Pécsi Ujlap, 1915. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1915-01-01 / 1. szám

2. oldal. Jézus hiában. — Legenda. — II. Ki tett meg királlyá? Jézus fenakad a pápai udvar fényén és pompáján, mire a pápa azt mondja: — A föld királya vagyok. — Ki tett meg királlyá? A legenda szerint Jézus kérdezte ezt. Jézus, mint a mindentudó Istennek fia, az­­Atyának természetét bírja s igy ő maga is mindentudó Isten s mint ilyen nagyon jól tudta, hogy Szent Péter utóda csakugyan király ki nem jogtalanul viseli a hármas koronát. Szent Péter utódai Rómának püs­pökei, — ez ugyan csak lelki hatalmat je­lent­­- és az egész anyaszentegyház pápa kormányzói s igy a lelkek királyai, de egy­úttal a pápai államnak, egy külön országa; teljes jogú, földi uralkodói, királyai is s­­ méltán élhetnek a királyi rangnak megfel királyi fényben és pompában. — Mivé a pápa nemcsak király, hanem egyúttal Ró­mának püspöke és az egész egyháznak se, azért ő az összes királyok között az­­só. — Igaz ugyan, hogy Viktor Emánuel s­árd. kiráv 1870. szept. 20-án elfoglalta a pápa államát s azóta a pápa a Vatikán foglya, de királyi rangjáról és jogáról ma sem mon­dott le s az európai uralkodók mind elismerik a pápa királyi méltóságát. De tán m­ibben élhetne a pápa? Magán­életében is a lehető legegyszerűbb minden­ki. Ki ne olvasott volna X. Pits pápa e •­e­­i keresetlen modoráról, egyszerű szoba arol szerényes asztaláról? Mikor azonban a mp,. a nyilvánosság előtt jelenik meg, mint pápa és király van ott, miért ■ " pompa illeti meg őt. Szabadjon iv ■' *Tásu iö' eredetileg protest.i­v pompap Jhtj . járdában kihal, gátason volt XIII. Leó a,pánál s utána lát gátast tett Pater Bonifáci:^ egy ferenczet szer­z­te.s szegényes Cvi'u^ant „Feltűnt nékem az a nagy ellentét a kolor*^­ szegén­sége és a Vatikán pompája közön. Ott pápa, hófehér selyem ruhájában, cs­ak­a ragyog rajta az árny s csillognak a crács­kövek (persze nem a reverendán, hanem széles hosszú stólán, melyet a pápa államb­an visel), a Sedia gestatorián (gyaloghint. viszik, körülötte bíborba öltözött egyh­eg:l gyűlt í atömeg ! ■■ ... és k­inÉyés • z nme élteti őt Lmirt 1,,OngVa lábé szerzete? hideg szotóláhí*' 25^ dar­cban Szent FereiL Kötélöv svp! ’a-''!:on átk ,• v i.ek élet. cs .,nem ^n.1 . ..inában, bö­jlésben redikálásb itatásban te­tt­­z egyház iiiin.l: ápnak vall­ja a­­ pút is, a f ss ezek r a , i áh ki, h neu u­­szitik egymást. I t ;» kert -zén\ ■ bér, hanem az • v­iá. is hű hamm krisztusnak. Mi azonban nemes!-«' .szenvedő ‘Krisztust ismer­jük, ki a régi. b nős emb ,elképezi, kit a bűnbánat al kell megújítani, hanem a­­ megdicsőült k risztust is, ki az uj embert fel­kér­i' , ki a újjászületés fi ében ragyog, | A megkersztelt ember nem csupán vétkes, s ki 'ásztul a megigazulásra, ő egyúttal | X | , együtt a mennyország örököse. l.isó .ihpotának megfelel . hamu és szőr­­z á’. bűn vallom­ás és az „Uram irgalmazz ' nekin­:'!“ — a második állapotnak pedig megítél a fény és tömjén illat, a selyem és ara, ' a „Gloria in excelsis“ és az „Alle­luja ' A szenved' Krisztusnak és a bűnbá­nati , jó embernek megfelel a franciská­nus, a k­es­séges, a győzedelmes Krisztusnak gigazult embernek a pápa. Nem ellen­fe­g Fel egymással nem sértegetik­­egymást, ha’ h egymáshoz simulva egymást támo­­gj­ák és megerősítik. Szent Ferenc alázattal tédelt a nagy Ince pápa elé, III. Ince pápa podig álmában hü­ledezni látta a lateráni templomot melyet az Assisi városából való szerzetes, alátámasztván vállát, i . .g az összeomlástól.“ A­ túlságos istenes sorok ezek, de m­­­gy napi lapba némelykor a v közé ilyen is belekerül; más­­t : ug­ .jámbor legendáról, van pedig mentsen ki engem az, hogy rek, világi embernek­ egyik szép­lány véből írtam ki, illetőleg fordi­­ura tönti sorokat. Én halász voltam, a c 'i i­r'ászik nem katho­; följebb csak volíi), mert még a római pápák elsőbségét is­­letagadja. Mikor te pár ,mdja, hogy Jézus juhait és bá­ránykáit legelteti, a leget&a Jézusa azt mondja : i a halás'S volt mP, mikép beszél­nárá •’ .legeltetéséről?“ - tudom a legendázó@!, honnét szedte műi­v­át, de én most halítom először, hogy 1 '-r­s határolt; én eddá mindig azt hat­­hogy Szent József, Jézus nevelő­j­e is volt s Jézus is nevelő atyja mi­de­n­ dolgozott 30 éves koráig. Sőt az egyik j­­ángéliumi szakaszban­­ már azt is hallottam a tempómban felolvasni, (vagy a jámbor le­gendázó nem szokott evangéliumot hall­gatni?) hogy a zsidók az ács fiának tartották. Hogy Jézus pásztor,­ de lelkek pásztora volt, azt tudom, hisz nem egyszer mondta, hogy ő a „jó pásztor", ki életét adja juhaiért, tehát igenis mondhatta, hogy legeltesd bárányai­mat! Hogy Szent Péter és közvetlen utódai, vagyis már az első század római püspökei nemcsak Rómának püspökei voltak, hanem egyúttal az egész egyháznak pápái, kitűnik irataikból és szereplésükből, melyről ismét tu­domást szerezhet bárki az egyháztörténetem­ből. A jámbor legenda író­nt úgy látszik nem nagyon kíváncsiskodott a történelem lapjai között, s így bizony megesett, hogy a vallásos irányú műfaj csak úgy hemzseg a hazugsá­goktól. Én ugyan nem vagyok paptanár, de még csak történelmi­ tanár sem, mégis a tör­ténelem ily arculcsapását nem tudom eltűrni, még ha „jámbor, vallásos“ (?) legenda (?) keretében történik is. Mecseki G, hogy ők semmit sem tudtak feljegyezni kimutatni. —­IA mostani háborúban gyalog, katonáinknak 150 töltényük van a táskájuk­ban 71­­a táráéckeren, azonkívül az egész se­regnek közös tölténykészlete van, valamint felhasználandók a sebesült és elesett kator töltényei is. A tüzérség még több muníciót fogyaszt. A német francia háború idején egy ágyú naponta leadott átlagosan: Wörthnél 40 lö­vést, St. Privátnál 53-t s Sedannál 37-t. Csak kivételesen fordult elő, hogy egy ágyú­a­­ponta 200 lövést tett. A japánoknál a lövések naponta 60 és 190 között váltakoztak, ae több is volt: Lianyangnál 240, Mukden 480­ — Ma a csata napjára egy ágyúra 200 lövést számítunk. Úgy hírlik, hogy a németek midjárt 385 lövedéket visznek minden ág­­yak Az orosz—japán háború kitörésekor , európai Oroszországban csak 150.000 löve­dék állott a tüzérek rendelkezésére, h­elyi felét az ázsiai harctérre küldték. Ha Oro­­rszág akkor európai háborúba keverett volna, úgy egy nagy csatában csak kéi­­­ra való lőszere lett volna. Oroszoszági végtelen szerenc­séje volt akkor, hogy Au­­ria,Magyaror­ág és Németország sen­­yes maradt IV .c. as­.L. zt . Braziliában. A német.i­k legnagyobb katonai kitünte­­­­téséről, a vaskeresztről van szó, melyet a rani háborúig már csak egyedül egy lra­­apáca­­ M Möller Anna, a ferencrendi­­ missionáriu a­pácák Rio Grande do Sul tar­­tom­ányának főnöknője. 1836-ban született Hopptenben (Westfália) s m­int apáca Süch­teln és München — Gladbach vámosokban ápolta a betegeket. Az 1870-iki­­s német — francia háborúban a német katonaságot kö­vette franciaországba s fáradságot nem is­merve c­saknem a végkimerülésig ápolta a beteg és seb­esült katonákat. ; a haza iránti nagy szolgálatatért a ScgP&Spyötib katonai ér­demrenddel, a vaskereszttel tüntettek ki. Mi­dőn a kulturk­a,nki Wején Bismark kiűzte a szerzeteseket Németorsz­ágból, neki is el kellett hagynia hazáját, öt apáca társával Brazíliába hajó­ TOtW holttá már 22 intézett van: 10 nevelőint tőkórház, 2 árvaház, egy hajléktalanok menedékhelye és egy ka­­tonakorház. i .___ / XV 3 e‘ -k Pápa jelmondata. XV. r - iicde pa erre a kérdésre, logmi v­szt­i datául, egy arcképé­re a zsolt, , kó vt­za szavait irta: „In Te, Dom­iia, perav n confundar in aeten. ii,i R. d h'z­iar! ■Ph Uram, soha se’n ogok -iye­ / PÉCSI ijjL­AP Péntek. Január I. HÍREK. Lapunk kedvt olvasóinak és hirdetői­nek boldog újévet kivan a Pécsi Urlap. — A Hadsegélyző Hivatal a tanítókhoz. Kirchner Hermann altábornagy a követ­kező átiratot intézte Baranyavármegye kht. tanfelügyelőségéhez. Most, amikor küzdő katonáink részére a hazai iskolák ifjúsága körében eszközölt gyűjtés munkáját majdnem, hogy befejez­tük, hazafias örömmel ál­lapíthattuk meg, hogy annak eredménye minden várakozá­sunkat meghaladja, hiszen már ed­d­ig is 301JUU koronát juttatott a katonák karácso­nyára. Büszke megnyugvással tölt el bennün­ket ez eredménynek tudata, nemcsak azért, mert ezáltal módunkban ál hőseinket, kik érettünk annyit áldoznak, örömet szerezni, hanem mert bizonyságot nyert az az érzé­sünk, hogy hazánk ifjúsága teljesen át van hatva azoktól a nagy eszméktől, melyek hősi önfeláldozással viszik a golyózáporba apái­kat és testvéreiket. Mikor tehát a megajándékozott hősök nevében mély hálát mondok az adakozóknak, eső­sorban azokra kell gondolnunk, kik a­ ­ gép mint hivatalnok. Berlinben a postahivatalban egy idő óta egy bélyegzőgép működik. Egy perc alatt 400 bélyeget ragaszt fel s azt le is bélyegzi. Ha a belevetett leveleket vagy más küldeményeket is mind lebélyegezte, akkor jelt ad, így aztán megesik, ha gyárak vagy nagyobb kereskedé­sek több száz vagy ezer reklám levelet vagy levelező lapot adnak fel egyszerre, a gép né­hány perc alatt bélyegzi le azokat. A gép ugyan drága, de legalább fizetést nem húz. Pillanatfelvétel a háború idején. A déli harctéren heves csata után visz­­szavonul a magyar sereg. Egy elmaradt ka­tona rohan a harctéren át serege után. Egy sebesült, kinek lábát roncsolta szét egy srap­­nell, fölismeri földijét s kéri, vigye magával. 1 A jó szivű­ magyar baka vállára kapja a se­besültet s futva siet el vele az üldöző ellenség golyói elöl s nem veszi észre, hogy egy ágyú­golyó leszakítja földije fejét. Midőn egy óra múlva a magyar táborba ér, egy pokrócra veti a terhet s nagy diadallal mondja: — Megmentettem egy emberéletet, hoztam egy sebesültet. — Hisz' ez halott, hiányzik a feje! — A feje? Nekem azt hazudta a gazem­ber, hogy a lábát lőtték el.

Next