Pécsi Ujlap, 1914. április (8. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-02 / 75. szám
- ■ 4»r- FR »» VII.évfolyam. — 75. sz. Csütörtök 1314. Április 2. Az „UJ LAP 4' melléklete A M»t ,UJ LAP« és .PÉCSI UJLAP* egyUHesen . MagMtMint helyben K 1-M I Negyedírr* rMőkre . K S-M % Un K -« | Egy hóra . KI* A ,rtCS 1 UJLAP* HM. TWércre küldve 1 hér» K 1 — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: TIHANYI JÁNOS. Szerkeszttség és kiadóhivatal: Dnábis Nyomda. Részvénytársaság Pécs, Lyuk-értem 4. szám. : Telefon 222. szia. A felelős szerkesztő telefonszáma : 484. A töke és a munka harca. Demokraták a töke szolgálatában. Remélhető-e így a győzelem? Pécs, április 1. : Mindig van valami megható abban a küzdelemben, melyet valamely gyengébb, elnyomott vagy létében veszélyeztetett nép, nemzetiség, faj vagy osztály folytat hatalmasabb ellenfelével szemben. Már maga az egyenlőtlen erők mérkőzésének látása képes úgy hangolni az embert, hogy — az igazság alaposabb kutatása nélkül is — a gyengébbet ajándékozza meg rokonérzésével, így voltunk az angol-búr, majd az orosz-japán háború idején, így vagyunk most — hogy mást ne említsek — finn testvéreink zsarnoki leigázásának láttára. Nem sokat kutatjuk, hogy igaza van-e annak a hatalmasabbnak: elég látnunk, hogy gyengébbre veti rá magát — s mi legalább lélekben a szorongatott pártjára állunk. De ha már az igazságnak, csak halvány sejtése mellett is igy érzünk a gyengébb iránt, akkor mennyivel inkább kell részvéttel lennünk iránta, midőn igazságáról — legalább nagyrészt — meg is vagyunk győződve: mennyivel inkább kell részvéttel eltelnünk azon harc láttára, melyet a munkásosztály folytat a telhetetlen tőkével, a kapitalizmussal! — És ha már aggodalommal kísérjük azon harcok kimenetelét, amelyekhez a gyengébb fél iránt érzett szimpátiánkon kívül semmi sem fűz, akkor mennyivel inkább természetes annak a harcnak aggódó figyelemmel való szemlélése, amely harcban a gyengébb félhez, a munkássághoz nemzetiségi, vérségi, faji, rokonsági és szellemi kötelékek is fűznek . . . ... Itt talán megkérdezhetné valaki, hogy midőn a tőke és munka közötti harcról van szó, miért mondjuk csak, hogy a munkássághoz fűznek bennünket nemzeti, faji, vérségi, szellemi kötelékek? Hát nem fűznek ugyanezek a kapcsok a tőkésekhez is? . . . Hát ilyet csak azon boldog felebarátunk kerdhet komolyan, aki nem tudja, hogy az a tőke, amellyel a munkásságnak baja, sok baja van, olyan kezekben van, mely kezek tulajdonosai számtalanszor kimutatták, sőt kimondották, hogy a kapcsokat ők maguk sem ismerik el. Ezt manapság csak igen kevesen nem tudják, valamint kevés oly naiv ember akad, aki nem találja ki, hogy a tőkére éhes zsidóságról van szó. . . De térjünk vissza a tőke és munka közti harchoz, melyről mondtuk, hogy aggódó figyelemét kisérjük. Éspedig a munkás érdekekért aggódva. Mi okunk van az aggodalomra? E kérdésre egy más kérdéssel felelek: nem lett volna-e okuk aggodalomra a buroknak, ha a saját táborukban sok angol származású tiszt lett volna; a japánoknak, ha náluk meg sok orosz tartózkodott volna, vagy most a finneknek, ha képviselőházukban sok oroszbarát lenne? . . . Minden harcos fél óvakodik ellenfeleitől . . . csak a munkások szociáldemokrata tábora választja közülük vezéreit!! Igen, a szociáldemokráciának nemcsak alapítói, hanem jelenlegi vezérei a zsidók, nemcsak nálunk, hanem külföldön is. Kezdjük Németországban a vezérek és fő ügyvivők névsorát: Frank, Heine, Stadthagen. Kautsky. Haase, Bloch, Wurm, Grünwald. Hasz, Bernstein, Goldstein, Róza Luxemburg, Friedeberg, Heilmann, Landsberg, Heymann, Koblenzer, Schönlank, Aarons, Tietz, Hirsch, Davidsohn, Friedländer, Karfiol, Katzenstein, Rosenthal, Herzfeld, Breslauer. Zadeck, Manasse, Simon, Kohn. Silberschmidt, Sonnenburg, Wollheim stb. — csupa zsidó. Ausztriában hívják a szoc. dem. vezéreket: Adler, Karpeles, Ellenbogen, Bauer, Deutsch, Verkauf, Ingwer, Ornstein, Austerlitz. Berstl. Braun, Pick. Freund, Schacherl, Schlesinger, Diamond stb. . . csupa zsidó. Franciaországban, bár elenyészően csekély a zsidók száma, de a szoc.demokrata vezérek közt mégis annyi a zsidó, hogy 1911. ápr. 3-án Párisban egy óriási munkásgyűlés tiltakozott a vezetőségben való ily nagyarányú térfoglalásuk ellen. Kell-e említenem Magyarországot? Nem tehetem, kérem, kevés a helyünk. — És így van más országokban is . . . Ne tessék azt hinni, hogy most így érvelek: a kapitalisták túlnyomó része zsidó, a szoc. dem. vezérek zsidók, a holló pedig nem vájja ki a holló szemét, tehát a szoc. dem. zsidó vezérek nem képviselik a munkásság érdekeit. Nem! A zsidóság híres szolidaritására se hivatkozom. Hanem igenis, egy pár ténynyel akarom igazolni, hogy a zsidó vezérek a tájékozatlan tömeget a zsidó kapitalizmus szolgálatkész hátvédcsapatává teszik, miközben ők maguk is milliomosokká lesznek. (E bizonyításból Bebel közismert példáját elhagyom.) Tehát nézzük erre vonatkozó adatainkat! (Nem valamennyit, ami rendelkezésünkre áll, csak néhányat.) Hogy Németországban a zsidó nagy pénzemberek és a szociáldemokrácia közt összeköttetés van, az kitűnt legutóbb a parlamentben, hol a szociáldemokrata kpviselők ellene szavaztak a börzemegadóztatás, a luxuscikkek megadóztatása, az értékpapírok megadóztatása és még az uzsoratörvény ellen is szavaztak. Kérdjük, miféle érdekeket érintenek e törvények? ... — Ugyancsak németországi példák: a szoc. dem. Arons feleségül vett egy Bleichrőder leányt; a szoc. dem. Sidekum feleségül vette a nagy szén-zsidónak Wollheim Cézárnak leányát; a szoc. dem. ifj. Liebknecht a berzianer Paradiesnek leányát . . . Vájjon az ilyen házasságok nem sértik-e a „proletár öntudatot“? Várjon az após örül a szoc. dem. vőnek vagy a vők a milliomos apósoknak? Mindketten nyernek az üzleten, csak a munkásság nem! Franciaországban a szoc. dem. Jauresnek lapjáról a „Humanité”-ről azt állította az ugyancsak szocialista „La guerre sociale“ c. lap, hogy az függésben van a nagy pénzemberektől. És tényleg az üzleti könyvek átvizsgálása alkalmával kitűnt, hogy a részvények háromnegyed része túlnyomóan zsidó pénzemberek kezében van. A „Credit Lyonnais" évi 19.000 frankot fizet ezen szocialista lapnak, hogy az ő kapitalista spekulációs vállalkozásait reklámirozza. Egy bankár 5 évre 226.000 frankért bérelte ugyanezen szocialista lapnak három rovatát, persze az üzleti s a pénzügyi részt is. Amikor 1871-ben a kommunardok Párisban a nemzeti és kulturkincseket megsemmisítették, a Rothschild-palotának egyetlen ablakát se verték be. Várjon miért? . . . Annyira nyilvánvaló a munkásmozgalmaknak kapitalista érdekek szerint való mozgatása, hogy — mint fönnebb említettem — mozgalom is keletkezett, reakcióképpen, és az említett szoc. gyűlés inti a munkásságot, hogy ne engedjék magukat a zsidó-szabadkőműves vezérektől az orruknál fogva vezettetni, mert ezek csak azért állítják oda eléjük a„klerikalizmus kísértetét“, hogy észrevétlenül a zsidó érdekek szolgáivá tegyék őket. (Ezt forradalmi munkások mondták.) Olaszországban a szoc. dem. vezér Enrico Fierit 1909-ben majdnem kizárták a pártból, mivel útjába mert állni bizonyos, milánói bankárral pártfőnök. Ausztriában Karpeles elvtárs nem ajánlotta-e fel a nagybankoknak a szociáldemokrata tábor szolgálatait bizonyos ellenszolgáltatások fejében? Az is megtörtént Bécsben az Ausergrundi kerületben, hogy a szoc. dem vezérek bizonyos összeg ellenében megígérték az ottani nagy zsidóknak, hogy az antikapitalista keresztényszociális jelöltek ellen fognak dolgozni. Ok, a kapitalizmus rettenthetetlen támadói!!) Ugyancsak a szoc.dem vezérekkel kötött szerződésnek köszönhették a sörkirályok, hogy ama hírhedt bécsi „vörös vasárnapon“ az ő ablakaiknak megkegyelmeztek, míg a kis üzemekben nagy pusztítást vittek végbe ... — Megmondta már Lueger, hogy azért kényeztetik a zsidó lapok a szocialistákat, mert egy cseppet sem veszedelmesek a nagy tőkére. — A szoc.demokraták tudtukon kivid, de annál inkább a vezérek tudtával, a nagy zsidó érdekek védői. Ha nem így van, akkor lapjaik miért veszik csak észre az arisztokraták és az ő „főtámaszaiknak, a klérusnak a hibáit és miért hunynak szemet a romlott pénzburzsoáziának erkölcstelenségei felett? Miért támadják kérlelhetetlenül az önálló kisiparosokat, — akik pedig közelebb állnak a proletárszegénységhez, — és miért nem a máról-holnapra (bizonyára legtiszteségesebb után) megmilliomosodott zsidókat? Miért? Száz szónak is egy a vége: azért mert a szociáldemokrácia nem a proletárért van (bár úgy indult, hogy érte legyen), hanem a zsidóságért! Ezt pedig nem mi mondjuk, hanem a szociáldemokratáknál igen nagyra becsült Lassale, ki pedig szintén zsidó volt írta: „A munkásmozgalomnak távol kell magát tartania a kapitalistáktól és a zsidóktól, mert ahol ezek megjelennek, ott mindig a saját céljaikat követik.“ Lassaleról a szocialisták maguk mondták, hogy látnoki lélek volt. Igazuk van: ez a mondata igazolja. Ezek után kíváncsian várjuk, hogy a