Pécsi Ujlap, 1914. március (8. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-01 / 49. szám

Vili. évfolyam. — 49. sz. Vasárnap. 1914. Március­­ & »US« ,UJ LAP* és .PÉCSI UJLAP* egyflttesen: negyedévre helyben . K 1-80 | Negyedévre vidékre . X 3-8« ha kor* . . K - fi« | Egy hói a . .KIM A .PÉCSI UJLAP* külön vidékre küldve 1 hón K 1­— Felelős szerkesztő: VIHANYI JÁNOS. Az „UJ LAP“ melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum­ u­tca 4. szám. , Telefon 222. szám. A felelős szerkeszti telefonjaim!: 484. Magyar József szerkesztő úr címére! Kedves Szerkesztő úr! Legyen szives és súgja meg a „Mun­kás“ buzgó munkatársainak a következőket: 1. A pécsi szabósztrájkra vonatkozólag a cikkíró úrnak az Újlap pénteki számát is kellett volna olvasnia, mert akkor megtudta volna, hogy a ruhát a nagy pénzen fizetett vigécek teszik drágává. 2. A Pogrom Móricnak legyen szíves őszinte gratulációmat tolmácsolni, hogy nem ijedt meg a pécsi pogromtól (a zsidó üldözés­től) és ugyancsak neki súgja meg, hogy nem engedem futni — ha tisztességes elem­fél — mig meg nem mondja nekem azt, hogy a) melyek azok a gazságok, a­melye­ket a papok a felvilágosodás ellen elkö­vettek? b) kik azok a természettudományi fel­fedezők, akiket a papok Galilei bácsival a máglyára ültettek? c) hol, mikor, miért, ki és kit égetett el az egyház a tudomány nevében? Kedves Móric barátom! Itt a fényes okkázió! Meg kell felelni annak a golnak! E­z se rágódik csonton, ha húsra talál! R­ajta! Vasárnap várom! Ne hagyd magad Schlesinger! 3. A munkásság és a vallásos életről szóló cikk mindig igaz marad, mert azt be­bizonyítani nem lehet, hogy gép, villany és gőz a hitet kizárná. 4. A reklám nagy hólabda-imádság, ép oly túlzott fonákság, mint a zsidó cikk­író dicsekvése a maga vallási közönyével. A CSolgota-uton. Irta: Sz. I. Reménytelen, sötét az égbolt. . . (A Nap sugár­a nem ragyog . . .) A halál lelke végig­­­cikázott. Megérintett minden kis virágot. E elhaltak lassan a dalok . . . A Krisztus jön . .. Mély fájdalomtól vibrál az ajka. És — jaj! — a mi bűnünk terhe rajta! . . . Az arca halvány, fájó, szomorú . . . Homlokán szúró töviskoszorú. . .. Szerető lelkek jöttek utána (Bus­tisza szemmel magához int.) Múltat feledve, mea culpázva. Térdeljünk le eléje mind . . . És csókoljuk meg a keresztet! így könnyebb lesz neki — tudom — S mosolygó arccal fog haladni A nehéz Golgota-uton. Érdekes dolgok. Írja: Frater Emericus. A föld népessége. A legutóbbi népszámlálás és általános becslés alapján úgy nagyjából a következő­képpen oszlik meg a föld népessége: Euró­pa lakosainak száma 434 és 1­4 millió, Ázsiá­ban 831 és 114 millió, Afrikában 127 és 10 mil­lió, Észak-Amerikában 119 és 62 millió, Dél- Amerikában 48 millió, Ausztráliában 34 és 112 millió a lakosok száma, Óceánia és Új-Zéland lakóinak száma pedig körülbelül 26 millió. A három nyolcast ábrázoló póznán és a piros rongyon kívül még a maga különle­ges kultúráját is lobogtató „Munkás“ kidül­­leszti a mellét és a következőképen meny­dörög: „Az egyháznak, különösen a katho­­likus egyháznak azért van ábrázat­a a földön az emberi egyenlőségről fecsegni, ha az alsó néposztályok az éhhalál karjaiban vergődnek is, ha a jogtalanságuk elnyomattatásuk és kizsákmányoltságuk szörnyűségei az égig hallatják is keserves panasz hangjaikat, mint­egy rettenetesen súlyos vádbeszédet az Isten nevével kacérkodó katholikus egyház ellen.“ Ezt megmondta, még­pedig egy szusz­ra. Tehát a népnek nem fáj semmi, csak az egyház lélegzése. Az alsó néposztályt az Egyház dönti a nyomorúságba, az éhhalálba? Hát az Egyház hajtja be irgalmatlanul rajta a szakszervezeti pártadót? Az Egyház veti ki híveire a kalácsot, a sztrájkalapra? Az Egyház kötelezi gyermekeit a Népszava és a Munkás előfizetésére? Az Egyház taní­tása az: Együnk, igyunk, úgy is csak az a mienk, amit a torkunkon lecsúsztatunk? Ellenkezőleg, nem épen az Egyház, nevezte szent Lőrinc diakónus ajkával kin­cseinek a szegényeket? Nem gyámolította-e kezdettől az árvákat és özvegyeket? Nem viselte-e gondjukat mindenkor a betegeknek? Paulai szent Vince, Mátai János, iste­nes János olyan nevek, kik előtt még az is­tentelenek is meghajolnak. Lelki gyerme­keik a szent Vince leányai, az irgalmas testvérek és a többi szerzetesek egyetlen­éhez hozzászámítandó még Grönland és az Észak-Amerika körüli szigetvilág 13 ezer lakója. Az egész földkerekséget tehát ösz­­szesen 15.678 millió, azaz tizenötezerhatszáz­­hetvennyolc millió ember lakja. A lakosság sűrűsége vidékek szerint igen változó. A legnagyobb különbségeket Ázsiában találjuk. Ázsiának területe 44 és 10 millió km 2, s míg a szibériai fensíkon egy négyzetkilométerre 180 ember esik. Jáva szi­getén ugyanakkora területre 209 ember esik. Európának 9 és 30 millió négyzetkilométer területén egy négyzetkilométerre átlag 43 ember esik. Afrikának a hozzátartozó szi­getekkel négyzetkilométerenként csak 4 em­bert kell táplálnia. Észak- és Dél-Amerika területén négyzetkilométerenként szintén csak 4 ember lakik. Ausztráliában egy négy­zetkilométerre meg éppenséggel csak 0,6 la­kos esik. Óceániában (melynek nagysága kö­rülbelül 1 és 10 millió km 2) egy négyzetkilo­métert 29 ember lakja meg. A vízözön meg a­­ tudomány. Londonban a Viktória-intézetben Hil­­precht tanár felolvasást tartott a vízözönről. A tudós tanár egy okiratos táblát ismertetett, melyen a vízözön volt megörökítve és pedig a biblia elbeszélésével teljesen megegyező­­leg. Az ékirat 2147 évvel Krisztus urunk előtt készült. A tábla egyik részén már nehezen lehetett az ékiratokat elolvasni, a másik rész azonban tisztán olvasható s több helyen szó­­ról-szóra megegyezik a szentírás szövegé­vel. Szó van az ékiratban Isten ama paran­csáról is, hogy az ember (Noé) készítsen egy A világ legnagyobb távcsöve. A világ legnagyobb távcsöve Ameri­kában van, a chichagói egyetem obszervató­riumában, melyet 1899-ben állítottak fel. A távcső lencséje egy méter széles s kétszere­sen nagyít, de beállítható háromezerszeres nagyításra is. Nagyságra második helyet foglalja el a San Francisco mellett Hamilton hegyen levő Lick-obszervatórium távcsöve. 1910. április havában avatták fel a ber­lini Treptow-csillagda új távcsövét, mely ugyan jelentékenyen kisebb, mint az említett két amerikai, de töbszörösen nagyit, ameny­­nyiben be lehet állítani úgy, hogy hatezersze­resen nagyit. A világ legnagyobb távcsöve azonban, ha elkészül, a washingtoni lesz, amennyiben nagyitó lencse nagysága két és fél méter lesz, az ü­vegtömb pedig, melyből a lencsét készítik, csak kilencven mázsát nyom. A MMyakásu és „az egyenlőség­” szakszervezetbe sem iratkoztak, de az éh­­halál karjaiban vergődők, az elnymottak és kizsákmányoltak javára mindazonáltal mégis csaknem annyit tettek, mint amennyit a de­mokraták az ellenkező irányban. Hiszen ha vannak, akik az éhségtől ha­lálra váltak, vájjon kinek a gyáraiban zsa­rolták ki izmaikat­­ az Egyházéban? Ki uzsorázta ki őket? A papság? Kinek a pálin­kája vetkőzt­ette ki őket atyáik örökségéből? A hecckáplánoké? És a jogtalanságot, ami van, hogy le­het józan ésszel az Egyházra kenni? Az Egyház kezdetül fogva hirdette az egyenlőséget, és felszabadította a rabszol­gákat, fölemelte lealázó sorsából a nőt és emberré tette még a csecsemőt is, holott két­ezer esztendővel ezelőtt volt tízezer kény­­ur, aki zsarnokoskodott milliókon, játék­szernek nézte az asszonyt és dologi tulaj­donnak a gyermeket. Hogy a Munkás most szabadon lármáz­hat, részben azt is az Egyháznak köszönhe­ti, mint a betűvetés mesterségének és a tudo­mánynak évszázadokon át egyetlen istápoló­jának. Száz meg száz esztendőkön keresztül tartott ki a könyvek szeretete mellett, mig ez a szeretet aztán általánossá nem vált. Itt a demokrata hála. Most véresre harapdálja azt az anyai keblet, melyből a kultúra iránt ve'’­mi­ váll a szívta s elég fo­nákul a fejébe szállt az édessége s most félre­beszél tőle. És az a sokat hánytorgatott, szabadal­mazott egyenlősége akként fest, mint Pro­­krustes ágya valaha. Vagy a ő fejével gondolkozzál, vagy kurtábbra szab egy arasszal, de ezt aztán fent méri le. elvakult demokrata­ hajót, melynek külseje hasonló egy házhoz, s ebbe gyűjtse össze a levegő, a mező és er­dő állatjait. A régiség-tudomány tehát egyáltalán nem elem­kezik a vallás tanításával. A vakok egyletének hivatalos szaklapja. Stuttgartban jelenik meg ez a különle­ges újság 1911. okt. 1-e óta „Vereinbote“ címmel. A lap kiadója a württembergi „va­kok egylete“. Negyedévenként jelenik meg s a vakok írásjeleivel van megírva. Célja a va­kok gondozását, valamint az általuk készített munkákat ismertetni, továbbá a vakok által eddig még nem ismert, de általuk is betölt­hető munkakörök ismertetése.

Next