Pécsi Ujlap, 1915. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-03 / 50. szám

Szerda 1815. Március 3. „Az UJ LAP“ melléklete IX. évfolyam — 50. sz. A pesti „UJ LAP“ és „PÉCSI UJLAP“ együttesen Negyedévre helyben . K 3‘— 1 Negyedévre vidékre . K 4-80 Egy hóra , . K 1-— | Egy hóra , . K 1-60 A .PÉCSI UJL­AP* külön vidékre küldve 1 hóra K 1 — Felelős szerkesztő: IFI. WESSELY KAROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 222. Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum­ utca 4. szám.­­ Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma: 222. Rovás. Ahol az újságot csinálják. Bevetődtem a kiadóhivatalba. Oda, ahol az újságot nem írják, hanem árulják. Négy fillérért darabját a lapnak. Szombaton történt, hogy kétszer négy fillért vett elő egy öreges polgár, meg egy fiatalos, piros-pozs­gás , nem mosolygós, hanem szomorú ma­gyar menyecske. Kétszer négy fillért kínáltak írásaimért. Előttem, de nem nekem, hanem a kiadóhiva­talnak. Négy fillér és négy fillér ez nyolc fil­lér. Milyen jól eső, édes gyönyörűség, hogy ezt a kétszer két garast nem pálinkára meg friss zsömlére adta a polgártársam, meg az a nem mosolygó, szomorú, szépséges me­nyecske. Hát hiszen adtak már nekem pénzt —a százakat is írásomért és az az enyém volt, nem a kiadóhivatalé... és mégis­ nem örül­tem akkor úgy a százaknak, mint most annak a 8 fillérnek. Akkor nekem kellett menni rek­­lámirozni, rábeszélni, hogy szakemberek és nevelők megvegyék könyvemet, ezek most messziről maguk jöttek, hogy megvegyék az LJj Lapot. A piacról és annál is meszebbről jöttek — megkérdeztem — Ellendről. És igy teszik ezt sokszor. Valahányszor bejönnek Pécsre. Mert kell az újság, de nem akármilyen az el­­lendi népnek. Kell keresztény, kell katholi­­kus, kell megbízható — olyan kell mint a Pécsi Új Lap és a pesti Új Lap. Igaz, hogy jár az ellendi körbe — de oda sem mehet az ember mindennap és jó az újság odahaza. Azért hát bejönnek és magukkal visznek egy pár példányt, mikor csak szerét ejthetik. Ha nincs Uj lap, hát jó a Dunántúl is. “Az is ka­­tholikus. Azt is olvassuk rendesen.“ Így beszélt az öreg barátunk és a szo­morú menyecske, akinek az ura az első moz­gósítás óta lent van a déli harctéren. •Akartunk nekik adni. Megkértük kiadóhivatali főnökünket, aki hiába keresgélt. Nem volt már akkor több csak egy példány —• az is a szerkesztőség tulajdona az Íft Lap­ból. Hát mit tegyünk? Üres kézzel bocsássuk el az ellendi polgárt és azt mondjuk nincs újság. Oda kell adnni a szerkesztőség példányát meg egy Dunántúlt. Aztán Keléné jelentse az igazgató úr­nál, hogy többet kell rendelni, mert nem elég az újság. A napokban fél város trafikját föl­vetettem egyik­ számért — de nem lehetett kapni egyet is fél világért. Fogy a lap, terjed az újság. Hát jó is ez, rossz is. Jó ha nem marad­nak veszendőbe menő fölös példányok és rossz ha nem tudjuk kielégíteni a közönség mindig növekedő keresletét. Abban pedig, hogy közönségünk meg­ért minket, mert mi megértjük közönségün­ket csak jó van. S rászolgálunk a jövőben is, hogy igy legyen. Már megint a spekulánsok. A Délm. Gazd. Egyesület a következő feliratot intézte a minisztériumhoz. Nagyméltóságu Minister Úr! Kegyelmes Urunk! Nagyméltóságodnak folyó évi február hó 15-én 6080. szám alatt kelt leiratát, melyben az „Országos Gazdasági Bizottságnál" bejelentett kukoricának ki­vételes ára 27—30 koronáig állapíttatott meg, folyó hó 18-án köszönettel vettük. Mi azonnal táviratilag akartuk fiókegyesületein­­ket erről értesíteni, nehogy spekulánsok a termelőktől a kukoricát olcsóbban kicsikarják. Ettől azonban el­­állottunk, mivel ugyanaz­nap több tagunktól hallottuk, hogy Nagyméltóságod rendelete a községekben is dobszóval kihirdettetek. Sajnos, ugyanakkor s még inkább a kövekező napokon értesültünk arról, hogy a spekulánsok a nép félrevezetésével már 17-én és 18-án, sőt ahol a dob­­szóval való kihirdetés csak 18-a után történt meg, a 18-a utáni napokban is elárasztották a községeket és a nép tájékozatlanságának kihasználásával majdnem az összes kukoricakészletet összevásárolták és az­után mint saját készletüket jelentették be a községi elöljáróságoknál. Ezen óriási népbecsapásnak magyarázata az, hogy Nagyméltóságodnak rendelkezése 17-én a bu­dapesti reggeli lapokban lett közzétéve, úgy, hogy a nagy spekulánsok még az­nap táviratilag mozgósít­hatták összes ügynökeiket, mielőtt a nép a vidéken ezen kormányintézkedésről tudomást szerezhetett volna, miután a lapok, még Temesvárott is, a zavart forgalmi viszonyok folytán, csak 18-an lettek kihord­va, faluhelyeken még későbben és Tisként jeleztük, a községek részéről is a kihirdetés legfeljebb 18-án, de legtöbb helyen 19-én és a következő napokban tör­tént.­­ Sőt már február 17-ike előtt is néhány nappal a spekulánsok oly forszírozottan keresték a kukoricát és kínáltak fuvarpénz címén valamivel többet a maxi­mális árnál, hogy azt kell gondolnunk, miszerint ők már 17-ike előtt is valamiképp neszét vették ezen kormányrendelkezésnek. Most azután a nép megtudta, hogy későbbi értesültségével mily gyalázatos módon élt vissza a spekuláció, óriási fölháborodás zúg végig az egész vidéken és minden oldalról ostromolják egye­sületünket, hogy a becsapottakat ezen ravasz meg­károsítással szemben megvédjük. A nép abban zúgolódás nélkül megnyugodott, hogy a kormány húsz koronában állapította meg a kukoricának maximális árát, mert érzékkel bír e há­borús állapot szükségességei iránt és azon országos tekintetek iránt, melyekkel a fogyasztó közönséggel szemben tenni kell. De az végletekig felháborítja, hogy akkor, amikor szükséges munkaerejét, életét, igavonó állatait s mindenét odaadja a haza védelmére és csak a legnagyobb kínlódással asszonyi­s gyer­mekmunkával bírja a legszükségesebb gazdasági mun­kát elvégezni, egyedül terményéből, mely az idén va­lahogy sikerült és melyből eladó készlete van, a spe­kuláció­n­ként 7—10 koronát vigyen el tőle csak azért, mert neki jobb összeköttetései vannak és hama­rább értesült a kormány intézkedéseiről. Azt mondják, hogy inkább vonassák visza a kormányrendelet és maradjon meg a megállapított maximális ár, mintsem hogy a termelők félrevezetésével a spekuláció száz milliókat vágjon zsebre. Kegyelmes Urunk! Tisztelettel alólírott egye­sület bocsánatot kér, hogy azon mély tisztelet dacára, mellyel a magas kormány iránt viseltetik, ily erős ki­fejezéseket használ ezen előterjesztésben. De a leg­erősebb kifejezések sem képesek hűen visszatükröz­­tetni azt a nagy elkeseredést, mely főleg a kisgazdák körében ezen becsapás folytán mindenfelé mutatkozik olyannyira, hogy a tömeges depuációkban akarják os­tromolni a nagymél­tóságú Minisztériumot és segély, or­voslást kérni. Sokan olykép akarnak magukon segíteni, hogy a február 17-ike óta ilykép tőlük kicsalt kukoricát nem szállítják, hanem perre engedik a dolgot. De ez nem lehet megfelelő megoldás mert a pereknek ezen ára­data csak óriási költséggel terhelné meg a kisgazdákat és az eredmény bizonytalan volna, illetve a Lloyd bíró­­ságok biztosan a kiskereskedőknek adnának igazat. De valamit ez ügyben tenni kell. Nagyméltósá­god bölcsessége bizonnyal fog találni megfelelő utat arra, hogy ezen visszaélés eredményes ne legyen. Ha szabad szerény nézetünknek kifejezést adni, bát­rak volnánk a következő alternatív javaslatot tenni: 1. Vagy méltóztassék a rendkívüli meghatalma­zás törvénye alapján minden, folyó hó 17-én és azóta nem a 27—30 koronás áron történt kukorica adás-vé­telt rendeletileg érvénytelennek nyilvánítani, avagy 2. méltóztassék a városi és községi elöljárósá­gokat újabb rendeletben utasítani, hogy ezen 27—30 koronás áron való kukorica­készlet bejelentést csakis a termelőktől fogadják­­­ és pedig csakis saját termé­sük erejéig, kereskedőktől és másoktól pedig a kuko­ricakészletet a maximális áron requirálni. Azért hangsúlyozzuk csak a saját termést, mert faluhelyen vannak parasztügynökök is, akik idegen termést összevásárolnak. A nagyméltóságú miniszter úr ezt annál inkább teheti, mert az idézett 6080. számú rendeletében vilá­gosan áll: „Felhívom a termelőket . . Ezen rende­let tehát a termelőknek szól és nem a spekulánsoknak. A kereskedelmen nem esik károsodás, mert hiszen ők csak a maximáis árt adták és ha valamicskével töb­bet is adtak volna, azt törvénytelenül tették, miért úgyis megbirságolandók. Különben ha a kormány a kereskedők iránt épenséggel kíméletes akar lenni, ad­hat nekik a kukorica requirálásánál a maximálás ár­nál 2—2 koronával többet és akkor ők is jó üzletet csi­nálnak. De az semmikép sem járja, hogy gyorsabb értesülésük révén száz milliókat nyerészkedjenek a nép hátrányára. Hogy tényleg óriási összegekről van szó, kitűnik abból, hogy értesülésünk szerint csak Varjas községben f. hó 18-án 5000 g. kukoricát vá­sároltak össze, ami 35—50.000 korona differenciát tesz ki egyetlen egy községben. Egyik temesvári ke­reskedő értesülésünk szerint ilyképen 40.000 g. ku­koricát vett, tehát a népnek félrevezetésével 280—4000 K hasznot vágna illetéktelenül zsebre. A mai nehéz időkben, midőn minden polgár a haza megmentéséért a legnagyobb áldozatot köteles hozni, ily felháborító szédelgéseket, szerény nézetünk szerint, a magas kormány tétlenül nem nézhet. Újból és újból esedezve, ez irányban a legsür­gősebb és legerélyesebb intézkedésért, maradunk a legmélyebb tisztelettel Nagyméltóságodnak alázatos szolgái az egyesület vezetősége: Deld István Blaskovics f­erenc e. titkár, elnökhelyettes. Ha egy oly komoly testület mint a Dél­magyarországi Gazdasági Egyesület följaj­­dul s ha egy olyan kulturvidéknek népét ki­­uzsorázzák, hogyan is mondjuk ... a „spe­kulánsok“ ha északon a ruténeket végleg tönkre tették és ne csodálkozzunk azon ha a háború alatt folyton folyvást erősödök, nő és forr a közelkeseredés, hogyan is mond­juk ... a spekulánsok ellen. A katholikus kör drágasági akciója. A katholikus kör drágasági akciót in­dított, mely már edig is nagyon szép siker­rel járt. A körben kitett ivén sok-sok köri tag írta alá nevét azzal a kötelezettséggel, hogy a katholikus kör drágaság elleni akciójában részt vesz.. Ez abban áll, hogy a kör tagjai, akik az ivén aláírtak, ott kötelesek vásárolni, ahol a bizottság és a kör­­vet aláíró tagjai meghatá­rozzák, ahol elsőrendű élelmicikket olcsób­ban kapnak mint másutt. Természetes, hogy a kereskedők csak abban az esetben adnak engedményt, ha kellő számú jelentkező van és a kereskedőket a bizottság biztosítani tudja mondjuk 100 vásárlóról. Mikor kellő számú aláírónk van, akkor a bizottság tanácskozásra fogja meghívni az ívet aláírókat és velük együttesen fogja megbeszélni azokat a teendőket, amelyek a.

Next