micsoda értelmetlen, üres bombaszt az ilyen beszéd! Az irányváltozás oka — szerinte — a néppárt és a katholikus sajtó. Ez egyúttal magyarázója annak is, hogy mit ért a mi „jó barát“-unk a káros irány­­változás alatt? egy szóval „a harcias, a kuruc katholicizmust!“ Az ő világi kath. ideálja más, teljesen más. Az ő világi kat­holikus ideálja az anyakönyvelt katholikus,­­ a tarokk-katholikus, aki pénteken virstlizik, vasárnap mise alatt korzózik, nagyböjtben kaszinói táncestélyeket rendez, hamvazó­szerdán kabarézik stb. stb. „Világ“-ot és „Est“-et olvas; aki pedig húsvétkor gyó­­nik, az bigott; aki a katholikus sajtót tá­mogatja, klerikális; aki kongregánista, a papokat bújja. Amilyen a világi ideálja, olyan az ő ideális „alsópapsága“ is. Per­sze, hogy a néppárti exponáltság szintén nem tartozik az általa előnyösnek feltün­tetett jellemvonások közé. A másik „rontó“ tényező: a kath. sajtó, mely „annyira el­tért hivatásától“, „melyhez mi katholiku­­sok hozzájárulásunkat nem adhatjuk.“ Az „önök hozzájárulására“ „Jó barát“-unk nem is reflektálunk. Önök csak szolgálják a katholicizmus ügyét továbbra is rekrimi­­nálásokkal, öreges szentimentáliskodások­kal, az „Est“ és „Világ“ olvasásával, ne tartsanak nekünk erkölcsi tanításokat a „szeretet vallásának“ magasztos eszméi­ről, akik egyházuk érdekeiért egy kukkot sem mernek szólni, akiknek Pécsett a vá­rosi közgyűlési teremben egy Hajdú Gyula szab irányt, akiknek annyi bátorságuk sem volt és nincs, hogy a katholikus intézmé­nyeket inpertm­entet támadó szabadkőmű­­­­ves-szocialista agitátorok torkára forrasz­tanák a szót! Vagy hol voltak önök pap­jaik védelmében „Jó barát“-ink, mikor évekkel ezelőtt katholikus papnak Pécsett a külvárosi utcákon végigmennie nem le­hetett inzultus nélkül? Mit tett az önök sajtója a katholikus Egyházat, intézmé­nyeit, szerzeteseit, papjait nap-nap után, hét­ hét után rágalmazó, piszkító sajtó­támadásainak visszautasításával? Hisz nem volt egy orgánum már, ahol igazain­kat megvédelmezhettük és a kis „Pécs Úr­­lap“-ot kellett megteremtenünk, hogy a köznépet és munkásosztályt teljesen el ne veszítsük a vallás és Egyház számára? Vagy hogy „minden ember önző, a tudo­mányt lekicsinyli, a hatalmat bitoroltnak nevezi, a vallást szükségtelen rossznak te­kinti; hogy már semmi sem szent“ a kath. alsópapság és katholikus sajtó bűne? Az az alsópapság, mely saját magánérdekei ellen is hűségesen kitart a politikában a ke­resztény irányzat érvényesülése mellett, amelynek oly kevés bajtársa van a „Jó barát“-ok köréből vallása és egyháza emi­nens érdekeiért folyó nehéz küzdelmében, az a kath. sajtó, amely oly önzetlenül, nem ezres bankókért, hanem ingyen lelkesedés­ből fekteti munkába összes fizikai és lelki energiáját, bizonyára nem járult hozzá egyetlen egy jottával sem a fent vázolt szomorú állapotok megteremtéséhez. Az annyira emlegetett jóizlésű lapokat talán a Pesti Hírlap, Az Újság, az Est stb. apró­hirdetései szolgáltatják, vagy a nap-nap után ismétlődő rágalmak és hazugságok özöne, melynek cáfolatára a kuruc katholi­­cizmusnak egy külön cáfoló intézményt, a Pázmány védőirodát kellett létesítenie. Egy nagy pártszenvedélytől ment katholi­kus lap után sóvárog a „Jó barátiunk. Volt ilyen. A „Magyar Állam“. Járatta-e? Olvasta-e? Nagy is volt, pártszenvedélytől ment volt, kitűnően szerkesztett. Megbu­kott. Mert egy hibája volt: katholikus volt. Katholikus érdekekért küzdött. Vagy, ho­gyan képzeli a mi „jó barát“-unk azt a pártszenvedélytől mentes lapot? Politi­kája ne legyen? Hát ki irányítsa a papság és a hithű katholikus világiak politikai irá­nyát? Ne vágjon a krisztusi ostorral a ku­­fárok közé, akik az egyház intézményeit, vagyonát akarják haramiák módjára tönk­re tenni? Vagy minek tekinti a mi „jó ba­rátiunk a katholicizmust? Csak amolyan üvegbura alá való abstrakciónak? Amolyan Schoppenhauer vagy Nitsche-féle elmélet­nek, melyet unalmas őszi estéken és esős­­ délutánokon olvasgatunk kuriózumként?­­A katholicizmus élet — édes „Jó barát­junk. Tartalmas, fejlődő, küzködő, ha kell, vértanúi élet elveinek gyakorlati érvénye­­­sülése, intézményei és nagy érdekei szent­sége mellett? Hát hogyan akarja ön a kat­­­­holikus alsópapság és kath. sajtó kérdését ,harc, küzdelem nélkül megoldani, mikor egy folytonos hatalmas élet-halálharc kö­zepébe van a kettő beleállitva? Nyugodjék csak bele „Jó barát“-unk a kath. alsópapság és kath. sajtó jelenlegi állásfoglalásába és ha van kifogásolni való, úgy csak az lehet, hogy ez az állásfogla­lás — sajnos — nem egységes és nem ál­talános. A jelenlegi politikai viszonyok minden más kérdést absorbeálnak. Nem tudjuk, hogy hová fejlődik a mi szempon­tunkból a politika iránya? azért van még elég tűrhető nyugalom, de a Balthazárok­­­­nak megjelenése és favorizálása nagy gya­­­­­út kelt már most is. És ha Tisza és kor­mánya az általa hangoztatott konzervatív álláspontról letér és a katholikus érdekek támadásába kezd, hiszem, hogy egységes, általános és oly hatalmas harcot fog az alsópapság és a kath. sajtó provokálni, hogy akkor a mi csendes, szentimentális „Jó barát“-unk már élni sem kíván tovább, vagy a „jó barát“-ból legalább is ellenség­ lesz. De mi is csak azt tartjuk, hogy a „jó barátokétól ments meg minket Az Isten, az ,,ellenség“-gel majd csak elbánunk va­lahogy mi is. Müller Károly: Szociális rovat. — Sajtógyülés Pécsett. A pécsi keresz­tény szocialisták augusztus 20-án rendezen­dő nagy sajtóünnep ügyében július hó 5-én, kedden este 8 órakor a keresztény szocialis­ták egyesületi helyiségében (József­ utca 15.) nagy sajtógyűlés lesz, melyre a katholikus sajtó jó barátait tisztelettel meghívja az ün­nepély rendezősége. — Önképző-köri gyűlés. A pécsi ke­resztény szocialisták „Önképző-Kör“-e hol­nap, vasárnap délelőtt fél 11 órakor rendes heti ülést tart.

Next