Pécsi Ujlap, 1914. július (8. évfolyam, 146-172. szám)

1914-07-02 / 147. szám

VIII. évfolyam — 1471 sz. Az „UJ LAP'4 md­ékete "a~»Vart~JM~LAP" és ,PÉCSI UJLAP' együtt­esen amagedér f- fcetybe« . K 1*80 | Negyedévre vidékre K 3*90 Hóhéra . K — 60 | Egy héra . . K 1-30 A „PROM UN­­AP* külön vidékre küldve lakéra K 1—_______ Csütörtök 1914. Julius 2. POLITIKAI NAPILAP. felelős szerkesztő: TIHANYI JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum­ utca 4. szám.­­ Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma: 484. A nagyvárosok és a munkásvándorlás. Újabb fontos szociális probléma. II. A negyedik csoport felöleli magába az iparos legényeket, akik vándorútra kelnek, hogy városról-városra, esetleg országról­­országra járva, világot lássanak, munkát keressenek és szakmájukban kiképezzék ma­gukat. Ezeknek a vándorlása a legkevesebb veszélyt rejti magában, ha a legényegylet házait keresik fel, ahol mindig szinte csalá­dias fogadtatásra találnak. De hány iparos legény van, aki ezekről nem tud, vagy tudni nem akar. Nem egy hazánkbeli vándorló iparos legény, aki külföldön tanulja meg a le­gényegyletet megbecsülni, amiről kiki meg­győződhetik, ha Berlin, Köln, Bruxelles, Hamburg s többi nagyobb városok legényegy­leti házait meglátogatja, ahol mindig egy, vagy több magyar fiút is találhat. És végül még egy csoportot találunk az ilyen vándorló munkásokból, amelybe azok tartoznak, akik mint házas emberek egész családjukkal együtt a városokba, vagy ipartelepekre vonulnak és ott állandóan meg­telepedni szándékoznak. Az ilyen kenyeret kereső munkáscsaládnak költözködése, eset­leg többszörös vándorlása már magában vé­ve is sok nyomorúságnak, nélkülözésnek és csalódásnak a forrása. A nagy drágaság, a rossz és drága lakásviszonyok, a sokszor gyanús, rossz környezet, a kevés kereset el­keseredést és elégedetlenséget szülnek. Mindezen vándorlásoknak az elgondo­lása és beható tanulmányozása a szociális munkálkodásnak ismét új, rendkívül tág teret nyit. Mert ezek a nyugalmat nem ismerő nép,­­ főleg a munkásmozgalmak rendkívül sok vallási, erkölcsi, szociális kárral járnak. Vallási téren nem marad idejük a tem­­­plombajárásra, ezzel jár a közönyösség, el­­hidegülés és végül a teljes szakítás. A folytonos utazgatás­ és vándorlással kapcsolatos ellenőrzés hiánya, a vegyes, val­lástalan és erkölcstelen környezet és főleg a lakás- és éjjeli elszállásolások kedvezőtlen viszonyai erkölcsi tekintetben is rengeteg veszélyt rejtenek magukban, hogy ne is szól­junk azokról a betegségekről, melyeket ily módon a falukba behurcolnak. Sajnos, ebből a szempontból is szomorú eseteket mutat fel a mindennapi élet. És végül a szociáldemokráciának esz­méi ezen az úton lassanként beszivárognak a falvakba is és ott a tekintély tiszteletét alá­ássák, a rendet megzavarják és a békés pol­gári életbe bomlasztó éket vernek. Veszély van mindenütt a világon. Té­vedés volna tehát azt állítani, hogy a városi nép és annak környezete vallásilag és er­kölcsileg kivétel nélkül a vidék mögött áll. A városokban is van sok kitűnő elem, buzgó vallásos élet, számtalan követendő példa. Csakhogy éppen abban találjuk a legnagyobb nehézséget, hogy a vidéknek a várossal na­ponként, vagy legalább is hosszabb időn át érintkező népe csak nagy nehezen, vagy se­­hogysem találja meg az összeköttetést a vá­rosi vallásos elemmel és annak vallás-erköl­csi intézményeivel. Másrészt a város hízel­gő, csalóka fénye és mozgalmasabb élete mögött nem ismeri fel mindig és mindenütt a fenyegető veszélyt Ezért mindazoknak, akik bármi tekin­­­­tetben is a nép nevelői és a társadalmi élet­­ vezetői, ezen újabb, a nagyvárosi élettel já­­­­ró jelenségeket nem szabad figyelmen kívül­­ hagyniok. A nagy feladat, mely itt megoldásra I vár, mind a vidéknek, mind pedig a városnak I vállára nehezedik. A vidéki nevelő és vezető I faktoroknak ezen szempontból az volna a hivatásuk, hogy a városból naponként élő, oda és vissza vándorló egyéneket neveljék erre az életre. Világosítsák fel a városi élet veszélyeiről, erősítsék meg benne a jellemet, melyet minden legkisebb támadás le nem győzhet, mutassák meg az utat, amely a váro­si jóirányú néprétegekkel az összeköttetést létrehozza. Viszont a városokban a társada­lomnak olyan intézményeket kellene létesí­tenie, amelyek a vidékről a városba járó munkásokat ellenőrzik, nyilvántartják és őket a városi vallás-erkölcsi intézményekhez közelebb hozzák. Ilyenek külföldön a külön­féle népirodák, központi titkárságok, melyek a városokba vándorló munkásokat bevezetik ,a katholikus egyesületi házakba, megbízható éjjeli szállásokat szereznek nekik, jó újság­gal és minden szükséges útbaigazítással el­látják őket. Minden ilyennemű­ szociális munkássá­got az államnak és társadalomnak egyaránt erkölcsileg és anyagilag kellene támogatnia. Wagner Alajos: SZOCIÁLIS ROVAT. Meghívó. A pécsi keresztény szociális egye­sület csütörtökön este V­ 9 órai .:: kezdettel a ::: Trónörökös pár emlékére GYÁSZÜNNEPÉLYT rendez. 1. Szózat: szavalja Csernus Kálmán. 2. Gyászbeszéd tartja: Linder Ernő szerkesztő. 3. A nagy sir. költ. szav. Krámer­­ Mariska. 4. Alkalmi költemény: szavalja N. N. 5. Himnusz. Belépő díj nincs. HÍREK. — Felelős szerkesztőnk távolléte alatt a lap szerkesztéséért Szabó Géza segéd­szerkesztő a felelős. — Pécs város részvéte. Pécs város törvényhatósága is —■ mint ahogy megírtuk — méltóképen akar kifejezést adni annak a mély gyásznak, amely a trónörökös pár ha­lálával a monarchiát érte. V­i­s­y László dr. főispán erre vonatkozólag a következő gyászjelentést küldte szét a városi bizottsági tagokhoz: Tisztelt bizottsági tag Ur­ , császári és királyi Fensége Ferenc Ferdinánd főherceg Ur és fenséges hitve­se, Hohenberg Zsófia hercegnő bűnös merénylet következtében váratlanul be­következett elhunytának mélyen meg­rendítő gyászesete fájdalommal teljes kö­telességemmé teszi, hogy városunk kö­zönségének törvényhatósági bizottságát mély gyászunk kifejezése céljából egybe­hívjam. A­miért is tisztelettel felkérem Urasá­­godat, hogy a jelzett célból folyó évi jú­lius hó 4-én (szombaton) reggel 9 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésen a mély gyásznak külsőleg is kifejezést adó mó­don megjelenni is ezen közgyűlést köve­­tőleg fél 10 órakor a székesegyházban megtartandó gyászistentiszteleten is részt venni méltóztassék. A közgyűlés, tekintettel a gyászmisé­re, pontosan 9 órakor lesz megkezdve. Pécsett, 1914. évi julius hó 1-én. V­i­s­y. főispán. — A pécsi püspöki jogakadémia kitün­tetéses vizsgázói. A pécsi püspöki jogly­­ceumban az 1913/14-iki tanévben a következő joghallgatók tettek kitüntetéssel vizsgálatot: I. alapvizsgát: dr. Hajós György, dr. Ge­bauer Miklós, Békés Béla, Molnár József és Petkó Mihály. II. alapvizsgát: Horváth Kálmán. III. alapvizsgát: Brun­ner Árpád, Koszits Béla, Lehóczky Jenő, Müller István, Pánics Szvetozár, Z­á­n­k­a­y Ferenc. Államtudományi állam­vizsgát: Ullrich Gyula, összesen 13. — kitüntetett baranyai bíró. A király mint már közöltük, Bálint István bellyei birónak az arany érdemkeresztet adomá­nyozta. Az erről szóló királyi kézirat ma je­lent meg a hivatalos lapban s a következő­­kép hangzik: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére Bálint Istvánnak, Bellye község birájának, buzgó szolgá­latai elismeréséül, az arany érdemkeresz­tet adományozom. Kelt Bécsben, 1914. évi junius 12-én. Ferenc József s. k. Báró Burián István s. k. — A tengődi katholikusok ünnepei Szent Péter és Pál apostolok napján ritka szép ünnepet ültek a tengődi katholikusok. Ezen a napon, a plébániatemplom bucsuün­­nepén igtatta be Magyar Zsigmond kér. esperes, koppányszántói plébános Horto­bágyi Józsefet, a tengődiek új plébánosát hivatalába és szentelte fel a plébániatemplom új orgonáját, melyet négy és fél hónap alatt építettek fel a tengődi katholikusok áldoza­tos buzgóságából. Az új orgona, melyről a jelen volt szakértők — köztük Z­a­r­g­h­a Béla fási (Békés m.) tanító és zeneszerző — a leg­nagyobb elismeréssel nyilatkoztak, A­n­g­s­­t­e­r József és Fia pécsi orgonagyárának re­meke. Orgonaszentelés után Magyar Zsigmond esperes tartott könnyekig meg­ható installációs beszédet, majd az uj plébá­nos tette le kezeibe a hitvallást, aki beikta­tása után megtartotta az ünnepi szent­misét. Úgy a templomi ünnepségen, mint az ünnep­séget követő szűkkörű ebéden jelen volt itt... B­o­c­s­o­r Lajos tengődi ref. lelkész is.

Next