Pécsi Ujlap, 1914. április (8. évfolyam, 74-98. szám)

1914-04-02 / 75. szám

- ■ 4»r- FR »» VII.­­évfolya­m. — 75. sz. Csütörtök 1314. Április 2. Az „UJ LAP 4' melléklete A M»t­ ,UJ LAP« és .PÉCSI UJLAP* egyUHesen . MagMtMint helyben K 1-M I Negyedírr* rMőkre . K S-M % Un K -« | Egy hóra . KI* A ,rtCS 1 UJLAP* HM. TWércre küldve 1 hér» K 1 — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: TIHANYI JÁNOS. Szerkeszttség és kiadóhivatal: Dnáb­is Nyomda. Részvénytársaság Pécs, Lyuk-értem 4. szám. : Telefon 222. szia. A felelős szerkesztő telefonszáma : 484. A töke és a munka harca. Demokraták a töke szolgálatában. Remélhető-e így a győzelem? Pécs, április 1. : Mindig van valami megható abban a küzdelemben, melyet valamely gyengébb, elnyomott vagy létében veszélyeztetett nép, nemzetiség, faj vagy­­ osztály folytat ha­talmasabb ellenfelével szemben. Már maga az egyenlőtlen erők mérkőzésének látása ké­pes úgy hangolni az embert, hogy — az igazság alaposabb kutatása nélkül is — a gyengébbet ajándékozza meg rokonérzésével, így voltunk az angol-búr, majd az orosz-ja­pán háború idején, így vagyunk most — hogy mást ne említsek — finn testvéreink zsarnoki leigázásának láttára. Nem sokat ku­tatjuk, hogy igaza van-e annak a hatalma­sabbnak: elég látnunk, hogy gyengébbre veti rá magát — s mi legalább lélekben a szoron­gatott pártjára állunk. De ha már az igazságnak, csak hal­vány sejtése mellett is igy érzünk a gyen­gébb iránt, akkor mennyivel inkább kell részvéttel lennünk iránta, midőn igazságáról — legalább nagyrészt — meg is vagyunk győződve: mennyivel inkább kell részvéttel eltelnünk azon harc láttára, melyet a mun­kásosztály folytat a telhetetlen tőkével, a ka­pitalizmussal! — És ha már aggodalommal kísérjük azon harcok kimenetelét, amelyek­hez a gyengébb fél iránt érzett szimpátián­kon kívül semmi sem fűz,­­ akkor mennyi­vel inkább természetes annak a harcnak ag­gódó figyelemmel való szemlélése, amely harcban a gyengébb félhez, a munkássághoz nemzetiségi, vérségi, faji, rokonsági és szel­lemi kötelékek is fűznek . . . ... Itt talán megkérdezhetné valaki, hogy midőn a tőke és munka közötti harc­ról van szó, miért mondjuk csak, hogy a munkássághoz fű­znek bennünket nemzeti, faji, vérségi, szellemi kötelékek? Hát nem fűznek ugyanezek a kapcsok a tőkésekhez is? . . . Hát ilyet csak azon boldog felebará­tunk kerdhet komolyan, aki nem tudja, hogy az a tőke, amellyel a munkásságnak baja, sok baja van, olyan kezekben van, mely ke­zek tulajdonosai számtalanszor kimutatták, sőt kimondották, hogy a kapcsokat ők maguk sem ismerik el. Ezt manapság csak igen ke­vesen nem tudják, valamint kevés oly naiv ember akad, aki nem találja ki, hogy a tőké­re éhes zsidóságról van szó. . . De térjünk vissza a tőke és munka köz­ti harchoz, melyről m­ondtuk, hogy aggódó figyelemét kisérjük. És­pedig a munkás ér­dekekért aggódva. Mi okunk van az aggodalomra? E kérdésre egy más kérdéssel felelek: nem lett volna-e okuk aggodalomra a burok­nak, ha a saját táborukban sok angol szár­mazású tiszt lett volna; a japánoknak, ha ná­luk meg sok orosz tartózkodott volna, vagy most a finneknek, ha képviselőházukban sok oroszbarát lenne? . . . Minden harcos fél óvakodik ellenfeleitől . . . csak a munkások szociáldemokrata tábora választja közülük vezéreit!! Igen, a szociáldemokráciának nemcsak alapítói, hanem jelenlegi vezérei a zsidók, nemcsak nálunk, hanem külföldön is. Kezdjük Németországban a vezérek és fő ügyvivők névsorát: Frank, Heine, Stadt­­hagen. Kautsky. Haase, Bloch, Wurm, Grün­wald. Hasz, Bernstein, Goldstein, Róza Lu­xemburg, Friedeberg, Heilmann, Landsberg, Heymann, Koblenzer, Schönlank, Aarons, Tietz, Hirsch, Davidsohn, Friedländer, Kar­fiol, Katzenstein, Rosenthal, Herzfeld, Bres­lauer. Zadeck, Manasse, Simon, Kohn. Sil­berschmidt, Sonnenburg, Wollheim stb. — csupa zsidó. Ausztriában hívják a szoc. dem. vezé­reket: Adler, Karpeles, Ellenbogen, Bauer, Deutsch, Verkauf, Ingwer, Ornstein, Auster­litz. Berstl. Braun, Pick. Freund, Schacherl, Schlesinger, Diamond stb. . . csupa zsidó. Franciaországban, bár elenyészően csekély a zsidók száma, de a szoc.­demokra­ta vezérek közt mégis annyi a zsidó, hogy 1911. ápr. 3-án Párisban egy óriási munkás­­gyűlés tiltakozott a vezetőségben való ily nagyarányú térfoglalásuk ellen. Kell-e említenem Magyarországot? Nem tehetem, kérem, kevés a helyünk. — És így van más országokban is . . . Ne tessék azt hinni, hogy most így ér­velek: a kapitalisták túlnyomó része zsidó, a szoc. dem. vezérek zsidók, a holló pedig nem vájja ki a holló szemét, tehát a szoc. dem. zsidó vezérek nem képviselik a mun­kásság érdekeit. Nem! A zsidóság híres szolidaritására se hivatkozom. Hanem igenis, egy pár tény­nyel akarom igazolni, hogy a zsidó vezérek a tájékozatlan tömeget a zsidó kapitalizmus szolgálatkész hátvédcsapatává teszik, mi­közben ők maguk is milliomosokká lesznek. (E bizonyításból Bebel közismert példáját el­hagyom.) Tehát nézzük erre vonatkozó adatain­kat! (Nem valamennyit, ami rendelkezé­sünkre áll, csak néhányat.) Hogy Németországban a zsidó nagy pénzemberek és a szociáldemokrácia közt összeköttetés van, az kitűnt legutóbb a par­lamentben, hol a szociáldemokrata kpviselők ellene szavaztak a börzemegadóztatás, a lu­xuscikkek megadóztatása, az értékpapírok megadóztatása és még az uzsora­törvény ellen is szavaztak. Kérdjük, miféle érdekeket érintenek e törvények? ... — Ugyancsak németországi példák: a szoc. dem. Arons feleségül vett egy Bleichrőder leányt; a szoc. dem. Si­de­­kum feleségül vette a nagy szén-zsidónak Wollheim Cézárnak leányát; a szoc. dem. ifj. Liebknecht a berzianer Paradiesnek leá­nyát . . . Vájjon az ilyen házasságok nem sértik-e a „proletár öntudatot“? Várjon az após örül a szoc. dem. vőnek vagy a vők a milliomos apósoknak? Mindketten nyernek az üzleten, csak a munkásság nem! Franciaországban a szoc. dem. Jaures­­nek lapjáról a „Humanité”-ről azt állította az ugyancsak szocialista „La guerre sociale“ c. lap, hogy az függésben van a nagy pénz­emberektől. És tényleg az üzleti könyvek átvizsgálása alkalmával kitűnt, hogy a rész­vények háromnegyed része túlnyomóan zsi­dó pénzemberek kezében van. A „Credit Lyonnais" évi 19.000 frankot fizet ezen szocialista lapnak, hogy az ő kapi­talista spekulációs vállalkozásait reklámi­­rozza. Egy bankár 5 évre 226.000 frankért bé­relte ugyanezen szocialista lapnak három ro­vatát, persze az üzleti s a pénzügyi részt is. Amikor 1871-ben a kommunardok Pá­risban a nemzeti és kultur­kincseket meg­semmisítették,­­ a Rothschild-palotának egyetlen ablakát se verték be. Várjon miért? . . . Annyira nyilvánvaló a munkásmozgal­maknak kapitalista érdekek szerint való moz­gatása, hogy — mint fönnebb említettem — mozgalom is keletkezett, reakcióképpen, és az említett szoc. gyűlés inti a munkásságot, hogy ne engedjék magukat a zsidó-szabadkő­­műves vezérektől az orruknál fogva vezet­tetni, mert ezek csak azért állítják oda elé­jük a„klerikalizmus kísértetét“, hogy észre­vétlenül a zsidó érdekek szolgáivá tegyék őket. (Ezt forradalmi munkások mondták.) Olaszországban a szoc. dem. vezér Enrico Fierit 1909-ben majdnem kizárták a pártból, mivel útjába mert állni bizonyos, milánói bankárral párt­főnök. Ausztriában Karpeles elvtárs nem aján­lotta-e fel a nagybankoknak a szociáldemok­rata tábor szolgálatait bizonyos ellenszolgál­­tatások fejében? Az is megtörtént Bécsben az Au­ser­­grundi kerületben, hogy a szoc. dem­ vezé­rek bizonyos összeg ellenében megígérték az ottani nagy zsidóknak, hogy az antikapitalis­ta keresztényszociális jelöltek ellen fognak dolgozni. Ok, a kapitalizmus rettenthetetlen támadói!!) Ugyancsak a szoc.­dem­ vezérekkel kö­tött szerződésnek köszönhették a sör­kirá­lyok, hogy ama hírhedt bécsi „vörös vasár­napon“ az ő ablakaiknak megkegyelmeztek, míg a kis üzemekben nagy pusztítást vittek végbe ... — Megmondta már Lueger, hogy azért kényeztetik a zsidó lapok a szocialistákat, mert egy cseppet sem veszedelmesek a nagy tőkére. — A szoc.­demokraták tudtukon ki­vid, de annál inkább a vezérek tudtával, a nagy zsidó érdekek védői. Ha nem így van, akkor lapjaik miért veszik csak észre az arisztokraták és az ő „főtámaszaiknak, a klé­rusnak a hibáit és miért hunynak szemet a romlott pénzburzsoáziának erkölcstelenségei felett? Miért támadják kérlelhetetlenül az ön­álló kisiparosokat, — akik pedig közelebb állnak a proletárszegénységhez, — és miért nem a máról-holnapra (bizonyára legtiszte­­ségesebb után) megmilliomosodott zsidókat? Miért? Száz szónak is egy a vége: azért mert a szociáldemokrácia nem a proletárért van (bár úgy indult, hogy érte legyen), hanem a zsidóságért! Ezt pedig nem mi mondjuk, hanem a szociáldemokratáknál igen nagyra becsült Lassale, ki pedig szintén zsidó volt írta: „A munkásmozgalomnak távol kell magát tartania a kapitalistáktól és a zsidók­tól, mert ahol ezek megjelennek, ott mindig a saját céljaikat követik.“ Lassaleról a szocialisták maguk mond­ták, hogy látnoki lélek volt. Igazuk van: ez a mondata igazolja. Ezek után kíváncsian várjuk, hogy a

Next