Pécsi Ujlap, 1915. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1915-02-02 / 26. szám
2. oldal. Megbecsülik a magyart. Két érdekes levelet van módunkban közölni. Mindkettőt Ausztriából motorcsónakhoz beosztott vitéz intézi lapunk főmunkatársához. Az egyiket egy pécsi fiú Domonkos Gyula Krems an der Donauból, a másikat D. György utász önkéntes küldötte szüleinek Kostenneuburgból. Domonkos ezeket i.ja: Ausztria hegyei közt egy meseszép, romantikus kis városkában vagyok. Gyönyörű antik templomai, kolostorai vannak és szabadidőmben gyakran fölkeresem őket és csendjükben elmerülve elmélkedem. Nem tudom, hogy mi lesz még velem, azonban teljes lelki nyugalommal megyek március elején a harctérre. Most itt a motorcsónakok vezetését tanuljuk és jövő hó (febr.) 20-án visszamegyek 4 soffőr társammal a pesti zászlóaljamhoz és onnét a Danubiusban készült új motorbootok egyikével elmegyek a harctérre. Már alig várom, hogy ott legyek! A motorcsónakokkal elsősorban csapatokat vontatunk kompokon, felderítő és hírvivő szolgálatot stb. munkákat végzünk. A tanulást szórakozásnak veszem, csak olykor szenvedünk a rettenetes hidegtől, mely itt teljes mértékben dühöng. Különösen a jeges horgonylánc és a kikötő kötél bánik el csúnyán velünk! No de én nem rettenek vissza egy kis viszontagságtól. Másképen itt kitűnő sorsunk van. Már egész jól gagyogok németül és az intelligens wieni fiukkal nagyon jól vagyok. Csak a csehekkel nem tudok összeférni. Alattomos és gyáva népség! De hát mi magyarok imponálunk mindenkinek itt és becsülnek is bennünket. Hát még majd ott a golyók között! Csak baj nélkül visszamenjek, lesz mit mesélni a clubban. Nagyon kérem, ha összejön ki jó szüleimmel, vigasztalja őket. D. György leírja, hogy az önkéntes iskola végzettjeit a harctérre intette a parancs. A bucsuzásról ezeket írja: „Szép bucsuzás volt. A magyarok künn az idegenben, az osztrák pályaudvaron, a jelenlevő tömeg és a tisztek előtt a Kossuth-nótával búcsúzott el a harctérre induló tisztjeitől. Olyan szépen talán még a magyar földön sem énekelték ezt a nótát, mint ahogy ez itt ment és ezután olyan háromszoros „éljen“ hangzott fel, hogy még talán ezt Bécsben is meghallották. A Kossuth-nóta első ütemeinél a jelenlevő osztrák tisztek mind tisztelegtek, a tömeg levette a kalapját és olyan áhítattal hallgattuk a nóta lelkes és magyar dallamait, hogy nekünk magyaroknak könyek gyűltek a szemeinkbe.“ HÍREK. — Egyházmegyei hír. Gróf Zichy Gyula dr. megyéspüspök Tóth Gyula szentlőrinci plébánost, szentszéki ülnököt saját kérelmére február 1-ével a plébániai teendők alól felmentette és évi 2000 koronával nyugdíjazta. A szentlőrinci plébániai ideiglenes adminisztrátorává Hardy Ernő főgimnáziumi okt. tanárt nevezte ki. —■ A pécsi postaigazgatóság gyásza. A pécsi főposta épületén gyászlobogó leng- Egy testben- lélekben korán megtört férfiú, a pécsi postaigazgatóságnak kedvelt és kiváló munkaereje Ha 1 usz László nyug. m. kir. posta és távirdatanácsos költözött el az élők sorából. Ha 1 usz László postatanácsos mintegy 2 évvel ezelőtt betegedett meg, annyira, hogy ott kellett hagynia hivatali szobáját. Gyógyulást keresett súlyos idegbajára, de hasztalanul, sem hozzátartozói, sem pedig az orvosi tudomány nem tudta megmenteni. Állapota mindinkább rosszabodott, elvesztette tiszta ítélőképességét, s a gyilkos kór hamar végzett gyenge szervezetével is. 51 éves korában vasárnap délután 3 órakor kilehelte nemes lelkét. Halála az egész városban mély részvétet keltett. Sok barátja, sok ismerőse siratja meg benne a nemes szívű, szolgálatkész előzékeny, igazi úriembert, akit a munkában való osztályosai is meleg szeretettel vettek körül. Halála mély gyászba döntötte egyetlen leányát Halusz Paulát, Frey Tivadar dunaföldvári kir. járásbiró nejét. Temetése február 2-án lesz a központi temető ravatalozó csarnokából. Halusz Lászlóban a pécsi belvárosi kath. kör is egy lelkes választmányi tagját és szorgalmas látogatóját vesztette el. Halász László postatanácsost különös meleg barátság kötötte a pécsi papsághoz, akiknek szívesen kereste társaságát, s akik viszont mindig jól és kellemesen érezték magukat ott ahol az ő szeretetre méltó alakja megjelent. — Halálozás. Súlyos csapás érte a pécsváradi kerület népszerű és szeretett cég is, amikor megérkeztem. Itt volt a napokban különben a német császár adjutánsa is, számos újságíró, és ma délelőtt pedig a semleges államok katonai attachéi voltak itt teljes számban. A lövészkunyhók fenyőfából és földből építve szerteszéjjel, azt a benyomást teszik az emberre, mint mikor képen lát őserdőkben hangyabolyokhoz hasonló épített exotikus falvakat. Az egész a „Hindenburg nagyfalu“ nevet viseli. Vannak benne gyönyörű körutak, mint pl. a Franz Josef-Ring, hidak (Wilhelm-Brücke), gyönyörűen törpefenyőkből és téli növényekből művésziesen elrendezett terek stb. Az újságírók sok fényképfelvételt is csináltak s igy azt hiszem, hogy az otthonlevők az újságokból is bőven fognak értesülni „Hindenburg nagyfalu“-jának csodálatos, a háború kietlen sivatagában igazán oázisként ható szépségéről. A legénység fekszik a lövészárkokban s lesi, hogy mikor dugja ki valaki a fejét az ellenséges lövészárokból, hogy lepuffanthassa. Egyes vonalakon aztán az is megtörténik közben-közben, hogy az ádáz harag helyét kedélyes komázás foglalja el. Ép a napokban jött ki a parancs, hogy szigorúan tilos az ellenfélnek újságot átküldeni, szengetni, egyáltalán vele „komázni.“ A napokban egy szerencsétlen szarvas tévedt ie az erdőbe a két tűzvonal közé Először az oroszok lőttek rá eredményteleképviselőjét Frey János dr. esperes plébánost. Szeretett édesanyja özv- Frey Józsefné szül. Frey Anna Mária 77 éves korában Himesházán meghalt. — Megjutalmazott pécsegyházmegyei papok. A beteg és szűkölködő pécsegyházmegyei papok felsegélyezését célzó Troliféle alapítvány kamatait ez évben Zichy Gyula gróf megyéspüspök Buzsáky Imre, Éber Géza, Zselsteger Lajos, Józics József, Klein Tivadar, Mindszenti Vilmos, Palócz János, Perényi Pál, Rőszier Ferenc, Szántó Ignác, Tolnai Bertalan és Tóth Lajos pécsegyházmegyei papok közt osztatta szét. A Szerendy-féle alapítvány 250 koronát kitevő kamatait pedig Galambos Kálmán pécsbelvárosi segédlelkésznek és Rumsauer János pécsi hitoktatónak ítélte oda a megyéspüspök. — A pécsi Szent Vince egylet szegényeinek. Gróf Zichy Gyula dr. megyéspüspök a pécsi Szent Vince egylet szegényeinek 500 koronát adományozott. — A Pius-internátusi kórház segítése. A Pius inernátus kórháza részére özy- Brunnerné által adományozott 40 koronáért Zichy Lujza grófnő 66 pár meleg harisnyát szerzett be, az eztnélkülöző sebesült harcosok számára. Water Antal prelátus kanonok, püspöki helynök a Pius internátusi kórház javára 200 koronát adományozott. — Pécsegyházmegyei tanítók segélye. A T 1 - 11-féle segély kamataiban az idén a következő pécsegyházmegyei tanítók részesülnek : Sztipánovicsné Krausz Mária mecsekszabolcsi tanítónő, Magyar Sándor gyak. isk. tanító, Kutnyánszky József ócsárdi tanító, Réder János kisasszonyfai tanító, Winkler Antal lapáncsai tanító, Möhler György vörösmarti tanító, Mayer József baranyabáni tanító, Fehér Ernő dunaszekcsői tanító, Háy János himesházai tanító, Eisenbart Ferenc himesházai tanító, Matosek Albina irgalmi nővér, németbólyi tanítónő, Kammerer János németbólyi tanító, Prétti József püspöknádasdi tanító, Garai Gyula hosszúhetényi tanító, Hucker Ádám szalatnaki tanító, Lassányi János tótújfalui tanító, Ebric István ladimirevcsi tanító, Steiner Károly dolnjimiholjaci tanító, Reitberger Vilma ig. nővér, nagymányoki tanítónő, Straub János nagymányoki tanító, Bátor Gyula felsőiregi tanító és Salamon Márton dunaföldvári tanító. Harctéri élet. Epizódok a tábori életből. Gróf Zichy Gyula megyéspüspökhöz érkezett az alábbi harctéri levél, amelyben a pécsi egyházmegye egyik katonai szolgálatra behívott lelkésze számol be élményeiről. Az érdekes levélből közöljük a következőket: „Január 12-én indultam el hazulról és én január 19-én érkeztem meg ezredemhez. A bort nagy örömmel és köszönettel fogadta a generális úr és a Regimentsstab, s amint értesültem, külön levélben már meg is köszönték. Alig lehet leírni, milyen viszontagságos volt ideutazásom. Wienben a fináncok lefogtak a bor miatt, s midőn egyik pályaudvarról a másikra szállíttattam át, rendőrt adtak mellém, hogy a városban le ne rakhassam esetleg, mert ez esetben fogyasztási adó alá esett volna. Oroszországban egész G.........-ig mentem nagy keservesen vonaton (persze marhakupéban) s onnantól fogva P . . . . . .-n keresztül 50 kilométert tettem meg gyalog, minthogy kocsimon minden helyet efoglaltak a csomagok. Ezredemet ugyanabban a pozícióban találtam a .... -i erdőben, mint amikor elindultam. Persze a kezdetleges lövészárkok helyett egy egész erdei falut találtam. Ép az napon volt itt Joach im porosz hernymmsmsssuhimít TM nül. Erre egyik bakánk rövidesen leterítette. Három emberünk szépen kisétált a szarvasért, behozták a hátukon. Az orosz bakák ölhetett kezekkel nézték az egészet végig. Van egy verem is a két tűzvonal közepén, amely krumplival van tele. Négy bakánk legutóbb estefelé kiment krumpliért s mikor odaértek hat orosz katonával találták magukat szemben, akik ugyanolyan minőségben jártak a veremnél. Bakáink azonban már nem fogták kedélyesen a dolgot, s minthogy fegyver nem volt náluk, előkerültek hamarosan a bicskák s az oroszokat is elhozták magukkal a krumplival együtt. Persze az orosz kifogyhatatlan a ravaszságban. Legutóbb folyton énekelnek ,három nap előtt a Rákóczy indulót is játszották az egyik vonalon, hogy azt a látszatot keltsék nálunk, miszerint ők már ítéletnapig is itt maradhatnak. Tegnapelőtt éjjel pedig a két tűzvonal között az egyik fára egy levelet akasztottak fel, amelyet a következő éjjel aztán a mieink elhoztak. Úgy látszik a levelet valami, németül csak zsargonban beszélő orosz zsidó írta felsőbb parancsra. A tartalmából persze egy betű se igaz, mindennek ép az ellenkezője áll, de híven feltünteti az agyafúrt ravaszságot, amelyben az oroszok utolérhetetlenek. Lemásoltam naplómba az eredetiről. A levél sok helyen persze érthetetlen szó szerint így hangzik: Kedd. Február 2. PÉCSI ÚJLAP