Pécsi Ujlap, 1914. március (8. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-01 / 49. szám
Vili. évfolyam. — 49. sz. Vasárnap. 1914. Március & »US« ,UJ LAP* és .PÉCSI UJLAP* egyflttesen: negyedévre helyben . K 1-80 | Negyedévre vidékre . X 3-8« ha kor* . . K - fi« | Egy hói a . .KIM A .PÉCSI UJLAP* külön vidékre küldve 1 hón K 1— Felelős szerkesztő: VIHANYI JÁNOS. Az „UJ LAP“ melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum utca 4. szám. , Telefon 222. szám. A felelős szerkeszti telefonjaim!: 484. Magyar József szerkesztő úr címére! Kedves Szerkesztő úr! Legyen szives és súgja meg a „Munkás“ buzgó munkatársainak a következőket: 1. A pécsi szabósztrájkra vonatkozólag a cikkíró úrnak az Újlap pénteki számát is kellett volna olvasnia, mert akkor megtudta volna, hogy a ruhát a nagy pénzen fizetett vigécek teszik drágává. 2. A Pogrom Móricnak legyen szíves őszinte gratulációmat tolmácsolni, hogy nem ijedt meg a pécsi pogromtól (a zsidó üldözéstől) és ugyancsak neki súgja meg, hogy nem engedem futni — ha tisztességes elemfél — mig meg nem mondja nekem azt, hogy a) melyek azok a gazságok, amelyeket a papok a felvilágosodás ellen elkövettek? b) kik azok a természettudományi felfedezők, akiket a papok Galilei bácsival a máglyára ültettek? c) hol, mikor, miért, ki és kit égetett el az egyház a tudomány nevében? Kedves Móric barátom! Itt a fényes okkázió! Meg kell felelni annak a golnak! Ez se rágódik csonton, ha húsra talál! Rajta! Vasárnap várom! Ne hagyd magad Schlesinger! 3. A munkásság és a vallásos életről szóló cikk mindig igaz marad, mert azt bebizonyítani nem lehet, hogy gép, villany és gőz a hitet kizárná. 4. A reklám nagy hólabda-imádság, ép oly túlzott fonákság, mint a zsidó cikkíró dicsekvése a maga vallási közönyével. A CSolgota-uton. Irta: Sz. I. Reménytelen, sötét az égbolt. . . (A Nap sugára nem ragyog . . .) A halál lelke végigcikázott. Megérintett minden kis virágot. E elhaltak lassan a dalok . . . A Krisztus jön . .. Mély fájdalomtól vibrál az ajka. És — jaj! — a mi bűnünk terhe rajta! . . . Az arca halvány, fájó, szomorú . . . Homlokán szúró töviskoszorú. . .. Szerető lelkek jöttek utána (Bustisza szemmel magához int.) Múltat feledve, mea culpázva. Térdeljünk le eléje mind . . . És csókoljuk meg a keresztet! így könnyebb lesz neki — tudom — S mosolygó arccal fog haladni A nehéz Golgota-uton. Érdekes dolgok. Írja: Frater Emericus. A föld népessége. A legutóbbi népszámlálás és általános becslés alapján úgy nagyjából a következőképpen oszlik meg a föld népessége: Európa lakosainak száma 434 és 14 millió, Ázsiában 831 és 114 millió, Afrikában 127 és 10 millió, Észak-Amerikában 119 és 62 millió, Dél- Amerikában 48 millió, Ausztráliában 34 és 112 millió a lakosok száma, Óceánia és Új-Zéland lakóinak száma pedig körülbelül 26 millió. A három nyolcast ábrázoló póznán és a piros rongyon kívül még a maga különleges kultúráját is lobogtató „Munkás“ kidülleszti a mellét és a következőképen menydörög: „Az egyháznak, különösen a katholikus egyháznak azért van ábrázata a földön az emberi egyenlőségről fecsegni, ha az alsó néposztályok az éhhalál karjaiban vergődnek is, ha a jogtalanságuk elnyomattatásuk és kizsákmányoltságuk szörnyűségei az égig hallatják is keserves panasz hangjaikat, mintegy rettenetesen súlyos vádbeszédet az Isten nevével kacérkodó katholikus egyház ellen.“ Ezt megmondta, mégpedig egy szuszra. Tehát a népnek nem fáj semmi, csak az egyház lélegzése. Az alsó néposztályt az Egyház dönti a nyomorúságba, az éhhalálba? Hát az Egyház hajtja be irgalmatlanul rajta a szakszervezeti pártadót? Az Egyház veti ki híveire a kalácsot, a sztrájkalapra? Az Egyház kötelezi gyermekeit a Népszava és a Munkás előfizetésére? Az Egyház tanítása az: Együnk, igyunk, úgy is csak az a mienk, amit a torkunkon lecsúsztatunk? Ellenkezőleg, nem épen az Egyház, nevezte szent Lőrinc diakónus ajkával kincseinek a szegényeket? Nem gyámolította-e kezdettől az árvákat és özvegyeket? Nem viselte-e gondjukat mindenkor a betegeknek? Paulai szent Vince, Mátai János, istenes János olyan nevek, kik előtt még az istentelenek is meghajolnak. Lelki gyermekeik a szent Vince leányai, az irgalmas testvérek és a többi szerzetesek egyetlenéhez hozzászámítandó még Grönland és az Észak-Amerika körüli szigetvilág 13 ezer lakója. Az egész földkerekséget tehát öszszesen 15.678 millió, azaz tizenötezerhatszázhetvennyolc millió ember lakja. A lakosság sűrűsége vidékek szerint igen változó. A legnagyobb különbségeket Ázsiában találjuk. Ázsiának területe 44 és 10 millió km 2, s míg a szibériai fensíkon egy négyzetkilométerre 180 ember esik. Jáva szigetén ugyanakkora területre 209 ember esik. Európának 9 és 30 millió négyzetkilométer területén egy négyzetkilométerre átlag 43 ember esik. Afrikának a hozzátartozó szigetekkel négyzetkilométerenként csak 4 embert kell táplálnia. Észak- és Dél-Amerika területén négyzetkilométerenként szintén csak 4 ember lakik. Ausztráliában egy négyzetkilométerre meg éppenséggel csak 0,6 lakos esik. Óceániában (melynek nagysága körülbelül 1 és 10 millió km 2) egy négyzetkilométert 29 ember lakja meg. A vízözön meg a tudomány. Londonban a Viktória-intézetben Hilprecht tanár felolvasást tartott a vízözönről. A tudós tanár egy okiratos táblát ismertetett, melyen a vízözön volt megörökítve és pedig a biblia elbeszélésével teljesen megegyezőleg. Az ékirat 2147 évvel Krisztus urunk előtt készült. A tábla egyik részén már nehezen lehetett az ékiratokat elolvasni, a másik rész azonban tisztán olvasható s több helyen szóról-szóra megegyezik a szentírás szövegével. Szó van az ékiratban Isten ama parancsáról is, hogy az ember (Noé) készítsen egy A világ legnagyobb távcsöve. A világ legnagyobb távcsöve Amerikában van, a chichagói egyetem obszervatóriumában, melyet 1899-ben állítottak fel. A távcső lencséje egy méter széles s kétszeresen nagyít, de beállítható háromezerszeres nagyításra is. Nagyságra második helyet foglalja el a San Francisco mellett Hamilton hegyen levő Lick-obszervatórium távcsöve. 1910. április havában avatták fel a berlini Treptow-csillagda új távcsövét, mely ugyan jelentékenyen kisebb, mint az említett két amerikai, de töbszörösen nagyit, amenynyiben be lehet állítani úgy, hogy hatezerszeresen nagyit. A világ legnagyobb távcsöve azonban, ha elkészül, a washingtoni lesz, amennyiben nagyitó lencse nagysága két és fél méter lesz, az üvegtömb pedig, melyből a lencsét készítik, csak kilencven mázsát nyom. A MMyakásu és „az egyenlőség” szakszervezetbe sem iratkoztak, de az éhhalál karjaiban vergődők, az elnymottak és kizsákmányoltak javára mindazonáltal mégis csaknem annyit tettek, mint amennyit a demokraták az ellenkező irányban. Hiszen ha vannak, akik az éhségtől halálra váltak, vájjon kinek a gyáraiban zsarolták ki izmaikat az Egyházéban? Ki uzsorázta ki őket? A papság? Kinek a pálinkája vetkőztette ki őket atyáik örökségéből? A hecckáplánoké? És a jogtalanságot, ami van, hogy lehet józan ésszel az Egyházra kenni? Az Egyház kezdetül fogva hirdette az egyenlőséget, és felszabadította a rabszolgákat, fölemelte lealázó sorsából a nőt és emberré tette még a csecsemőt is, holott kétezer esztendővel ezelőtt volt tízezer kényur, aki zsarnokoskodott milliókon, játékszernek nézte az asszonyt és dologi tulajdonnak a gyermeket. Hogy a Munkás most szabadon lármázhat, részben azt is az Egyháznak köszönheti, mint a betűvetés mesterségének és a tudománynak évszázadokon át egyetlen istápolójának. Száz meg száz esztendőkön keresztül tartott ki a könyvek szeretete mellett, mig ez a szeretet aztán általánossá nem vált. Itt a demokrata hála. Most véresre harapdálja azt az anyai keblet, melyből a kultúra iránt ve'’mi váll a szívta s elég fonákul a fejébe szállt az édessége s most félrebeszél tőle. És az a sokat hánytorgatott, szabadalmazott egyenlősége akként fest, mint Prokrustes ágya valaha. Vagy a ő fejével gondolkozzál, vagy kurtábbra szab egy arasszal, de ezt aztán fent méri le. elvakult demokrata hajót, melynek külseje hasonló egy házhoz, s ebbe gyűjtse össze a levegő, a mező és erdő állatjait. A régiség-tudomány tehát egyáltalán nem elemkezik a vallás tanításával. A vakok egyletének hivatalos szaklapja. Stuttgartban jelenik meg ez a különleges újság 1911. okt. 1-e óta „Vereinbote“ címmel. A lap kiadója a württembergi „vakok egylete“. Negyedévenként jelenik meg s a vakok írásjeleivel van megírva. Célja a vakok gondozását, valamint az általuk készített munkákat ismertetni, továbbá a vakok által eddig még nem ismert, de általuk is betölthető munkakörök ismertetése.